Még jobban Bourneosabb, de amíg azt nem folytatják, addig jó lesz. Haha. Most pár Bond rajongó lehet elsápadt, pedig csak vicceltem.

Tovább is van →

Úgy tűnik durván meg lettünk vezetve, hiszen valami teljesen agyameldobom vígjátékot várhattunk az előzetesek alapján, ehelyett azért néhol befigyelt a tanmese érzés itt a Kung Fu Pandában. Most ide írhatnám, hogy "hiába na, nem pixar", de azok munkáiért sem voltam annyira oda mostanában, és talán a Wall-E lesz a kivétel. Visszatéve a Panda sztorijára, azért a Kung-Fu-hoz magához illik a tanmese tulajdonképpen, de kicsit túlságosan is a képünkbe van tolva.



A történet röviden annyi, hogy a főfő mester megjövendöli, hogy börtönéből kiszabadul a gonosz és visszatér a Béke völgyébe. A főfőfő azt is kijelenti, hogy a határtalan hatalmat adó sárkánytekercset odaadja végre valakinek, és annak az erejével megvédheti a völgyet. Hülyeség hülyeséget követ, és végül egy dagadt pandát jelöl ki, hogy ő a dragon warrior. Persze a panda a kunfuhoz nulla, és csak a kajálás, meg a legendák érdeklik. Aztán a többit meglátjátok.

There is no charge for awesomeness!

Igazából az nem tetszett, hogy a baromi jó kezdés, amit konkrétan végig lehetett röhögni, után átment a tipikus kiképzősbe. A mester először nem akarja befogadni a Pandát, el akarja üldözni mert olyan dagadt és esetlen, aztán mégis kiképzi (közben meg a poént egy szerencsétlen madár szállítja). Igen, innen kitalálható a nagy üzenet. Fogadd el magad, meg a többi ilyesmi általános hegyibeszéd. Aztán a tanítós részeket átvészelve egy olyan vicces bunyót kaptunk a film végén, hogy ismét csak beleszakad az ember.

Az a helyzet, hogy a film középső részében csak Jack Black, meg a gonosznak hangját kölcsönő Ian McShane dobja fel a bulit. A többi híresség nagyon általános hang, semmi extra nincs bennük. A legnagyobb csalódás mindenképp Angeliana Jolie, aki alig játszott a hangával. Hogy ezt miért emelem ki külön? Hát mert a Dreamworks tipikusan arra gyúrt, hogy milyen extra neveket szerzett meg a filmhez.

Az animációval viszont már eljutottunk egy olyan szintre, ami ultrafasza. A pillanatnyi előrelépések már nem akkorák, hogy mint amikor először tudták a szőrt végig lengetni a film alatt (szörny erté), mert egyszerűen minden olyan rajzfilmes kezd lenni végre. Nem a technika szab határt lassan az ilyen filmeknek, hanem csak a kreativitás és hát a filmes tapasztalat.

Kung Fu Panda értékelés

Részemről ez 7/10 lett. Igen, van tanítós rész, de valahogy könnyedén kárpótol az a pár hülyülés és hát maga a Panda.

Mammut már ejtett pár szót ezen horror musicalról, akkor még áprilisinek nézett ki a premier, azóta tologatták kicsit, na meg kapott a film egy új trailert.

Tovább is van →

Nem sok, de itt egy egész jól kinéző poszter és egy furcsa weboldal. Az utóbbin videók nézhetők meg a filmből úgy, hogy "let's get wasted" és a drogot mindig beveszed ami alul megjelenik és minél többet veszel be, annál keményebb videókat mutatnak.

Amúgy arról szól, hogy 8 tini kimegy egy jachton és dug reggeltől estig. Aztán valami élethalálharcba csap át a buli - tudom ki dobtál a vízbe tavaly nyáron?

Tudjátok, az alig másfél éves spanyol horror, a [REC] remake-je a Dexter húgával nővérével. Már van trailere, amit elég sokan kommeneltek, pedig egy nem annyira híres film újrája, hm.

Dylan életrajzi filmjében nincs Bob Dylan nevű (ha már itt tartunk, sem Robert Allan Zimmermann nevű) szereplő, a filmben egyáltalán nem is hangzik el ez a név (a kissé szájbarágós magyar alcímet leszámítva). Dylan valójában ott sincs. Persze, a leginkább kaleidoszkópszerű filmben végig Bob Dylan-dalok szólnak, eredetiben, vagy valamelyik színész előadásában. Nincs egyenletes történetvezetés, sem egységes stílus, csak jelenetek vannak, képek, zene, és hat színész, akikről persze mi tudjuk, hogy valójában mind Bob Dylant játsszák. Ettől még persze lehetne valami zavaros művészmozi, de Todd Haynes meg tudta rendezni úgy, hogy egy pillanatig sem az, hanem lenyűgöző film.



Eléggé lehetetlen, de megpróbálom elmesélni azért. Hat ember történetét látjuk, azaz inkább jeleneteket az életükből mindenféle időbeli következetesség nélkül. A történeteikben pedig néha egészen egyértelműen, máskor pedig csak rejtett utalások formájában végig Bob Dylan életének valamelyik korszakát, jelentősebb eseményét vagy szereplőjét ismerhetjük fel.

Woody, a tizenéves fekete csavargógyerek (Marcus Carl Franklin) élete a blues, tehervonatokon utazik a gitárjával, és meglátogatja a halálos ágyán fekvő példaképét, Woody Guthrie-t. (Dylan például, a valóságban, ugyanígy meglátogatta Guthrie-t a kórházban). Aztán van egy zaklatott tekintetű ifjú költő (Ben Whishaw), aki a bíróságon saját neveként az Arthur Rimbaud nevet adja meg (Dylanről tudjuk, hogy szereti Rimbaud-t, másrészt ő maga is egy költő nevéből nyúlta a sajátját). A harmadik szál Jack Rollins nevű folkzenész fiatalemberről szól (Christian Bale), aki egy ideig lelkesen protestál, később pedig egyik percről a másikra szakít a folkkal, a világmegváltással és az elhivatott folkénekes csajjal is (ő a valóságban Joan Baez volt, a filmben máshogy hívják és Julianne Moore játssza). De olyannyira, hogy képes elektromos gitárral fellépni egy folkfesztiválon, a rajongók persze teljesen kiborulnak, egy koncerten a közönség Júdásnak nevezi (ez történt, 1966, Manchester Free Trade Hall), néhány évtizeddel később pedig Jack Rollins megtér, gospelt énekel és bibliaórákat ad, amely korszakon Dylan is szerencsésen túlesett.

Valahol máshol eközben Robbie, a színész (Heath Ledger) megnősül, gyerekei lesznek, majd házassági krízise, felteszem, ez a rész Dylan Sara Lownds-sal kötött házasságát hivatott bemutatni. Bár Sara a valóságban egy amerikai modellcsaj volt (Playboy-nyuszi), a filmbeli feleség pedig francia és absztrakt festőművész, gondolom, a házasságban adódó nézeteltéréseken ez sokat nem változtat. A film legdurvább alakítása Cate Blanchett, aki a Jude Quinn nevű amfetaminfüggő, meglehetősen androgün és a félreértettségtől szenvedő zenészt játssza nyilvánvalóan hetvenes évekbeli környezetben. Jude, akárcsak annak idején Bob Dylan, összeveszik a BBC riporterével, Allen Ginsberggel haverkodik, és találkozik a Beatles-szel, amely utóbbi jelenet nagyon vicces Beatles-utalással végződik. Cate Blanchett zseniális, megérdemelte az Oscar jelölést ezért az alakításért, ahogy kinéz a kamerába (ránk), az egyszerűen elképesztő. És van még egy hatodik, western-szál, amelyben Richard Gere alakítja a közismert westernhőst, Billy-t, a Kölyköt, ami azért érdekes, mert Dylan szerepelt a Pat Garrett and Billy the Kid c. westernfilmben, valamint ő írta a filmzenét is (többek között a Knockin’ on heaven’s door című dalt.)



A Dylan élettörténetéből vett sztorikon kívül rengeteg rejtett utalás van a filmben, amelyeket csak rajongók fognak felismerni, biztos, hogy én sem vettem észre felét sem. Például néha csak úgy keresztülmászik a képernyőn egy nagy pók: gondolom, Dylan Tarantula című regényére kell gondolni. És a legkülönfélébb helyzetekben a szereplők közötti párbeszédekben mindenhol Dylan-dalszövegek sorai vannak elrejtve.

Valahogy így kell elképzelni a filmet: összefonódva, sorrendiséget nélkülözve látjuk a hat szereplő történetét, akik néha Bob Dylan-számokat adnak elő, néha pedig konkrét jeleneteket játszanak el Dylan életéből, bár egyik sem ő. Néha fekete-fehér a film, néha színes; időnként a hatvanas, hetvenes években játszódik, máskor kicsit vadnyugati, esetleg egészen szürreális, semmiféle stílusok közötti határt nem tisztel. Ahogy Billy The Kid találóan megjegyzi: „mintha egy szobába tennéd be a tegnapot, a mát és a holnapot”. Akárcsak a Bob Dylan nevű zenész, aki volt csavargófiú (persze nem, később kiderült róla, hogy rendes középosztálybeli kertvárosi gyerek), volt politikailag elkötelezett folkzenész (aminek olyan hirtelen fordított hátat, hogy azok a rajongók szerintem azóta sem heverték ki), belekóstolt a legtöbb zenei stílusba, ami azt illeti, a legtöbb művészeti ágba (időnként rajzol és állítólag irodalmi Nobel-díjra is jelölték már), meg néhány világnézetbe (kb a zsidóságtól a bibliakörön át a drogokig, beleértve politikai jobb és baloldalt). Bár a kritikusok és a közönség néhány krízistől eltekintve mindig szerette Dylant, mindig nehezen viselték, hogy a végletekig ellenáll a kategorizálásnak: csomó interjúban faggatják arról, hogy akkor most igazából melyik is ő, melyik valójában az ő zenéje, és igazából miben hisz. A filmből kiderül, hogy ez nem derül ki.

Lenyűgöző film, szokatlan stílusváltásokkal, időnként követhetetlen történetvezetéssel, gyönyörű képekkel, elképesztő színészi alakításokkal és természetesen mindvégig remek zenével, amelyek miatt 10/10 pontot adok rá merészen. Azok ne nézzék meg a filmet, akik ragaszkodnak hozzá, hogy egy film legyen mindig pontosan érthető és követhető. És persze, fogalmam sincs, milyen élményt nyújt olyanoknak, akik velem ellentétben sosem voltak Bob Dylan-rajongók, de el tudom képzelni, hogy még úgy is elég jó.

Immáron a harmadik Hellboy 2 trailer került fel az információs szupersztrádára, és most rögtön HD változatban szállítja nekünk az Apple. Az első részből szőttek bele képanyagokat, yeah.

Még egy részletet kiraktak a netre a Bangkok Dangerousból, ami legalább tizedannyira jó film lesz, mint az Ál/Arc. A múltkori csoda ugratást itt lehet megnézni. Az újat meg a playgombra kattintva.

Gondolom van pár ember aki várja, így most ők örülhetnek. Legalább álarcként marad Jigsaw, hehe. Szóval itt a Saw 5 teaser posztere, kattintásra meg nagyobb is.

Azon témázni, hogy "csak az egy, meg talán a kettő volt jó, minek folytatják?" szerintem teljesen felesleges, hiszena addig csinálják, amíg viszonylag nulla pénzből elkészítve viszonlag sokat keresnek vele. Ha halloween ünnep, akkor Saw még idén meg jövőre szerintem minimum.

A Kung Fu Panda hozott egy csomó pénzt, a stúdiók meg a szereplőknek hangot adó színészek pedig szeretik a pénzt, így tadaa, jön a második rész.

A 300 hozott egy csomó pénzt az R besorolás ellenére is, meg a szinte csak greescreen ellenére is, így annak is csinálnak folytatást.

A Sejt és a The Fall csoda látványvilágát filmre varázsoló Tarsem Singh-t bízták meg, hogy egy 300 módon CGI-s filmet készítsen a War of Gods-ból, mi egy görög mitológia valami, wikiben így nem találtam. A forgatást elvileg jövő év elején kezdik.

A Wanted képregény készítőjének tetszett a moziváltozat. Már van ötlete a folytatásra, plusz egy másik képregényéből, a Kick Ass-ből is lehet, hogy készül film - Millar szerint már 2 nagy nevet is megszereztek, hogy szerepeljenek benne. Itt egy részlet a képregényből. (ha a wanted buktázik, akkor nem 100% a Kick Ass, legalábbis szerintem)

Az Empire meglepte a népet a Bolt trailerével. Amúgy a Wall-E előtt megy odakinn.

Hát, egyelőre aranyos, de semmi kirívót nem villantott a Bolt. Nem győztek meg, hogy látnom kell.

Tovább is van →

Hát emberek, egy kis eltéréssel ez a film pont azt szállítja, amit eddig sugallt nekünk. Az egyetlen nagyobb negatívum az volt számomra, hogy erőltették a majdnem 2 órás játékidőt, amikor a Wantednak kicsit kevesebb kellett volna. Ennyire egyszerű, de tökös filmnek nehéz jól megtölteni 110 percet. De ezzel részemről majdnem teljesen kifújt a negatívumok rövid sora, és amúgy kicseszett jól szórakoztam.



De vegyük át felületesen és gyorsan a legelejéről. Wesley éldegéli a számlatanácsadó vagy milyen életét. Szedi a gyógyszert a pánikrohamaira, és apátiájából semmi nem tudja kibillenteni. Barátnőjét a "legjobb" barátja kefélgeti, de még ez sem zavarja túlzottan főhősünket. Aztán egyik nap a gyógyszertárban megjelenik mellette a durván kifestett Jolie azzal a dumával, hogy apja volt a legjobb orvgyilkos széles-e világon, és hogy Wesley örökölte a majdnem szuperképességét, na meg hogy ott helyben ki akarja nyírni valaki. Durva akciójelenet, vágás. Nem sokkal később már Wesley kiképzésén járunk, ahol a főgonosz ellen készítik fel, és így tovább. Nem kell köldökbámuló bölcsésznek lenni a megértéséhez, de kellemes a sztori ehhez a jó akciófilmhez.

Merthogy az akciójelenetek lendítik előre a cuccot. A kiképzésnél érezni kicsit a hosszú játékidő mocsarát, de amikor nyomják az akciót, akkor az ilyen látványrajongók mint én pislogni is alig mernek, miközben tátott szájjal bámulják a lassításokat meg az adrenalinpumpáló képi trükköket, amik közben a vérrel sem spórolnak. Hihetetlenül jó cuccot dobott ide össze az Éjszakai és Nappali őrség rendezője, Timur Bekmambetov.

A minap néztem egy interjút James McAvoy-jal (a főszereplő) ahol kérdezték tőle, hogy mégis miért vállalta el ezt a mondhatni agyatlan akciófilmet, hiszen a történet alapján nem csak ilyen cool cucc lehetett volna belőle, hanem valami gigantikus gagyi. Azt válaszolta, hogy a rendező előző cucca, és az akciójelenetek tervei meggyőzték. És akkor még nem is tudhatta, hogy az a kevés humor, ami a filmbe fért, mennyire klafa lesz a vásznon. Pár vigyor egyszerűen garantált.



Amúgy a sok lövöldözés mellett az egész film James McAvoy-on vállán nyugszik. Angelina Jolie szinte rutinnal és popódublőrrel asszisztál csak, Morgan Freeman meg alig szerepel. Itt most persze jöhet az, hogy McAvoy nagyon eltalálta a figurát. Hirtelen nem is tudnék jobbat erre a szerepre, ami során egy jelentéktelen huszonéves porszemből a földkerekség egyik legjobb gyilkosa lesz. Mindezt persze némi félénkséggel meg tanácstalansággal ötvözve, sebezhetővé téve az amúgy badass-szül az áldozat képébe mosolygó és a lelövésért bocsánatot kérő figurát.

Wanted értékelés

Sajnos itt az értékelésnél muszáj megemlítenem a kicsit életlen balta hatású befejezést, amivel majdnem lefejezték az egész élményt. Szerencsére csak majdnem, de azért elég blőd szerű lett. Ezt összetéve a kicsit túlnyújtott játékidővel (ideje lenne akciófilmeknél csak különleges esetekre tartogatni a 2 órát...) pontszámilag egy 7/10-et tudok kiosztani. Mindezek ellenére a film majd korongon kötelező beszerzés lesz, és moziélménynek marhajó volt.

Ide a végére lehetne valami figyelmeztetést nyomni, hogy akinek a trailerek nem tetszettek, mert túl képtelen, annak szerintem felesleges megnézni a filmet. Agyonlassított, képtelenséggekkel teli akciófilmről van itt szó továbbra is.

Nemsokára indulok a Wantedra, ami az ehavi borítónk volt. Nem igaz, hogy nem lehet több helyen adni eredeti hanggal, így ez most szinkronnal lesz. Kritika még este, remélem, addig tartsuk vissza a Wanted kommenteket ha lehet. Amúgy elég kihalt a hét, bár Hancock jön már jövő szerdán, mert 1 nappal előbb mutatják be. Hétvégén meg mehetünk a pandára, arról is írok majd.

• I'm Not There - Bob Dylan életei - már van róla élménybeszámoló írás, a címre kettintva elérhető, de lehet, hogy isolde ír róla mert ő csak most nézi majd meg. Lehet én is dublázom olcsó napon.
• Wanted - meglátjuk az Éjszakai őrséget rendező csávó mit tudott amerikában (i'm sorry). Este kritika. A magyar poszter amúgy elég durván magyarított. Van rajta egy és. Hehe.

Hát, még jó, hogy a trailer után dobták ki ezt a posztert, mert szerintem nem lett annyira meggyőző.

Nyilván még a sajnálatos halála előtt készült, és a közeledő Batman bemutató kapcsán elővehette az FHM ezt a Heath Ledgerrel készült interjút, amit gondolom az esemény miatt toltak el amíg lehetett. Nyilván a Joker szerepről van szó benne.

Jöttek új képek a The Informant forgatásáról. Ez az a film, amit Steven Soderbergh (Soralis, Ocean's) rendez, és egy cége ellen foduló informátorról szól, akit meg a picit felhízlalt Matt Damon játszik, azaz Mr. Bourne személyesen.

Mivel erre a kisfilmre különösen figyelünk, így megemlítendő, hogy a My Name is Bruce premierjének az új időpontja a hideg, szeles október. igen, eltolták nyárról, és itthon valszeg soha nem lesz, de minél előbb lemegy moziban, annál előbb láthatjuk dvd-n, így kell ezt nézni.

Ami viszont meglepőbb, hogy még be sem mutaták, sőt, tologatják már jó ideje, mégis olyasmit hallani, hogy lesz My Name is Still Bruce, azaz második rész! Mindezt tegnap kotyogták ki a Saturn átadón.

A Bruce-nak már van trailere, de most extraként megosztom a feliratos változatát a tovább mögött.

Tovább is van →

Mit lehet hozzátenni? Elhangzott a trailerben, és jó volt, kiírták a poszterre, és jó. Everyone respects the gun.

Itt már volt pár. Ezúttal ismét Kristen Bell-t kapták le a forgatáson, méghozzá nem a legjobb formájában. Így nem lenne első az olvasói szavazatok alapján azt hiszem.



Tovább is van →

Vagyis tegnap este kiosztották a Saturn Awardson a díjakat. Ez azért érdekes, mert ez a "fanboyScifi" díj, hiszen Academy of Science Fiction, Fantasy and Horror osztogatja őket. És akkor a győztesek:

• Best Science Fiction Film: Cloverfield
• Best Fantasy Film: Enchanted
• Best Horror Film: Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street
• Best Action/Adventure/Thriller Film: 300
• Best Animated Film: Ratatouille
• Best International Film: Eastern Promises
• Best Actor: Will Smith (I Am Legend)

A folytatás a tovább mögött.

Tovább is van →