
Erről van szó, első a szerelem, és a film kicsit keserű, kicsit édes, kicsit erőtlen, kicsit nem. Nem, nem fogom lehúzni, mert jól éreztem magam utána, közben, akármi. Uma jó csaj, még ha pár filmjében nem is, de itt megint az.
Az alapfelállás ugye, hogy Rafi Gardet (Uma) 37 éves és megismerkedik egy nálánál sokkal fiatalabb fiúval, mesél róla a pszihiáterének (Meryl Streep), aki meg nem árulja el, hogy a pasi akivel megismerkedett az az ő fia, persze ő sem tudja rögtön. Van pár vicces helyzet ebből, van pár iszonyat necces jelenet is persze, ahol majdnem a fejem fogtam, de aztán túlléptem rajtuk is. Maradt egy kicsit feelgood a végére, és ez a lényeg. Néha teljesen fura volt az a pár oda most nem írtak semmi komolyabb párbeszédet tényleg jelenet, de aztán a végére azt mondom, hogy ez így jó.
Asszem sejtehető egy 7/10 a filmnek, és 1 számtól eltekintve a soundtrack is bejött. Tájékoztatáskép az imdb pontszám 6.1/10, sza erősen közepesnek tartják, nekem sem életem filmje, de nem érzem kidobott időnek. Ja és van egy szerintem iszonyat jó poén, de komolyan.
Kiváncsi vagyok, melyik poénra gondolsz...
Amúgy meg, teljesen egyetértek veled! És ez nem az első kritikád, amivel így vagyok:) Már lassan csak a te általad is jónak vélt filmeket nézem meg. Vagy fordítva is igaz. Amit megnéztem és tetszett, arról te is jókat írtál.
Lehet, hogy ez nem volt igazi komment, de nem találtam meg, hol írhatnék neked...