A Taken rendező, Pierre Morel úgy döntött, hogy megpróbálja megnyugtatni a népet, aki felhördült a múltkori híren, miszerint ő lesz a rendező. Kb. ez volt a visszhang “egy akciófilmes?!?”. Figyelem, az MTV-nek adott interjúban azt mondta, hogy nagy rajongója a könyvnek. Ez még ugye nem jelentene sokat, de kvázi leszúlta a Lynch-féle adaptációt, miszerint jó Lynch film volt, de rossz Dűne. Nagy kihívásnak érzi az egészet, ja és csak az első könyvet dolgozza fel, nem vesz a többiből dolgokat vagy ölel át több kötetnyit.
ez így már izgi
Pedig megnézném a Dűne eretnekei – Dűne káptalanházat egyszer, hogy mit alkotnának belőle…
De amúgy továbbra se látom értelmét, ez nem az a könyv, amit jól meg lehet filmesíteni (ne legyen igazam).
Ezek jó hírek!!!
Hmmm….
Továbbra is az a véleményem (akárcsak S-é), hogy nem lehet hitelesen vászonra vinni. Ennek nem technikai okai vannak, hanem a mondanivaló, világnézet tekintetében.
I. A könyv szerkezeti felépítése
Rengeteg lényeges gondolat szerepel a fejezetprológokban, amelyek (lévén, hogy Irulan feljegyzései Muad’Dib-ről) nélkül a történet megértése csorbát szenved.
Nem tudom, hogy hívják azt az írói technikát, miszerint a párbeszédek mellett rengeteg helyen szerepel az adott karakter belső monológja, hozzáfűzése, amik sokszor még fontosabbak, mint maga a párbeszéd.
II. Az iszlám (hagyomány értelmében szunni és a misztika értelmében szúfi) és óperzsa eredet
AZ egész saga egyértelműen az iszlám világából eredeztethető, sőt, perzsa eredet nemcsak a “padisah” uralkodói címben, hanem az Istencsászárság (bár, ez csak a negyedik kötet) “intézményében” is megnyilvánul. Bár a minisorozatokban megragadtak ebből valamit, a kép nem teljesen hiteles.
A terrorizmus korában, miközben az amerikai családok gyerekei harcolnak Irakban és Afganisztánban, nem tudom, fel tudná e vállalni a rendező a maga valójában a Fremen Dzsihadot. A első könyvben végig ott van Paul látomásaiban, és be is következi. A Dzsihad végigsöpör az ismert univerzumon, hatvanmilliárd emberéletet kioltva. Igen, megjelent a második minisorozatban, de ennek súlyát nem tették egyértelművé, ráadásul a csatorna még egy kisebb réteget érint, nem a szélesebb közönséget.
III. A hierarchia igenlése
A könyvsorozat során egyértelműen megjelenik a hierarchikus, kaszt-szerű társadalom igenlése, szembeállítva a demokráciával. Ez nemcsak a feudalista (ehhez hasonlító), fauferluch rendszerből ered, hanem a szemléletben.
Mohiam a következőket mondja Paulnak a Dűnében:
“Vésd az emlékezetedbe, fiam: Minden világnak négy pillére van.” Feltartotta négy göcsörtös ujját. “A bölcsek tudása, a hatalmasok igazságossága, a bátrak vitézsége és az igazak imádsága. De mindez mit sem ér… – ökölbe szorította a kezét – …olyan uralkodó nélkül, aki érti az uralkodás művészetét. Ez legyen az, amit megtanulsz és továbbadsz!””
Jessica hasonlóra hívja fel Hawat figyelmét (egyébként ez a gondolat szó szerint visszaköszön az Eretnekeiben):
“– Most beszéljünk rólad, Thufir – mondta Jessica. – Az emberi lények akkor érzik a legjobban magukat, amikor mindenkinek megvan a maga helye, amikor mindenki tudja, hová tartozik a dolgok rendjében. Ha elpusztítod a helyet, vele pusztul a személy is. ”
A Prédikátor a Gyermekeiben Farad’n figyelmét hívja fel a jó uralkodás mivoltára:
“– Miféle tanács ez? – kérdezte Farad’n.
– Ha szeretnél sikerrel járni – mondta a Prédikátor –, a stratégiádat alkalmazási pontjára kell szűkítened. Mikor alkalmaz az ember stratégiát? Ha meghatározott helyek és meghatározott személyek járnak az eszében. De bármilyen gonddal ügyel is a részletekre, valami jelentéktelennek tűnő apróság el fogja kerülni a figyelmét. Mit gondolsz, hercegem, leszűkíthető a te stratégiád egy szektorkormányzó feleségének az ambícióira?
Tyekanik hűvös hangon félbeszakította.
– Miért dalolsz ennyit a stratégiáról, Prédikátor? Mit gondolsz, mit tervez a hercegem?
– A trón utáni vágy vezérli lépteit – mondta a Prédikátor. – Sok szerencsét kívánok neki, de többre lesz szüksége ennél.
– Ezek veszedelmes szavak – fakadt ki Farad’n. – Hogy merészelsz…?
– Az ambíciókat általában nem zavarja a valóság – állította a Prédikátor. – Azért ragadtattam magamat ilyen szavakra, mert keresztúton állsz. Nagybecsű úr lehet belőled. Egyelőre azonban olyanok vesznek körül, akik nem törődnek az erkölcsi önigazolással; a tanácsadóid stratégia-orientáltak. Fiatal vagy, erős és szívós, de nem részesültél abban a fajta kiképzésben, amely segítene kiformálni a karakteredet. Ez szomorú, mert olyan gyöngéid vannak, melyeknek dimenzióit az imént vázoltam.
– Mit akarsz ezzel mondani? – horkant fel Tyekanik.
– Vigyázz, mit beszélsz – mondta Farad’n. – Mik ezek a gyöngék?
– El sem gondolkoztál azon, miféle társadalom lehet számodra a legjobb – folytatta a Prédikátor. – Nem törődsz alattvalóid vágyaival és reményeivel. Még az az Impérium sem öltött alakot a képzeletedben, amelynek a trónjára törsz. – Fekete álarcát Tyekanik felé fordította. – Tekintetedet a hatalom vonzza, nem pedig kényes használata és veszedelmei. Ezért hát jövődet ismeretlen tényezők töltik ki: vitatkozó asszonyok, köhintések és szeles napok. Hogyan teremthetnél új történelmi korszakot, ha nem látsz tisztán minden részletet? Szívós elméd nem sok hasznodra lesz. Ez az a pont, ahol gyönge vagy.”
Hogy mi igazolja a nézőpontomat? A 2003-as minisorozatban az Arany Ösvényt egy érzelgős, szabadságvágyó (a szabadság túlharsogása!) amerikai-álommá degradálták (nézzük csak meg Leto és Stilgar éjszakai beszélgetését a sivatagban, megláthatjuk a könyv és a film közötti égbekiáltó különbségeket). A film végén Letoból egy egyszerű felszabadítót csináltak, holott az utolsó beszélgetésben vázolja fel a jövőt, azt, hogy mindenkit elárult és egy fáraó-birodalmat hoz létre.
Leto gondolatmenete az Ellopott Feljegyzésekből:
“A monarchiák és hasonló rendszerek mintázata értékes üzenetet hordoz minden politikai alakzat számára. Az emlékeim bizonyossá tesznek afelől, hogy bármely kormányzatnak hasznára lehetne ez az üzenet. A kormányok csak addig lehetnek hasznosak azok számára, akiket kormányoznak, amíg a zsarnokság Jelé húzó, mindig jelenlévő belső erőket visszafogják. A monarchiáknak vannak bizonyos előnyös vonásaik a legismertebb erényeik mellett is. Csökkenteni tudják az államigazgatás bürokráciájának terjedelmét és természetének élősködő mivoltát. Ha szükséges, képesek gyors döntésekre. Kielégítenek egy ősi emberi vágyat, ami egy gyámkodó (törzsi-feudális) társadalomra irányul, ahol mindenki tudja, hol a helye. Fontos dolog, hogy valaki tudja, hol a helye, még akkor is, ha az a hely csak ideiglenes. Bosszantó, ha akaratod ellenére tartanak valamilyen helyen. Ezért tanítok én a zsarnokságról a lehető leghatékonyabb módon ¬ példa útján. Bár ti csak eonok múlva olvassátok ezeket a szavakat, az én zsarnokságom nem fog feledésbe merülni Az Arany Ösvény a garancia erre. Ennek az üzenetnek az ismeretében elvárom, hogy különösen óvatosak legyetek azokkal az erőkkel, amelyeket bármilyen kormányba küldőtök.”
És ez hierarchikus szemlélet még akkor is igaz, ha Dáma és Lucilla közötti párbeszéd ennek ellenkezőjét sugallja, mert az engedelmesség és a Főtisztelendő Anyának való alárendelődés szintén ilyen eredetre utal. Tehát a demokratikus személettel szemben áll.
IV. A képességek szerinti érdem (hasonló a meritokrata személethez)
Az egész Dűne-saga (az újak nem, csak Mester által írtak) egyértelműen hangsúlyozza, hogy azok lehetnek egy társadalom fontos személyei, vezetői (abban a “beosztásban”!), akiket a képességei arra érdemessé tesznek. Ez még a fremenek amtal törvényében is megtestesül. Nem elég az erő a vezetéshez, az ilyen vezetőt gyorsan letaszítják. Stilgar mondja ki az igazságot a Gyermekeiben, a naib azt jelenti, a sziecs szolgája”.
És ez nem vonatkozhat mindenkire. Mohiam így vázolja fel Paul próbáját:
“Hallottál már róla, hogy az állat leharapja a lábát, hogy kiszabaduljon a csapdából? Az az állati megoldás. Az ember inkább benne marad a csapdában, eltűri a fájdalmat, halottnak tetteti magát, hogy aztán megölhesse a csapdavetőt és ezzel elháríthassa a veszélyt a hozzá hasonlók feje felől.”
Majd később ezt mondja:
“– Láttad már, hogy rostálják a homokot?!
Suhogva csapott le a kérdés, mintha egyenesen az agyát súrolta volna, Paul gondolatai megkavarodtak, hirtelen magasabb szinten tudatosította: Rostálják a homokot. Bólintott.
–Mi, a Bene Gesserit az embereket rostáljuk, hogy megtaláljuk az igaziakat.”
Tehát különbséget tesz az állatias és igazi emberek között. Az állatiast itt nem szabad félreérteni. Azon embereket érti alatta, akik nem képesek uralkodni önmaguk felett, sem a szenvedélyeik, sem az ösztöneik, sem a félelmeik felett, és ez megbénítja őket.
Így kitűnik belőle egy olyan személet, ami az “egyenlőség-elvével” szembehelyezkedik.
Legutóbb ezt a kommentet kimoderálták, mert kicsit félreérthető volt, így át kellett fogalmaznom, mert rasszistának vélhették, pedig semmiféle ilyen gondolatom vagy szándékom nem volt.
Amerikában Obama megválasztását úgy is értelmezik, mint e “egyenlőségre” “törekvő” társadalom sikerét, hogy kemény küzdelemmel végső soron “bárki” elérhet “bármit”. Nos, a Dűnében ez a szemlélet nem érvényesül. Igaz, itt is a képességekkel lehet kivívni “elismerést”, de ez sokkal szűkebb réteget érint, és főként a nemesség rétegeit.
V. Eugenetika
Problematikus pont a fajnemesítés gondolata, amit előbb a Bene Gesserit, majd Leto művelt. Az előbbiek a Kwisatz Haderachot kimunkálásán dolgozta évezredekig, Leto pedig a Siona-vérvonal tökéletesítésén.
Az itteni fajnemesítés, ún. “különb” emberek létrehozásának célja az emberiség szolgálatában, annak érésére.
Herbert számos művében egyfajta kritika alá vonja a jelenlegi rendszerek működését, és ezekkel helyez szembe egy másfajta szemléletet (akárcsak Asimov; Galaxia). Ez nemcsak a Dűnében, ha a Dosadi jogszemléletében és a Lélekvadász életfelfogásában is tükröződik.
Szerintem ezek azok az okok (persze, akadhat még számos), amiért nem lehet hitelesen vászonra vinni.
Nekem spec bejött a Lynch féle Dune nagyon is, a története fosul adta át de azt a könyvből ismertem viszont amit megálmodott Lynch nekem bejött…
Megjegyzem hogy a Lynch féle verzióban maga a mester is résztvett mint tanácsadó, mármint maga Herbert…
Lynch egyik leggyengebb filmjenek tartom a Dunet (sehol nincs a Rabbits-szintu remekmuvekhez kepest), ugyhogy kivancsi vagyok mas mit kezd vele. A legerdekesebb mondjuk Jodorowsky koncepcioja lett volna, de tekintettel a 10 oras tervezett jatekidore, a szponzorok lefujtak a dolgot :D
Ja, a Jodorowsky-féle érdekes lett volna, én 14 órát olvastam. Salvador Dali, mint a császár, Orson Welles mint Harkonnen báró, Mick Jagger lett volna Feyd-Rautha, Alain Delon mint Duncan Idaho, David Caradine, mint Leto Atreides, mindez a Pink Floyd zenéjével, meg H.R. Giger és Moebius látványvilágával (odavert volna pedig, nézzük csak meg ezt a Sardaukar koncepciót: http://agaudi.files.wordpress.com/2007/09/sardaukar2.jpg)
Asszem a grandiózus enyhe kifejezés :) Végül anyagi okok miatt bedőlt (Dali pl órabérnek 100.000 dollárt kért :P) Így kerültek át a jogok Dino de Laurentiishez.
Aztán Herbert írt egy rövidebb forgatókönyvet, de azt sem fogadták el (még az is hosszú volt), azt már Ridley Scott rendezte volna, de az sem jött össze. Lett még egy forgatókönyv is, amiben Paul… hát izé, Jessicával feküdt volna össze, és ő lett volna Alia apja! o_0 Herbert azon kiakadt teljesen, érthető okokból :)
Végül a project darabjait széthordták, a Dűne bolygó konceptből lett Tatooine a Star Warsban, más koncept artokat meg az Alienben, Blade Runnerben használtak fel, sőt, még az 5. elembe is jutott ez-az.
Lynch is utálja a saját verzióját egyébként, élete egyik legnagyobb hibájának nevezte, nem hajlandó director’s cutot csinálni, pedig azt is megnézném.
a könyvek – pontosabban életmű de az egyszerűség kedvéért legyen csak könyvek – megfilmesíthetőségénél én egy másik utat választanék a deduktív megközelítéshez, nem az alap matériából, hanem a stúdió, vagy leginkább a forgalmazó oldaláról: a szempontok van az alapanyag aminek a terjedelme kb. egyenlő a LotR + Star Wars + Alapítvány univerzummal, 2010 – új évtized, soha eddig nem látott lehetőségek hogy a néző az orrán száján kapja az élményt xD-ben (x ≥ 3), az elsődleges célközönség az amcsi átlag fiatalság (bár ki tudja – egy majd 200milkás projektnél gondolnak majd az ilyen “fan”-ek nek nevezett egyedekre is), egy olyan rendező aki még véletlenül se akar Peter Jackson-t játszani, de legalább egyszer elolvasta az alap köteteket, ja és természetesen az “1 film max 3 óra” mozi keret meglegyen ugye (esetleg sequel / prequel..).
namost ebből szerintetek milyen film születhet aminek kicsit is lesz köze a Dűne univerzumhoz?
azt nyilatkozta, hogy minden új résznél újraolvasta az előtte levő köteteket, szóval már elég sokszor ovlasta az elsőt :)
>III. A hierarchia igenlése
>A könyvsorozat során egyértelműen megjelenik a
>hierarchikus, kaszt-szerű társadalom igenlése,
>szembeállítva a demokráciával. Ez nemcsak a feudalista
>(ehhez hasonlító), fauferluch rendszerből ered, hanem a
>szemléletben.
Hamvas Béla: Scientia Sacra
Az első kötetet (ugye az a címe, hogy Frank Herbert: A dűne?) meg lehet venni ma valahol antikváriumon kívül?
Kiadták azt manapság?
Nem olvastam, de nagyon érdekelne.
Bujtor, köszönöm, nekem is megvan Hamvas Béla mindhárom Scientia Sacra kötete, sőt, Az ősők csarnoka is. :) Most épp Eliade egyik könyve és Hamvas Arkhai című műve van kikölcsönözve. :)
Pontosan mire is akartál utalni ezzel? :) Ajánlottad vagy arra vonatkozott, hogy ennek tükrében látom-e így?
Mert még jóval Hamvas Béla előtt olvastam a Dűnéket, és jutottam a feni megállapításokra. :)
Furcsállom a kérdésedet, arra utaltam, hogy Hamvas művében is ez van leírva: “hierarchikus, kaszt-szerű társadalom igenlése, szembeállítva a demokráciával.”
na várj nekifutok mégegyszer ;)
én ha stúdió / forgalmazó vagyok és asszondom: ~200milla$, 3óra, legalább annyi effekt mint ami a Mátrixtól az Avatarig a csövön kifér (a keret ezt sugallja), a korhatár természetesen kaszálós legyen (PG-13), na és persze 1 film (ha mégsem bukás akkor sequel / prequel) – akkor gyakorlatilag mindegy hogy Paul Muad’Dib, vagy Pierre Morel a rendező (aki fújhatja akár fejből is a könyveket) végeredményben nem fog tudni túltenni a Lynch adaptáción, max látványban!
én inkább most elkezdem újraolvasni a trilógiát, a film előtt meg bedobunk pár felest. ha nagyon szar lesz, max kikapcsolom, mert moziba nem merek elmenni rá, túl sok trauma ért az utóbbi időben.
“végeredményben nem fog tudni túltenni a Lynch adaptáción, max látványban!”
ezzel nem értek egyet, szerintem a Lynch féle verziót – ami egyébként egy remek film, – könnyedén felül lehet múlni, kell hozzá egy elhivatott rendező, jó sok millió dollár, és türelem, meg idő, hogy az elhivatott azt valósítsa meg, amit benne a könyvek, meg egyáltalán a Dűne univerzum leképezett. a belső monológok kapcsán van megoldás, már Lynch is alkalmazta, miért ne szólalhatna meg a Paul-t megformáló színész, és mondhatná el a gondolatait?
eltelt a Lynch féle film óta 26 év, tehát a látvány kérdése nyitott kapu, az lenne meglepő, ha nem szárnyalná túl azt. abban is biztos vagyok, hogy sok olyan film készült 84 óta, ami megágyazott egy Dűne feldolgozásnak, nyitottabbá tette nagy általánosságban a nézőket arra, hogy befogadjanak nem éppen hétköznapi gondolatokat, világlátást. ez egyébként egyben a legnagyobb kockázata is a filmnek, hiszen egy újabb feldolgozás fő piaca éppen az Egyesült Államok lenne, ahol viszont éppen ezzel ellentétes folyamatokat tapasztalni, ott egyre kevésbé szeretnek az emberek gondolkoni a filmeken, egyre több olyan alkotást látni, ahol csupán a látvány és a készen kapott gondolatok-következtetések a dominánsak.
szóval nagy izgalommal, és némi félelemmel várom a további híreket, remélve, hogy inkább egy USA-ban ekvéssé népszerű, de a könyvek lényegét inkább magában hordozó film lesz a végeredmény.