Elértük a december utolsó napját, így most, a tavalyihoz hasonlóan, egy nagy toplista meg olvasottság poszttal zárom az évet. Mammut már összeszedte nektek az idei kedvenceit, isolde nem akart nyilatkozni, így akkor most én jövök végül.
Az a helyzet, hogy szerintem 2008 is eléggé jó év volt, legalábbis filmek szempontjából, így most megint nehéz volt válogatni. Ezen kívül, hála a csodálatos magyar forgalmazóknak, két tavalyi top film csak ide fért be, mert nem láthattuk őket 2007-ben, pedig messziről lehetett látni, hogy oscarokat fognak zsebelni. Megtekintés után pedig azt, hogy modern klasszikusok lesznek simán. Na mindegy, csak egy pillanatra zavart meg, hogy a toplista első két helye ki volt már bérelve február 24 óta. Na, akkor lássuk a válogatás utáni listát:

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Ebben az egy mondatban összefoglalható az Ausztrália mint filmélmény. Lehet csak én vagyok túl ponyva ehhez, de igazából nem hiszem, mert még csak nem is éreztem túl nyálasnak (pedig rengetegen ezzel jöttek), hiszen illett az epikusságához, egyszerűen csak a történetéhez képest ez a film túl hosszú volt.

Mert hát vegyük az alapját: a lédi (fehérszőkefőnökasszony) elutazik Ausztráliába, hogy a férjét végre elszakítsa az ottani birtokukról. Mikor odaér, a férje helyett a Drover jön érte a kikötőbe és ő viszi ki a messzi famra. Mivel a Drovert a nők szerint baromi vonzó Hugh Jackman játssza, így gyorsan szembesülünk azzal, hogy a nő férje halott, megölték. Innen még van egy gonosz, akinek a farmra fáj a foga, meg némi marhaterelési problematika, meg a legidegesítőbb tejeskávé kiskölök akit filmen mostanában láttunk, és akkor ennyi.
Ha Baz Luhrmann úgy gondolkozna, mint a jó öreg Tarantino, akkor ezt az Ausztráliát két felé vágta volna, mivel tulajdonképpen a felénél simán le lehetett volna zárni valamennyire, és megmondom nektek, hogy szerintem a feléig ez egy egész jó film. Tele van gyönyörű képekkel, humorral, Kidman jól hozza a lédit, Jackman a félig vad Drovert, flörtölnek meg ilyesmi. Az egész olyan játékos érzetű, nagyszabásúra forgatva. Aztán sajnos jön a film második fele ("a második film"), és mivel másfél óránál szinte lezárást éreztünk, így már csak azért is baromi hosszúnak érezzük ezt a felvonást, pedig ebben van a háború!
Muszáj elárulnom, hogy még mi rontja az összképet: a befogadott, félig őslakos gyerek. Az vele a baj leginkább, hogy valami iszonyat idegesítő magyarsággal narrálja az egész történetet. Oké, szinkronosan láttam, de gondolom az eredetiben sem volt erősségge a nyelvtan. Úgy képzeljétek el, hogy még nálam is bénább a srác fogalmazásból, erre narrál. "Tereljük a gonosz állatokat a nagy-nagy deszkán fel át a hatalmas hajógőzre". Hihetetlen, főleg amikor a beszédstílusát átveszi Nicole Kidman karaktere, és a felnőtt fehér nő ugyanolyan katasztrofálisan beszél, miközben komoly arcot vág. Ehh.

Szóval ezek a bajok vannak a filmmel, én otthon javaslom megtekintésre, ahol nyugodtan lehet nyújtózkodni a felnél, kérődzni kicsit az egész szórakoztató első felén. Az mindenképpen megemlítendő még, hogy a filmbe zsúfolt képek egyszerűen gyönyörűek, szinte kedvem támadt Ausztráliába menni, pedig nem szeretem a forróságot. Tényleg, csak a gyönyörű jelző illik az egész filmre, mármint képileg.
Méghozzá nem tökölnek, káromkodós véres változat rögtön, így szilveszterre. It's alive! Most mindenki megnézheti hogy képzelték el az első rész folytatását, aki szerinte meg az első rész is már felesleges volt, az hagyja ki a trailert most, meg a filmet majd a bemutatókor.
Dannie Boyle addig nem nyugodott, amíg elő nem hozakodott újra egy eszméletlen és szokatlan filmmel. Úgy gondolhatta, hogy ha ehhez a Legyen ön is milliomost kell egészestés filmmé fűzni, akkor azt kell, és kész. Mi meg tátott szájjal nézzük a varázslatot. Több helyen is az év feelgood filmjeként emlegették a Slumdog Millionaire-t és ebben van valami. Nem véletlenül vettem előre a screener áradatban pont ezt, kell a jó kedv, és a végére szállította is a film, ahogy vártam.

A történettel nem viccelek, a film gerincét a végzet és a szerelem alkotja, de a kettő eszköze bizony az indiai Legyen ön is milliomos-műsor. Nyilván nem a Vágóval műsorvezetővel folytatott beszélgetés, mert hát az azért unalmas lenne, inkább ugrálunk az időben és 3 idősíkon játszódik a film. Az egyik, a jelen, a milliomosban az utolsó kérdés előtt álló Jamal vallatása, mivel a rendőrök éjszakára elkapják, mert szerintük csalt a játékban. Ezen vallatás alatt mutatják a LÖIM műsorbeli szereplését (ez a második sík) és el kell mondania nekik, honnan tudta a válaszokat. Jamal pedig elmondja, így a gyerekkorából indul egy történet, egy szerelmestörténet, melynek során a különböző élethelyzetek, amikbe került, látják el pont azokkal a válaszokkal, amikre szüksége lesz végül a játékhoz. Vagy csaló?
Hiába bíztam Boyle-ban, akkor is nehéz volt elképzelni, hogy egy LÖIM-ra épülő film tényleg jó lesz. Talán ezért robbantotta fel az agyam. A vallatás feszes, a utcai kölyökkorra való visszaemlékezések pedig fantasztikusak. Kegyetlenek, ebben életszerűek is, de mégis rengeteg csodálatos dolog van közöttük, főleg ahogy összetart a testévérel és egy lánnyal, a "harmadik muskétással". Tényleg rengeteg rossz dolog történik velük, mégis ez lesz tényleg az év feelgood filmje, higgyétek el.
Amit még meg kell említeni, hogy ezt a csodát mindenféle nagyobb sztár nélkül érték el. Egyedül a főszereplő Jamalt alakító srác, Dev Patel volt ismert számomra, mivel a Skinsben megkedveltem, és hát úgy tűnik tényleg tud játszani ő is. Meg még talán a lány volt ismerős valahonnan, de ennyi. Rengeteg olyan szereplő akadt, aki először volt vásznon. A bollywood hangulat sugárzott, de mégis, az angol minőség kordában tartotta. Ezt szállította nekünk Boyle, egy baromi egzotikus filmet, ha mondhatom ezt.
Ebből az UP képből is kiderül, hogy az öregúr nem csak repkedni fog a kissráccal, akármit is tippeltetek a teaserből.
Nem csak az empire kapott exkluzív képeket a Transformers kettőből, hanem az usatoday is villanthatott párat. Katt erre itt.
Egyelőre csak japán nyelven, de itt van némi mozgó anyag a mindenki által nagyon várt Street Fighter: The Legend of valaki filmből. Ha-Do-KEN.
Egy barátnőm azzal biztatott, hogy „tulajdonképpen nem okoz konkrét fizikai fájdalmat a film megtekintése” és konkrét fizikai fájdalmat valóban nem okozott. Tény, hogy ugyanazt a tompa beletörődést éreztem, mint a fogorvosnál (nagyjából másfél óra múlva mindez véget fog érni, addig pedig majd csak kibírom valahogy) és rengeteg önuralmamba került, hogy ne verjem a fejem ütemesen az előttem lévő széksorba. A végére pedig annyira elszomorodtam, hogy meg kellett ennem utána egy egész doboz marcipános bonbont. De nyugalom, rátérek a filmre.
A Nők az 1939-ben készült, hasonló című film remake-je. Az eredetit George Cukor rendezte, és attól különleges, hogy egyáltalán nem szerepelnek benne férfiak, semennyi. Szerintem ez már önmagában is elég borzasztó ötlet, ennek ellenére az eredeti filmet sokan dicsérik. A 2008-as verzió azonban több szempontból is hatalmas melléfogás.
A történet rém egyszerű, Mary Haines (Meg Ryan) milliomos férje viszonyt kezd a dögös parfümöslánnyal, Crystallal (Eva Mendes). Ez többek között azért is rettenetes, mert Mary valóban példás milliomosfeleség, egész nap pörög, jótékonykodik, a nőegyletnek tartott jótékonysági ebédet saját maga főzte meg (oké, segített neki a házvezetőnő meg a nörsz, de ez mellékszál), és virágoskertjében is önkezével ülteti el a rózsákat, ennek köszönhetően nem is szépen manikűrözött a körme. Anyjával (Candice Bergen) ebédel, apja cégének besegít, és a lányára is rászól, hogy írja meg a házifeladatát a nörsz segítségével, szóval példás anya, feleség, gyermek és dolgozó nő. A pletykás manikűröslánynak köszönhetően persze a férj viszonya napvilágra kerül, így Mary és barátnői, a karrierista Sylvia (Annette Benning), a sokgyerekes Edie (Debra Messing) és a leszbikus Alex (Jada Pinkett Smith) együttes erővel próbálnak úrrá lenni a kialakult helyzeten. Van tanulság is, az, hogy a nőnek nem szabad feladnia magát különböző szerepeiben és nem szabad csak másokért tevékenykednie, mint Mary tette eddig önfeláldozóan, hanem önzőnek kell lenni, valamint hajvasalót kell használni, és akkor minden jóra fordul.
Kezdjük ott, hogy ennek a filmnek a világon semmi keresnivalója a 21. században. Világos, hogy 1939-ben még volt a történetnek és a tanulságnak némi létjogosultsága, akkoriban még esetleg el tudom képzelni, hogy nagy szó volt, ha az eddig csupán a cselédek és a nőegylet koordinálásában jeleskedő nő a saját lábára áll és (anyutól kapott pénzből ugyan, de) önmegvalósít. Ma már ez, finoman fogalmazva, nem igazán világrengető. Emellett egy csomó jelenet rettenetesen idejétmúlt, például amikor a cselédek megvitatják a konyhában a nagysád viselt dolgait, vagy Sylvia piszkos trükkje állásának megtartása érdekében – ma nem így működik a világ, csak szólok.
Mégsem ez a legnagyobb probléma a filmmel, hanem a szereposztás, a forgatókönyv, a botox és a visítozás: eleve rosszul válogatták össze a szereplőgárdát, majd irtózatos közhelyeket adtak a szájukba. Meg Ryan nem egy nagy színésznő, de régebben azért tudott vicces vagy aranyos lenni, én kedveltem, ebben a filmben azonban szimplán megbénították az arcizmait és baromságokat kell mondania. A barátnői külön-külön és együtt is idegesítő, önző, buta, visítozó ribancok, emellett borzalmas egydimenziós karakterek. Nyilván nem várok egy csajos vígjátéktól jellemábrázolást, de a Nők-ben felvonultatott kliséhalmaz még ebben a műfajban is meglepő teljesítmény. A dögös, fiatal szerető pénzéhes. Az afroamerikai barátnő leszbikus és vagány. A szülés az, hogy egy nő premier plánban sokáig ordít. Onnan tudjuk, hogy a kislány nem akar nővé érni, hogy tamponokat éget el máglyán, mellesleg itt a feliratot sikerült tökéletesen félrefordítani. A karrierista barátnő kemény, magányos és vasalja a haját; jellemfejlődését hajának hullámosodása jelzi, ellentétben a főhősével, akié eredetileg hullámos, aztán karrierbe kezd és onnantól lesz egyenes haja. Hiába, no, összetett holmi a női lélek. De igazán, annyira elkeserítő látni, ahogy Annette Benning, aki egyébként jó színésznő lenne, küzd a borzasztó szövegével, és Candice Bergen, aki egy jól kinéző idős nő, ránctalan, merev arccal próbál mosolyogni.
Néhány jó vagy vicces mondat elhangzik a filmben, ezt meg kell hagyni, a házvezetőnő, Cloris Leachman egész tűrhető, valamint Bette Middler is feltűnik egy jelenet erejéig, ő igazán üdítően jó, még nevetni is lehet rajta. De a női rendező ellenére, vagy ha rosszmájú akarok lenni, akkor éppen amiatt, a film borzasztó képet fest a nőkről: sekélyes, önző, visítozó lények, én szégyellem magam miattuk. Nagyjából fél óra után titkon már annak is örülnék, ha feltűnne néhány géppisztolyos pasas, vagy legalább űrmajmok, és mészárlásba torkollna az idill.
One Movie Has It all! Killers! Vampires!! Lesbians!!! Szerencsére úgy tűnik, hogy nem vették túl komolyan a filmet, így még valami agyatlan szórakozás is lehet belőle jól. A LVK-poszter már megvolt, ugye?
Ezennel beindult a marketinghenger, megjöttek az első hivatalos képek a Transformers 2-ből. Van közte egy díszletlátszós forgatási is, de a másik kettő az akár a filmből is jöhetne egyenesen. Bang!

Tovább is van →
Ki ne álmodozott volna gyerekkorában arról, hogy kalózok által elrejtett, rég elveszett kincsek nyomába ered, és még ha nem is volt igazi az a kincs, a játék közben a megannyi kaland ezt könnyedén feledtette.

Mindez a szemünk elé tárul ebben a filmben, és mindazoknak, akik még gyerekkorukban látták, még hatalmasabb élmény volt emiatt, ugyebár könnyebben tudnak azonosulni a szereplőkkel. Persze hallottam már jó pár embertől, aki nemrég látta először, és tetszett neki, szóval bártan merem ajánlani mindenkinek.
Én többek között ezen a filmen nőttem fel, és nagyon örülök neki, hogy a szerencsések közt lehetek. Azóta is minden évben többször megnézem, Karácsonykor pedig főleg, ilyenkor általában nosztalgiázni szoktam, de még egyszer sem volt olyan, hogy kevésbé jól szórakoztam volna rajta. No de nézzük, miről is van szó.
A „banda” utolsó hétvégéjét tölti együtt, mivel befektetők megvették az egész szomszédságot, és hacsak csoda nem történik, kénytelenek lesznek elköltözni, és ezáltal szétválni. Azonban találnak egy rég porosodó térképet, és mivel a jelek arra utalnak, hogy köze lehet Félszemű Willyhez, és az ő kincséhez, úgy találják, hogy itt az esély, hogy megmentsék otthonukat. Azonban rögös út vezet a kincsig, nem elég a csapdáktól hemzsegő földalatti barlang, de az út pont a gaz Fratelli család búvóhelye alatt kezdődik, akik szintén kivennék a részüket abból a kincsből, mondjuk úgy az egészet.

Az akkori színészek mára már kissé öregebbek, kicsivel több mint 20 évvel, ahogy a fenti képen is látszik, mely akkor készült, mikor Richard Donner összeszedte a csapatot a DVD kommentárja alkalmából.

Szinte mindenki a színészi pályán maradt: Josh Brolin, aki ezzel a filmmel debütált, és idén George W. Bushként köszönt vissza a vászonról, Sean Austin, aki két tévéfilm után ezzel a filmmel került először moziba, őt a Gyűrük ura Samujaként ismerhetjük, Corey Feldman, aki inkább a B-filmek felé kanyarodott, nemrég a nem pont legjobban sikerült Elveszett fiúk folytatásában láthattuk, valamint a két leányzó, Martha Plimpton és Kerri Green, aki jövőre visszatér egy drámában. Azért az Indiana Jones és a végzet templomát megjárt Jonathan Ke Quan se távolodott el nagyon a szakmától, pár kisebb szerep mellett kaszkadőr koordinátorkodik is. Egyedül Jeff Cohen az, aki idővel teljesen más vizekre evezett. A Fratelli család Robert Daviját és Joe Pantolianóját is rengeteg filmben avagy sorozatban láthattuk az idők során. Utoljára, de persze nem utolsó sorban meg kell említeni Anne Ramsey-t is, aki azóta már nincs köztünk, de a többiekkel együtt remek teljesítményt nyújtott a filmben.
- Hello, Sheriff's Office? I'd like to report a murder!A filmet Richard Donner rendezte, Steven Spielberg volt a producer, de pár jelenetre ő is beugrott abba a bizonyos székbe, és a pár hónappal később forgatott Cindy Lauper klipben a srácokkal együtt ő is szerepelt egy cameo erejéig. A filmben pedig Richard Donner cameózott, ő az egyik rendőr. A forgatókönyvet a Gremlinst is elkövető Chris Columbus írta.
- Just like that last prank about all those little
creatures that multiply when you throw water on them?
- Oh, you idiot! You glued it on upside-down!Mint említettem, a film igazi kult klasszikus azok körében, akik akkor voltak fiatalok. Nálam ott szerepel a film az all-time toplistám elején, és nem hinném, hogy bármi is elrángatná onnan.
- It looks fine to me.
- If God made it that way, you'd all be pissing in your faces!
A Choke azért van nehéz helyzetben, mert tulajdonképpen a Harcosok klubját kell követnie, amit ugye lehetetlen. Miért azt? Hát legutóbb az említett készült Chuck Palahniuk-regény alapján. Mondjuk itt is érződik ezerrel az eredet, de a Harcosok klubját akkor sem tudja rendesen követni a Cigányút. Ennek ellenére baromi jó film volt, csak ezen magasra tett léc mellett kell elmennünk.

A történetet úgy foglalnám össze, hogy egy szexfüggő pasiról szól, aki fulladással szélhámoskodik, emellett Amerika gerincét, munkásosztályát alakítja az ottani "skanzenben". A fulladással szélhámoskodikot úgy kell érteni, hogy direkt a torkán akaszt falatokat az éttermekben (cigányútra viszi őket), aztán az egyik ott tartózkodó gazdag emberre tukmálja magát kvázi, hogy mentse meg. A megmentésével életreszóló kapcsolatot kötnek, mindenki lehet hős, és később kisebb pénzekre nyúlja le őket. Ezen kívül van még szó a jóságról meg a gonoszságról, meg eredetről, meg ilyesmikről, de már így is túl hosszú voltam.
A lot of people would say it's a bad idea, on your first day out of prison, to go right back to stalking the tranny hooker that knocked out five of your teeth. But that's how I roll.Hiába nem földalatti klubbokról szól, szerintem ebben is elég puskapor lett volna egy Fincher kaliberű vízionista rendező keze alatt. Ugyanúgy az állati ösztöneinken alapul ez a regény/film is, ahogy a bunyós, hiszen a szex is a vérünkben van, mint a szeretetvágy és az agresszió, ezt is lehetett volna még ennél is odab*aszósabban filmre vinni. Na jó, nem kesergek ezen már tovább, főleg mert a főszereplő választás itt is kurvajó lett.

Na, ez odab*aszott. Párocska az Éden tóhóz megy kempingezni a hétvégére, aztán ott a fürdőzés helyett némi terror várja őket. Nem kell természetfeletti dologra gondolni, talán pont ezért zsigerbemarkolóbb, hiszen egy elpusztíthatatlan gonosszal ellentétben itt teljesen hétköznapi helyzetbe teszik hőseinket. Kempingezés, terror. Ez lett volna a sztori. A színészek között egy nagy név sincs, legalábbis amerikai filmeket néző nekem, viszont horror szinten különösebben nem volt gondom senkivel.

A helyzetet már említettem, mint pozitívum, így a vérengzésre is kitérnék picit: szerintem sikerült hihetőre csinálniuk. Mármint senki nem cselekszik természetfelettit, nem gyak le túlerőt, vagy ilyesmi. Minden vágás fáj, de nem annyira mint pár kínzós, vagy menekülős jelenet. Valahogy húsba marnak a durva dolgok, amiket a filmben láthatunk. Több mindent most nincs kedvem írni róla, hangulatos horror, nézzétek. Részemről 7/10 neki.
btw: a bomba csaj nem vetkőzik le sajnos, pedig a tónál egy kis nudizás belefért volna, még a békés részeken persze. Oké, a film mondjuk üzenetét csorbította volna, a fiatalokról készült korrajzot, ha kicsit a nőci meztelen testével kötnek le minket, de hát sekélyes módban néztem ezt a filmet, na.
De tényleg, most morbid lenne azt mondani, hogy végre valaki tett valamit? Sajnos a mozik nem fognak, mert fizető vendéget kitessékelni a teremből az biztosan nem opció nekik, még akkor sem, ha a filmrajongókat meg elvesztik közben, mert tahókból egyszerűen több van, ott a nagy pénz.
Na, a hír lényege, hogy egy csávó fogta a pisztolyát és a Benjamin button alatt dumálót nyugodtan lelőtte. Persze pszichopata volt, amíg megjöttek a zsaruk addig nézte tovább a filmet, de hiába szörnyű dolog ez nyilván (azért csak a kezét lőtte át, nem halt meg), a csávó akkor is dumált a film alatt. Egy tipp: ha a családoddal akarsz dumálni a film alatt, akkor valami dvd-t nézzetek meg otthon, a díványon ülve.
10/10, ez a film önmagáért beszél. Ennyi.
Bár mi kimaradunk a Spirit és a Marley and Me duóból, de azért a hazai forgalmazók is összerántottak pár filmet az ünnepekre. Bukást meg nem hypeolt animációs filmet, többek között.
Na, erről van szó, ha épp arról beszélünk, hogy kéne egy feszes politikai thriller ami a közel-keleten játszódik. Ridley Scott leült, vette a fennálló helyzetet, lebutította, hogy filmet lehessen csinálni belőle, aztán elénk lökte ezt az izgalmas mozgóanyagot.

Bár a film kicsit hosszan fejti ki, de tényleg összefoglalható egy sorban a lényege: a CIA el akar kapni egy eléggé rejtőzködő, de emellett mégis baromi hatékony terroristát, egy nagykutyát. Ehhez a CIA leghazudósabb elemzője kell, akit Russell Crowe játszik, meg Leonardo DiCaprio, aki a terepen osztja a rosszakat, de viszonylag valóságosan, sebesülve, túlerő ellen soha nem hősködve. Amúgy nem ilyen egyszerű a képlet, mert a Russell által játszott figura csak azért tojik minden sivatagi szövetségesre, mert a saját módszereit és eszét sokkal többre tartja. De még ezzel is túlegyszerűsítettem a tulajdonképpen szürkén pozitív figurát.
I don't want my head getting cut off on the internet. Whatever happens, I want you to shoot me in the head.Nekem azért tetszett leginkább a film, mert pont jól érzékeltette ezt a terror helyzetet. Nincs eleje, nincs vége. Emiatt kicsit unalmas is sokaknak (pl. a mellettem ülő hölgy elnyomott 1-2 ásítást), hiszen hiába van aktuális cél, a következő robbantás megakadályozása, bármi, mégis azért érezni, hogy nincs megoldás a helyzetre pillanatnyilag, és így a film maga is céltalanná válik kicsit. Ennek ellenére baromi feszesre lett véve a tempó.
A FOX vs WB perben a bíró azt mondta, hogy a Watchmen terjesztési joga akkor most így a FOX-é, deal with it. Elvileg a Warnernek meg a FOX-nak valahogy január közepéig meg kéne egyezni mindenről, hogy az eredeti bemutató idejét tartani tudják. Ha fellebezésbe torkollik az ügy, akkor meg még messze van a Watchmen bemutatója, de nagyon.
Mellesleg akkor is bűzös ez az egész, ha a FOX-nak van igaza, és tényleg az övék a megfilmesítés joga vagy mi. Oké, hogy küldtek leveleket már a készítés alatt is a Warnernak, akik meg ezt figyelmen kívül hagyták, de komolyan a legvégéig kellett várni azzal a tényleges pereléssel? Amikor már kész a film, látszik mekkora hiszti van körülötte, látszik, hogy nem zsákbamacska? "Kösz Warner, akkor most innen átvesszük. Rendes tőletek, hogy kerítettek egy normális rendezőt, aki valamennyire kielégített pár rajongót is, meg a képregényt amúgy nem ismerő publikot is megragadta." Gondolom azért a Warnernak valahogy visszajön a beleölt pénz, mármint olyan helyzet csak nem lehet, hogy akkor most lenyúlja az eddigi pénzt kvázi a FOX, de akkor is kérdésesebb lett a bemutató időpontja.
Egyszer felhívtak a barátnőim, hogy itt vannak a videótékában és javasoljak nekik valami jó bőgős filmet, mert olyanra vágynak. Nekem hirtelen a Big fish jutott eszembe, és jó választásnak bizonyult, sírtak is rajta fél este. Anno eléggé megosztotta a film a Tim-Burton-rajongókat, az ismeretségi körömben lévőket legalábbis: a könnyekig meghatott lányokon kívül elégedetlenkedő és csalódott ifjakra is emlékszem. Valamennyire érthető is a csalódottság, hiszen a Nagy hal eltér egy kissé a szokásos „Tim Burton-ös” meséktől: kevésbé sötét, nem kifejezetten hátborzongató, és megkockáztatom, hogy a szokásosnál nagyobb mértékben játszódik a valóságban. Illetve, nehéz eldönteni, mennyire játszódik a valóságban, éppen ez benne a lényeg.
Edward Bloom (Albert Finney / Ewan McGregor) halálos ágyán fekszik, ezért fia, Will (Billy Crudup), aki már három éve nem beszél vele, most bájos francia neje kíséretében meglátogatja. A film során Will apja mesél, Will pedig történetein keresztül megpróbál közelebb jutni valamiféle igazsághoz apjával kapcsolatban. Ez egyáltalán nem könnyű, az öreg Edward ugyanis folyamatosan hazudik. Vagy legalábbis színes, valószerűtlen történeteket talál ki: csodás kalandokat mesél, amikről nehéz eldönteni, mennyi közük van a tényekhez. Esetleg semennyi.
Edward kisfiú korában meglátta egy boszorkány (esetleg a falu végén élő furcsa öregasszony) üvegszemében tükröződni, hogy hogyan, milyen módon fog meghalni. A kis Edward innentől fogva mérhetetlenül kalandvágyó és vakmerő lett, hiszen végig tudta, hogy nem az Óriás fogja megenni, nem a koreai katonák kapják el kémküldetése során, nem szenved munkahelyi balesetet a cirkuszban, hanem a boszi-szemben látott módon éri majd el a vég. Edward tehát számos, hihetetlen és varázslatos kalandba keveredik, vagy legalábbis ilyenekről szóló mesékkel traktálja környezetét. Barátai, és bájos felesége (Jessica Lange) úgy tűnik, nem bánják, fiát azonban egy bizonyos életkor felett mérhetetlenül idegesíteni kezdi a dolog: hogy apja sosem őszinte, hogy folyamatosan a fikció mögé rejtőzik. Ezért megszakítja vele a kapcsolatot, most viszont, hogy az öreg haldoklik, Will azt reméli, talán kiderül végre, milyen is volt az igazi Edward Bloom. Egy mesebeli aranyhal közvetlen rokona, vagy csak egy nárcisztikus, hazug öregember. Ennek megfelelően régi iratok között kutat, a család ismerőseivel beszél, és felkutatja apja gyanús nőismerősét is (Helena Bonham-Carter).
A film nagy része Edward meséinek képi megjelenítéséből áll, ami ennek megfelelően valószerűtlen, fantáziadús, esetenként bizarr, de általában gyönyörű: vándorcirkusz különös teremtményekkel, víz alatti erdő, tízezer nárcisz, dögös thai sziámi ikercsajok. Mind a képek, mind a történet végig valahol az ijesztő komorság és a napfényes giccs határán egyensúlyoznak – mint általában a mesék. A háború ugyan borzalmas, a boszorkány üvegszemű, de az óriás azért jóságos, a szerelem pedig nyilván örök. Edward történetei időnként egészen valóságosnak tűnnek, máskor azonban nyilvánvaló népmesei elemekből állnak.
A Daniel Wallace regényéből készült történet végig valahol valóság és képzelet határán játszódik, és szemmel láthatóan Will Bloom az egyetlen, akit ez zavar. Valamelyest végülis választ kapunk a kérdésre, hogy mennyi volt Ed történeteiből a valóság, de nem teljesen. És egyáltalán, számít ez? Egyáltalán van ilyen határ? Honnantól nevezhetünk valamit kitalációnak és honnantól csupán szubjektív értelmezése ugyanannak a valós ténynek? Van-e egyáltalán olyan, hogy tökéletesen tényszerű vagy tökéletesen képzeletbeli? A nárcisztikus Edward énvédő mechanizmusa a fantáziálás volt, megfosztva őt ezzel az őszinte, „valódi” emberi kapcsolatoktól? Vagy gazdagabb lett azáltal, hogy egy egész elképzelt világot gondolt maga köré? Vagy nem is képzelt el semmit, hanem egyszerűen különbözőképpen látjuk a világot, mi emberek, és Edward ilyennek látta? És van ennek bármiféle jelentőség egyáltalán? Ilyen kérdéseket vet fel a film, választ pedig csak részben ad, és én épp ezért szeretem.
Tehát nem 9 darab, csak a 9 című filmé. A lényeg, hogy aztapaszta, végre valami sötét hangulatú filmre használják az animációs lehetőségeket? Tim Burton és Timur Bekmambetov pénze és támogatása kellett hozzá (producerek), de akkor is, agyam eldobom ez annyira jónak tűnik elsőre. A pár perce kirakott rövidfilm mozis kibontása lesz.
Az applenél HD a trailer, a benne szóló zene előadója pedig Coheed and Cambria, a szám címe: Welcome Home.