A Never Back Down mellett a Redbelt az első filmek egyike, amik a jelenleg egyre ismertebbé váló mixed martial arts-szal foglalkoznak. Míg a tinis poppal dúsított Never Back Down elijeszthet embereket, addig a Redbelt egyenesen a becsületnél ragadja meg a témát, és igazi harcosfilmet tár a szemünk elé.

Mamettől megszokhattuk, hogy ha teheti akkor nem annyira illeszkedik a fősodorba, és hogy különleges hangulatot igyekszik teremteni. Tudom, hogy a Spartan nem lett a nép kedvence, de most szerintem felejtsétek el, hogy azt is ő csinálta. Én is el tudom mindig felejteni, hogy az Arany markában az ő nevéhez fűződik, pedig brutálisan nem jött be az a film anno (ideje újranézni?). Ha valamihez is hasonlítani akarnám a Redbeltet, akkor az a Way Of The Samurai lenne. Nem azért, mert olyan akciódús meg idézetdús, vagy ilyesmi, hanem mert a főszereplő harcos sosem tér le az útjáról, akkor sem, ha a kereszteződésnél a másik ösvény egy kicsit könnyebbnek tűnik ebben a világban.

A történetet igazából nehéz összefoglalni, mert két sorban gyenge, hosszabban meg esetleg az élményből vonhat le. Mit ragadjak ki belőle, hogy megment a bárban egy híres filmnszínészt, aki meghívja az új filmje forgatására executive producernek? Vagy az az éttermes jelenetet, ami maga volt a zsenialitás, és majd nézve a filmet esetleg te is rá fogsz ébredni? Vagy a rengeteg tökéletesen időzített párbeszédet, amik félig, de életszerűek? Inkább azt említeném meg, hogy az utóbbi hetekben ennél jobban nem szegezett a fotelba film. Amikor vége lett, akkor simán kivártam a végefőcímet, pedig még lett volna dolgom, amivel foglalkoznom kellett volna viszonylag sürgősen. Egy kis sziget volt ez a több mint másfél óra, és örülök, hogy belefuthattam.

A főszereplő Chiwetel Ejiofor szinte tökéletesen játszotta ezt a mestert, aki nem illik ebbe a világba igazán, mivel olyan értékeket tart fontosnak, amit a modern társadalom már nem annyira, még ha képmutatva azt emlegetik, hogy mégis. Valaki felhozta a Never Back Downnál, hogy egy ismertebb név sem vállalta benne a feltűnést, hát itt a Redbeltnél ez az ellenérv biztosan nem áll. Jó pár ismertebb alak tűnik fel a sport világából, még ha csak rövid időre is. A filmben nem volt sok harc, de amikor mégis, akkor az ilyen messziről jöttek számára, mint amilyen én vagyok, fantasztikusan került bemutatásra.

Ez számomra egy 8/10 volt. A végével lehet kötözködni, de szerintem pont azt vágta (vagy vágatta) ott ki Mamet, ami miatt egy kicsit nyálasabb lett volna az egész. Engem nem zavar, hogy valamit a fantáziámra is bíztak a befejezéssel, viszont látom, hogy jó pár embernek nem tetszett. Ezt csak amolyan említés szinten írom, mert a film mindenképpen ajánlott.