Röviden: Faragjunk férfit (The Shape of Things)

A Farangjunk férfit a legtökéletesebb példa azokra a filmekre, amikor volt egy jó ötlete az írónak, aztán nem tudta, hogy a maradék 70 percet mivel töltse ki. Most így nem akarnám felfedni, hátha valaki megnézi valamikor a filmet, de ha ezt mondjuk egy 20-30 oldalas novellába öli, akkor — ja, akkor még kevesebb emberhez jutott volna el az ötlete.



Bár a vége tényleg olyan volt, hogy megmaradt miatta bennem a film, nem csak a meglepetés, nem is volt akkora nagy, csak maga a felvetés. Ez azért kiemelendő, mert hát a Farangjunk férfit többi része katasztrófa. Akadozó párbeszédek (ebben vicces, hogy a színdarabban sokkal több a duma), banalitás, üresség, meg hasonlóak jellemzik, azaz teljesen felejthető dolgok, amik a "minek adtam ki rá 400 forintot és 90 percet" kategóriába sorolnák. Pedig a színészek is teljesen okésak, hiszen Rachel Weisz és Paul Rudd a két főszereplő, akik ha nem is kerülnek be az all time hall of fame szűk csaronkába, de azért elboldogulnak a kamerák előtt.

Az biztos, hogy 5/10-nél nem tudok több pontot adni rá, mert hát összesen tizenöt, max 20 perc tetszett belőle.