Úgy ültem le a film elé, hogy egy romantikus vígjátékot fogok megnézni, de elég gyorsan rájöttem, hogy erről szó sincs, egy romantikus drámáról már inkább. A központjában egy olyan lánnyal, aki nem bízik önmagában, a saját ítélőképességében és eszében, tehát nincs tisztában önmagával.

Brett (Gellar), aki segédszerkesztő egy kisebb könyvkiadónál és nagy álma, hogy a ő nevét is a nagyok közt sorolják majd egy szép nap, úgy látja, csak úgy juthat feljebb, ha elvegyül a jelenlegi nagyok között. Ezt a szerepet hivatott betölteni Archie Knox (Baldwin), aki már öreg róka a szakmában, és akihez hamarosan közelebbi szálak is fűzik a lányt. Innentől pedig jó pár klisével teli történet fiatal lány és öregebb férfi kapcsolatáról és a nővé válásról, csak éppen egy kicsit más köntösben, családi gondokkal is megtámogatva a drámai vonulatot.

Sarah Michelle Gellar végülis jó alakítást nyújt, a szerep részint testhezálló is volt számára, hiszen a Buffyt juttatta eszembe sokszor, főleg a film második felében, szóval volt ideje gyakorolni az ilyetén karaktert, ugyanakkor mégis kicsit más volt. Mindenesetre szép még mindig, így a rajongóknak tudom ajánlani. Alec Baldwin viszont csak korrekt volt, erősen visszafogta magát, de még mindig kellemes játékkal ajándékoz meg minket, annak ellenére, hogy nem tartozik a kedvenc színészeim közé, hogy úgy mondjam.
A mellékszereplők között viszont keresve se találni jókat. Talán csak James Naughton alakítása tetszett, aki Brett apja volt, a Lostból ismert Maggie Grace, aki Brett barátnőjét játssza, elég gyengén teljesített.

A film Melissa Bank Egy pasivadász feljegyzései című könyvének kis történeteiből készült, akinek a könyvét úgy emlegetik, hogy mulatságos. Nos, ez esetben úgy vélem, nem sikerült a feldolgozás, mivel az eléggé minimális kulturális utalásokon alapuló poénokon kívül az egész film hangulata minden, csak nem mulatságos.
Néha valóban vannak vidámabb pillanatai, de több az olyan, mikor inkább azt mondanám rá, hogy már-már melankolikus, tehát az arányok így nem igazán stimmelnek. Bár mivel nem olvastam a könyvet, és műfajából adódóan – a női irodalom egyik gyöngyszemének tartják -, valószínűleg nem is fogom, lehet, pont a többi kis történetre illik a fenti jelző a könyvben, és az is meglehet, egy nő teljesen másképp látná, de majd nyilatkoznak erről olyanok, akik olvasták.

Marc Kleinnek ez az első rendezése, ettől függetlenül a rendezéssel semmi bajom nem volt. Ugyancsak ő írta a forgatókönyvet, és a fentebb írtak miatt nem tudom, a “műfajváltozás” most az ő sara-e, vagy csak tartotta magát a könyvhöz, a többi forgatókönyvéből készült filmek pedig kimaradtak eddig az életemből, így még csak összehasonlítási alapom sincs. Mindenesetre az általam nem is ismert könyvtől elvonatkoztatva romantikus drámának jó volt, tehát nincs vele baj, csak most, hogy utána olvastam a könyvnek, kicsit fura.

Mindent összevetve számomra egy nézhető film volt, bár nem hinném, hogy megismételném a közeljövőben, most is sokszor olyan érzésem volt, mintha már láttam volna valahol. Ettől függetlenül simán lekötött a két főszereplő játéka, valahogy passzoltak, és szerencsére ők vannak a filmben többet, nem pedig a mellékszereplők. Főleg a színészek fanjainak merem ajánlani, no és persze lányoknak. A közepestől valahol másfél ponttal feljebb helyezkedik el, az egész számok kedvéért pedig felkerekítem a pontot, így lesz 7/10.