Most, hogy ismét volt Golden Globes díjátadó, felmerült bennem is: miért számít annyira pár külföldi újságíró annyira Hollywoodban, hogy a díjátadójukat még a tévé is közvetíti? Közben van bőven saját kritikusuk, őket is tömöríti valami szervezet. Na meg ugye azt terjed róluk, hogy könnyen megszerezhetők azok a díjak ilyen-olyan módon, csak kicsit smúzolni kell ennek a nem is sok kritikusnak.

Na most a Slate közölt egy cikket a Golden Globes védelmében.

Feltépi a sebeket, a Chinatown Oscartalanságát, az Apocalypse Now! szobornélküliségét, Crash lenyomott bármit, A király beszéde nyert a Social Networkkel szemben. Ezek nem történtek meg a Golden Globeson. Plusz azt is belinkeli, hogy miképp is került tévébe az átadó.

The scandal is not that the Golden Globes are handed out by a bunch of star-struck foreign hacks with lucrative sidelines in the world of hairdressing and personal fitness; the real scandal is that a bunch of star-struck foreign hacks make aesthetic choices that are consistently the equal of, if not better than, those of the 6,000 members of the Academy of Motion Picture Arts and Sciences.

A végefelé van egy ilyen rész, hogy "The Golden Globes’ Best Calls", érdemes átnézni. Természetesen ők is választottak szarul az évek során, nem is kell messzire menni a The Tourist akármilyen jelöléséért, de voltak gyönyörű húzásaik is.

A Dragon Tattoo legújabb tv-spotja kapcsán jutott eszembe, hogy mennyiszer felmerül a fenti érv a remake-ek kapcsán. Hogy csak azért készülnek az amerikai változatok, mert képtelenek olvasni a "mekdönci nemzedék" tagjai.

Ez ugye alapvetően téves, ezt winnie minden alkalommal felveti kommentekben ezeknél a posztoknál. Egyszerűen csak egy remek történet, esetleg sikerkönyv, és meg akarják mutatni nagyobb közönségnek is. Hiába, kevesen látták például a The Girl With The Dragon Tattoo-t, és mivel több éves, nem fogják már hirtelen többen, egy új filmre bizony becsábulnak majd az eddig tudatlan népek. A könyvet igazából ki is hagyhatnánk a képletből, de még az is lehet, hogy hirtelen többen fogják elolvasni. Ez csak egy példa volt, ne ragadjunk le egy műnél, a jelenségről van szó. Egyáltalán nem a pár éves filmek remake-je mellett vagyok, ne értsétek félre (Oldboy lol), de bizonyos szempontból érthetőek ezek a húzások. Annak nem, aki nem Hollywoodon él, de neki meg mindig ott lesz az eredeti. Ennek ellenére megértek minden morgást erről az oldalról, én is szoktam néha.

Ami nekem viccesebb, amikor a morgás mellé a lesajnálás van, hogy a hülye amcsik. Ehhez tényleg csak azt lehet fűzni, hogy Magyarországról ilyet kijelenteni kicsit vicces, ahol igazi sikerfilm nem is mehet szinkron nélkül moziban. Hiába na, mi sem szeretünk olvasni, nem csak a hülye amcsik. Pont ezért szerintem nem kell lenézni őket. Fogadjunk, hogy itthon is rengeteg remake készülne a magyar nézőknek, ha nagyobb ország lennénk. Nem szólnám le a szinkronnal filmet nézőket, baromi kényelmes, és a mozis szinkronjaink még mindig elfogadható minőséget képviselnek, így érthető is a szeretetük. Na jó, ide én nem számolnám be Heltai Olga munkáit, de még őt is rengetegen kedvelik. Egyszerűen csak érdekes, amikor ezen helyzet mellé magas ló társul. Filmnézés szempontjából nem vagyunk különbek, ez a nagy helyzet. Nem hinném, hogy ez baj.

Az igazi baj az, hogy olyan sok már a remake és reboot odakinn, hogy az új ötletekre nem megy elég pénz. Ez a kisebb filmeket nem érinti, így azért még maradt némi frissesség a, de a nagyszabású, 100 milliós tervekből nagyon kevés valósul meg. Az Inception a kivétel volt, ami nem erősítette a szabályt. Maradtak a már egyszer, valahol valamikor bevált márkák felhasználásánál. Meglátjuk 2012 mit hoz.

Épphogy megszoknád, a Slate már levezeti, hogy miért halott/haldoklik a 3D jelenleg.

A bevételeket vizsgálva jutnak arra a következtetésre, hogy a 3D-nek kampó, hiszen egyre kevesebb pluszt hoz, avagy a 2D vetítéseket már nem üti. Persze kivéve itthon, ahol többnyire nincs is választásunk.

A 2D-3D bevételek arányát mutatja ez a grafikon, így kerülnek a kisebb filmek egy magasságba a nagyokkal:



Szerintük a tettesek:

• A 3D vetítések jegyárát túl magasra emelő mozik.
• Az utólag 3D-be konvertált filmek.
• A panaszkodó nézők. Fejfájás és képminőség meg a többi. Ez viszont azt is magával hozta, hogy a 3D már csak atmoszférateremtőként van használva, hozzátenném, hogy helyesen, nem repül minden az arcunkba; viszont ekkor felmerül a nézőkben a kérdés, hogy "kell-e ez a plusz?".
• Az egyre rosszabb filmek. Mármint a 3D releasek között.

Hát ennyi így hirtelen. Én a konvertálásra tenném a tippem, hiszen borzasztó képminőséget és gagyi 3D-t jelentett a többsége ezeknek (Clash of the Titans? Anyone?), ami eléggé lejáratta a formátumot.

Figyelem, a kérdés nem arra vonatkozik, amik csak beváltották amit ígértek. Például a Super 8, vagy a Your Highness, vagy Másnaposok kettő csak megfelelt a várakozásaimnak.

Viszont a Kung Fu Panda 2 és A majmok bolygója teljesen örömteli meglepetés lett, hogy a Sikoly 4-ről ne is beszéljünk. Egyáltalán nem számítottam ennyire jó filmekre, mint amiket kaptam végül.

Persze csalódást is lehet írni, bár örülnék ha a pozitívumoknál maradnánk többnyire, hiszen abból van kevesebb, a gőzt már sokszor kieresztettük.

Összeírtam pár filmet, amit még idén várok.

Rögtön itt a szeptember elején ott van a Drive. Aztán a Cronenberg féle A Dangerous Method. A Young Adult hiszen Diablo Cody és Jason Reitman újra közösen készített filmet. A The Ides of March, mert jó politikai thrillernek tűnik. A Martha Marcy May Marlene, hiszen remek trailerrel bír, és az előzetes kritikák se semmik. 50/50, hiszen Joseph Gordon Levitt. A Tinker, Tailor, Soldier, Spy, ami remélem beváltja a várakozásom, és az utóbbi évek legjobb kémfilmje lesz. J. Edgar, hiszen Eastwood rendezte és DiCaprio a főszereplő. A Contagion, ami egy reális vírusfilmnek tűnik. A Moneyball, hiszen Sorkin és Pitt, meg a jól érzelmes trailer. We Bought a Zoo minimum Cameron Crowe miatt. The Skin I Live In zseniális trailer, elszállt történet. A Warrior. A We Need to Talk About Kevin mert nagyon furcsa filmnek tűnik. A The Girl with the Dragon Tattoo, hiszen hiába remake meg akármi, Fincherről beszélünk. A Like Crazy mert simán 2011 500 Days of Summerje lehet akár. A War Horse Spielberg miatt, A Mission Impossible mert kell valami akciófilm is. A Coriolanus mert érdekes Shakespeare feldolgozás. A The Sitter, mivel én bírom Jonah Hillt is, na meg a rendező David Gordon Green aki Pineapple Express és Your Highness. Az In Time, hogy akcióscifink is legyen, hiába nem hiszem, hogy ütni fog, muszáj megnézni. A Tower Heist, hiszen Eddie Murphy talán egy jó buddy komédiában virít. A The Adventures of Tintin, mert régivágású kalandfilmnek tűnik, csak épp animálva. A Very Harold & Kumar 3D Christmas szerintem mondanom sem kell miért, de minimum a 3 betű: NPH. A Sherlock Holmes: A Game of Shadows, aminek hiába közepes a trailere, azért mégiscsak egy jó filmet folytat. És végül The Rum Diary, ez is három betű: HST.

Feszes, de ezt mind látni kéne, legkésőbb majd dvd-n, amiket nem hoznak be.

És még kimaradt egy csomó: The Artist, Take Shelter, What's Your Number?, Wanderlust, My Week With Marilyn, Extremely Loud & Incredibly Close, Melancholia, Carnage.

Hú, ami tényleg kimaradt, az a Killer Elite. Kötelező lesz az is.

Erről szól a Vulture cikke. Csak leírják ami az évek alatt mindenkiben felmerült, és ami miatt a Haywire legalább egy kicsit más lesz. Egyszerűen túl soványak a csajok ahhoz, hogy elhiggyük: kézitusában lenyomják a 90 kilós izmos palikat.



Kinn a Colombiana premierje volt a hétvégén, amiatt került elő téma. Abban Zoe Saldana keveredik közelharcba, és azt írják, hogy nevetségesen néznek ki a jelenetek. "Ha rosszul fognák meg eltörne a karja" "A pörgőrúgása olyan, mintha egy pók cigánykerekezne." Aztán felhozzák, hogy a férfiak mekkora súlyokat szednek fel és adnak le szerepekért (Amerika kapitány, TDKR-ban Bane), míg a nők nem igazán teszik ezt. Nyilván nem azért, mert nem elhivatottak eléggé, hanem mert muszáj magazinba valóan kinézniük.

Igazság szerint szinte minden női főszereplős akciófilmet fel lehetne hozni a témában, legalábbis 2005 utánról. Ők még Jolie-t említik a tavalyi Salt-tal, de valójában már baromi rég volt az a Tomb Raider, ahol volt rajta husi is. Jolie a Wantedban is túl sovány volt sokak szerint. Vagy nézzük meg a nevetséges új Nikita sorozatot, ahol szintén egy pálcakarú nő "rak rendet" néha. Komolyan, az a pilot epizód még mindig kísért. De akár Zoe Saldana előző akciófilmjét, a Losers-t is elővehetjük a témában.

Az egészet a Boston Globe cikkénél érdemes kezdeni: A movie lover’s plea: Let there be light.

Röviden összefoglalva arról szó, hogy a 3d-re kihegyezett digitális vetítőgépeken kisebb fénnyel mennek a filmek, ami a nézőnek nem jó, mert sötét a kép. Konkrét példaként kiemelik amikor ugyanaz a film két teremben ment: az egyikben filmszalagról gyönyörű fénnyel, a másikban pedig a digitális vetítőgépből sötéten. Nem az jön ki, hogy bizony az analóg az ász, hanem az, hogy a 3d-képes gépeken lencsét kéne cserélni. Ez hosszadalmas, ami azért baj mert akkor több ember kell, nem tudja 1 ellátni az összes digitális gépet; és a 8 általánosnál nagyobb végzettség kell hozzá (bár tuti be lehetne tanítani) így inkább simán rajtahagyják a 3D vetítésre használt lencsét, ami bizony eldobja a fény egy részét 2D vetítésnél.

Természtesen a 3D-t nem túlzottan kedvelő Ebert kapott a témán: The dying of the light.

Többek között arra jutott, hogy a stúdiók mentőmellénye, a nagyobb jegyárral bíró 3D tulajdonképpen még akkor is rossz nekünk, ha 2D filmre megyünk. Különösen kegyetlen a példa amit ő is átélt a Social Network sajtóvetítésén, amikor is egyszerűen tojtak rá a Sonynál, hogy a legjobbnak hangoztatott vetítőtermükben milyen sötéten megy a film a kritikusok számára. Ugyanúgy tojik rá rengeteg mozi is.

Amúgy könnyen kiszúrható, ha nem vették le a polarizálót, avagy rosszul vetítik digitálisan: két fényforrás van, ha hátranézel.

Természetesen a Sony válaszolt erre az egészre, hiszen főleg az ő gépeikről volt szó a cikkekben.

Az összes trailer végéről összeszedték az In 3D feliratot. In eye popping 3D!

Ez a 3D éve is volt. Az a helyzet, hogy engem még nem győztek meg. Jobban örültem volna, ha a tűhegyes kép felé menetel az ipar. Bár haladnak ezzel is, de a kulcsfigurák úgy érzik, hogy a felbontás növelésére már szar a nép. Persze igazuk van, sokan még dvd-ről sem váltottak feljebb, mert minek.

A konvertált 3D ugye alapból nem játszik (Titans, Léghajlító és a többiek), de rezeg a léc a visszafogott változatnál is, az olyanoknál, mint amilyen az Avatar és a Tron. A Toy Storyhoz meg aztán semmit nem adott. Úgy néz ki, hogy meg kell tanulniuk a technika rendes használatát.

Innen direkt kivenném a hatásvadász horrorokat, hiszen ők alapból egy élményvasútra akarnak hajazni, ott mások az elvárások, mint egy komoly filmnél.

Twitteren már említettem, hogy kíváncsi lennék egy olyan 3D filmre, amiben ránk bízzák a fókuszálást, a figyelmünk központját. Főleg, hogy az elmosott háttér előtt dumál két 3D pofa, ala Tronban az apa és fia első közös jelenete, az valami borzalmas. A 2D filmneknek kell a mélységélesség határozott kezelése, hiszen ezzel is érzékeltetik a teret, na de ha maga a tér érzékelteti magát (hogy ilyen csúnyán írjam le a helyzetet), akkor milyen lehet, ha csak a keretezéssel és a többi eszközzel irányítják a tekintetünk, a fókuszálást ránk bízva?

Tovább is van →

A trailerkészítés ugye külön mesterség, így 2010-ben már szinte kisfilmet kell készíteniük a rájuk bízott anyagokból. Fontos, hogy legyen íve és a többi, hagyva meglepetést azért a nézőknek. Sajnos ez nem sikerül mindenkinek, ezért is született meg a "nézzünk filmet" rovat, amibe a teljes filmet elmesélős trailerek illenek.

Az a durva, hogy ez a kisebb baj velük, szerencsére nem mind olyan.



Ami engem jobban idegesít, hogy ha feldolgozásról van szó, akkor úgy kezelik, mintha mindenki ismerné az eredetit. Legyen szó remake-ről vagy egy bestseller könyvről. Simán le merik lőni a fordulatokat, tojva mindenkire. Ezzel az a probléma, hogy akkor most kinek is készül a mű? Nem azoknak, akik nem látták vagy olvasták, már ha a Twilightot és a Pottert kivesszük a képletből? És ez kihat a színészekre is. Könyves témában például ott volt tavaly a Time traveller's Wife, aminek szinte bármelyik interjúját nézted, semmi sem hagytak meg azoknak, akik nem olvasták. Nyilván szól azoknak, akik ismerik a könyvet, de velük még nem lehet kasszasiker. Kellenek más nézők is, rájuk nem gondolnak?

Egy remake kifejezetten az újonc nézőkre épít "ez jó film, ha felújítjuk vagy amerikanizáljuk, akkor tuti siker lesz". Itt teljes a meghasonlás, hiszen még a Let The Right One In-t sem ismerték a nagy tömegek (te és a barátaid hallottatok róla, tök jó, de nem releváns), akkor miért kell a trailerekben spoilerezni? Vagy a True Grit (bár az könyv is), a hosszú trailerének a végén vagy egy nagyobb kopp, ami már sokaknak nem lesz az.

Az igaz történetes filmek pedig a ráadás. Szintén olyan téma, hogy "áh mindenki hallott róla." Itt össze is ér a teljes filmeket elmesélő előzetesekkel a történet, hiszen tavalyról a Blind Side tipikusan ilyen trailerrel rendelkezett. Mert úgyis tudja mindenki annak a sportolónak a sorsát, vagy nem, de neki már mindegy. Ai igaz történeten alapuló filmeket végül pont az menti meg ettől a kórtól, hogy eleve így ül neki a film készítője: "a végét ismerve miképp tudom érdekesen elmesélni". Az érdekesen elmesélés természetesen a többiek szeme előtt is lebeg, de ott a fordulatokra is építenek azért bőven, hogy emelik majd az élményt.

Akinek nincs eredeti dvd-je az most nem értette a főcímet, és igazából ő ne is szóljon most hozzá, mert nyilvánvalóan nem ilyesmik miatt warezol. Ez utóbbi a magánügye, nekem nyolc mit csinál, csak most ez nem az ő témája.

Tehát tegnap durván elterjedt ez a kép a neten, teljesen érthető módon. Mi a fenének kell azt abuzálni, aki megvette a lemezt? A legeslegelrontottab gondolkodás, tökéletes példázata a maradiságnak. Mint a geobannolás. Tehát megveszel egy terméket és szivatnak. A kép alapján úgy tűnik itthon a majdnem 1 percnyivel még jól is állunk, ha ott 3 trailert tolnak be a filmed elé. "Moziélmény" ahol nem várod. Itthon csak a a "Nem lopnál autót" baromsággal idegesítenek, meg némelyik forgalmazó a saját mókájával, na meg az olajfúrótornyos figyelmeztetéssel. Ha beülnék az új kocsimba és azzal fogadna, hogy ne lopjak autót, akkor lehet megfordulna a fejemben az ellentetje. Az a reklám szerintem teljesen elszúrt, valahogy mindig az ellentetjét váltja ki belőlem amikor belefutok, nem jó benne a pszichológia.

Hé, figyu filmforgalmazó és gyártó, pszt, gyere közelebb kicsit: kifizettem a pénzt, miért szólsz, hogy ne lopjam el a DVD-t amikor MÁR NEM LOPTAM EL. A trailereidet pedig beteheted egy menüpontba nyugodtan, annyi reklámot elfogadunk.



A menütökölés külön témát érne, főleg amikor spoileres jeleneteket tesznek bele, ellőve a film végét csak mert be merted állítani a feliratot.

Zajlik a magyar filmszemle, és ennek apropóján jól el is kapott pár embert ez az indexes srác (nem írják ki a nevét a videó elején, a videó oldalán, remek), hogy mégis mi a jövő, mi lesz a változás. Az jött le, hogy kevesebb, de jobb filmet kéne, amivel azt hiszem csak egyetérteni tudunk. Az egyetlen probléma az lehet, ha ez a kevesebb film a feltörekvő fiatalok még rosszabb esélyeit jelenti esetleg, mert a régi nagyoknak nehezebb nemet mondani.



Amúgy egyáltalán nem akarom a köldöknéző filmeket támadni, de igazi minőségi niche művekhez egyszerűen nincs elég néző itthon. Még nagyobb országokban is nehéz azokat a filmeket nyereségesre kihozni. Itt kéne bejönni annak, hogy a sikeres nagyfilm pótol a kicsiknek is, helyreállítva a mérleget.

Az biztos, hogy a nézőket felesleges hibáztatni, amiért az indán megnézik ingyen amiért moziban nem fizettek (vagy a tévében). Azért nem mentek el rá, mert sokat csalódtak eddig. Tulajdonképpen az ingyenes megnézés során tapasztalt esetleges pozitív élmények "te Sanyi, ez jó" azt hozhatják el, hogy a jövőben talán elmegy magyar filmre is. Ha optimisták vagyunk.

"Hé, hol vagyok, mi van?" Itt vagy, megérkeztél, hurrá.



A váltásnak több oka is van. Az egyik, hogy már nem tetszett az előző kinézet. Azt hiszem ennyi elég is lenne, de van még. A második, hogy pár apróságot be akartam végre építeni, amit csak a modern böngészők esznek rendesen, mert hát haladni kell a korral, a filmbuzit pedig alig látogatja IE6-os ember. Ez nem azt jelenti, hogy abban nem jelenik meg az oldal, hanem hogy nem ott a legszebb, de azért simán olvasható. A legszebb windows vista & 7 alatt, Safari vagy Chrome böngészővel, aztán a 3.6-os Firefoxban (frissítsetek rá, ha régebbi van).

A harmadik pedig, hogy ha minden igaz, idén már lesznek hirdetések. Természetesen a bejegyzésekbe senki nem szólhat bele ezután sem, de gondolom ezt páran majd nem fogják elhinni, ha véletlen nem egyezik a véleményünk valami moziban levő filmről, aki még hirdet is itt. Ez vele jár sajnos, már beláttam, főleg ezzel már támadtak tavaly, amikor összesen egyszer volt tényleges hirdetés a siteon eddig, a Sony Bravia tolta, ő is vagy 2-3 éve. Na mindegy, azért gondoltam szólok, ne lepődjetek majd meg ha megjelennek.

És ha már ilyen belsős poszt, akkor pár dolgot tisztázzunk szerintem. Ez egy blog. Sosem volt célom vele olyasmi, hogy na majd portfólióként lobogtatva rohanok a Filmvilághoz (egyetlen hazai filmes lap ami pénzt ér), mert hát az elég vicces lenne, hiszen teljesen más a cél itt, meg hát szerintem nem is tudnék olyan cikket írni ami oda kéne, de ez még nem derült ki. Igazából ez néha vicces helyzeteket szül, amikor valaki beírja ezt a tényt, mintha én nem lennék tisztában vele. Szerintem ebből adódott már pár félreértés az évek során, lehet pár profi emiatt utál, ez van.

A másik, hogy az interneten vagyunk, így nem véletlenül vannak a linkek a bejegyzésekben. Engem a hagyományos sajtóban mindig is idegesített, hogy jön egy filmhez valami új információ, erre 1500 karakteres hír hiszen azért jár a fizu (vagy 1000 a minimum?), amiből bányászd ki, hogy mi volt az új, mert mindent leír újra és újra végig. Nem, a sokadik poszternél már minek ilyet csinálni, elég 2 sor, hiszen minden filmről ott a tag a bejegyzés végén, pofonegyszerű végiggörgetni az összes eddigi kapcsolódó hírt. (A sorozatjunkien is ez van amúgy.)

Ezen kívül jól látjátok oldalt, egy kicsit átalakulva de vissztért a "címlapkép", ami 2-3 designnal ezelőtt nagy siker volt. Cserélődni fog ha minden jól megy. Most épp a Kick-ass lapul ott, de ez nem mindig lesz így, mert ki fogjuk onnan rúgni.

Azt hiszem ennyit akartam hirtelen.

Az előbb linkelt cikkben van még egy érdekes adat ám, csak azt külön akartam kiemelni. "Last year 610 films were released in America." Tehát megtudhattuk, hogy tavaly 610 film jött ki csak Amerikában. Ehhez jön még a kelet meg nyugat meg Európa meg ki tudja még mi, és kijelenthetjük, hogy több mint 1000 film készül évente a világon. Lehet nagyon alulbecsültem, hiszen csak itthon több mint 50 hazai lett, pedig kis ország vagyunk. Legyen akkor akármilyen többezres szám. Na az ilyen adat miatt mosolygok mindig, amikor valaki egy tényleg nagyon szar filmnél azzal jön, hogy "vizsgáljátok be és utána mindeki döntse el maga". Nem és nem, egyrészt aki ezt írja sem látta az összes idén kijött filmet, valami alapján szelektált, másrészt nem lehet minden szarra időt szakítani, amikor van olyan ami már távolról is jobbnak néz ki.

Szelektálni kell

Ebben segíthet az IMDB, amit lehet utálni, de 5 pont alatt nagyon sok film van (vagy akár 6 alatt), és nagyon kevés kivétellel gyenge mind, de akár egy torrentnél is az általános negatív hangulat. Ahogy a kedvenc rendezőnk, forgatókönyvírónk és színészünk is segíthet a döntésben, hogy ne csak a lebeszélő indokokat említsem.

És tényleg nem az Avatarról van most szó, azt vizsgálja be mindenki maga, hanem az Apám beájulna, Álom.net vagy Kis Vuk kaliberű mesterművekről. Szóval ha valaki legközelebb azt az indokot akarja felhozni, hogy mindenki nézze meg és döntse el magának, az kezdje ezzel a három filmmel amit az előbb említettem.

A Cracked összeállított egy listát, amiben leírják a trailerek legnagyobb rákfenéit, amikben vissza kéne venni a stúdióknak.

Egyértelmű, hogy a bazi spoileres dolgokat abba kéne hagyniuk, pl a filmek utolsó jeleneteinek az ellövését az előzetesben. Vagy azt sugallni, hogy nagy fordulat lesz, pl Bruce halott végig (valójában azt nem lőtték el az előzetesben, de manapság tuti utalnának rá). A minap amúgy láttam egy bemutató, nem mondom meg melyik filmhez, de nagyobb cucc, és konkrétan ez volt a reklámban: "akkora twist van benne, erről fogsz beszélni a film után." Namost ha tudod, hogy hatalmas twist, akkor előnnyel indulsz, hogy kitaláld.

A másik, amiben marhára igazuk van, és engem is idegesít, azok a zenék. Bár talán a legnagyobb klisét nem is vetették be ők az írásban: Requiem For a Dream. Clint Mansell halhatatlan dallamait már úgy elkoptatták mostanra, hogy semmi érzelmi töltet nem maradt benne. Itt, a filmbuzi főszerkesztőségének nevében (ezt nem tudtam komoly arccal leírni) díjaznánk az alábbi két trailert: Last House On The Left (spoileres!) és a Deja Vu, akik ki mertek lépni a tipikus zenék fertőjéből.

Azzal, hogy olyan jelenet van a bemutatóban, ami nincs a filmben, az pl nekem nem fáj.

Having all the information isn't always better.

J.J. beszél kicsit a rejtélyek fontosságáról, az élményekkel teli utazásról, ami fontosabb, mint maga a végeredmény. Ezt bármire lehet érteni, de a Wired cikkben, amit írt, a Lost-ot hozza fel példának, hogy ha tudná, sem mondaná el a végeredményt, mert az semmi csak úgy magában, és teljesen igaza van. A Lost a legtökéletesebb hullámvasút, és egyben sorozatélmény, ami jelenleg tv-be jutott, fel nem adnám már most, csak hogy megtudjam a végét.

Elkanyarodva innen, azért említi az utazás fontosságát, mert a mostani világ tele van azonnal elérhető válaszokkal, így ezek leértékelődtek. De azért lehet teaselni vele, hiszen pont ő a flashforward/back mestere, megmutatja a film vagy epizód majdnem végét, aztán hopp, lássuk csak, miképp jutottunk oda, hogy Ethan Hunt fejében ketyeg egy bomba és majdnem agyon van verve.

Aztán ír még a zenevásárlásról és hallgatásról, ugyanazt mondja, amit sokan emlegetnek már, köztük én is, hogy a túl könnyen és nagy mennyiségben elérhető zene magával hozta azt is, hogy van ami hallgatatlanul csücsül a hdd-n, a biteket az ujjai között pörgetve, mert megvettük digitálisan/letöltöttük, aztán tojtunk rá.

Innen a tévére és mozira kanyarodik, és dumál a spoilerekről

spoiler—has become synonymous with "cool info you can get before the other guy." What no one remembers is that it literally means "to damage irreparably; to ruin."

Innen végre eljutottunk a filmekhez is, rögtön a Cloverfieldhez, aminél felhozza, hogy a titoktartás sikeressége egyszerűen remek hatást váltott ki, a népek lepadlóztak a Transformers 1 előtt vetített Cloverfield–előzetestől, mert meglepődtek rajta.

A friss cikkhez kapcsolódva itt van egy régebbi videó, amiben szintén a rejtélyekről dumál, és a mindig inspiráló TED-en adta elő.

Tovább is van →

Komolyan, üljetek neki a hideg estés drámáknak, mert április végéig van még egy pici időtök, aztán nincs megállás a pop filmekben egy darabig. A Wolverine workprint kapcsán merültem el abba a gondolatba, hogy úristen, tényleg a nyakunkon van már ez a két hónap, amikor a látványé lesz a főszerep.

Április végén érkezik Rozsomák, akit nem vagyok hajlandó farkasnak hívni. Aztán pedig májusban teljes sebességre kapcsolunk az alábbi névsorral itthon: Star Trek, Angyalok és Démonok, Éjszaka a múzeumban 2. Ez utóbbi nekem tuti kihagyós, főleg, hogy a legjobb várt film miatta bukott át júniusra, amikor is Terminátor és Transformers kettősre hagyjuk majd ott a pénzeket a magyar mozikban. Valamit tuti kihagytam, de arról majd akkor amikor jön. Persze odakinn az Up is májusban érkezik például, szal szopóágon is vagyunk ismét, nem kell pozitívan csalódnunk a forgalmazókban.

Mellesleg közben a Fast and Furious hatalmasat kaszált odakinn, így a szezon kezdete előtt, de erről külön posztban nemsokára.

Évek óta szinte semmi tényleg vicces cikk nem jelent meg sehol ezen a napon, hiszen egyszerűen mindenki túl hihetetlen poénnal támad, ezért bukik le. Például ha valaki ma hozná le, hogy Swarci 2 percet szerepel a T4-ben, azon elgondolkoznának páran, ehelyett sokkal átlátszóbb hírek, nagy bejelentések lesznek, attól függően, hogy viccesnek hiszik-e magukat.

Na jó, azért az oldal is (hehe), de a sok látogató nélkül semmiképp sem ez lenne a stúdió által hivatalosan youtubera töltött Valami Amerika 2 trailernél a statisztika. Összesítve az Sg nyer jelenleg is, ha az oldalakat összeadjuk, de nem is annyira sokkal. Egy független blog így tolja.



Fura, hogy az origó meg az index nem ezt a videót illesztette be (bztos lehozták ők is a trailert), hiszen akkor nem királykodhatnék azért.

Igen, a Bond kapcsán újra fellángolt a kamerarángatással szembeni ellenségesség, és én direkt nem vettem az írásba nehogy csak arról legyen szó, de komolyan mondom, még engem is zavart. Miért van az, hogy mindenki kamerát rángatva próbál akciófilmet csinálni és mégis csak összesen körülbelül 2 rendezőnek megy? Az átlag ember azt gondolná, hogy az operatőrön meg az vágón múlik, de valahogy mégis rendezőkhöz köthető a rendes használat (bár nem szabad közel ülni a vászonhoz náluk sem).

Erről az egészről Spielberg tehet?

A múltkor néztem a Rambo első részét és teljesen fasza volt, hogy nyugodtan lehet követni az eseményeket. Előre ugrunk több mint 10 évet, egészen a Ryan közlegény megmentéséig, és láthatjuk mennyire ráizgul a nép a dokumentarista stílusra "ott vagyunk a harctéren". Igen ám, csakhogy Spielberg - lehet előtte is volt, de akkor ő élesztette fel az alvó oroszlánt - rángatózó követői valahogy figyelmen kívül hagyják, hogy azért az öregúr filmjében mégsicsak lehetett látni mi történik. Most akkor vegyük a legújabb Bondot, a Quantum of Solace-t, az elején a kocsis jelenet után van egy üldözés, és hiába figyeltem mint állat, mégsem tudtam elsőre, hogy ki üldöz kit. Felvillan a pénz, látszik hogy rengeteget fektettek a kaszkadőr jelenetekbe, de aztán a követhetetlenséggel jól el is tüntetik. És pont ezért mondom, hogy a rendezőn múlik valahogy, mert ehhez a Bond-filmhez a Bourne-csapatból kölcsönöztek embereket, mégsem sikerült eltalálni a ritmust.

Nem titok, szerintem a Bourne-t is készítő Paul Greengrass az akinek a kamerarángatásban sikerült megtalálnia azt a határvonalat, amit a "pont nem idegesítő, hanem marhajó" jelzővel illetnék (persze sokaknál ő is kivágja a biztosítékot, tudom). Most ott tartunk, hogy akciófilm nincs rángatás nélkül, mindenki akarja csinálni, és marha kevésnek sikerül közülük. Még a nagy Michael "awesome" Bay bicskája is megbicsaklott a témán, bár otthon nézve tényleg jobb a Transformers kicsit, csak hát a filmet elvileg nagy vászonra tervezték.

(És akkor a technika sorozatokban levő használata egy külön misét megérne, hiszen nekik se idejük se pénzük jól kidolgozni egy akciót, aztán felvenni nagy rángatással sokszor és tökölni a vágással heteket akár, hiszen másodpercenként kell váltani képet - ebből születik valami olyasmi, hogy jobbra balra mozgatják a kamerát aztán lesz ami lesz. Mi meg érezzük, hogy 20-al ment az a kocsi a felvételnél, de próbálták elrejteni.)

Ezúton szeretném megfogalmazni, hogy kérjük vissza a rendes akciójeleneteket végre, a Mátrixos lassításokat ahol minden másodpercet ki lehet élvezni a gyakásban. Megvan a helye a rángatásnak is, de csak gyakorlott kezekben, és ha nem mindenki azt csinálja. Remélem valaki rájön, hogy manapság az átlátható akcióval lehet kitűnni az elmosódott tömegből és rá is repül a témára.

Az Oldboy-remake hír hatására megint kirobbant a vita, hogy "ezt meg hogy és miért" és szokás szerint a feldolgozások védőszentje is ejtett pár kommentet, és azt hiszem itt az idő pár szót szentelni mostmár külön a témának. Valamelyik rendező annó azt nyilatkozta, hogy a tényleg elmesélhető történetek száma véges, egy idő után csak az előadás lehet a különbség.

Az a helyzet, hogy szerintem rögtön ketté kéne választanunk a remake témát, méghozzá a korok alapján, mert annyira nem egyszerű a kérdés. Először is ott vannak azok a filmek, amik régen készültek, rossz technikával, vagy férfisovinisztán, vagy mittomén, szóval olyan filmek, amiket egyszerűen a modernebb korba helyeznek. Aztán pedig ott van a viszonylag friss távolkeleti (meg néha európai) filmek remake-hada.

Régi filmek feldolgozása

Ennek szerintem teljességgel van jogosultsága. Természetesen a filmsznobok ezekre is húzzák a szájukat, szóval ez sem olyan egyértelmű kérdés, de itt valahogy több jó akad. Vegyük példának a The Thinget, ami talán az egyik legjobb remake ami valaha készült. Vagy az Ocean's 11, ami modern szélhámosokkal és Clooneyval egész jól sikerült. Vagy ott van a Thomas Crown Affair ami szintén remek a modern változatában, a "Russo a szépnő" butaság ellenére is. Még pár: 3:10 To Yuma, Ben Hur (volt kettő is előtte), Hills Have Eyes, Dawn Of The Dead, Heat (ez csak 6 év, de Mann magát dolgozta fel), I am Lengend, War of The Worlds. És még lehetne folytatni, meg vitatkozni a listával, de akad köztük jó szerintem mindenkinek.

Távol-keleti filmek feldolgozása

Na ez viszont az a téma, ahol sokkal több a felhördülés. Tényleg nehezen érthető néha, hogy 1-2 éves filmeket miért kell rögtön feldolgozni. És itt általában bejön Amerika lehülyézése, mivel annyira el vannak kényeztetve filmekkel, hogy a feliratosoknak mozisikerre többnyire nincs esélye, de még a szinkront sem kedvelik túlzottan, mert máshogy mozog az emberek szája, amihez nyilván a sok saját mozgókép miatt nem szoknak annyira hozzá. De itt nekem konkrétan egy remake ugrik be, ami tényleg tetszett, ez pedig a Kör.

Talán a keletet is szét kéne választani, mert a "japó horror" az egy idő után mintha önismétlő lenne, meg kit érdekel ha feldolgozzák (valakit tuti), de például a Szigorúan piszkos ügyek feldolgozására mi szükség volt, és miért kapott Oscart a Departed az nekem még mindig homály. Annyira furcsa külföldi oldalakon olvasni, hogy mennyire jól lett, mert bár nem szar film, viszont az eredeti alig pár éves volt akkor és jobb nála.

Európai filmek feldolgozása

Gondoltam ezt is beleveszem. Itt furcsább picit a kép, mert vannak kiváló példák, például a True Lies, ami a klasszikus akciófilmek temetése lett szinte, meg vannak borzasztó példák, elég csak a Taxi amerikai változatára gondolni. Ami itt nehezen érthető picit, az az angol filmek feldolgozása, mert az angolul van, nincs szájmozgás vagy felirat gond. Ennyire nem nézik a nem amerikai filmeket? Ide még lábjegyzet, hogy az angol filmeket nálunk néha előbb mutatják be, van amire a jenkiknek kell várni, elég csak a Sunshinera vagy a Children of Menre gondolni (ez utóbbi 35 milliót keresett ott, ami kevés, de persze Eu-ban kaszab-kaszabovics).

(És akkor a kult anime filmek feldolgozása még külön téma lehetne, de ott még nincs sok tapasztalat, szóval majd meglátjuk mit művelnek velük, aztán...)

A végére csak pár kérdés marad tulajdonképpen: kell a remake? Melyik, keleti- vagy régifilmes? Tényleg többen ismerik meg az eredetit, vagy ha a remake szar, akkor a jó eredeti is még nagyobb feledésbe merül? (Ki nem harcolt már olyannal, aki látott egy szar remaket és hiába mondtad neki, hogy az eredetit nézze meg, a világért sem volt hajlandó? Én például már igen, vannak ilyen esetek is.) Az előbbiekre válaszolás után lehet max azon filózni, hogy megalázása-e az eredetinek, hiszen a régebbi vagy keleti darab rajongói mindig felhördülnek, ez nem kérdés igazán.