Rövid kritikák jó és rossz filmekről - második rész

A legutóbbi ilyen összefoglaló óta (filmek amikről nincs erőm többet írni) eltelt több mint fél év - ideje teleírni a filmnapló részt, csak hogy öreg koromban is tudjam mennyi időt csesztem el ténylegesen.

The Cleaner - 6/10

Samuel L. Jackson, aki nem a bűnözőknek, hanem az átlagembereknek takarít hullákat. Tényleg, ez a szakmája. Amikor haláleset van a családban, akkor a hullát elviszik a nemtudomkik, viszont a kifröccsent vér meg a többi eltakarítása a családtagokra marad, és ilyenkor hívják őt. Mindez egészen jól megy addig, amíg egy nap olyna hulla után takarít el, aki hivatalosan csak eltűnt - viszotn Sammy tudja, hogy halott, nyilván. Innen egy kis nyomozós sztori az egész, nem túl nagy fordulatokkal. Ami miatt mégis valamennyire emlékezetes, az büntetű vizuál. Komolyan, amikor takarított a takarító, ott bevetettek mindent, amit a CSI-okban láthatunk, csak valahogy sokkal profibban, szebben.

Penelope - 7/10

Hát emberek, a malacorrú lány története elég szórakoztatóra sikerült. Egyrészt James McAvoy (Wanted) nem idegesítően hozza a romantikus komédia férfi főszerpelő szerepét, másrészt Christina Ricci pedig baromi aranyos végig. Mindezt nyakonöntötték egy kcisit higított Pushing Daisies képi világgal, és sikeresen mosolyt varázsoltak a néző orcájára. Nyilván semmi megváltás nincs a filmben, de nagyon kellemes szórakozás, sokkal kellemesebb mint például egy 27 idegen igen.

The Golden Compass (Az arany iránytű) - 7/10

Nem olvastam a könyvet, és a trailerek alapján nem tagadom, volt némi előítéletem a filmmel szemben. Szerencsére átléptem rajta, mert különben kihagytam volna ezt az egész jó élményt. Valahol sajnálom, hogy nem lesz folytatása valósznűleg (mozgóképben, mert könyvben ugye van), mert anyagilag bukott a film. Hiába na, Kidman és Craig valahogy nem vitte el hátán a filmet bevételileg, ellenben a látványvilág, és a kislány főszereplő szórakozásilag igen.

The Great Debaters - 5/10

Egyrészt ez nem a mi témánk, mert a rasszizmussal, a rasszizmus elleni apró léésekkel foglalkozik, ahogy az afro amerikaiak szép lassan emberszámba vetetik magukat a fehérek szemében az előző század első harmada felé. Mindezt vitázással teszik. Szintén olyan téma, ami itthon nem ismert, mert nálunk nincsenek ilyen nagy, nyilvános viták, ahol valaki nem meggyőződéssel vitázik, hanem versenyből, és az érvelés a lényeg, nem az, hogy melyik oldalra osztják a versenyt szabályozók. Na szóval a filmben hosszas harc után végül a Harvard ellen mennek a színesbőrű vitázók, és izé. Biztos igaz történet alapján, de nekem végig olyan érzésem volt, hogy mekkora oscar bait ez a film, erre semmilyen szobrot nem kapott most télen. Valahogy olyan volt, mint a "tipikus életrajzi filmek." De lehet csak a téma távolsága miatt hagyott hidegen szinte teljesen - hiába jó vitázást nézni.

Legyőzhetetlen (Invincible) - 8/10

A Prérifarkas Blues megnézése után rákattantam a focis filmekre, beiktattam párat. Ilyen volt az Invincible, és meg kell mondanom, hogy nem kicsit ütött a cucc. A finálét vagy 5* néztem meg visszatekeréssel. Egy csapatnak és a szurkolóinak a reményéről szól, vagyis annak visszaszerzéséből. Egyszerű emberek ritkán kerülhetnek a tűz közelében, de mivel a csapat olyan siralmas helyzetben van, azért nyílt próbákat rendeznek. Olyan felvételiket amik során átlagemberek bekerülhetnek a nagyok közé. És Vince Papalet (Mark Whalberg) addig fűzik a haverjai, amíg végül el nem megy erre a próbára, és beválik. Persze onnan még rengeteg szenvedés vár rá, de valahogy így képzel el az ember egy jó sportfilmet. Nagyon élveztem szinte minden percét.

A cserecsapat (The Replacements) - 6/10

Szintén focis, de ezúttal máshonnan közelítenek a témához. A nagy csapatok sztárjai sztrájkolnak a több fizetésért, viszont a kihirdetett meccseknek le kell menni, ezért lecsúszott játékosokat vesznek fel ideiglenesen a helyükre. Helyetteseket. Irányítónak meg Keanu Reevest, aki hozza a szokásos kőarcát, meg elcsábítja a pompom lányok vezetőjét. Nem mondom, hogy szar volt a film, de erősen csak az egyszer nézhető kategóriát erősíti.

The Game Plan - 3/10

The Rock egy Disney családi vígjátékban. Baromi nagy bevétel, baromira tipikus és unalmas film. A történet annyi, hogy éli az agglegény életét, erre egyik nap hirtelen beállít a 8 éves lánya, aki onnantól vele él kicsit, és felborítja az életét. Láttuk már? Persze. Amerikai focis környezetben? Nem emlékszem, de nem is akarok. Ahogy több betűt sem pazarolni rá.

Megleslek.com - 1/10

A valóságshowkról szól a film. Több nem is jut eszembe hirtelen róla. Na jó, egy család életét közvetíti a neten kamerák segítéségel, meg ilyenek. Áh.

Bagboy - 5/10

Hülye ötletre épül, de a My Name is Earl pont előtte nekem a film előtt. Csomagolási versenyekről szól. Szintén olyan téma, ami nekünk elsőre idegen, de amerikában vannak boltok ahol a pénztáros után még van egy alkalmazott, aki szépen bepakolja nekünk az árut zacskóba (de jó lenne a corába ilyen, a szétnyithatatlan műanyag zacsik helyett). Namost ezeknek a srácoknak meg lányoknak vannak ilyen versenyei, ahol összecsaphatnak, hogy ki csomagol a leggyorsabban és precízebben. Ami miatt valamennyir ejó a film, az a fiatalok hülyülése (legjobb a nigga wannabe gangszter) meg az, hogy viccesen komolyan veszik ezt az egész csomagolást, az országot járják a versenyekért, aztán meg nyernek 100 dollárt vele. Érdekes volt, de nem maradandó.