Napfény - film az emberi sötétségről

Tudom, hogy a "nyájas olvasó" ilyenkor sztorit vár, meg kritikát. Az is lesz, de elöbb pár szó az egész kritika olvasásról. Úgy mentem be erre az origo filmklubbos vetítésre, hogy fogalmam sem volt mi lesz, mégis elégedetten távoztam. Úgy mentem be a Főfőnökre, hogy ott se tudtam mire számítsak, és elégedetten távoztam. Meg kell mondjam, nagyon jó úgy filmet nézni, hogy nem tudod még távolról sem, hogy mi a sztori vezérfonala.

Mondjátok csak, hogy azért kell olvasni róla, hogy tudjuk, megéri-e! Na igen. De egyszer-egyszer próbáljátok majd ki! Ha az az egyszer nem most van, akkor gyerünk tovább!



A film első fél perce a 22 évente sötétség benyomását keltette a Riddick-féle monológgal és a Napos látképpel. Ezután jött az Űrodüsszeia érzés a pszichológus és a számítógép párbeszéde hatására. Majd a film elkalauzolt a kantinba, ahol gyorsan kiderült, hogy a filmbéli szereposztás erősen hajaz a Gömbre, azaz minden szükséges tudományág képviselőjét összeverbuválták egy Armageddon-szerű küldetésre. A végére némi túlzással egy kis Spawnos jelmezt eröltethetnék a filmre.

A film legtriviálisabb mondanivalója az, hogy ha az egész emberiség jövőjét illető kérdésről van szó, azt nem szabad emberekre bízni. Sajnos nem sikerült jól átadniuk a legelső dilemmát. Ráadásul nem kell rutinos filmnézőnek lenni, hogy tudjuk, itt kefélődik el minden. Ez még rendjén is van.

Érdemes azonban megtekinteni a szereposztást. A hajó kapitánya kínai, az oxigén ellátásért felelős tisztje japán. A pszichológusra nem fogadnék a körülmények miatt, de azt hiszem, hogy a "távol-keleti" szinezet látszott rajta. Persze nem kell rögtön hanyatt esni, hisz naív az ki elhiszi, hogy nem egy kaukázusi férfi fogja megmenteni a világot.

Kezd elegem lenni az űrbéli klisékből. Lassan készíthetnénk egy olyan filmet, ami hűen ábrázolja az űrbéli veszélyeket. Például értékelendő, hogy fóliába csomagolva repülnek 20 métert a -273 fokos űrben, de. De hiába van hideg, ha nincs semmi ami elvezesse rólad a hőt. Éppen ezért a szkafandereket is hűtik, és nem fűtik. Ezt tegnap tanították nekem is. A másik, hogy az űrben továbbra sincs semmi, ily módon nyomás sem. Számomra irreálisnak tűnik a 20 méteres űrúszás anélkül, hogy az ember szeme ki ne pattanjon a helyről, majd robbanjon szét a belső nyomástól.

Mindent összevetve azonban azt kell mondjam, hogy a film egy patron. A látvány miatt megérdemel egy mozijegyet, de utána egy DVD-t már nem hiszem. Jó érzéssel távoztam, és ez a lényeg.