Jön Jonesy

Milyen idiótaságok vannak, de valahogy mégis kéne. Jön a Jonesy: Nine Lives On The Nostromo című illusztrált könyv, ami a macska szemszögéből mutatja be az Alien-film terrorját.

human
írta
2018. 05. 04. 13:40
megjelenés
7
hozzászolás


Igénytelenül adják ki Niffenegger könyveit

Basszus, hogy amikor kölcsönkaptam Az időutazó feleségét, akkor nem vettem meg rögtön. Már bánom, hiszen a film utáni kiadás katasztrófa borítót kapott, a régi sokkal szebb volt. A főhősről a könyvben egy dolgot végig lehet tudni, jó a haja. No homo, kb. egyetlen dolog ami megmarad a kinézetéből a leírás alapján. Üdv az új kiadás borítójának akkor.

A fordítás elfogadható volt, bár valami benézés rémlett ami többször is előkerült.

Az írónő ezt szerencsére nem látta, így nem törték le a második könyv megírásában addigra összeszedett lendületét. Mivel beindult a biznisz, így viszonylag gyorsan elért hazánkba is. Az alábbi borítót és magyar címet kapta:

A Highgate temető ikreinek könyvborítója

Most abba ne menjünk bele, hogy mennyire semmilyen lett a Her Fearful Symmetry cím magyarra forgatása. A kiadás grafikai igénytelensége a pirosas körnél mutatkozik meg. Hogy miért? Mivel nem reklámmatrica, hanem így van kinyomtatva. Vicc.

Erről a könyvről amúgy isolde írt már, itt olvashatjátok. Az én Időutazó felesége szösszenetemet pedig felül már linkeltem. Gondolom szokás szerint nem ide, de én is fogok 2-3 szót ejteni a második műről majd ha befejeztem.

human
írta
2010. 10. 16. 14:17
megjelenés
2
hozzászolás


Scott Pilgrim kivételes átlagélete

Ez most kivételesen kap is említést, hiszen megjelent itthon és egyben az első hivatalosan kapott sajtócuccom is. Biztos kaphatnék én is reklámpapucsokat meg foglamam sincs még miket, a junkienál érkeznek is, de nem túlzottan érdekeltek. Ezt most viszont elfogadtam, mert a kinti hírverést látva kíváncsi voltam miért éltetik annyian.

Anno letöltve belenéztem, de a képregénywarez egyáltalán nem a kenyerem így kb. 15 oldalt haladtam és töröltem is, de most kiolvasom majd. Ez utóbbi nem nehéz, már a felénél tartok pedig alig 10-20 percet foglalkoztam vele. Az ára ehhez mérten kicsit sok. Ha mégis megveszitek akkor előtte mindenképp nézzetek bele, mivel a rajzstílusa és a szövege is, hogy is mondjam, érdekes (gyerekes?), bár már volt 1-2 jobb duma.

Scott Pilgrim kivételes átlagélete egy fával a háttérben

Amúgy semmit nem kértek cserébe, de mivel ez az első cucc ami érkezett így kapott posztot. Ez van.

human
írta
2010. 06. 14. 17:38
megjelenés
12
hozzászolás


Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Ha a címben szereplő sci-fi elem miatt kapnád fel a fejed, akkor kötelességemnek tartom elárulni, hogy az csak háttér a 90%-ban romantikus (a jobb fajta) regénynek. Innen tényleg csak azzal folytathatom, hogy talán ez volt ami a leginkább nem tetszett Az időutazó feleségében, hogy maga az időben ugrálás természetesen, már-már banálisan volt kezelve, nem úgy ahogy hardcore szokták. Az időutazó többnyire nem próbálgat változtatni a jövőn, közben nem is fenyegeti olyasmi, hogy eltűnik hirtelen, mert rossz lepkére lépett. És hiába negatívum a időfeszegetés hiánya, közben meg maga az időutazás jó, hiszen a férfi nem lineáris élete érdekes szerelmi történetté kanyarítja a könyvet.

befejezéskor lőtt kép

Merthogy erről van itt szó, egy kislányról aki játszik a réten, amikor feltűnik egy férfi (asszem meztelenül), és azt mondja neki, hogy ő időutazó, aztán hopp el is tűnik a lány szeme előtt, ezzel mondhatni alátámasztva a kijelentését. Ezután még tiszteletét teszi párszor, a lány meg mindig várja, hiszen idővel kiderül, hogy a jövőben ő, Henry a férje. Tulajdonképpen a lány, Claire vonalán teljesen lineáris a történet, csak hát néha feltűnik Henry, aki hol 32 hol 38 hol 42 hol — szóval összevissza éves, és akkor már nagyon szerelmesek, de bírnak magukkal a lány 18. születésnapjáig. Aztán Claire is megismeri tényleg, mármint a jelenben, az itt-és-mostban találkozik végre vele, csak épp egy fiatalabb Henry-vel, aki akkor még nem sokat tud erről a házasság ügyről, pedig hát elrendeltetett a dolog, kikerülhetetlen, és még csak mostanában fog először a lány múltjába utazgatni, hogy találkozgassanak ott. Szóval igazi időutazásos kavarodás lehetne, de eléggé követhető, a könyvben konkrétan jobban, mint ahogy itt leírtam röviden.

Ahogy az elején mondtam, az időutazás rész teljesen csak háttér egy marhajó romantikus történetnek. Egy olyannak, ami nem téved el a giccs vagy akár a túlzott szenvedéssekkel teli dráma mezején, egyszerűen csak bemutatja, hogy a fájdalom ugyanúgy az élet része, mint a boldogság. Közhely, de ritkán kezelik jól ezeket, nem találják meg többnyire az egyensúlyt. Külön tetszett, ahogy a halállal bántak a könyvben, mivel vagy 30 évet ölel át a történet, a két főszereplőnek akad dolga családon belül a kaszással, hiszen a mai társadalom “légy boldog, happy, már az utána levő héten” felfogásával ellentétben itt adtak időt a veszteségek után keletkező sebek gyógyulásának.

Ami viszont kicsit fura volt olvasás során, hogy olyan mintha ketten írták volna ezt a könyvet. Néha zseniálisan peregnek a mondatok, néha pedig belefullad olyanokba, hogy ki hol ül a karácsonyi vacsronál. Ez úgy kell érteni, hogy vagy fél oldal megy el ezzel: ‘x ült y-nal szemben, hárman ültek azon az oldalon és z középen az y-mellett akikhez harmadiknak a w foglalt helyet’. A másik, ahol jobban feltűnik a kettősség, hogy néha szemérmes a szexet illetően “bezártam az ajtót és elkéstünk a vacsoráról”, néha meg ilyen “benyúltam a zsebébe és megmarkoltam a farkát” mondatokat vet oda.

Bestseller lett a könyv, de kivételesen gyöngyszem a Nedves tájak meg Fejős Évák által uralt terepen. Bár Audrey Niffenegger nem a legjobb író, de hiányosságait igyekezett ötletekkel pótolni.

Amit viszont nem tudok elképzelni sem, hogy ebből jó filmet tudtak csinálni. Sok helyen olyan a könyv, mintha a Benjamin Buttonból néznénk azt, amikor beköltöznek a házba és telnek az évek egy 3 perces montázs alatt. Az időutazó feleségében simán elmegy 2-3 évtized, még ha nem is kellenek grandiózus díszletek hozzá, mert köznapi életet élnek a hősök, akkor is bazinagy kihívás lehet 2 órás filmforgatókönyvbe tömöríteni, és ahogy az előzetest elnéztem, szerintem a filmváltozat írója nem tudott felnőni hozzá.

human
írta
2009. 07. 21. 15:47
megjelenés
15
hozzászolás


Peter Mayle a sokoldalú író

Amikor ezt a kirakatot megláttam Libriben, akkor egyből brainoiz beszólása ugrott be, hogy Mayle ugyanazt írja meg újra meg újra, és ezzel sikeres. De tényleg, annyira durva, hogy még aminek nincs is a címében, hogy Provence, az is ott játszódik, és tippre nagy vonalakban ugyanarról szól.

Mayle - Provence mánia

human
írta
2009. 06. 23. 16:29
megjelenés
4
hozzászolás


Könyv: Less Than Zero 2 hír

Basszus, csak film kapcsán, de nekem a nap híre mindenképp az, hogy Ellis pont úgy folytatja a kurvajó Less Than Zero könyvet, ahogy én is elképzeltem, hogy folytatni lehet. Mai korba helyezi, és bemutatja mi lett az első szereplőinek a sorsa, azaz a 40 éves Clay Easton meg társai lesznek benne. Ez amazonról rendelős lesz, nem várjuk meg hazai sorsát. (Ahol úgyis olyan böszmeségek szoktak lenni, hogy ” az Aphex ikrek is ott voltak a buliban” bruhaha, még az eredeti ismerete nélkül is kiszúrható csomó baromság.)

A filmhír az, hogy Ellis szeretné a régi szereplőit újra látni, az “öreg” Downeyt meg James Spadert meg a többieke. E kettőből az utóbbi tuti ráér manapság.

human
írta
2009. 04. 15. 02:22
megjelenés
17
hozzászolás


Stephen King: A Mobil (Cell)

Azt hiszem a könyv utószavával kezdem, természetesen semmi spoiler. Szóval ott az utolsó előtti oldalon jegyzik meg nekünk külön, hogy Stephen Kingnek nincs mobilja. Így már szinte érthető is a könyv, hiszen biztosan azért nincs, mert valami démoni szerkezetnek tartja (nem véletlenül). Viszont még ezzel a hozzáállással sem tudott pokoli történetet keríteni hozzá, az biztos. Emlékszem az első Happening trailer körül hívtátok fel a figyelmem a könyvre, hogy mennyire hasonlít rá a film. Azóta megnézhettük az Eseményt, és látjuk, hogy köze nincs a könyvhöz, csak annyiban, hogy valamitől meggárgyúlnak az emberek.

Amúgy valahogy úgy születethetett ez a könyv valahol 2000 környékén, hogy az asszony odafordult egyik reggel az új könyvének témáján gondolkozó Kinghez, és azt mondta neki, hogy kéne egy mobilt venniük most már. King feje fölött kigyulladt egy villanykörte, odament, megcsókolta a nőt, és azt mondta neki, hogy de zseni vagyok. Mondhatta volna azt is, hogy “te egy zseni vagy”, de elolvasva ezt a művet kötve hiszem ilyesmi megfogalmazását, inkább az egotripes beszólás valószínűbb. Aztán King kotlott kicsit az ötleten, és közben a tévét kapcsolgatta, amikor az egyik csatornán Romero Dawn of The Deadjébe botlott és BANG, az isteni szikrával rögtön hívta is az ügynökét. Felvezette neki, hogy egy telefonon érkező jel hatására őrült gyilkolásba kezdenek az emberek, kivéve azok akiknek nincs telefonjuk. Ők menekülőre veszik a figurát. Először a nagyvárosból menekülnek ki, aztán majd csak lesz valahogy egy fősztori. Az ügynök rögtön örömkönnyeket hullajtott, hogy ez a “hip” technikai cucc mennyire ütni fog. És így születet valahogy a Mobil. Persze ez az egész csak kitaláció részemről, de egyelőre mást nem nagyon tudok elképzelni, mert ennyire felesleges könyvet rég olvastam.

Hogy magáról a műről is legyen szó… hát nem is tudom. Azért elspoilerezni nem nagyon akarom, hátha valaki az elolvasására vetemedik, de így meg nehéz jól leoltani. A kezdeti sztorit pedig már említettem itt feljebb. Azt azért el kell mondanom, hogy a kezdés kurvajó volt. Ahogy kitör az őrület, azt faszányosan leírta. Egészen odáig jó volt, hogy először hosszabban beszélgettek más túlélőkkel, és ott egy gyerek felvezette az elméletét a mobilemberekről a normiknak. Igen, ez utóbbi szóhasználatot komolyan. Normik azok akik nem fertőződtek meg. Nem tudom mi volt eredetiben, de magyarul ez elég gyerekes, és mégis használják a felnőttek is a könyvben. Szóval az egész számítógépes magyarázat borzasztó hülyeségnek hangzott. Viszont itt elakadhatott King abban, hogy miképp lendítse előre a cselekményt, így persze bevetette az álmokban jövő útmutatásokat. Ez annyira Végítélet light volt, hogy szinte fájt.

Csak azért fejeztem be a Mobilt, mert hátha a végén valami nagy csattanó lesz. Hát nem volt. És akkor ennyi. Most mondanám, hogy ha valakinek kell akkor ezerötszázért szívesen odaadom a 2400 forintos, mégmindig jó állapotban levő könyvet, de nincs szívem bünteti senkit vele. Ami vicces, hogy voltam egy antikváriumban, mielőtt megvettem újonnan, és ott is 2000 fölött volt használtan. Ez nem veszít az értékéből sokat, komolyan?

És akkor ezzel mind a három hasonló művet láthattuk és olvashattuk, amiben emberek valami miatt megőrülnek, és hát a sorrend nálam:

  1. A Signal magasan veri mindet. A három felvonásából az utolsó kicsit gyenge, de még így is üti a másik kettő befejezését.
  2. Az esemény (The Happening). Nem tetszett a film, de mivel kevesebb időt rabolt ez az életemből mint az utolsó helyezett, és a kezdése hasonlóan jó, így a fölé kell helyeznem.
  3. A Mobil.
human
írta
2008. 07. 02. 02:56
megjelenés
53
hozzászolás


Philip K. Dick: Kizökkent idő

Azzal a vallomással kell kezdenem, hogy ez a viszonylag korai P. K. Dick könyv nem jött be. Igen, a név miatt vettem meg, és egy darabig tartotta a jó indítás utáni magas szintet, Philip K. Dick - Kizökken idő borítóde aztán a könyv felétől kisiklott valahogy az egész.

Arról szól, hogy Reagle Gumm nyugiban él egy álmos kisvárosban, agglegény, és a szomszéd feleségével flörtölget. A kenyerét meg azzal keresi, hogy a helyi lap játékában megtippeli hol fog feltűnni legközelebb a zöld emberke. Mivel baromi ügyes a játékban, így már hónapok óta vezeti a tippelők listáját, és a kisvárosban szinte mindenki hírességként kezeli.

Aztán elkezdi furcsán érezni magát, mintha mindennek ő lenne a központja, de nem csak az újságbeli ügyes játéka miatt. Közben pedig a sógora a fürdőben ilyen lelógó dróttal akarja feloltani a lámpát a kapcsoló helyett. Azt tippelik, hogy régi emlék- ésmegszokásfoszlány , de a múltat felidézve egy hely sem jut eszükbe, ahol így kellett kapcsolnia a villanyt. És ezt így most nem kifigurázásból írtam, hanem innen indul az enyhe paranoiás hullámvasút.

Valójában a könyv első fele baromira tetszett. Odáig nagyon profin van felépítve a hangulat, de amikor Dick elkezdi fellebbenteni a fátylat a rejtélyekről, akkor nem azt mondom, hogy kiszámítható, de olyan megszokott lett. Annyira nem lepett meg, és nem is kavarta meg a fantáziám. Nyilván nem akarok részleteket írni, hátha valaki rárepül, de azért innen még szerencsére sokat fejlődött P. K. Dick. Bár már itt is felismerhető jó pár rá jellemző vonás, de a későbbi műveiben már nem éreztem enyhe csalódottságot, amikor az utolsó oldal utolsó pontjához értem. Ide.

human
írta
2008. 04. 05. 13:38
megjelenés
39
hozzászolás


Bill Bonanno – Maffiabecsület (Bound by Honor)

Karácsonyi ajándéknak indult. Valójában A Titok című könyvért mentem, de arról első pillantásra sejtettem, hogy a világ átverését tartom a kezemben. A rákövetkező 10-15 perc során meg is bizonyosodtam róla. Az egész könyv három, titoknak nem nevezhető mondatban összefoglalható.

Csalódottan odébbálltam, amikor észrevettem a címben szereplő könyvet. Elolvastam az ajánlót, és “Na ez jó lesz!” felkiáltással bevágtam a kosárba. Alig vártam, hogy kölcsönkérhessem.

Hugh Laurie címlapra nyomott fejével egyenértékű az ajánlóban az a megjegyzés, hogy az íróról mintázták Michael Corleonét, és a könyvben szóbakerül a Kennedy-gyilkosság valódi háttere is. Salvatore “Bill” Bonanno pedig az öt New York-i maffiacsalád egyikének a tagja, pontosabban a családfő (az analógiában Don Corleone) fia. Megjegyzem, hogy a Keresztapa sorozat részeit még sosem sikerült végignéznem, de ez nem is filmkritika, szóval suss!

Maffiabecsület borítóA könyv bemutatja, hogy Szicília történelme miként járult hozzá a maffiózó élet kialakulásához, milyen hagyományok szerint működött eredetileg egy maffiacsalád, és mennyire torzítottan adagolták ezt be az embereknek. A Kennedy-gyilkosság, és az azt követő évek igen részletesen kidolgozva szerepelnek, minthogy az író ezt tekinti a maffia sorsfordító időszakának, amikor a családok teljesen szétestek, és kitört a “Banánok háborúja”, a feltörekvő politikai szereplők pedig mind kereszteshadjáratot indítottak a maffia ellen.

Végig amíg olvastam, csilingelt a szkeptikus démon bennem, de kényelmesebbnek tartottam, ha elhiszek mindent, amit ír. Ma már egy-egy hírre egészen másként tekintek, sőt az amerikai elnökválasztás is teljesen új értelmet nyert a könyv után.

Bill Bonanno egyetemet végzett ember, érdekesen, a felesleges ömlengést mellőzve ír. A fordítással sem voltak olyan problémáim, mint egyeseknek A Balek olvasásakor. A könyv mellesleg 1999-ben íródott, Bill Bonanno pedig 2008. január 1-én halt meg szívinfraktusban. Mindenképp érdemes elolvasni.

ezagyerek
írta
2008. 03. 19. 12:21
megjelenés
7
hozzászolás


Hugh Laurie: A Balek (The Gun Seller – 1996)

Ez most az olvastuk rovatba lesz. Na, azért nem évi egy könyvet olvasunk, csak erre most vesztegetnék pár szót, mert Laurie írta és egyben detektívponyva is, vagy mi.

Hugh Laurie a Balek című könyvének a borítójaTalán a fordítás tehet az egészről, de közel sincs ahhoz a kommenthypehoz, amit itt vagy a junkien elkövetnek egyesek. Azért mondom, hogy talán a fordítás, mert amikor egy könyvbeli beszélgetés alatt valaki először tegez aztán magáz valaki, hát az nagyon durva mellényúlás. És később is olyanok tegezik hősünket, akik először látják. Majd biztos “szeva haver” szinten szólnak hozzá rögtön. Na mindegy.

Tehát a könyv. Az első fele szerintem egész jóra sikerült. Egy fokozatosan kibomló nyomozás szépnővel, aztán szépnőkkel. Egy kis akcióval, meg az angol elhárítással. Ott még azt éreztem, hogy ebből valami jó is kisülhet a végére, főleg mert a főszereplő Thomas Lang néha olyan hülye szövegeket eresztett el, vagy gondolt magában, hogy nem lehetett megállni vigyorgás nélkül. Ellenben a Balek a második felére már széthullott. Egyszerűen túl nagyot markolt, és csak túl elnagyoltan tudott hozzányúlni. Nem akarom lelőni itt afőügyet, így talán többet nem is írok erről a részről.

A történet röviden annyi, hogy felbérelik egy gyilkosságra, amit nem vállal el, de mégis elkezd nyomozni az után aki meg kéne hogy öljön. És hát így egy sokkal nagyobb ügybe bonyolódik, ahol nem 1-2 fontra megy a játszma, na meg nem 1-2 életre.

Itt még arra vesztegetnék pár szót, hogy szerintem a marketing is el van szúrva a könyv kapcsán (olvasói szemszögből). A főszereplő egy 35 éves valaki benne, a könyv pedig 1996-ban íródott. Ezt azért teszem hozzá, mert a hátulján olyan idézetek vannak figyelemfelkeltőnek, hogy “csak Laurie-val tudom elképzelni a főszerepet”, meg hasonlók. Ennek örömére a fő borítórészre oda is nyomták Laurie fejét, csakhát ő már az 50-hez közelít ám. Ez pedig azért probléma, mert minden egyes alkalommal, amikor a folytatáshoz kezembe vettem a könyvet – annyira egyáltalán nem izgalmas, hogy egyszuszra essünk túl rajta -, túl kellett tennem magam azon, hogy nem ő a főszereplő, hanem egy fiatalabb muksó. De tényleg, az írókat a hátlapra kell tenni, még akkor is, ha a Dr. House miatt most pont nagyobb név az “öreg”.

Mellesleg csak szerintem durva, hogy egy 96-os könyvet csak most hoznak ki? Igen, most lett sikernév itthon Laurie, de ez akkor is 11 év, mi meg a moziknál sírunk a fél éves késéseknél. Na mindegy, remélem a The Paper Soldier megjelenésére nem kell ugyanennyit várni, de azt már csak kölcsönkérni fogom, mert egy picit kidobásnak érzem most a Balekra elszórt 2500 forintot.

human
írta
2008. 03. 02. 12:19
megjelenés
51
hozzászolás


Electric Zero

Bár pokolian le vagyok égve, de megleptem magam két angol nyelvű könyvvel karácsonyra. Az egyik a Do Androids Dream Of Electric Sheep Philip K. Dick-től. Ez olyan 700 forint volt, magam is meglepődtem. Jó tudom, hogy csak novella, de akkor is. Mellesleg ezen alapszik a Blade Runner.

A másik pedig a Less Than Zero. Mert el akarom olvasni angolul mert kell. Ez már 2500 volt (7 font van a hátára írva). Sajnos a borítója nem olyan, mint az amerikai változaté (ami egy mocskos Los Angeles), de a kék sárga magyart még ez is összevissza veri.

human
írta
2006. 12. 14. 20:08
megjelenés
4
hozzászolás


Naraszinha Oszlopa

Elég sok ponyvát olvasok mostanában (igen, ez az olvastam rovat most), de ez a Leslie L. Lawrence még abból is kilóg. Itt már nem szarozott, azért keresték meg, mert a rejtélyt csak az ő zsenije tudja megoldani, tehát nem véletlenül keveredik bele mert épp ott nyaral vagy ilyesmi. Persze most is ott sertepertélnek a szép nők, rögtön kettő is akarja őt, viszont alig pipázik, talán mert kurva meleg van. Azt máig nem tudom, hogy a kedvenc pisztolya (smith and wesson 38) hogy utazott vele a repülőn, de biztos úgy, hogy néha segít a rendőrségnek.

Nem is ő lenne a híres rovartudós (wtf!?), ha nem látott volna át mindenkin már az első hét végén, még mielőtt a komolyabb hullás elkezdődött volna. Ezúttal amúgy mindent bevet, a hold = szóma anya, meg van hangtalan beszéd vagy miaszösz, meg csomó idegen szó, csak hogy ott érezzük magunkat a távol keleten. A sok történés közben mindig az volt a legviccesebb, amikor letettem a könyvet, és a hátsó borítón ott mosolyogott a jóllakott óvodás képe. Ez a csávesz villog az őserdőben?

Erről mr-a zseniális howto: LLL. írása jut eszembe, amiből szinte minden stimmelt.

human
írta
2006. 09. 13. 10:10
megjelenés
Ide te kellesz!
hozzászolás


-


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.