Repo! The Genetic Opera

Várva volt ez a pillanat is, de eljött, és rögtön bele is kezd a lemez a Saw bemutatók és The Doors blu-ray trailer után a filmbe, melyről az a jelző jut eszembe, hogy fura, vagy inkább zuhant? Talán a cikk végére eszembe jut a megfelelő jelző is. Addig is elmondanám, hogy miről is szól ez a rock opera.

I'm the smartest, I'm the toughest.
I will find a hole and fuck it.
If there ain't one, I will make one.

Mint ahogy azt a filmet felvezető, és közben többször is feltűnő képregény-kockák elárulják, a nem is olyan távoli jövőben egy járvány tör ki, és a megmaradt emberiség utolsó reményére támaszkodik, a GeneCo-ra, mely szervekkel látja el a rászorulókat. Azonban ennek ára van, és ha valaki nem tud fizetni, bizony az a szerv visszajár, de természetesen nem kell azzal fáradnia senkinek, hogy bevigye a portára, a GeneCo-nak van erre egy külön embere, a Repo Man, aki eljön, bárhol is legyen az illető, és kíméletlenül kivágja belőle a kérdéses szervet. A gyilkosság ezúttal nem bűn, pláne, ha egy hatalmas cég kezében van az egész világ, ugyebár.

A kedves Repo Manünk kettős életet él, mikor nem éppen hálátlan, és korántsem köztudott munkájának áldoz, akkor a beteg lányát igyekszik megóvni mindentől, és mindenkitől, még attól a sötét titoktól is, mely a múltját kísérti. Mindeközben igyekszik megtalálni betegségére a gyógyírt.

Azonban nem csak neki van ködös ügy a háta mögött, a GeneCo alapítójának is, és mivel közeleg a vég számára és három porontya nem éppen alkalmas arra, hogy rájuk hagyja az aranyat érő vállalatot, ideje, hogy a vészes múlt visszaköszönjön.



Mielőtt bárki azt hinné, hogy a Saw-k rendezője miatt néztem meg a filmet, téved, nekem az nem jött be. Aki miatt nagyon vártam, az Anthony Stewart Head, aki a kedvenc sorozatom egyik főszereplője volt. Ő maga a Repo Man, aki játszi könnyedséggel tépdesi ki mások gerincoszlopát, de közben máson se jár az esze, mint hogy a lánya bevette-e a gyógyszerét. A kettős élet nem csak a történetben kerül elő, de még az énekben is, más hanggal énekel Nathanként, és mással Repo Manként, akár egy dalon belül váltva is, igazán bravúros volt.

Az ember azt gondolná, hogy annyira ellentétes zenei műfaj képviselőit, mint Sarah Brightmant és Paris Hiltont egy filmben megdaloltatni valami nagyon nagy katasztrófához is vezethet, de egyáltalán nem ez a helyzet, inkább különösnek mondanám, de mindenképpen beleillett a világba. Brightman még mindig iszonyat tud énekelni, és Hilton is szuper volt a saját számaiban.

Egy másik énekest is kapunk, Nivek Ogrét, aki a Skinny Puppy frontembere, és a filmben az egyik fiát játssza a GeneCo tulajdonosának, akit Paul Sorvino alakít, és szintén nem áll olyan távol az énekléstől, hiszen még Andrea Bocellivel is előadott egy dalt Rómában pár évvel ezelőtt.

17, I’m sweeter than 16.

A Kémkölykökből ismert Alexa Vega szintén kiváló volt, és igazából szinte mindenki jól énekelt, talán csak Bill Moseley lógott ki egy kicsit, de ő is jól megoldotta azért a szerepét.

A rendező, Darren Lynn Bousman, mint már említettem, főleg Fűrészelt eddig, a 2-4. részek fűződnek a nevéhez, már elkészítette 2 éve a színpadi darab egy 10 perces verzióját, hogy pénzt szerezzen ezen nagyobb műre. Persze, a Saw-s hátszéllel a Lionsgate bele is ment a dologba. Az eredeti írók dolgozták át filmre a darabot, Darren Smith és Terrance Zdunich, aki játszik is a filmben.



Ígértem, hogy mondok egy jelzőt, a beteg jutott még eszembe, de bármi is legyen, az egyszer biztos, hogy nagyon érdekes volt ez a film, és az is, hogy a közeljövőben még párszor meg fogom nézni. Ez a gót jövőkép, a szenny, a hatalom, az irónia, a gore, és még sorolhatnám, mindez így egybegyúrva, eléggé egyedi elegyet alkot.

Sok véleményt olvastam arról, hogy ez a film az új Rocky Horror Picture Show, én azért ezt nem jelenteném ki, bár még le kell bennem ülepednie, és emlékszem, elsőre az a film is kicsit megfeküdte a gyomromat anno, nem tudtam hirtelen hova tenni, de azóta már vagy százszor láttam, és a műfajban nálam a legjobbak között van, szóval még ebből is lehet akármi. De egyelőre én most így egy 7/10-et adnék neki, ha ahhoz viszonyítom.