Elmondom hol rontották el ezt a filmet: kevés benne a macskaság. Arra gondolok, hogy ritkán lefetyel, játszik, terelődik el a figyelme gyorsan, ilyesmik. Macska dolgok. Míg ezeket ellövik 10-10 másodpercekben, a katasztrofális tánca a gLitter Box bárban az bizony el van húzva, és hát meg kell ismételniük a film végén is.



A történet az égig érő paszuly körül bonyolódik, de nem annyira egyszerű, hiszen még egy záptojás is van benne, meg flashback Puss in Boots gyerekéveire, amint épp no homo szereti fogadott tesóját. Kár, hogy nem közelíti meg a Shrek első részét. Nagyon gyerekfilm, 2D történettel 3D-ben. Ennek ellenére a Csizmás kandúr továbbra is kedvelhető, volt pár remek megmozdulása, csak hát kicsit elveszett a sok unalmasabb részletben.



A magyar címtől a pontozásnál tekintsünk el, de még így is csak 6/10-et tudok adni. Sokkal inkább a Kung-Fu Panda 2 az ajánlott a gyerekanimációsok között idénről.

Csaj meglepetten nézett rám a film után, amikor felvetettem, hogy a 7 ponton gondolkozom. Bevallom, hogy nem láttam az eredetit, de onnan nézve tuti elszúrta ez a bagázs, hiszen Sam Peckinpaht remakelni, nos... nem a legjobb ötlet.



Nagyon lassan haladunk a várható végkifejlet felé, és hát van pár logikátlannak tűnő húzás a vége felé, de közben szépen építi fel a városi ficsúr az író és a falu üdvöskéjének visszaköltözését, összekülönbözését a helyiekkel. Hiába na, stramm tetőépítőket ne hergelj melltartó nélkül, és ne érezzék azt, hogy különbnek képzeled magad, mert... szóval ha egy filmben szerepelsz akkor megjárod. Kicsit céltalanul, de meg. Akkor is, ha valójában próbálsz beilleszkedni a magad módján.

Volt benne hangulat, és Lincoln Burrows idiótát alakíthat, mi kell még? Azt hiszem végül mégis megadom neki a 7 pontot. Üssetek. Vagy inkább javítsátok meg a tetőmet, kéne.

Egy dolog rögtön feltűnik: John Carpenter nem a szépsége miatt akarta Amber Heard feltűnését a Wardban. A kurvajó Drive Angry-val ellentétben itt nagyon ritkán gyönyörű. Ja hogy a film milyen? Hát az előbbi gondolaton van időd elmerengeni, szóval sejthető. Amúgy jól játszik, főleg, hogy Carpenter kivételesen női főszereplős filmet forgatott, méghozzá pont vele.



Egyáltalán nem földbe döngölhető, de Carpenter nem annyira érzi a csíziót mostanában. Ami tetszett, hogy néhol teljesen régimódian, nyugisan vannak felvéve a jelenetek, nem az kelti a feszültséget, hogy 10 vágás van közelre-távolra zoom dokuakármi stílusban. Sajnos a fordulatokról ezt már nem mondható el, a forgatókönyv eléggé tipikusan áll össze. Bár akadhatnak meglepetések, de valahogy mégis csak gurul a kifutópályán, ahelyett, hogy felszállna magasra.

Nem is tudom, 5/10. Annyira nem bántam meg, de ajánlani nem tudnám egy percre sem.

A The Devil Inside már két mozgó képpel is bír. Szó szerint. Apróságokkal dobták fel az unalmas promóképek sorát.

Tovább is van →

Már tavaly is főleg azt néztem, de idén még erősebben rátértem a Blu-rayre, így igencsak késve néztem meg az újdonságokat, az év első felében inkább a tavalyi vagy még régebbi filmek újranézésével voltam elfoglalva. De azóta felzárkóztam nagyjából az idei felhozatallal is, és a következők tetszettek a legjobban közülük.

1. Super 8 – Az volt a hírverés, hogy ez a modern idők Goonies-a, és ha azt nézzük, hogy a filmek egyre csak durvulnak, még akár bele is magyarázhatjuk, de számomra korántsem azt hozta. Ugyan korántsem egy gyerekkori kedvencem köszönt vissza kicsit másképp, egyáltalán nem bánom. Ráadásul a kisvárosokkal engem mindig meg lehetett venni, szóval egyből magába szippantott a film hangulata, és nem engedett, ebben persze segítettek a színészek is, Elle Fanning különösen kiváló volt. A szörnyike már tényleg csak hab volt a tortán. Egy szó, mint száz, simán az év filmje volt számomra elsőre, és újranézve is.

2. Sucker Punch – Egy igazi agymenés, nem vitás. No persze nem főleg ez a része emelte fel a második helyre, inkább az erős fantasy vonulat. Az elme szárnyal, mi meg kapjuk az arcunkba az áldást az elképesztő képsorok formájában. És persze mindezt csak fokozzák a jól választott dalbetétek és a főszereplők hozta erős eyecandy vonulat. Mivel rögtön a bővített verzióval kezdhettem, a – ha jól látom – közel 20 perccel rövidebb moziverzióra nem is pazaroltam az időt, inkább újranéztem megint a hosszabbat.

3. Scream 4 – A régi trilógia nagy kedvencem volt, így eléggé féltem tőle, hogy az új nem jön majd be, ezért húztam és húztam, csak most néztem meg év vége felé közeledvén. Amint az látható, a félelmeim alaptalanok voltak, nagyon jól sikerült az új felvonás is, megvolt minden, ami kellett, a visszaköszönő régi szereplők, a kikacsintások, a poénok, örülök, hogy dobogós helyre futhatott be.

4. Tucker and Dale Vs. Evil – Igaz, 2010-es a film, de tavaly csak fesztiválokon láthatták az ott lakók, nekünk tavasszal nyílt esélyünk erre, és én rögtön le is csaptam rá. Egyáltalán nem bántam meg, mert egy ritka jó horror-vígjátékot kaptam, amit mondhatni szinte végigfetrengtem a röhögéstől. Wash és számomra az Invasionből ismert Tyler Labine is nagyban közrejátszottak ezen élmény elérésében. Épphogy lecsúsztak a dobogóról, egész évben ott figyeltek, vacilláltam is, de Neve Campbell jobban tetszik.

5. Fast Five – Ejha, ez már a negyedik rész (nem, a második résszel semmi bajom nem volt), de gyorsan rohan az idő. Persze, a verdák sem álldogálnak, ahogy Vin Diesel és Rock sem, akik végre lezavartak egy hihető bunyót nekünk, szinte könnyes szemekkel néztem végig, olyan boldog voltam. Erre még rátettek egy lapáttal a nagy menekülő jelenetben, egyszóval újabb tetszetős darabot kapott a széria.

6. Captain America – The First Avenger – Szerintem ez a legjobb szuperhősös képregényfilm, amit eddig láttam. Nem azt mondom, nagyon szeretem Burton két régi Batmanjét is, de most lejjebb kerültek a képzeletbeli listámon. Chris Evansnek is sokkal jobban áll ez a szerep, mint az Emberi Fáklyáé. Kíváncsian várom, mit ad nekünk Whedon jövőre az Avengersszel, ami a Hobbit után a második legjobban várt 2012-es film.

7. Pirates of The Caribbean – On Stranger Tides – Újabb résszel érkezett egyik kedvenc kalandfilmünk és kalózunk is. Depp és Rush ismételten lubickoltak a szerepükben, és a szériába újonnan érkező Ian McShane sem okozott csalódást, ráadásul még sellőket is kaptunk. Ízig-vérig kalandfilm a negyedik rész is, és már alig várom, hogy a Fekete Gyöngy újabb kalandos útra keljen.

8. True Grit – Nagyon hangulatos western remake-et kaptunk, remélem, nem az utolsót, és a következő években is újra elővesznek egy-egy darabot a 60-as évekből. Az összes szereplő remekelt benne, Hailee Steinfeldet pedig jövőre meglátjuk, milyen lesz Júliaként.

9. Winnie The Pooh – Mindenki kedvenc mackója ismét visszatért, hogy mosolyt csaljon a gyerekek arcára, no meg persze azokéra, akik szeretik. Igaz ugyan, hogy a Malacka, a hős marad a favorit nálam, de ez a rész már erősen a közelébe került. A szinkronban nem Zooey énekel, ezért mindenképpen érdemes megnézni angolul is.

10. Sanctum – Szeretem a vizes filmeket, és a túlélőfilmeket is, ha a kettő együtt van, naná, hogy felkelti az érdeklődésemet, pláne, ha még egyik kedvenc rendezőm, Cameron keze is benne van. A hangulat megvan ezerrel, szép felvételeket is kapunk, megérdemli, hogy a listában szerepeljen, még ha csak a végére is fért fel.

Persze, ennél több film tetszett, de nem fértek fel a 10-es listára. Ilyenek pl. a fetrengős Your Highness, amely épphogy lecsúszott a listáról, a Drive Angry, melyben Fichtner lejátszott mindenkit, a Mechanic, mely ismét egy jól sikerült rimék lett, az új Conan film, ahol megtudtuk, hogy Momoa tényleg könyvhűbb Conan Arnie-nál, bár a film hangulata azért elmaradt a régiektől, és a Final Destination 5-ben is megint szurkolhattunk volna a halálnak, kár, hogy a végefelé elkezdtek sztorizni meg krimizni, ez lehúzta kissé.

Sajnos Jackie-től nem igazán jött be sem a Shaolin, sem az 1911, viszont Donnie Yen tökéletes volt a fiatalabb Guan tábornok szerepében a The Lost Bladesmanben, és Dong-gun Jang is nagyon jó volt a Warrior’s Wayben. A Rise of The Apes kiváló előzményfilm lehet egy új Majmok bolygója riméknek, a bűn rossz harmadik rész után sokkal jobban sikerült a Wrong Turn 4. része, és a Fright Night is megmutatta, hogy a horror műfajban is jön azért legalább egy jó újrafilm évente, még ha a többségüknek nem is sikerül elérniük a mércét.

Természetesen, mint minden évben, most is voltak csalódások is szép számmal, ezekre nem szívesen gondolok vissza, nem is vinném túlzásba a felsorolásukat, ami most eszembe jut, az Ironclad, a Fritt Vilt 3., az Apollo 18, a The Ward és az Unknown, ezek csak közepesen vagy még rosszabbul teljesítettek. No és persze voltak filmek, amiktől még annyit sem vártam, hogy csalódni tudjak.

Sajnos, mivel csúszásban vagyok, pár filmet még nem sikerült megnéznem, ilyenek pl. a Warrior és a Drive, utóbbiból még BD sincs. Ezek most már jövőre csúsznak át, pedig lehetséges, hogy esélyük lett volna a listába kerülni, de ez van.

Mivel sok régi kedvencet újranéztem, és az újak között is sok kedvemre való volt, én elég jó filmes évet zártam, és remélem, hogy a jövő év is hasonló lesz vagy még jobb. Nektek is azt kívánom, hogy minél több jó filmet láthassatok jövőre!

- Egy hadseregem van.
- Nekünk Hulkunk.

Az oroszokat egy új jeleneteket tartalmazó trailerrel örvendeztették meg. Most mi is megnézhetjük, de persze a többségnek érthetetlen szinkron adott.

Tovább is van →

Bár a tévében már "A Mozikban!" szöveggel megy 100szor a Sherlock Holmes 2 előzetese, ez nem igaz egyelőre. Lássuk, hogy mi van helyette:

• Almanya - A török paradicsom - "De hát mi vagyok én valójában - német vagy török?", érdemes megnézni?
• Az élet négyszer (Le quattro volte) - és ezt? tényleg írjatok ajánlókat nyugodtan.
• Géppisztolyos prédikátor (Machine Gun Preacher) - ezt még én is tudom, hogy nem annyira érdemes megnézni. Vagy mégis? Lehet, hogy igaz történetet alapul, de a trailer alapján egy nagyon tipikus filmnek tűnik, némi hatásvadászattal megspékelve.
• Jack és Jill
• Kikötői történet (Le Havre) - finn-francia-német vígjáték?
• Laza esküvő (Primos) - spanyol vígjáték?
• A rend őre (Ha-shoter) - izraeli filmdráma.
• Van pápánk! (Habemus Papam / We Have a Pope) - olasz-francia vígjáték.

Ó, nincs igazi blocbuster a héten, csak gagyi Jack és Jill + a prédikátor? Hát gyorsan tele is tették nem annyira ismertekkel, hátha elmennek rá a népek? Ti melyiket vállaljátok be? Ja hogy inkább a Csizmás kandúr teli teremmel?

Aki a Sandler hatalmasgagyira megy, azt megverik kifelé menet. Csak szólok. Úgy hallottam elég komoly pénzek mentek el a verőlegényekre.

A Prometheus tempójára szabva az első Alien-film előzetese.

Tovább is van →

A Torrentfreak több ezer torrent tracker adatait összesítve idén is publikálta a legtöbb letöltéssel rendelkező filmek listáját. MInden verzió számított, a CAM-től kezdve a Blu-Ray-ig. Úgy tűnik a 3D nem warezolható.

1. Fast Five 9,260,000
2. The Hangover II 8,840,000
3. Thor 8,330,000
4. Source Code 7,910,000
5. I Am Number Four 7,670,000
6. Sucker Punch 7,200,000
7. 127 Hours 6,910,000
8. Rango 6,480,000
9. The King’s Speech 6,250,000
10. Harry Potter and the Deathly Hallows Part 2 6,030,000

A warez blabla mellett szerintem azon is el kéne gondolkozniuk, hogy miért vannak jó filmek amik csak letöltve villognak igazán. Konkrétan a Source Code és a 127 Hours, amik nem voltak hatalmas sikerek, de miután erősebben beindult a warezuk már egymás között terjesztették az emberek ezek szerint. Tippre a rossz reklámkampány tehet erről. Bár lehet a dvd/blu eladáson már észrevehető a hatás.

Azért az látszik, hogy idén is a blockbusterek nyerők letöltve, nem csak a mozikban virítanak.

Szerintem zac Efronnak sürgősen fel kéne hagyni a Lucky One & Cloud akármi filmekkel, és így poszter alapján az ehhez hasonlókra rárepülni. Illik hozzá az oldschool poszter, Cusack pedig nagyon morci az alsó szeleten.

Jó pár hónapja volt már az a hír, amihez a film rövid történetét is odavéstem. Lee Daniels (Precious) új filmje.

Pár film kihasználja a holtidőt, és poszterekkel legalább jelentkezik ezen a héten, amikor a nagyok pihennek. Ezek közé tartozik Wil Ferrel spanyol nyelvű Desperado paródiája. Túlegyszerűsítettem?

Ma kijött a 84. Oscar gála posztere is.

Pont két évvel ezelőtt így fejeztem be a Sherlock Holmes első részéről szóló írásomat: „...megvan, milyen filmre megyünk 2011 karácsonyán.” 2011 karácsonya megvolt, és itt az új Sherlock Holmes, ami ugyan nem számozott, hanem alcímes (magyarul a biztonság kedvéért bevetik mindkettőt), de mégis csak a második rész. Mondanám, hogy így legyen ötösöm a lottón, de a folytatás elkészülte nagyjából holtbiztos tipp volt. Azért legyen ötösöm is a lottón.



De ugorjunk is rögtön a közepébe, a film is így tesz. Watson házasodni készül, Holmes pedig a megszállottak kedvenc elfoglaltságát űzi: egymáshoz látszólag nem kapcsolódó eseményeket köt össze szines madzaggal, a pókháló közepén pedig nem más, mint Moriarty professzor áll. Holmes-nak persze nincs kézzel fogható bizonyítéka, de ez nem akadályozza meg abban, hogy több országon keresztül hajszolja a professzort...

Az Árnyjáték klasszikus folytatás: Guy Ritchie megnézte, hogy mi volt működőképes, és mindet megduplázta. Még több akció, még több robbanás, még több „előre lekottázott” jelenet (tudjátok, amikor Holmes kisakkozza, mit és hogyan). A pozitívum mindenképpen az, hogy ezek az akciójelenetek nagyon jól sikerültek, a szuperlassú felvételek kedvelői biztos magukhoz nyúlnak majd párszor. A film gyors sodrású, miután beindul szinte meg sem áll, ami végső soron nem baj, de én azért elviseltem volna némi klasszikus nyomozást is. Ez ugyanis szinte teljesen hiányzik. De gondolhatunk rá így is: a világ legjobb nyomozója még a film előtt megcsinálta a házi feladatát. Az is a folytatásokat idézi, hogy az előzőhöz képest ez egy kicsit logikátlanabb, még inkább ad hoc jellegű megoldásokkal operál. Annyira nem zavaró, csak ne kezdjünk el gondolkodni rajta.

A főszereplőkre nem érdemes sok szót vesztegetni, Dawney és Law továbbra is jók, és ez alkalommal az első részben hiányolt buddy comedy rész is teljesen rendben volt. Most Kelly Reilly sem volt olyan vérszegény, de a dícséret mégis az új szereplőket illeti. Noomi Rapace és Stephen Fry, mindketten remekül illettek a duóhoz, különösen a Holmes testvérét, Mycroftot alakító utóbbi volt remek választás. Sajnos nem jár hatalmas kalapemelés a Moriarty-t megformáló Jared Harrisnek, aki ugyan jól játszott, de sajnos nem volt elég karizmatikus. Holmes nagy ellenfelétől azért többet vártam volna. Mondjuk Daniel Day-Lewist (a szerintem legjobbat kiemelve a régi szereposztásos pletykákból).



Két évvel ezelőtt dicsértem a zenét, most is ezt kell tennem. Hans Zimmer ismét remekül aláhangolt a jeleneteknek, és az első rész főtémájának (valamint pl. Ennio Morricone egyik kevésbé ismert szerzeményének) felhasználásával stílusában illeszkedő, de mégsem ismétlés hatását keltő muzsikát alkotott.

Amit még mindenképpen meg kell említenem, hogy az utolsó jelenet – bár volt egy nagyon jó poén – nem tetszett, és nagyon remélem, hogy a harmadik részben (2013 karácsonya?) kapunk rá legalább egy félmondatos magyarázatot, hogy hogyan is történt pontosan az a bizonyos... Gondolom a regényeket olvasók sejtik, hogy miről van szó.

Értékelés

Mindenképpen azt tanácsolom, hogy az első rész nélkül senki ne ugorjon neki ennek, és szerintem akkor se, ha az nem jött be. Zárásnak meg csak annyit, hogy Ritchie általánosban elég jó lehetett matekból, mert a kivonások után pont annyival szorozta a maradékot, hogy a végeredmény ismét 8-ra jött ki. Mármint pontban.

— A kritikát Joe-ker írta, a Not Just Popcorn teljhatalmú ura.

Mivel a Wachowski testvérek befejezték a Cloud Atlas forgatását, lassan kezdődhet a reklámkampány is. Persze, a film még utómunkában lesz sokáig, de ez senkit nem akadályozott meg eddig sem.

Gondolom a képből nyilvánvaló, hogy sci-fi is lesz egy kicsit a film.



Tovább is van →

30 másodperc pörgés és egy új poszter is jár Soderbergh akciófilmjének.

Tovább is van →

Rémlik még a Be Kind Rewind? És a Sweded szó? Ez az amikor amatőr mádon low budget újraforgatnak nagy filmeket. Azért csak módon, hiszen ezt a Taxi Drivert bizony Michel Gondry alakította át.

Tovább is van →

Stallone nyomja a fejbe a golyót, avagy Bullet to the Head. Aztán ott van a feszes szerkós Underworld. Akkor jöhet a Rock of Ages, és végül a Gangster Squad zárja a sort.




Tovább is van →

Akció-vígjáték az alábbi szereplőkkel: Billy Bob Thornton, Eva Longoria, Thomas Brodie Sangster, Clayne Crawford, Daniel Cudmore, Travis Fimmel, Andre Braugher, Paul Wesley. Nyilván kettőt emeltek ki belőlük a poszterre.

Longoria fiát elrabolja a volt férjet alakító Thorton. A törvény helyett az Oodie Brothershez fordul inkább a nő, innen indul a történet, de nem csak egy "túszmentés" a fő téma természetesen.

Ha valaki Matthew McConaughey félmeztelen testével zárná a karácsonyt, az most megteheti. Bár jelenleg minden olvasó így jár épp, hm. Na mindegy. A lényeg, hogy itt egy kép a Magic Mike-ból.

Steven Soderbergh rendezi, és férfisztripperek életéről szól. Sőt, Channimg Tatum életéből merít, hiszen ő is keresett így parizerre valót. Végre egy szerep ami rá illik? Merthogy ő a főszereplő, Matthew csak egy klub tulaj, aki régen egzotikus táncos volt.

Pár napja kijött a R besorolású trailere is ennek a doku stílusban készült horrornak, ha eddig nem volt meg, akkor most repülj rá, és nézd is végig a filmet több, mint 3 percben. Bizony, ilyen hosszú előzetest adtak ki.

Van benne pár furcsa jelenet, nem tagadom.

Tovább is van →