Iszonyat kegyetlen westernnel leptem meg magam ma este, a
The Proposition-nal. Már vagy 2 hete pihent itt a polcon, halogattam, mivel tudtam, hogy le fog húzni, amit meg is tett végül. Azt sürgősen el kell felejteni, hogy hagyományos, megszokott pisztolypárbaj, a film mégis ezerrel száguld a vége felé, a maga látszólag lassú módján.
A western, mint stílus elvileg már jó régóta halott, és a Nincs Bocsánat alapmű volt az utolsó rúgása (a legjobb pedig a
The Good, The Bad and The Ugly). Szóval azt mondják halott, mégis van az utóbbi években pár mű, ami tudatja, van itt még élet (postwestern hehe). Az Open Range például, ami egy jól sikerült darab és még moziban is vetítették, vagy ittvan a Deadwood sorozat, ami minden nézőjét megcsapkodja, ahogy azt kell. És most még ittvan ez a remekmű is.
Egy nagyobb lövöldözéssel kezdődik, aztán pedig életet életért. Stanley felajánlja, hogy az öccse életéért cserébe Charlienak (Guy Pearce jól beválasztott a kultba, megint) meg kell ölnie a bátyját
i want you to kill your brother és hát erről van itt szó kéremszépen... Mindegy,
mert úgyis megnézitek. Gyomorbamakolóan brutális, előre szólok.
De komolyan mondom, olyan szinten odatette magát mindenki, hogy csak bambulok ki a fejemből. Egyrészt a rendező,
John Hillcoat, hány filmje van eddig, 6? Abból 3 videóra készült. Aztán biztos csak én vagyok olyan műveletlen, hogy egy másik filmjét nem láttam, és nem tudtam eddig kicsoda. Oké, Guy Pearce nem lepett meg, de akkor ott volt a Stanleyt játszó csávó (Ray Winstone), olyan hanggal, hogy az elején beleborzongtam (bár később enyhítettek a karakteren). Aztán végül ne felejtsük:
Arthur Burns egy szörnyeteg..
9/10. Jónapot.
És akkor most gyönyörködjünk a poszterban, és örüljünk, hogy ilyen filmek is készülnek ebben a politikailag korrekt szar világban. (
ide kattintva nagyobb kicsit)