1 percben elmondja, hogy miket várhatunk. Persze ennél többet, de amit a trailerben mutattak, azt most még jobban az arcunkba tolja.

Tovább is van →

Képi illusztráció a poénhoz, kicsit kijavították a Pocahontas rövid összefoglalóját.

Nos, akadt olyan bevállalós kedvű ember, aki összeászmolta a Mi a leg-leg-leg-kedvencebb filmed (amikor csak egyet lehetett mondani) kommentjeiben említetteket. Ez jött ki:

1. Fight Club
2. Star Wars
3. Ponyvaregény
4. A remény rabjai
5. Vissza a jövőbe
6. Amerikai szépség
7. The lord of the rings
8. Donnie Darko
9. Forrest Gump
10. Mátrix

Az előbb linkelt cikkben van még egy érdekes adat ám, csak azt külön akartam kiemelni. "Last year 610 films were released in America." Tehát megtudhattuk, hogy tavaly 610 film jött ki csak Amerikában. Ehhez jön még a kelet meg nyugat meg Európa meg ki tudja még mi, és kijelenthetjük, hogy több mint 1000 film készül évente a világon. Lehet nagyon alulbecsültem, hiszen csak itthon több mint 50 hazai lett, pedig kis ország vagyunk. Legyen akkor akármilyen többezres szám. Na az ilyen adat miatt mosolygok mindig, amikor valaki egy tényleg nagyon szar filmnél azzal jön, hogy "vizsgáljátok be és utána mindeki döntse el maga". Nem és nem, egyrészt aki ezt írja sem látta az összes idén kijött filmet, valami alapján szelektált, másrészt nem lehet minden szarra időt szakítani, amikor van olyan ami már távolról is jobbnak néz ki.

Szelektálni kell

Ebben segíthet az IMDB, amit lehet utálni, de 5 pont alatt nagyon sok film van (vagy akár 6 alatt), és nagyon kevés kivétellel gyenge mind, de akár egy torrentnél is az általános negatív hangulat. Ahogy a kedvenc rendezőnk, forgatókönyvírónk és színészünk is segíthet a döntésben, hogy ne csak a lebeszélő indokokat említsem.

És tényleg nem az Avatarról van most szó, azt vizsgálja be mindenki maga, hanem az Apám beájulna, Álom.net vagy Kis Vuk kaliberű mesterművekről. Szóval ha valaki legközelebb azt az indokot akarja felhozni, hogy mindenki nézze meg és döntse el magának, az kezdje ezzel a három filmmel amit az előbb említettem.

Ez egy rohadt jó cikk az Economistban. Arról írnak benne, hogy a slágerek (mind moziban, mind zenében) miért nem mennek sehova. Röviden összefoglalva azért, mert az emberek szeretnek megbeszélni dolgokat és hát nyilván olyat könnyebb, amit sokan láttak. Azt mondják, hogy az átalakulás, miszerint a niche is megtalálja könnyen a nekivalót, nem a várt effektet, a legnépszerűbb dolgok nézettségének csökkenését hozta el, hanem a középszer halálának néz ki jelenleg.

Persze igazából csak ezt akartam beidézni:

a disproportionate share of the audience for a hit was made up of people who consumed few products of that type. (Many other studies have since reached the same conclusion.) A lot of the people who read a bestselling novel, for example, do not read much other fiction. By contrast, the audience for an obscure novel is largely composed of people who read a lot. That means the least popular books are judged by people who have the highest standards, while the most popular are judged by people who literally do not know any better. An American who read just one book this year was disproportionately likely to have read “The Lost Symbol”, by Dan Brown. He almost certainly liked it.

Röviden az, hogy aki olvasta az év bestsellerét, az valószínűleg nem nagyon olvasott mást (természetesen vannak kivételek), és pont emiatt tetszett is neki. És ha jól olvasom ezt többször igazolták. Ránézésre azt hinnénk, hogy valami cinikus pöcs írta. Pedig nem. És nem sokkal az idézett rész felett írja, hogy a TF2 milyen sok pontot kap az országos dvd-kölcsönzőben. HAHA.