Alien 3

55millió USAban, szemben az előállítási költség 50milkájával. valóban voltak már nagyobb sikerek is a mozi történetében. :-)

1990-ert adjak a dupla DVD-s reszeket a bevasarlo kozpontokban. En a 2. reszt vettem meg tegnap az Auchan-ban.
Az elso lemezen a mozis ill. a director cut verzio talalhato meg, a 2. lemezen meg az extra cumok.

Ez a véleményhiány tényleg írásért kiált!
Az Alien-saga harmadik része mindig is különleges helyet foglalt el kedvenc filmjeim sorában. Tökéletesen szállította a jó thrillerek jellemzőit: feszültséget, sötét hangulatot és az unhappy endinget. A film elejétől a végéig reménytelenséget sugall és egy olyan küzdelemről szól, melynek nem lehet teljesen az első részben megismert hős a győztese. Az előző két rész alatt is volt egy ilyen érzésem, hogy csak irtózatos veszteségek árán élték túl a főhősök (már akik túlélték, nem sok volt belőlük) és egyszer sem jött át a teljes győzelem feeling. A harmadik rész elején, amikor azonnal a képünkbe kapjuk, hogy Hicks, Newt és Bishop megmenekülése alig hosszabbította csak meg életüket, már éreztem, hogy nem egyszerűen a sorozat újabb részével van dolgom.
Az egyik legfantasztikusabb dolog az Alien-trilógiával kapcsolatban, hogy mind a három rész más hangulatú, mást helyeztek az alkotók a középpontba.
A harmadik részt mindegy mennyiszer nézem is meg, már a főcím alatt libabőrös leszek. A Fox logó szokásos zenéjének átkeverésétől a nap lenyugvásáig minden olyan szinten megadja az alaphangulatot, mint kevés más főcím. Az Agnus Dei egyszerűen ide lett kitalálva.
A második rész után a filmbeli akciózás tényleg visszavesz, sokan kritizálták a filmet az akcióhiány miatt, sokan Aliens-féle hirigre számítottak, ám ez itt nem a gyakásról szól. Annyi témát vesz célba a film, hogy nem is tudom mindet összeírni. Végig benne van, hogy Ripley életét a Nostromón történtek óta teljesen tönkretették ezek a lények, azóta mást sem csinál, mint felébred a mélyalvásból és a dögök megint ott vannak.
Ami szerintem megjelent a második részben Ripley és Hicks közt, az újra megjelenik ebben a részben Clemens dokival, ám nincs túlerőltetve és Ripleyt már meg sem rázza, hogy az Alien megint megfosztja őt valakitől, aki esetleg közel állhatna hozzá. 57+ki tudja hány év mélyalvás után már nincsenek ismerősei, barátai, rokonai, senki. Egyedül van egy rakás fegyenc közt, és megint neki kell irányítania és harcolnia. Amikor pedig a Neuroscan alatt kiderül, hogy mindennek vége, az utolsó motivációja az, hogy elpusztítsa az alien-t, mielőtt a cég emberei megérkeznek.
Fantasztikus epizód, ahogy Hicks és Newt „temetését” egybevágták az alien „születésének” kockáival. Adja magát a kontraszt, de a két esemény egymás mellett Dillon prédikációjával hihetetlenül megrázó.
Az egyik kedvenc jelentem az, amelyikben Dillon és Ripley ráveszi a többi dupla Y kromós fegyencet, hogy az elcseszett próbálkozás után igenis szálljanak szembe újra a lénnyel és nyírják ki. Ha eddig nem, akkor itt nyilvánvalóvá válik, hogy túlélési esélyeik elérték a 0-t. Ez nem egy hollywoodi darab abban az értelemben, hogy nem próbál egy kilátástalan helyzetet megoldhatóvá tenni, valahol tudjuk, hogy a helyzet kilátástalan, mégis drukkolunk a szereplőknek, és a végén mégsem csalódunk, mert valahol igenis győztek. Ami nagyon jól ki volt hangsúlyozva, és a korábbi filmekben is nagyon jó elem volt, hogy itt a Weyland Yutani a végső ellenfél. A „mentőosztag” érkezése itt körülbelül olyan hangulatot és időkorlátot teremt, mint az atmoszféra-átalakító robbanása az Aliens-ben.
A film befejezése kemény, mint a koporsószög. Amikor először láttam, csak néztem ki a fejemből és pislogtam, hogy most mit is láttam. Azóta sokszor eszembe jutott, amit a Matrix filmekről olvastam valahol, hogy a három rész tulajdonképpen „a hős születése, a hős élete, a hős halála”. Az Alien-trilógia ugyanilyen. Csak valahogy Ripley halálát mindig tragikusabbnak érzem, mint Neoét.
Nem tudom kinek az ötlete volt, de végső befejezésként a Nostromóról leadott vészhívás visszajátszása és a Fiorina telep további „történetét” elbeszélő képernyőszöveg végén az „end of transmission” szöveg hihetetlenül darkos befejezés lett.
Azóta David Fincher kedvenc rendezőim egyike lett, és töretlenül várom a Alien franchise első három darabjához méltó folytatást (AvP téren is), mely mindeddig sajnos nem készült el…