The Other Woman (A csajok bosszúja): amikor Hollywood feladja

Erre a filmre már nincsenek szavak. Ennyi, üres poszt. Na jó, nyilván nem, de rég láttam már ennyire antifilmet, mint a csajok bosszúja. Vagyis antifilm az túlzás, inkább a legkisebb erőbevétel-film.

Biztos nem emlékeztek már arra a Whitest Kid You Know-szkeccsre, amiben az egyik srác trailerötletekkel ad el filmeket. Mel Gibson, taxiban ül, hátrafordul, jön a víz, “not again” – boom, the DAM. Valahogy így lehetett az Other Woman is: Cameron Diza, laza, Leslie Mann, karót nyelt, kettejük között egy férfi, feltűnik egy harmadik nő, viccesjelenetes bosszú, amikor a csajok diákcsínyekkel megszopatják a csávót.

Aztán leült valaki forgatókönyvet írni, de ő is feladta, mert minek. Biztos vagyok benne, hogy valaki már most jönni akar a “mit vártál tőle” “kapcsold ki az agyad és élvezd” érveléssel, ami úgy tűnik az aduász sokatok szemében, de ez nem igaz. Lehet tényleg jó romantikus komédiát csinálni.

Elmondom mikor vált nyilvánvalóvá, hogy az író is szarik bele: többször is elsütötte azt, hogy szól a zene, az megadja a jelenet hangulatát, a karakterek láthatóan beszélnek egymással feldobódva vagy letörve, a dalhoz stimmelőn, csak hát oda minek írni is valamit, elég lesz a klip szerűség.

Szerintem oldalakat lehetne megtölteni azzal, hogy miért rossz ez a film, de felesleges lenne. Igazából a színészekkel nem volt baj, csak hát borzasztóan választottak. Amit még említeni akartam az az Other Woman vége, amikor is rámentek az elesős poénra, de olyan kemény és humortalan volt az egész, pedig hát egy eltaknyolás a világ legalapabb komikusi húzása, hogy konkrétan rossz volt nézni az erőszakot.