Hihetetlen, hogy itthon még mindig ott tartunk, miszerint bármi, ami rajzolva van, az valószínűleg gyereknek szól. Oké, a fiatal lurkók ennek lehet, hogy örülnek, mivel anyjuk véletlenül rájuk pillanat a “mégis mit csinál a kicsifiam” gondolatot követve, aztán megnyugszik, hogy valami rajzfilmet néz. Mintha nem is létezne felnőtteknek szóló a stílusban.

A rajz ugyanúgy eszköz csak, mint a kamera egy “normális” filmnél. Lehet vele gyerekeknek, meg mindenkinek szóló filmet készíteni, és lehet vele vérben csöpögő R-rated cuccot. Persze, az erőszak nem annyira valóságos, ha egy rajzigurának tépik ki a beleit, mint amikor a Motelben valakinek, mert az hús vér ember, de ugyanúgy eltorzíthatja kicsit a világképet. Ez nem azt jelenti, hogy be kell őket tiltani, hanem egyszerűen a szülőknek is figyelni kell, mi valaminek a besorolása. Itthon ez egyszerű, mert végig ott van a gyűlölt sárga karika, odakinn meg minden reklámblokk után kiírják kinek szól. De ezzel valójában kissit el is tértem attól, amire pontosan gondoltam.

Egyszerűen nevetséges, hogy itthon nem valami geek szórakozásként van elkönyvelve a brutális ágazata a rajzfilmeknek, hanem “gagyi”. Fogadjunk hogy olyan emberek szájából is elhangzott már lesajnálás, meg “gyerekmese” beszólás, akik látták a Kill Bill-t, és azon belül is az anime betétet. Gondolom már ültetnék is le elé a 10 éves gyerekük, hiszen gyerekmese.