Mr. Double B.
Előző írásomban jól megígértem nektek, hogy értékelem az új 2005/2006-os szezon sci-fi sorozatait. Hát most jól meg is kapjátok.

Idén ősszel az a rég nem látott helyzet állt elő, hogy a 3 nagy, „országos” amerikai csatorna mindegyike fő műsoridőben tűzött műsorra új sci-fi sorozatot. Ráadásul, ha minden így megy tovább, mind a 3 új sorozat velünk is marad legalább egy évadot. Nézzük, akkor mit várhat a kedves műkedvelő az új sci-fiktől.

Túl sok közös nincsen a 3 sorozatban, bár valahogyan mindegyik kapcsolódik a vízhez. A Surface-ben nem is földönkívüliekkel állunk szemben, hanem Nessy és kis barátai garázdálkodnak; az Invasion már inkább klasszikus jönnek az „élienek” és titkon beépülnek közénk próbálkozás; míg a Threshold hasonló szálakat penget mint az Invasion, de a „hatalomátvétel” sokkal nyíltabb és itt egy tikos kormányügynökség harcol bolygónk megmentéséért.
Na, akkor lássuk a részleteket.


Surface – 4,5/5
Hol és mikor: NBC, hétfő este 8 óra.
Nézettség: a sorozatot nagyjából 10 millióan nézik hetente és ez egész jó. Mivel ezzel kezdődik a hétfői fő műsoridő az NBC-n, így nincsen semmi ami „behúzza” a nézőket – így az eredmény pláne jó. Bár a sorozat rendszerint a harmadik helyen végez a Wife Swap (Anyacsavar – RTL Klub) és a CBS sitcomok mögött, a csatorna nemrég jóváhagyta a teljes szezont.

Sztori: Egy ismeretlen óriás tengeri hüllő bukkan fel nem messze az Egyesült Államok partjaitól és elkezdi áldozatait szedni. Az állattal elsőként egy mélytengeri kutatás alkalmával találkozó tengerbiológus Laura Daughtery rögtön nyomozásba kezd, azonban hamarosan összeütközésbe kerül az amerikai kormánnyal, amely szintén érdeklődést mutat a lény iránt. A cselekmény 3 fő szálon fut, amelyek időnként keresztezik egymást: Laura vs. a kormány tudósai / ügynökei, egy 40-es pasi akinek a tengerben megöli az öccsét az állat, valamint egy 14 éves kissrác – Miles – aki hazavisz egy bébi-szörnyet és elkezdi felnevelni.

Vélemény: A Surface lett idén a kedvenc új sci-fim, pedig nagyon nem annak indult. Az első 2 rész eléggé közepesre sikerült, sok volt benne a „na neeeeee máá” pillanat, béna volt jó pár szereplő. A harmadik résztől azonban nagyon beindul a sorozat. Nem csak a sztori lett érdekesebb, a rendezés is sokkal jobb, izgalmasabb, és a karakterek is beértek. Kifejezetten tetszik például az eleinte idegesítően bugyuta cselekmény szál Miles és a nővére között. Mostanra jól kidolgozták és tuti módon szívatják egymást. Miles egyébként is az egyik kedvenc karakterem lett – a haverjával csajoznának ezerrel, miközben terelgetik Nim-et a kis Nessy bébit akit dugdosnak a szülők elől. Így születik egy pár eléggé vicces, izgalmas, jó jelenet. De a fő cselekmény szál is kezd kialakulni, csomó „nagyon kúl” dolog derül ki az állatról, miközben elkezd felbukkanni a partok közelében és tovább tépi ketté a bálnákat. Főhősünk, Laura, sem adja fel és nyomoz saját szakállára, gyűjti a mintákat, sőt az egyik példányt GPS jeladóval meg is jelöli. Mivel ezt a sorozatot ajánlom, a részleteket most nem ecsetelném, hátha valaki kedvet kap hozzá No spoilers.
Kilátások: 1 szezon már biztos.
Akiket ismerhetünk: A főszereplő Lake Bell eddig a Boston Legal-ban játszott.
Efektek: ami van az nem rossz, bár a sorozat nem erre épül.
Értékelés: Mindenképpen ajánlom – az első 2 részt tessék kiböjtölni, a többi pedig tényleg érdekes, izgalmas, szerethető karakterekkel, váratlan fordulatokkal.

"Láttuk, olvastuk", s ha már olvastuk, úgy ejtsünk is pár szót róla. Hírből hallottam a Rossz napom könyve c. lehetőségről, és mivel születésnapra kellett bevásárolnom, gondoltam ez pont megfelelő lesz. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, hatalmas emberáradat lepte el a város összes könyvesboltját, mert mindenhol "épp elfogyott", de a legjobb az volt, hogy "nem is biztos, hogy lesz még".

Végül a Libri központi adatbázis elirányított a Mammutba, ahol az utolsó pár darab még megvolt. Akkor láttam először a könyvet, és nem hittem el. Hihetetlenül jópofa és mókás állatképekkel illusztrált jó kedvre derítő szöveg volt benne. Mind az öt példányt oda tudtam volna adni valakinek, de csak kettőt vettem végül (egy helyett). Az ára úgy 1400 Ft körül volt, tehát nem is egy nagy tételről van szó.

Ha ajándékot kéne venni valakinek, aki szereti az állatos képeket, vagy akinek tetszett a Madagaszkár, lapozzatok bele, mert szerintem megvennétek.

Cím: Rossz napom könyve (Talán sikerül felvidítani)
Író: GREIVE, BRADLEY TREVOR
Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ ÉS KERESK. KFT.
Oldalak: 94
Kiadás éve: 2004
ISBN: 9637318038
Fordító: VÁRLAKI TIBOR
Nyelv: MAGYAR

Na ez most úgy volt, hogy a trailere alapján nem vártam világmegváltást a Flightplan-tól, csak egy nézhető izgalmas másfél órás thriller. Nem szarozok a pontszámmal, pillanatig se higgyétek, hogy véletlenül van imdb-n annyi neki amennyi, én is csak egy 5/10-et adok mondjuk. Ha nagyon nincs dolgotok csak akkor javasolt, talán, esetleg.

Tényleg nem tudom feljebb tornázni a pontszámot, akármennyire is jó színész mondjuk Jodie (szerintem annyira azért nem) és akármennyire is nem szép, meg néha még kicsi feszültség is volt akkor sem. Azért nem szépíthet az értékelésen mert egyszerűen szar. Nem elég, hogy kitalálható szinte az egész, hanem mert ennyire átgondolatlan sok véletlenen alapuló következetlen tervvel mit akarhat bármilyen bűnöző. Na persze a helyszín eltalált, a hóviharos akárhonnan hazarepül Jodie néni egy hatalmas géppel, amin eltűnik a lánya, de senki nem hiszi el, hogy egyálltalán létezik a lány.

Bár nem írják a készítési költség mekkora, végtére is egy helyszínt kellett rendesen felépíteni meg nem sok sztárgázsis szerepel, szóval tippre nem annyira sok, de már hozott 100 millát így szerintem egy ideje a hasznot termeli.

A Head Cases-el tört rám, hogy egy ügyvédes sorozatot nézni kell, mert csak. A Head Cases, csatorna általi gyors cancelja után megpróbáltam átnyergelni a Just Legal-ra, ami gyengébb volt HC-nél, de egy kicsi icipici stílus azért akadt benne. Persze, hogy ez is canceles lett, pedig a Warner adónak semmije nem volt a helyére. Így jutottam el végül a Boston Legal-hoz, amit annó lehúztam 1 rész alapján, mert nem volt cool pedig az akart lenni.

Tehát ott álltam az ügyvédest akarok nézni hangulatban és újonc első évados nem maradt már a témakörben, így adtam még egy esélyt a Bostoni csapanak, és de jól tettem. Fú, mielőtt elmerülök az éltetésben még azt szertném mondani, hogy a Head Cases is a jó oldalon állt, minden őrültsége ellenére, szintúgy a Just Legal, ártatlanokat mentettek meg, meg minden.

Na nem úgy a Crane, Poole & Schmidt, a cég amivel a Boston Legal foglalkozik. Ezek az ügyvédek a pénz oldalán állnak többnyire, ami ugye nem mindig az igazság oldalán van. A főszereplő, Alan Shore (James Spader remekel a szerepben), egy cinikus dög, legalábbis a felszínen főleg. Sem a szabályokat sem az emberek érzelmeit nem tiszteli túlzottan. DE valójában nem miatta mondom azt, hogy ez a sorozat odabasz, hanem William Shatner miatt (igen, Kirk kapitány). Egyszerűen eszméletlen zseniális amit Shatner alakít Denny Crane szerepében (ahogy mondja ezt a nevet, már csak azért majdnem megéri nézni).

Ja, a lényeget nem is mondtam, az egész sorozat hihetetlenül vicces. De tényleg nagyon. Na persze mással nem is tarolhatna, mivel ugye azért az emberek nem szeretik azt nézni, ahogy ügyvédek elintézik egy gyilkos felmentését pl, vagy a nagy gyárnak nyernek ügyet. Negatívumnak csak a szőke csajt tudnám felhozni az első évadból, aki nagyon nem tud színészkedni. 8/10 még így is a végső értékelésem. (mielőtt azt kérdezitek, hol vannak a filmek, lesznek azok is, de rohadtul nem nagyon van semmi amire szívesen elmennék moziba, talán a Flightplan most csütörtökon, meg majd a Doom és a HP meg a King Kong idén amiket előre kinéztem)

Mert igen, belenéztem a Csudafilmbe vagy háromnegyed órányit, hogy azért mégis, ne itéljem már el bemutató alapján az összes magyar filmet (tisztelet a pár kivételnek akikről már olvashattatok is persze). Szóval csak néztem, iszogattam a teám és vártam valami poént, mert azért mégis csak azt merték leírni stílusnak, hogy vígjáték, de a poén nemhogy nem akart jönni, hanem olyan erőltetett valamik történtek, amik miatt én szégyelltem magam a készítők helyett hehe.

Nem baj, ettől még akár lehetett volna egy jó tv film is, még ha nem is annak készült, de ahhoz történnie kellett volna benne valami halványan érdekesnek is, ami ugye nem sikerült. A Nikos nevű magyar hajláktalan örököl egy szállodát és odacipeli a haverjait is mert olyan magányos, és a vendégek menekülnek, meg izé, szóval azért vígjáték akart ez lenni a szíve mélyén. Na persze az is jó lett volna, ha esetleg valaki ha nem is remekel, de legalább tisztességes iparosmunkát végez a párbeszédek frontján (Kern előre megírt ámokfutásai már a Heti Hetesben is szarok), mert ami ebben a filmben volt azt még talán a Berényi klán is felül tudja múlni egy jobb pillanatában, sokkal kevesebb pénzből. És ha már szóba kerültek a mocskos anyagiak, ki a fene adott erre pénzt? Látott benne fantáziát vagy mi?

A legjobbat nem is mondtam, magyar film és szinte végig feliratozni kellett, merthát ugye a görögök nem magyarul beszélnek. Üsse kavics, kibékülünk a felirattal, erre fehér betűk mindenféle kiemelés nélkül, rengetegszer fehér háttéren. Zseniális, komolyan mondom. Az értékelés ugye nyilvánvaló, hogy 1/10.

Mr. Double B. írja:
Szóval Human Insect barátommal általában egyetértünk eléggé sok mindenben a Tv sorozatok terén. Így van ez az E-ring-gel is - a sorozat egyszerűen az elektromos környezetszennyezés kategóriájába tartozik. Mondjuk mi mást vártunk Jerry Bruckheimer-től mint egy gátlástalan USA marketinget?! Tudom, ő a "CSI Isten", bár az a franchise nekem nem jött be, de az Armageddon-t és a Pearl Harbor-t mindannyian láttuk. No comment.
(Azért kis komment mégis. Jerry az egyik blockbuster mestere Holywoodnak. Beverly Hills-i Zsaru, Top Gun, The Rock, Bad Boys, Karib Tenger Kalózai, Con Air. Na persze mellényúlásai is vannak rendesen, de belefér - human)

Hanem most mégsem azért ragadtam tollat, hogy feltegyem azon elmélkedjek vajon a jobb sorsra érdemes Dennis Hopper, vagy a mindig szép és bájos Kelly Rutherford, esetleg az "egész jó színész" Benjamin Bratt mégis mire gondoltak amikor ezt a szart bevállalták. Éppen ellenkezőleg. Valami változott. Na nem arról van szó, hogy ez lett a legtutibb sorozat a 2005/2006-os szezonban, sőt még csak nem is "jó". De az utóbbi 2 rész meglepően élvezhető volt. Nem minden amerikai hős katona menekült meg, peregtek az események, egészen megállt a forgatókönyv és kicsit amolyan, csak le ne szakadjon a plafon, West Wing stílusban ment a "politikai kavarás". Na nem Demokraták vs. GOP, csak amolyan hatalmi harcok és ügyeskedések.

Szóval röviden: ha valaki az első 3 rész után feladta volna (hallod, Human?), akkor annak azért ajánlanám a 4. és 5. részeket. Mivel minden epizód különálló, így akár az első 3 megnézése nélkül is. Meg fogtok lepődni. Na azért túl sokat ne várjatok.

Egy napja tűnt el minden infó a magyar webről a Serenity hazai bemutatójával kapcsolatban. Pedig be akarták mutatni, tényleg, és én pengetni akartam, tényleg, várni novemberig akár, hogy nagyvásznon lássam, mert én már csak ilyen vagyok, de elvették. Nem azt mondom, lehet én is levettem volna a műsorról a csúfos adatokat nézve, anyagi bukta elég rendesen, pillanatnyilag még a készítésének költségét sem hozta be. Aztán persze lehet, hogy dvd-n majd gigahit lesz. Itthon még csak nem is adták soha a FireFly sorozatot, így a hazai rajongói bázis sem túl nagy, hogy finoman szóljak. Nemtudom, a stúdió azt hitte ez valami gigascifi lesz 40 millióból amikor betervezte őszre? Azért nézzétek meg a trailert.

A sorozatról annyit kell tudni, hogy az a Joss Whedon alkotta, aki a Buffy-t meg az Angel-t. Most csak néztek, hogy mivan, két tinicucc, de a Firefly valami más. Elég kellemes módon keverték a westernt a scifivel benne. Nem azt mondom, hogy nincs nála jobb, de mégis a topsorozatok listáján van az olyan suckereknél mint én (lehet a legjobb 10-ben is benne lenne, ha írnék olyat). Amit még érdemes tudni, hogy a sajátságos humorral nem spórolnak, és hogy nem túl sok pénzből voltak összedobva a sorozat részei, ami azért látszik rajtuk.

A mozifilm költségvetése sem ütötte a Star Warsét, de azért látszik rajta, hogy a 14 részes sorozatba összesen kevesebb pénzt öltek. A lényeg, hogy sikerült egy olyan filmmel folytatniuk, hogy csak néztem és néztem meg néztem, mivel nagyon bejött. Persze úgy tűnik, mintha 2 epizódnyi részből csináltak volna egy nagyobb mozit, és a nagy univerzum méretű ügy sem üt hatalmasat, mégis az elejétől a végig nemhogy lekötött, de még izgultam is pár helyen (kár hogy mostmár vannak hangok néhol az űrben, ahol ugye közeg hiányában nem tud terjedni).

A főszereplők maradtak kétdimenziósak, ahogy szeretjük őket. Na persze némi fejlődésen átmennek azért. A dumáik még jobbak, a verekedés koreográfián is csiszoltak, ez főleg a kapitánynak tett jót szerintem. Amúgy gondolom az is hozzájárult a buktához, hogy nem túl ismertek a színészek, de azért a rendező mindent megtett, hogy ne B-mozinak tűnjön az alkotása.

Nyugodt szívvel csak azoknak merem ajánlani, akik látták a sorozatot, mivel magában nem áll erős lábakon, de mint írtam, a magamfajtának 9/10-et vagyv alami hasonló (elvakultan, nem tagadom).

Rasputin: Nakéremszépen. Néha szükség van arra, hogy nyakunkba zúdítsanak kb. két órányi vizuális ámokfutást a horror nagymesterei. Ha már bizsereg az ember tenyere a megvonástól, bátran vegye elő a Holtak földjét, ugyanis tökéletesen megfelel erre a célra.

A sztori egyébként nem túl bonyolult, mint megtudjuk, körülbelül három év telt el az előzmények óta (Night of the living dead, Dawn of the dead, Day of the dead) és ez egyszersmind választ is ad a régi kérdésre: nem, bizony nem fognak idővel elrohadni az élőhalottak, sajnos ilyen könnyen nem ússzuk meg az apokalipszist. Szóval az eltelt három év alatt a túlélők berendezkedtek egy szigetre épült városrészben, de meglepő módon a társadalmi különbségeket még egy ekkora globális katasztrófa sem tudta szétszaggatni. A szegények továbbra is a körülkerített városrész nyomornegyedeiben tengődnek, egyesek prostitúcióból, mások kétes üzelmekből tartják fent magukat, és vannak akik a gazdagoknak szereznek be „alapvető eszközöket” a zombiktól hemzsegő peremvidék boltjaiból. Így tesz két főhősünk: Riley és Cholo is, előbbi leginkább egy kocsira gyűjt, míg utóbbi abban reménykedik, hogy több évnyi talpnyalása egyszer majd bejuttatja Fiddler’s Greenbe, ahol a városka gazdag polgárai élik mindennapjaikat. A tehetősek mit sem érzékelnek a kinti iszonyatból, olyan körülményeket teremtettek maguknak felhőkarcolójukban, mely nem sokban különbözik régebbi életvitelüktől. Általában csak pénzköltés közben látjuk őket a bevásárlóközpontban, mindössze egy rövid öngyilkossági jelenet utal arra, hogy azért bennük is nyomot hagytak a történtek (persze ne féltsük Romero mestert, ő minden társadalmi osztálynak tartogat egy szép csokorra való mászkáló, emberevő hullát a film során). Az alapkonfliktus (azon túl, hogy az emberiség 99%-a emberevő élőhalott) Cholo pálfordulása, rádöbben ugyanis, hogy hiába töltötte az elmúlt éveket a város vezetőjének (Dennis Hopper) igényeit lesve, soha nem fog lakást kapni a toronyban. Úgyhogy jöhet a bosszú, de a történetről ennyi elég is, hátha valaki még nem látta.

Egyébként a néhány éve jelen lévő zombi-evolúció (28 days later, Dawn of the dead remake) a filmben tovább kísért, ezúttal azonban senki se számítson minden irányból rohanva támadó zombikra. Romero ugyanis a gondolkodás képességével ajándékozta meg legkedvesebb teremtményeit. Vezetőjük (merthogy ilyen is van nekik) szép lassan tanítgatja őket, fejlődésük a film során töretlen és valószínűsíthető, hogy annak végével sem zárul le, úgyhogy a mester későbbi zombi-filmjeiben szinte biztosan ezt a vonalat viszi majd tovább. Jó-e ez nekünk? A válasz nem egyértelmű, én például jobban szerettem a teljesen agyatlan, rohanó, mondhatni kifejezetten gonosz zombikat. A probléma ezzel az új típussal az, hogy óhatatlanul is elkezd vele szimpatizálni a néző és ez bizony a rettegés és iszonyat kárára történik. Romero erre a szimpátiára tudatosan rá is játszik, árulkodó jelenet, amikor főhőse a film végén futni hagyja az agyas-zombi csapatot, mondván ők sem vágynak másra, csak egy nyugodt helyet keresnek maguknak (meg persze jó sok friss húst). Úgyhogy arra számítsatok, hogy ez a film talán kevésbé nyomasztó és félelmetes mind elődei, de ha pusztán undorítónál undorítóbb vérontásra vágytok, akkor nem fogtok csalódni.

Ínyenceknek ajánlott a vágatlan verzió beszerzése, én az eredetit nem is láttam, de Human szerint ebben jóval több vér folyik. Horror fanatikusoknak kihagyhatatlan (bár ők szerintem már mind látták), de szerintem ez pont az a film, amitől másoknak sem kell feltétlenül ódzkodniuk. Műveltebb és érzékenyebb nézők akár még vitaestet is rendezhetnek utána a filmben ábrázolt társadalomkritikáról (merthogy ilyen is van benne bőven egyesek szerint), de ha ilyen messzire nem is megyünk, egy dolog biztosan kijelenthető: ez az idei év eddigi legjobb horrorfilmje! Úgyhogy gyilokra fel cimborák!

human insect
Mr. DoubleB:
Ok, megadom magamat - rajta kaptatok. „I’m a sucker for sci-fi”, ahogyan amerikai barátaink mondanák. Igen imádom a sci-fit, de mint az igazi ínyencek, csakis a jót. Szóval senki ne jöjjön nekem a Starship Troopers féle szeméttel - nem érdekel milyen jó mellei vannak Denise Richardsnak. A sok kis perverz biztosan csak arra a zuhanyzós jelenetre emlékszik (ami miatt, egyébként, Paul Verhoeven rendezőt majdnem lecsukták mert nem mindegyik színész volt még nagykorú a jelenet forgatásakor…) na meg arra, hogy „hú, tök jó efektek voltak benne, vazze”. Pedig, magunk közt szólva, mindkét dolog „jóságáról” azt lehet megállapítani, hogy nem rossz, de azért, láttunk már jobbat is.

Na de miért is kezdem ilyen messziről. Ez a kis elmélkedés igazából a 2005/2006-os szezon valóságos sci-fi dömpingjéről akar szólni. És ígérem, arra is rátérek majd a második részben, sőt megint kiosztom osztályzataimat. De Insect barátom kérésére kicsit messzebbről indulok - adunk a népnek egy kis perspektívát, na.

A sci-fit sokan nagyon nem szeretik kis hazánkban (kivétel az a vékony réteg, aki ezerrel tölti le - human). Nem is hibáztatom őket. Nálunk a sci-fi valami „vasárnapi szupermozi” „B” filmet jelent. Rengeteg gagyi sci-fi van - és amikor már azt hinnéd, hogy a magyar Tv csatornák már mindet bemutatták, akkor mindig meg tudnak lepni egy újabbal. Pedig a jó sci-fi az igazából nem is sci-fi. Nem, nem őrültem meg. A jó sci-fi az egy nagy átverés. A jó sci-fi nem űrlényekről, lézerkardokról és fotontorpedókról szól - hanem rólunk, emberekről. A mindennapi gondjainkról, a világról amiben élünk. Vannak dolgok, amikről nem tudunk beszélni, legalábbis nem őszintén. A jó sci-fi ezeket felkarolja, egy távoli jövőbe, egy „messzi galaxisba” helyezi, majd űrlényekkel mondatja ki, játszatja el. Mindezt úgy, hogy (nagyon) észre sem vesszük, hogy átvertek. Leülünk egy órára, másfélre, megnézni, ahogyan zöld bőrű lények megtámadják a Földet - de a valóságban azt nézzük végig amint minden probléma és ellentét dacára, bolygónk lakói összefognak és együtt legyőzik a gonoszt, majd egy új, jobb világot építenek fel.

A jó sci-fi bátor: nekimegy a társadalmi konvencióknak és a hatvanas évek Amerikájában, amikor a feketék még csak maximum nevettetnek, énekelnek, statisztálnak a Tv-ben, felrak egy fekete (!) nőt (!) egy űrhajó hídjára, beválogatja a főszereplők közé. Aztán fogja magát és a Hidegháború közepén, leülteti ezt a fekete nőt a hídon az orosz (értsd: szovjet) és japán másik főszereplők mellé. Ez a multikulti ma természetes - akkoriban hallatlan volt. De még tovább is merészkedtek: ez a fekete főszereplő nő az egyik alkalommal még csókolódzott is a fehér főszereplő férfival. Mindezt fő műsoridőben. Hogy ezt nem történhetett volna meg akkoriban? Nos megtörtént. 1965-ben.

Egészen pontosan 1966-ban. Ugyan egy évvel korábban készült el az eredeti STAR TREK sorozat (TOS - The Original Series) pilot epizódja de az soha nem került adásba. Nos, most a Star Trek hosszas taglalásába nem fogok belemenni - ez egy külön cikk-sorozatot igényelne - de azért annyit érdemes tudni, hogy 5 „live action” és 1 animált sorozat (703 + 22 rész) és 10 mozifilm készült az elmúlt 40 évben a franchise részeként. A Star Trek a 60-as és a 80-as években és, különös módon, (átmeneti) halálával a 21. század elején is megváltoztatta a science fiction televíziózás történetét.

Az eredeti sorozat, a TOS, a fenti okokból volt figyelemreméltó, az 1987-94 közötti The Next Generation (a 2. ST sorozat) pedig rekorddöntő nézettségi mutatóival (10-17-es rating 7 éven át, szindikációban) és 16 Emmy díjával nyitotta meg a kaput a sci-fi televíziós térhódításának.

A Star Trek saga utóbbi években tapasztalható hanyatlását, csúfos bukását, a legtöbben Rick Berman főguru, executive producer számlájára írják. Bár én Mr. Berman-t, a sok ST fan-nel ellentétben, nem tartom az Antikrisztus eljövetelének, az kétség kívül tény, hogy „play it safe” hozzáállásával megfojtotta a franchise-t, elüldözte a társproducereket, a jobb írókat. Azonban ezek a szakemberek az elmúlt 1 évben visszatértek és hihetetlen dolgokat alkottak.

Az utóbbi idők két legnagyobb durranása kétség kívül a Battlestar Galactica (BSG) remake / feldolgozás valamint a The 4400 című sorozatok voltak. Közös ebben a két, egyébként igen eltérő, alkotásban, hogy mindkettő eredetileg csak egy minisorozatnak indult, azonban a hatalmas nézettség és az ömlengő kritikák hatására immár második szezonjuknál tartanak. Előbbi a Sci-fi Channel-t röpítette az egekbe a valaha mért legnagyobb nézettségi számaival, utóbbi, pedig több mint 7 milliós nézőszámot produkáló bemutató epizódjával kábeltévés történelmet írt a USA Network nagy örömére. Azonban az is közös ebben a két sorozatban, hogy mindkettőt ex-Trek producerek jegyzik.

A BSG-t feltámasztó Ronald D. Moore (Star Trek The Next Generation, Star Trek Deep Space Nine, Star Trek Voyager, Roswell, valamint Carnivalé co-executive producer ill. író) nem egyszerűen újraforgatta a legendás, 1978-as sci-fit. Aki látta az eredetit, az tudja, hogy az új verzió maximum az alap sztoriban egyezik a régivel. Az új BSG azon kevés példák egyike, amikor a remake messze jobb mint az eredeti. Azonban ez a BSG nem teljesen új. Kövezzetek meg, de ez szerintem valójában a Star Trek Deep Space Nine (DS9) folytatása. Sőt, tovább megyek: sokkal inkább Trek, mint a csúfos véget ért Star Trek Enterprise (az 5. ST sorozat) valaha is volt. A sorozatban az emberiség egy távoli galaxisban honos ágáról szól akik 12 bolygón élnek mígnem az általuk alkotott robotok ellenük fordulnak és kiirtják majdnem az egész fajt. A megmaradt 50.000 túlélőt követjük végig amint útnak indulnak az ősi legendák szerint létező 13. törzs bolygója, a Föld felé.

Tudni kell, hogy az 1993-2000 között futó DS9 (a 3. ST sorozat) nagy viharok között maradt csak életben. Rick Berman-nek egészen más elképzelési voltak, de végülis a Ronald D. Moore (BSG), René Echevarria (Dark Angel, The 4400, Medium) és Ira Steven Behr (Dark Angel, The 4400) alkotta producer trió győzött. Legendás harcok és vérre menő viták közepette, Mr. Berman úgy döntött inkább a Voyagerre (a 4. ST sorozat) koncentrál, az említett 3 úr pedig viszonylag szabadon garázdálkodhatott majdnem 7 éven át. Amit anno megalkottak, az a rajongók zöme szerint, a legjobban megírt, legizgalmasabb, és talán legmélyebb Star Trek sorozat volt. Míg a The Next Generation főleg különálló történetekkel operált és a remekül kidolgozott karakterfejlődéssel bilincselte le a nézőt (nem véletlenül ez a csapat van még a mai napig is a mozifilmekben), a DS9 egy sötét, kemény, rideg világba vitt el minket, színes, ambivalens, érdekes szereplők és elgondolkoztató cselekményszálak közé. Az utolsó 3 évben, amikor a sorozat kiteljesedett, egy élet-halál harc közepén, egy megnyerhetetlen háborúban, állandó morális konfliktusok és lélegzetelállító csatajelenetek között találtuk magunkat. A hangulat, a filozófia, amit ott éreztünk, ismertünk, meglepően hasonlít az BSG-re. Azt is mondhatnám, utóbbi ennek méltó folytatása.

A The 4400 talán inkább X-files mint Star Trek, már csak azért is mert itt nem űrcsaták hanem kormány ügynökök népesítik be a képernyőt. Ez a sorozat is a karaktereken keresztül köti magát a nézőhöz, itt sem csak egy felszínes akciófilmet kapunk trendi Alien-es köntösben. A fent említett René Echevarria és Ira Steven Behr gyermeke ez a rendkívül érdekes történet 4400 túlélőről akiket évtizedeken keresztül „raboltak el” a földönkívüliek (?). A sorozat első részében ez a 4400 ember egy szép napon egyszer csak visszatér - és egy napot sem öregedetek, számukra egy perc sem telt el. Hogy beilleszkedésük még kevésbé legyen egyszerű, szépen lassan mindegyikük emberfeletti képességekről tesz tanúbizonyságot. A cselekmény adja magát… Ez a sorozat is nagyon sok mindenben hasonlít a Star Trek-re, alkotóik le sem tagadhatnák múltjukat. Mi sem bizonyítja a kapcsolatot jobban, mint a második szezon „A life interrupted” című epizódja, amely a TNG „The Inner Light” című legendás, Hugo díjas részének feldolgozása. A kapcsolat Ira Steven Behr, a sorozat egyik alkotója, aki a fenti The 4400 epizódot íróként is jegyzi - a TNG-ben pedig mint executive producer vett részt. Félreértés ne essék, ez nem plágium, hanem egy rendkívül jó, méltó feldolgozás.

Nos ez a kis kitérő azért volt szükséges mert véleményem szerint ez a két sorozat és a fenti ex Star Trek producerek alapvetően „felelősek” azért az örvendetes helyzetért, hogy hosszú évek után végre ismét visszakerült a sci-fi a nagy amerikai csatornák műsorába, sőt, fő műsoridejébe.

Anno 1987-ben amikor a Star Trek TNG elindult, nem volt semmilyen sci-fi a TV-ben. Főleg a Star Trek sorozatok sikerének okán aztán sorra jöttek a közepes, gyenge, illetve alkalmanként nézhető egyéb sci-fi próbálkozások. Volt, ami egész jó volt de megbukott (Earth 2), akár többször is (Seaquest), volt ami sohasem volt jó de sokáig ment (Earth Final Conflict, Andromeda, Babylon 5) és van ami rendkívül sikeres (Stargate SG-1 & Atlantis), de nem éppen mély történetei vagy cizelláltan kidolgozott karakterei miatt szeretjük. Ezek a sorozatok azonban, általában valamelyik kisebb csatornán mentek, mennek.

Az új 2005/2006-os szezonban azonban valóságos dömping van, hiszen a Sci-fi-on futó BSG illetve a USA Network nyári 4400-ájának második szezonjai és az egységnyi minőséget növekvő darabszámmal osztó Stargate sorozatok mellett, az ABC elindította az Invasion-t, a CBS a Threshold-ot, az NBC pedig a Surface-t. Hogy ezek mennyire érnek fel a fenti 2 sorozat, vagy pláne a 40 éves Star Trek franchise színvonalhoz? Nos ez lesz a következő írásom témája.

A bejegyzés magyar címe kb el is mondja miről szólt a tegnap esti film amit néztem, az Emelt Fővel. Az izé, veterán katona (aki már ölt embert, tényleg) visszatér a kisvárosba ahonnan származik, hogy dolgozzon a fűrésztelepen. Igen, ezt a fantasztikus célt tűzte ki az életben, mert hiányzott neki a frissen vágott cédrusfa illata. Na persze ez az álom nem válik könnyen valóra, mivel a gyerekkori jóbarát aki örökölte a telepet bezáratta és kaszintót nyitott. Ekkor még The Rock nem tudja, hogy gonosz is lett a srác, és csalnak meg minden, de amikor vip vendégként a kaszinóban észreveszi amint az egyik krupié(?) csal akkor leszáll a vörös köd a szemére úgy bedühödik. ekkor következik egy elég gyenge akciójelenet, de ez alakalommal még legyűrik a biztonságiak. Történés történést követ és másodszorra már sikerül szétverni a helyet, a többit meg nem látjátok és tudjátok meg mert nagyon nem ajánlom a filmet.

Hogy miért? Mert buta buta buta, még egy B filmhez képest is. Ez a butaság a "tárgyalásnál" (hahahahaha) zavart a legjobban, nem is a sok klisé amivel televolt a mozi. Az akciók sem remekeltek, pedig The Rock egyike azoknak (Stathammal eggyütt) akik jók akciósztárnak, a másik főbb szereplő, a jó öreg Johnny 'Jackass' Knoxville annyira nem. Emlékeztek pl. az Amazonas Kincsére, ott is csak verekedett The Rock főleg, mégis jó film volt. Na ez nem az (játszották egyáltalán moziban a walking tall-t, vagy rögtön videóra jött?). Bahh, minden kidobott percet sajnálok, szerencsére nem követte az utóbbi évek gyakorlatát és mert 84 perces lenni a 2 órás filmek korszakában. 4/10 mondjuk, mert az a második kaszinószétverés az értékelhető.
(imdb, trailer)

Lehet néhányatokban felmerült a kérdés, hol a fenében van human insect? Alig ír filmekről, de még a kedvenc vagy nem kedvenc sorozatairól sem túlzottan, ha már filmeket épp nem néz. Na most elmondom nektek (a poszt végefelé van az ismertetés, utolsó előtti bekezdésben..)

Az elejével kezdem. Amikor elkezdte adni heti adagokban vasárnap este az m1 a Gilmore Girlst, aminek a magyar címe nagyon nagy mellélövés szerintem, akkor nem néztem mert mi ez, meg amúgy sem voltam még ennyire sorozatfüggő mint mostanság. Aztán meg elkezdték ismételni, minden hétköznap egy részt, de túl tündérmeseszerű volt ezért heti nagyon max 2 részt néztem meg jó esetben meg minden (szidtam is, hogy miért adnak napi 1-et), aztán a harmadik évad eleje felé történt valami és már vártam az új részt, és csak ritkán hagytam ki. Na ennyit az m1-ről, mivel csodálatos módon úgy ismételték, hogy nem kezdték rögtön a 4. évadot hanem 3-4 hét szünetet tartottak, ez betett (amúgy pont ma folytatták szinkronosan 17:20-kor, szerintem nagyon hülye időpontra tették, és még a harmadik műszak is az ellenfele így).

Szóval ott álltam kiváncsian, és még messze volt a folytatás, így végül az angol verziók felé fordultam. Tudom ez most sznobosan fog hangzani, mert elég kellemesre sikerült a magyar szinkronja szerintem is, de még sokkal jobban bejött eredeti nyelven. Az egész függés élményt erősítette, hogy nem voltam heti 1-hez vagy 5-höz kötve, így mondaom sem kell, 2 hét alatt végignéztem a hiányzó 2 évadot ami ugye 44 rész, ami átszámolva 44* 42 perc (amerikában a 6. indult nemrég) és azt az 5 részt ami az új szezonból eddig lement, és kibebaszott jó.

Az évek során szépen felépítették a karaktereket, megszeretteték őket rendesen, és gőzerővel visszavettek a tündérmeséből, de komolyan. Ahogy Rory cseperedik fel úgy lesz sokkal lehúzósabb és erőteljesebb a dráma. Persze a poénok maradtak, imádom a sorozatot a sok popkultúrális utalás miatt (még ha ilyen lányok sztem nem is léteznek a földön, vagy ha léteznek is totálisan semmi esélyem sem lenne, na elég a kishitűségből). Valójában nem tudom szavakba önteni mennyire hihetetlenül jónak tartom az egész sorozatot mostanra, és meg sem próbálom inkább. Persze furcsa bekapcsolódni a 4. évadnál, én sem ajánlom, meg minden, de ezt kiakartam írni magamból.

A végére még idézetbe annyit, hogy kellett volna csinálniuk ennek egy blogot ha említik a sorozatban. Pl Arrested Developmentbe emlegetnek egy siteot és tényleg fennvan a weben és televan fake hülyeséggel. Az cool, a WB nem az ilyen szempontból.

Ez itt amit H.I. írt, de kit érdekel, mert inkább bámulta volna az esőt, mint hogy rosszat szóljon erről a későn bevállalt rajzfilmről. Az elejétől a végéig szakadtam a röhögéstől, és nem igazán emlékszem mikor szórakoztam ilyen jót. Persze Micimackó örök kedvenc, és a Hihetetlen Családot is megtudtam nézni többször, de egyik se volt ilyen rém jó mulattság, mint a Madagaszkár.

Szóval aki valaha is mosolyodott már el a kirakatban látott apró plüssállaton, annak bőven való a film - ha eddig nem látta volna. S azoknak akik most fintorogva húzzák a szájukat, azoknak csúnya ránc marad a helyén öreg korukra.

A történetről is ejtek pár szót, ha már H.I. csak az esőre gondolt a film alatt. A New York-i állatkert lakóinak fogalma sincs a szabad életről, amíg a pingvinek el nem szöknek az Antarktiszra. Amikor a zebra is úgy dönt, hogy visszamegy természetes élőhelyére (Miamiba), a többiek is utánaerednek a vasútállomásra, hogy megállítsák. Az állatvédők közbenjárására azonban elfogásuk után nem térhetnek vissza a megszokott, biztonságot nyújtó és szerett állatkertjükbe, hanem elküldik őket egy hatalmas hajón Afrikába. Hőseink pedig a vízbe pottyannak az út során...

Habár az eredetiben olyanok adták hangjukat mint: Andy Richter (Andry Richter Controls Universe: az egyik legjobb sorozat), Ben Stiller, David Schwimmer, Cedric the Entertainer (Be Cool), Chris Rock, a magyar hangok mégis tökéletesen el lettek találva. Szóval ajánlom azoknak akiknek való!

Nem is tudom hol kezdjem. Olcsó nap eltipegtem a Four Brothers-re mert azért mégiscsak megkéne nézni meg minden, akkor is ha nem csap földhöz a trailere. Hát basszus, a film elejétől, és a "látomásban" feltűnő nagyitól eltekintve egy nagyon jó kis revenge moviet láthattam, amiben bizony az akciók is rendben voltak a maguk módján. Az ilyen mozik, főleg ha havazásban és télen játszódnak akkor bizonyos előnnyel indulnak a pontozásban, de erről majd mindjárt.

Na azért történet az nem nagyon volt. Nagyi a környék jótevője meghal egy bolti rablás során, és a 4 fia (akik örökbefogadottak 2 fehér és 2 fekete) rövid idő alatt rájön, hogy nem véletlenül halt meg. Aztán gyorsan a gyilkosok után erednek, összeesküvés, mocskos zsaru meg sok hasonló klisé. Nem nagy eresztés ugye.

Ami miatt mégis 7/10-et adok rá az a nekem nagyon tetsző akció. Semmi nagy robbantgatás, vagy világmegmentés, csak egy király autósüldözés meg egy rohadt jó (van még pár izgalmas jelenet amúgy) sokszereplős lövöldözés amiben bizony kibontja a falat a gépfegyver. Persze a vége is tetszett, a hatalmas jéggel és hóval fedett tó, még ha a semmiből is tűnt fel a hosszúkabátos.

Na írok még pár sorozatot ami végképp elvérzett nálam (előző ilyen téma):

E-Ring: fájó szívvel de búcsút vettem ettől 3 rész után. Pedig ez azok közé tartozott amiket erőnek erejével akartam szeretni, mivel érdekelt volna egy Pentagonban játszódó dráma/akció sorozat. Sajnos az izgalom helyett 100 B-moziban látott klisé csapott le rám részről részre, és a harmadik végül betette az ajtót maga után. Az említett epizódban egy amcsi katonára lőtt 20 ellenség gépfegyverrel, de nemhogy nem találták el, hanem el is hullottak a visszalövésektől, mivel csak az amerikai katonák tudnak célozni és a túlerő sem akadály nekik. bahh.

Close to Home: a Committedből megismert aranyos csajszi főszereplésével egy kisvárosban játszódó dráma vagy mi, ügyvédes, vagyis ügyészes, tehát most nem a védelem padjában csücsülünk. Hát annyira nem jó, hogy megfogott volna. Kezd már az ilyen és erre hasonlító sorozatoktól egy kicsit csömöröm lenni, szóval ez most az első résszel elvérzett, pedig az a lassításos tűzoltás az bizony jó volt. Ha sok jó kritikát kap akkor talán adok majd neki még egy-két résznyi esélyt.

Bones: Na ez viszont érdekesnek tűnik, csak nem számomra. Szóval ettől nem intelek óvva titeket, mert lehet hogy csak nekem nem jött be. Találnak csontokat és egy profnő, akinek ez a szakterülete, segítségével megoldanak ügyeket. Namost CSI rajongóknak lehet bejön, nekem akinek csak a NY tetszik nem jött be (a főhős csaj meg pasi sem)

Mr. DoubleB:
Ok, megadom magamat – lehet, hogy Geena Davis-nek fura szája van. Ez egy dolog. És most nem fogok azzal jönni, hogy „jó, de Oscar díjas”. Attól még nem kötelező őt szeretni. Például a sorozatban szintén szereplő Donald Sutherland-nek egy Oscar díja sincs, sőt még csak jelölése sem. Pedig ő vitathatatlanul egy színész óriás. (Jó, azért van 2 Golden Globeja meg egy Emmyje).

Egyébként is nem tudom észrevettétek-e, de mostanában „trendi” (prime time) TV sorozatban „A” osztályú színészeket szerepeltetni / színésznek szerepelni. A 2005/2006-os szezonból itt van pl. Benjamin Bratt és Dennis Hopper az E-ring-ben (jó, Bratt inkább „B”, de azért 1-2 mozifilmben ő is volt). De, ugye Martin Sheen sem a The West Wing-gel futott be. És egyre több a vendégszereplés, meg a cameo is. Valahogyan kicsit átjárhatóbb lett a TV-Mozi határ – oda-vissza.

De elég a fecsegésből. Házigazdánk, Insect barátom, már írt a Commander in Chief-ről (CiC) és nem volt elragadtatva. Általában hasonlóan vélekedünk sorozatokról – egymást fertőzzük az újabbnál újabb kult szériákkal – de most eléggé élesen eltér a véleményünk. No nem arról van szó, hogy szerintem ez minden idők legjobb sorozata. De én nem írnám le ilyen hamar, sőt nekem eddig kifejezetten bejön.

Igen, én is The West Wing (WW) fan vagyok és persze ez nem olyan. De csak ennyi. Nem olyan. Nem jobb, nem rosszabb. Más. OK, vitathatatlan, sok a hasonlóság a koncepcióban, de már az alap story miatt is sok az eltérés. A WW egy sokkal intellektuálisabb, demokratább, filozofálóbb sorozat. Amolyan Star Trek a Fehér Házban. De ettől még a Battlestar Galactica vagy a Star Wars is jó (előbbi elképesztően jó – de ez más téma).
A CiC szándékosan más, mégpedig, szvsz, a következő okok miatt:

1, Amerika 9/11 óta radikalizálódott, konzervatívabb lett, republikánusabb lett. Ez lemérhető volt például az emlékezetes Janet Jackson „wardrobe malfunction” estet követő boszorkányüldözésen, amikor is a republikánus Fehér Ház, a republikánus kézen lévő FCC-n (az amerikai „ORTT”) keresztül, a Viacom (CBS/Paramount/MTV) vezetésének segítségével (nyomásgyakorlás?) egyszerűen eltűntette az énekesnőt a TV és zene csatornákról, ezzel megbuktatva új lemezét. Kevesen tudják, de azóta Amerikában nem, vagy csak alig van a szó szoros, közvetlen értelmében „élő” adás. A nagy csatornák önvédelemből mindent, ha jól emlékszem, 7 másodperces késleltetéssel adnak. Nesze neked szólásszabadság.

2, Fenti okokból (is) kiindulva a WW nézettsége sem a régi már ezért ott is fontolgatják, hogy republikánus elnökkel folytassák a sorozatot.

3, Már a Jack & Bobby-nál (amely meggyőződésem szerint az elmúlt évek legértékesebb televíziós produkciója) is megfigyelhető volt, ahogyan finoman egyensúlyoztak a politikai pengeélen. Régebben Hollywood száz százalékban demokrata volt, de ma már maximum odáig merészkednek, hogy kiegyensúlyozzák a produkciókat, vagy „független” jelöltekkel dolgoznak – ami persze a való életben képtelenség.

Mindezeket figyelembe véve, már nem meglepő, hogy a sorozat készítő azt nyilatkozták, hogy ők kevesebbet fognak a politikával foglalkozni és sokkal inkább karakter-centrikus lesz a sorozat. És ezzel el is érkeztünk legnagyobb félelmemhez a sorozattal kapcsolatban. A már említett Jack & Bobby is azon csúszott el, hogy az eredeti 70% The West Wing + 30% Dawson’s Creek formula eltolódott, mégpedig a tini-dráma irányába. Remélem a CiC készítői nem esnek ebbe a hibába.

Az eddigi 2 rész nekem nagyon tetszett. A második még inkább – talán éppen azért mert ebben Donald Sutherland, mint fő gonosz, több szerephez jutott, beindultak a politikai manipulációk. Eddig meglepően jól, érdekesen és szórakoztatóan kezelik a fő témát, az első elnök asszony kérdéskörét. Kezdik kiépíteni a karaktereket, még ha a gyermekek picit kétdimenziósak is, de úgy látom ezen a fronton is dolgoznak. A forgatókönyv és a színészi teljesítmény eddig jó, sőt helyenként kiemelkedő (elsősorban Sutherland, de Davis is meggyőző eddig). Egyedül talán a férj (vicces: „first gentleman”) karaktere tűnik picit elnagyoltnak és inkonzisztensnek – vele kezdeniük kell valamit, választaniuk kell egy irányt.

Rossz nyelvek szerint, a Commander in Chief Hilary Clinton elnökségét készíti elő. Én kicsit árnyaltabban fogalmaznék: ha van mögötte politikai szándék, akkor az inkább a „tesztelés”, az amerikai nép reakciójának felmérése. Nos a teszt eddig kimondottan sikeres: az első részt több mint 16 millióan látták, míg a másodikat, az általános gyakorlattal ellentétben, még egy picit ennél is többen és így bekerült mindkét epizód a heti top10-be (valójában a héten nem volt túlzottan ellenfele, mivel az isteni House helyett baseball volt - human).

Tehát akkor a Commander in Chief a következő sikersorozat vagy egy gyenge WW koppintás némi feminista fűszerezéssel? Hilary Clinton lesz a követező elnök vagy az amerikaiak a valóságban sohasem fogadnának el nőt a fehér ház élére? Nos mindkét kérdésre korai még bármit is mondani, de én egyenlőre egyik verziót sem írnám le. Egyik esetben sem. Annyit azért legalább a Commander in Chief-el kapcsolatban bizton állíthatok, hogy 2x45 percet megér az első 2 epizód egy próba erejéig, akármilyen is Geena Davis szája.

Értékelés (1-5)
Forgatókönyv: ***
Rendezés / megvalósítás: ****
Színészek: ****
Mr. Double B. ítélete: ****

Szóval a Broken Flowers az általam idén várt filmek lista tetején székelt mióta láttam a trailert, és már most megmondom nektek, hogy minden várakozásomnak megfelelt. Persze, hogy az első nap meg kellett néznem moziban. Azt még gyorsan leszögezném, hogy bár vicces néhol, de nem igazán az a hangosanröhögős vígjáték, ha olyanra vágysz akkor a 40 éves szűz vagy az Ünneprontók Ünnepe (ezt már láttam, egész jó) a barátod.



Don is a Don Juan, vagyis Johnston, és egyik nap kap egy levelet amiben egy nő azt írja, hogy viszonyukból gyerek született sok éve, miután már szakítottak, és most a fiú elindult megkeresni az apját. Szomszédja a wannabe nyomozó ráveszi Dont, hogy derítse ki kitől érkezett a levél és Don útrakél egy írógépet vagy más nyomot találni.

És jarmush egy zseni, a Ghost Dog volt az első film amit láttam tőle anno és már akkor elvarázsolt. A ma terítéken lévő darab meg egy roadmovie a faarcú érzéketlennek tűnő Bill Murrayal a főszerepben, akit még mindig nem unok az ilyen szerepekben. A film pedig csodálatos, de fel kell hozzá venni a tempót és a keserédes hangulatot, mivel nem pörög és laza (bár szerintem cool a napszemüvegben Murray). Az értékelés meg persze, hogy 8/10, vagy valami ilyesmi. A végére még annyit, hogy azért rengeteg helyen lehet mosolyogni szerintem és az új udvar még mindig a kedvenc mozim, de nem tudom hogy bírják anyagilag, mivel ma volt a bemutató és 1 sornyi ember volt összesen szétszóródva a teremben (bár nekem emiatt kedvencem).

Asszem ha kicsit coolabbra csinálják a 13. emeletet és ki tud jönni a Matrix előtt akkor most ez lenne kult. Nem, mégsem, nem volt elég halandzsa meg elem meg kungfu, nem is fért volna sehova. Na meg persze le kellett volna cserélni a főszereplő pasit. Azért mindenképp jó élmény volt végre látni a minap, mert már sokat hallottam róla. Valójában az eXistenZ-re hasonlít inkább, ami egy Croenberg mesterremek, vagy nem is tudom. Na mindegy.

Röviden sem foglalnám ösze a sztorit, virtuális valóságokról, játékokról szól és egy 6/10-et adnék rá, mert nem korszakalkotó szerintem, és soha nem akarom újra látni.

Ne. Soha. Semmilyen ok nem lehet jó kifogás arra, hogy megnézzétek. A borzalom maga.

Jó film lehetne, ha... de nem az. Ezt bizony nagyon elbénázták. Jó az ötlet, nagyon jó, de ... ennyi. Senkinek.

Na akkor mostmár tényleg megint film, mégpedig az általam enyhén szólva kedvelt és haldokló akciófilm kategóriából a So Close, ami itthon Virtuális Hajnal néven tengeti napjait, mivel a So Close hivatalos angol címből annyira ez a magyar cím következett ugye. Hát sajnos nem túlzottan emelkedik ki a középszerű filmek közül, mondjuk ki, jobbat vártam.

Az egész úgy kezdődött még anno, amikor kijött a dvd, hogy valami műsorban mutattak részt a filmből és az rohadtul tetszett (az üvegszétrobbanós lövöldözőst). Aztán hosszú szünet, egészen mostanáig amikor végre a kezemben tarthattam, ha csak egy rövid időre is (tuti nem veszem meg, főleg, hogy nem is csökkent az ára), és végre végignézhettem. Mint mondtam sajnos nem váltotta be a reményeket, mert történetileg egy hatalmas nulla, de komolyan, és még túl is van húzva. A bérgyilkos csajokat ki akarja nyírni a megbízója, hogy eltüntessen minden nyomot. Bang, ez aztán erdeti.

Ezen kívül van pár borzasztó ciki jelenet, és még az akciójelenetek között is akad erősen gyenge, szóval az értékelésem sem lehet túl magas, mondjuk 6/10 mert akciófilm mégicsak, de kizárólag az ilyen elvakultaknak javallott mint én. Amúgy a Hong Kongi Charlie angyalainak tartják csomóan. Igazából egy 999 ft akciónyit ér csak meg.

Kettő nagyon vicces trailer ütötte fel a fejét (ha jól olvasom akkor megint) a neten, az első a Shining (Ragyogás; Stephen King) filmhez vágott össze egy romantikus komédiára utaló előzetest, látni kell, komolyan.
A második meg a West Side Storyból csinált zombihorrort egy bemutató erejéig, ezt is látni kell.
Boingékról szedtem a linket.