Ez a film ismét csak arra volt bizonyíték, hogy Brett Ratner mennyire közepes tud lenni. Na meg Eddie Murphy hozott kicsit a régi szerepeiből, azokból amikért megszerettük, nem az állatokkal beszélő mellékvágányokból.



Vicces a magyar cím, hiszen semmiféle felhőkarcoló-lopásról nincs szó a történtben. Egy menő toronyház fő lakója (nem is övé az épület) eltőzsdézi és lopja az ott dolgozók nyugdíját. Páran közülük úgy döntenek, hogy cserébe ők is a rabláshoz fordulnak, csak épp a hagyományosabb módon fosztják ki. Szóval egy rablós film, csak épp nagyon amatőrökkel, így tér el egy picit az átlagtól.

Bár elfogadható volt, de inkább egy matinénak illik be, mint kiemelt szórakozásnak. Murphy szerintem baromi jó benne, a többieknek sem kell szégyenkezni, valami mégis hiányzott, amin csak a befejezés javított kicsit. 6/10.

Egy dolog rögtön világos kell legyen: ez nem tinivígjáték. Hivatalos Amerikai Pite folytatás, viszont tényleg továbbgondolva a szereplők helyzetét. Hiába na, a teljes gyerekesség és naívság már nem játszik, bár azért még beköszön, hála Stiflernek.



A történet szerint egy elcsúszott 10. éves érettségi találkozóra érkeznek szülőfalujukba a srácok. Ebben szinte minden benne is van a filmről, akik fiatalon látták az Amerikai Pite egyet, azok kb. hasonló nosztalgiával fogják nézni, mint ahogy a szereplők visszaemlékeznek. A többiek? Erre van egy érdekes analógia a filmben. A 18 éves bombázó csaj Spice Girls-t hallgat, és azt mondja rá, hogy "a legjobb a klasszikus Rock", erre Jim már csak pislogni tud. A film is ilyesmi módon tekint vissza. Nem komolyan véve klasszikus az Amerikai Pite, ahogy a Spice Girls sem, de basszus, egy generációnak már csak "régifilm".

Konkrétabban szóval ez bizony kőkeményen a 30 körüliek problémáiról szól. Legyen az karrier, vagy vérkomoly házassági probléma. Mivel vígjáték elvileg, így természetesen idealistán oldja meg a dolgokat, de azért elég őszintén belemegy párba. Nem mond újat, de nem is bénázza el. Pont ezért nincs is benne annyi igazi poén.

Természetesen rengeteg jelenet van, ahol nosztalgiázva lehet mosolyogni, meg akad jó pár igazi poén is, meg fantasztikus cicik is villannak, de összességében mintha többet drámázna a film. Kicsit érdekes egyveleg így, hogy vígjátéknak volt árulva.

Amerikai pite: A találkozó értékelés

A fő probléma az, hogy ez egész valahogy kevés. Nyilván én is nevettem, de főleg drámát tettek a régi emlékek felidézése mellé. Nem fordult kínosba az érettségi találkozó, de kb. 6/10 jár neki.

Őszintén szóval egyetértek abban, hogy kicsit megfáradtak már ezek a karakterek, ennek ellenére rengeteg olyan jelenet volt, amin szakadtam a röhögéstől. Erre fel még NPH is visszatért!



A történet ezúttal... hát mondjuk azt, hogy hatalmas karácsonyfa beszerzése körül bonyolódik. Valójában a háttérben a télapó áll, és egy hatalmas hatalmas hatalmas joint. Meg az, hogy Harold és Kumar nincs túl jóban a film kezdetekor, mindketten másfelé haladtak az életben, így kihűlt a kapcsolatuk. Mi más kéne ide, mint egy kis füst, amiben elveszhetnek? Hát egy maffiavezér, egy tinilány, egy betépett kisgyerek, egy lelőtt télapó és egy waffle robot. Igazi célnak pedig a felnőttség végre.

A fő bajom a mellékszereplőkkel volt. Konkrétan a fenti képen is látható két újonccal. Minden poénjuk gyenge volt. Ahogy a főszereplők is hoztak pár megfáradt mozzanatot. Kicsit rutinmunkának tűnt az egész, nagyon 3D-ben, mert a 3D az kell... hogy viccet űzzenek belőle. 6/10.

Igazi gyerekfilmet láthattunk, erre számítson mindenki aki beül rá. Már ha lesz ilyen ember, mert pénteken csúcsidőben voltunk rajta talán 7-en. Bár ebből messzemenő következtetést azért nem vonnék le, de durva volt a kihaltság egy tulajdonképpen nagyköltségvetésű 3D filmen.



Történet? Nem igazán van. Azért vegyük át: főszereplő srác nagy Verniánus (vagy hogy kell írni, Verne kutató, aki hisz abban, hogy igazat írt az öreg), és a nagyapjától kap egy kódolt üzenetet. Közben lázadozik otthon, mert az anyjának új férje van, aki próbál közelebb kerülni hozzá. Mi lenne nagyobb összekovácsoló erő, mint a kódolt üzenet megfejtése? Hát az, hogy a megadott koordinátákra közösen mennek! Na így kerül Rock és a kölök a rejtélyes szigetre, ami tulajdonképpen tele van arannyal, hatalmas bogarakkal, és természetesen gyorsan el kell menekülni róla.

Szóval odarepülnek. Itt ugranak be a történetben még ketten: Vanessa Hudgens mellei. Vagyis izé, Vanessa Hudgens és Luis Guzmán. Ez utóbbi csetlik-botlik, és ő hozza a humor nagy részét, de azért Rock is villant pár mosolygós dolgot, méghozzá egész jól. Ez nem meglepő, hiszen bizonyított már, de jó látni, hogy újra előhúzta a kalapból. Ennyi.

Ahhoz képest, hogy nincs történet egy mondatnál többet írtam róla. Vernéhez köze is van, meg nincs is, de azért egyértelműen merítenek a könyvéből. Ami biztos: az egésznek egy fogasztható családi kalandfilm a vége. Teljesen olyan, mint az első rész volt. Kicsit kihalt, vagyis nincs annyira erősen felépítve a világ és a díszlet, viszont színes, nem tökölnek egy helyben sokat, és jó párszor az arcodba ugrik valami, méghozzá elég szórakoztatóan. Igazából ilyesmire szerintem jó a 3D, viszont a rendes jelenetek többségéhez semmit nem ad.

Utazás a rejtélyes szigetre

Részemről valahol 6 pont környékén fut be. Egész szórakoztató, főleg ha azt nézzük, hogy a héten drámákkal tömtem magam, de azért igazából kihagyva sem vesztettem volna olyan sokat.

Úgy tűnik tavaly az aranykor több rendezőt is foglalkoztatott. Talán Woody filmje sikerült a legrosszabbul közülük, bár még nem láttam mindet.

Annyira nem akarom lehúzni, a Tall Darknál jobb film, de a végén a szájbarágós magyarázat nélkül (a főszereplő elmondja a tanulságot..) talán mégis jobban működött volna. A rendezés tipikus kései Woody, de a színészek azért szinten tartják a jeleneteket.

A történet? Hát a főszereplő író szorong a mában, és nosztalgikusan gondol egy másik korszakra. Mázlija, hogy az éjszakai Párizs szó szerint visszakocsikázza őt oda. Ez rengeteg jó pillanatot szül, de valahogy mégsem működik 100%-osan. 6/10 és a kövek következnek, mert a kritikusok a témája és a rengeteg felidézett név miatt eszik kétpofára.

Elmondom hol rontották el ezt a filmet: kevés benne a macskaság. Arra gondolok, hogy ritkán lefetyel, játszik, terelődik el a figyelme gyorsan, ilyesmik. Macska dolgok. Míg ezeket ellövik 10-10 másodpercekben, a katasztrofális tánca a gLitter Box bárban az bizony el van húzva, és hát meg kell ismételniük a film végén is.



A történet az égig érő paszuly körül bonyolódik, de nem annyira egyszerű, hiszen még egy záptojás is van benne, meg flashback Puss in Boots gyerekéveire, amint épp no homo szereti fogadott tesóját. Kár, hogy nem közelíti meg a Shrek első részét. Nagyon gyerekfilm, 2D történettel 3D-ben. Ennek ellenére a Csizmás kandúr továbbra is kedvelhető, volt pár remek megmozdulása, csak hát kicsit elveszett a sok unalmasabb részletben.



A magyar címtől a pontozásnál tekintsünk el, de még így is csak 6/10-et tudok adni. Sokkal inkább a Kung-Fu Panda 2 az ajánlott a gyerekanimációsok között idénről.

A Norvégok saját Saw-ja? Úgy értem, hogy 2 évente pumpálnak ki neki egy folytatást. Még csak az első részt, a 2006-ost láttam, de szerintem bevizsgálom majd későbbieket is, mert ez bizony tetszett.



Azt semmiképp sem mondanám, hogy a hideg préda hibátlan, de a körítése remek. Elmegy sítúrázni pár fiatal, egyikük durván eltöri a lábát, így kénytelenek a közeli elhagyatott hotelban meghúzni magukat. Mivel horrorról van szó, így gondolom a következő fordulat nem lesz meglepő: valaki elkezdi kinyírni őket. Csákánnyal.

Amiben erős a film, az a havas, kihalt épületes hangulat. A semmi közepén, civilizációtól messze, rengeteg hóval körülvéve jelenik meg a rettenet. Jól volt megalapozva a gyilkolós rész, bár ez utóbbi sajnos nem lett olyan erős. Azért csak 6/10-et adok, mert a színészek fele egy amatőr színjátszókörből is kibukna, így bizony a felemás minőség nem csak az alapozás/gyilkosság részen mutatkozik meg.

Vígjáték szinten szinte mindent kihoztak a témából itt is, kár, hogy ez nem egy többször nézhető klasszikust eredményezett, hanem csak egy fogyasztható filmet.



Miről van szó? A Testcsere cím alapján sejthető, hogy két barát egy szökőkútba hugyozás közben azt kívánja: bárcsak a másik életét élhetnék. Na jó, a cím alapján a hugyozást nem találtátok volna ki. Az egyikőjük kezdő színész, egész nap füvezik és nőket dönget, a másik pedig a a tüdejét kidolgozza az ügyvédi állásában, otthon pedig 3 gyerek és egy nem túl vidám asszony várja. Ez utóbbi nem derül ki első körben, ezért kívánja a füvezős a "boldog, mindene megvan" családi életet. Természetesen nem fenékig tejfel egyikőjük sorsa sem, erre gyorsan rádöbbennek szereplőink is. Elmúlik az irigység is pik-pak, sőt, kezdik tisztelni a másikat.

A poénok fő forrása természetesen az, hogy a másik élete mégsem olyan amilyennek képzelték, így elég furcsa helyzetekben találja magát a két főhős. Errefelé akad pár poén, de aztán beköszönt a giccs és a rutin az utolsó fél órára.

Az biztos, hogy a Ryan Reynolds és Jason Bateman elfogadhatóan oldja meg a rábízott feladatot. A nem túl bonyolult szerepükkel elbírnak. Egyikőjük sem az a nagy színész, ez tisztán látszik, amikor teljesen a másik a karaktert kéne hozniuk, de még belefér. A rutinjukkal simán kipörgetik a vicces részt. Azért voltak már jobb alakításaik. Mellesleg úgy tűnik a trailer újranézése után, hogy a szinkron kicsit gyengített az élményen.

Testcsere értékelés

Nem tagadom, röhögtem párszor, de ennek ellenére sem tudnám 6/10-nél feljebb pontozni. Talán eredeti hangon 7, majd meglátjuk pár év múlva, amikor esetleg újranézős kedvem lesz. Az érzelgős részek kifejezetten gyengék, a poénok néha nyögvenyelősek és erőltetettek, de azért szerencsére nem mind.



Ami viszont durva, hogy R besorolás meg minden, szóval meztelenség is van simán, de azért a női főszereplők közül se Leslie Mann se Olivia Wilde nem villantott ténylegesen. Átvertek minket. Úgy tűnik a CGI segítéségét vetették be a meztelen területek megalkotásában. Mann bőre amúgy is túl sima volt, hiába van ott az arca ami a testdublőrt kizárná, a melle biztos nem valódi azokban a jelenetekben (ezzel viccelődik is egy interjúban), de hogy Wilde sem vállalta az a rövid bimbóvillantást, az szomorú. Ez utóbbi beismerten CGI volt, testszínű fehérneműre tettek bimbót. Pedig ebben a filmben nézett ki a legjobban mostanában.

Nem tökölök, nincs időm, ez filmként gyenge. A főszereplőt kirúgják, mert nincs diplomája, úgyhogy beiratkozik egy főiskolára, ahol gyorsan befogadják a furcsa tanulók, és még a tanárnővel is van valami, de erről nem beszél, mert úriember.



Azt mondtam gyenge? Mégis rengeteget mosolyogtam rajta. Van egy szál, hogy robogóra vált a sokat fogyasztó kocsiról, aminek kapcsán egy furcsa fiatal feminista be is fogadja a bandájába, és rengeteget segít neki, csak úgy. Az egész bandázás egy sebtapasz a béna történeten, megpróbálja azt összetartani, de mondom, magában foglal mosolygós jeleneteket is bőven.

Az biztos, hogy Tom Hanksből nem lesz nagy rendező. Az alakítása sem volt az igazi, de Julia Roberts mellett nem is kellett megerőltetnie magát sajnos. 6/10 mégis elfér ide.

Hogy jár egy űrlény, ha pár fiatal bűnözőpalánta közé zuhan le Angliában? És hogy járnak a bűnözőpalánták, ha a rossz űrlényt gyakják le? Ezt tudhatjuk meg ebből a filmből.



Valójában az egész film olyan, mint a Misfits-Skins sorozatok. És ezt nem csak a szleng miatt mondom, hanem mert a pénz is kevés volt a kidolgozásra, így tényleg egy tv-filmhez van inkább közelebb az Attack The Block. Ennek ellenére elég szórakoztató lett.

Az biztos, hogy horrorfilmnek nulla. És erről nem is a költségvetés tehet. A világító fogsorú majomszerű lényekkel még gyenge kidolgozottságuk ellenére is lehetne ijesztgetni, de inkább a poénkodás útján haladnak az Idegen arcok. Konkrétan a főszereplő fiatalok mindent a humorral oldanak fel, ezáltal kinyírva a feszültség morzsáját is. Épp belerázódnál a kocsi mögött bujkáló lény által teremtett félős hangulatba, erre hőseink nevetséges arcot vágnak és sikítozva elrohannak. Mindezt mielőtt visszavágnának, hiszen Mózes a tömb kemény legénye, kicsiny csapatának vezetője, meg kell védelmezze területét, "hazáját".

Úgy tűnt valami mélyebb tartalmat is akartak a szörnyek mellé, a felnőttek és gyerekek közötti idegenkedés feloldásával – Angliában borzasztó a kiskorúbűnözés –, a helyzetük megértésével, de nem lett túl erős ez a szál. Szerencsére?

Idegen arcok értékelés

Sajnos lehetett volna jobb, de akadt pár kellően vicces pillanat, ami miatt egy percre nem bánom meg, hogy megnéztem. 6/10-et minimum adnék, hiszen a főszereplő csapat közötti kémia nagyon működött, pár poén is ült (a kocsi telefonon felvezetése :), a film többi része már kevésbé.

Most már aztán tényleg csak félig értem, hogy miért nem adtak neki valami rendesebb nevet. Így könnyebb eladni, viszont a film utolsó képsora egy az egyben felvezeti a 82-es Carpenter klasszikust.



Miről van szó? Egy norvég kutatócsoport talál az Antarktiszon valamit. Egy dolgot. Konkrétan egy hatalmas hajót a jég alatt, ezen kívül valami csontra fagyott lényt, aki több ezer éve mozdulatlan így. Pár amerikai tudós segítségével elkezdik feltárni a leletet, amikor is elszabadul a lény. Ennyit szerintem elég tudni, bár a trailer ellövi a többi fordulatot is.

Kicsit kettős helyzet, mert a reklámkampányban megint úgy kezeltek egy filmet, hogy mindenki ismeri az eredetit, nyugodtan el lehet árulni mindent, jöhetnek a spoilerek (a könyvfeldolgozásokkal szoktak így viselkedni), a filmben meg 1 óra megy el a nagy fordulat felvezetésével. Fejvakarós helyzet.

Amit mindenképp tudni kell, hogy a két Thing felépítése szinte centire megegyezik. Ugyanazok a fordulatok, maradt a klausztrofóbia, a semmi közepe, a szörny tulajdonságai, a paranoia. Kicsit olyan az egész, mint egy remake, de mint mondom, csatlakozik simán a 82-es filmhez, egymás után nézve a kettőt: összeillenek mint két legó. Haha. Komolyra fordítva a szót, fent linkeltem a régebbi filmről az írásom – amúgy a 82-es is remake, de azt mindig elfelejtjük – abba van egy kép,itt pedig látjuk amint úgy hagyják a norvégok a helyszínt. Szóval ennyire. Biztos vannak azért eltérések, de többnyire van kapcsolat. Ennek ellenére a remake jelző mégis jobban illene, mert igazából semmit nem tesz hozzá a lény múltjához. Nem építi a mitológiát, csak nagyjából ugyanaz a film.



Várjunk csak, a 2011-es Thing minőségéről még nem írtam semmit. Őszintén szólva egész szórakoztató. Új nézőknek biztos még jobban. Sok helyen természetesen hirtelen hang villanó kép párossal ijesztenek, de néhol a hangulat olyan, hogy kicsit félni lehet – aztán átmegy akció-horroba az egész. Ennek ellenére nem tud felnőni Carpenter filmjéhez. Nem csak azért, mert nagyjából ugyanaz, avagy már láttuk, de a politikai korrektség miatt sem. Például mi a fenének kellett ide női főhős? Kemény csaj, odacsap (néhol eskü az Alien zenéje ugrik be amikor odavág, hello Ripley), de sajnos a forgatókönyv nem kedvez neki. Erővel van beletuszkolva a történetbe, főleg ha a történések dátumát nézzük. Ezen kívül az is árt a nőnek, amikor a film közepe felé 10 perc alatt mindent kitalál, na az nevetséges lett.

Úgy tűnik a CGI-jal sem szálltak el a készítők. Nyilván rengeteg van abból is, viszont néhány lecsapás hagyományos maszkos megoldásnak tűnt. Ahogy a semmi közepi hangulat is átjött. A régi filmben jobban, de itt is. Hiába na, az Antarktisz az üt. Na meg az Alien nyúlás is működik picit, hiszen nem csak a zenében köszön be az a klasszikus.

A dolog (2011)

Ha nem lenne ennyire politikailag korrekt, akkor jobban működött volna, de még így is el lehet rajta szórakozni. Főleg, ha nem ismered az alapjait, csak beülsz egy horrorra a halottak napja környékén. Azért az egészet áthatja valami rutinszerűség, avagy lehet bólogatni, nincs különösebb baj, de kiemelkedő jelenetből sem tudunk sorolni sokat.

Blogging is just graffiti with punctuations.

Amikor támad a vírus. Avagy Steven Soderbergh így képzeli el biológia katasztrófát. A Fertőzésről sajnos azt mondható el, hogy érdekes, de mint film nem igazán működik.



Érdekes, mert teljesen realistán ábrázolja a helyzetet. Elszabadul egy furcsa vírus, amit mi az első betegek gyors elhalálozásától láthatunk. Aztán hosszasan követhetjük, hogy a sok emberre halálos fertőzésre miképp reagálnak az egészségügyi szervezetek szerte a világon.

Kicsit olyan, mintha leforgatták volna a madárinfluenza rosszra fordulását. Tényleg rengeteg ember meghal a filmben, viszont pont a mennyiség felfoghatatlansága miatt nincs akkora hatással a nézőre. A film taglineja is áll, hiszen láthatjuk, hogy a haláltól való félelem mit hoz ki az emberekből, hit és cselekvések szintjén.

Több szálon folyik a történet, hogy a tragédiát jobban felmérhessük, de valahogy nem áll össze kerek egésszé hangulatilag. Mondom, érdekes, de kicsit súlytalan. Pedig mindenhol remek színészek játszanak, tehát nem rajtuk múlt. Egyszerűen a túlzott tárgyilagosságot nem sikerült jól összepárosítani a személyi drámákkal.

Az igazi negatívumok közé nekem a kék szűrős Matt Damon szál tartozott, de csak képileg. Na meg a zene. Nincs bajom a zeneszerző Cliff Martinezzel, gondolom felső utasításra lett random ismeretterjesztő műsoré amit itt alkotott.

Fertőzés értékelés

Nehéz pontozni. Az újranézési faktora nulla, de valahogy mégis érdekelt kicsit a hatalmas gépezett miatt, amit a WHO meg a CDC meg képviselt. Reméljük sosem kell látnunk a protokolljaikat a gyakorlatban. 6/10 talán.

Az utóbbi héten úgy döntöttem, hogy kéne pár akciófilm a fejemnek, és még idén jön a Mission Impossible 4, úgyhogy elkezdtem újranézni az eddigi filmeket. Bizonyos szempontból sajnos, mert elég durván fogott rajtuk az idő.



Az első rész: ezért tuti jönnek majd a kövek, de hiába De Palma, kicsit unalmas volt a film. Voltak benne feszült jelenetek, és igazság szerint az odavetítés ellenére is jól tartja magát a film végi leszámolás, de ami előtte van az sajnos nem elég feszült. És brutálisan szájba van rágva az áruló(k) személye, tudva a kilétüket meg aztán pláne nincs sok izgalom. Nem olyan, mint mondjuk a Usual Suspects, amit bármennyiszer végig lehet nézni, hiába tudod előre a fordulatokat, a történetmesélés tartja magát. Na meg ott jobbak a színészek is persze.

A legrosszabb az volt, amikor Ethan Hunt kitalálja, hogy zajlott a film elején az a rosszul sikerült akció, és újra megmutatják a halál unalmas kamulista ellopását.

A második rész: Na viszont ez tényleg úristen. Míg a De Palma általi rész azért 6/10 körül tudta tartani magát, ez simán mélyrepült 4/10-re nálam. Sokkal jobbra emlékeztem. Woonak kellett volna egy másik rendező, aki segít az akción kívül. Tudom, hogy valójában pont ő hozhatta be a keleties érzelgős jeleneteket, de sajnos így öregebb fejjel már kicsit fájt néhol a film. Azért néhol brutál jól sikerült az akció, az tartotta 4/10-nél.

A harmadik rész: hát a forgatókönyvet darabokra lehetne szedni (a legnagyobb: miért is Ethannak kell azt az izét lenyúlni..), de basszus, mégis veszettül működik a film. Végig pörög, ott a feszültség. Az tény, hogy ehhez mindenképp kellett a sorozat eddigi legjobb gonosza, akit Philip Seymour Hoffman alakít. Zseniális a pasas. És még Tom Cruise is összekapta magát.

Nem mellesleg ebben a legerősebb a csapat többi részének a szerepe, ezzel kicsit jobban visszanyúl a sorozat gyökereihez, de közben mégis friss marad. Az külön tetszik, hogy a Rabbit Foot lopását nem mutatják, és a gonosz elég fura halált hal.

A kisérletezésről

Lehet, hogy csak az aktuális divatot lovagolták meg mindig, de azért dicséretes, hogy milyen eltérő filmeket mertek csinálni. A Cruise / Wagner production bevállalt olyan váltásokat, ami által a három eddigi film teljesen különböző lett. Nem igazi folytatások, hanem Mission Impossible filmek. Persze a sorozat rajongói kicsit vakarhatták néhol a fejük, főleg az első rész "nyírjunk ki mindenkit és legyen Ethan simán egyszemélyes hadsereg" húzásán, de úgy tűnik idővel meglett az egyensúly.

Hogy mit hoz a negyedik rész, azt majd meglátjuk.

Elnézést kell kérnem, mert hiába néztem meg még a bemutató napján, egyszerűen nem volt kedvem írni róla, mivel csalódtam benne. Nem szar film, így nem éreztem jogosnak az oltását, pedig az könnyen ment volna, egyszerűen csak középszerű, "tipikus Marvel-film", és még ezzel is majdnem a nyár legjobb szuperhős mozija lett. Ez inkább az idei szezonról árulkodik.



A film tényleges története annyi, hogy a második világháborúban zajlik a tudományok-misztikumok csatája is. Amerika a szuperkatonát akarja kifejleszteni egy szérum segítségével, a németek pedig a mágikus kockát keresik, ami hihetetlen energiával bír. Mindketten célba érnek, de mivel csak egy Amerika kapitány van, így gondolom sejthető, hogy az USA-nak akad némi gondja. Mázli, hogy az egyetlen sikeres kísérleti nyúl ennyire érző szívű: egymagában képes változtatni a dolgok menetén, mert elég hozzá. A másik oldalon pedig Red Skull simán beint Hitlernek, és inkább a saját világuralmára tör a kocka erejét felhasználva. Így lesz ő kapitányunk főellensége, miközben zajlik egy világháború körülöttük.

Amit mindenképp hangsúlyoznék újra, a film nem rossz. Bár van benne hazafiasság, de ez, és akárhány zászló engem egyáltalán nem zavart. Ahogy az elhelyezett poénok mennyisége is remek, kb. Iron Man szint lehetne, de valahol kicsúszott az egész.

A probléma, hogy mintha konfliktust nem tudnának írni. Bár ez a hős sebezhető, hiszen csak erősebb és strapabíróbb egy átlag emberhez képest, mégsem lehet vele együttérezni. Erről nem hiszem, hogy Chris Evans tehet, egyszerűen csak az átváltozása után közepesebb lett a film sokkal. Nyugisan építették addig a karaktert, tényleg, az első óra nekem kifejezetten tetszett a nulla akcióval, de aztán jött az ellenfél és nincs miért izgulni, vagy mi iránt érdeklődni. A tipikus karaktermélyítő drámai fordulat is puskapor nélkül durran el, pedig ott edzenék acéllá a karaktert.



Azt tudni kell, hogy mindezek mellé a Captain America trailere eléggé átverős. Nem a szokásos szinten, ami nyilván nem lepne meg senkit, hanem a filmben konkrétan vannak olyan akciójelenetek, amik kb. ugyan annyi ideig láthatóak, mint a trailerben. Mondok példát: van a "berúgom az ajtót, mindenki lő", namost ez a filmben is kb. ennyi. Bár ügyesen helyezték el, illik a történetbe a hossza, de kvázi a trailerhez is forgathatták. Ez zavart. Nem azért, mert kacsung akciót vártam végig – mondom, a film eleje jobb, mint a vége –, hanem mert érdekelt azt a jelnetet például hogy fokozhatják. Hát sehogy.

A film kidolgozása viszont nagyon tetszett. Talán azért, mert remek volt a világháborús kori díszletek között látni a szereplőket. Ahogy a szokásos Marvel kacsingatások is mentek, hiszen az Iron Man utáni filmjeik szépen egy univerzumban játszódnak. Jól építik a szuperhős filmjeiket összefüggőre, de közben egyre közepesebbek lesznek maguk a művek. Az biztos, hogy legalább a jövőre érkező Avengers-ben már rendesen használhatóak lesznek, nem kell a háttérsztorijukat is belesűríteni abba a filmbe.

Amerika kapitány értékelés

Bár a Thorra 6 pontot adtam, de 7-et nincs szívem adni a kapitánynak, fél pontokra menni pedig nem érdemes, így bizony a 6/10 jár csak, hiába jobb a film. Lehet a Thort kéne így leülepedve picit lejjebb pontozni. Azt biztosan nem tudom mondani egyikre sem, hogy rohanjatok a moziba megnézni, mert kihagyhatatlan. Igazából pont olyan, amilyennek az ember egy Captain America cím alapján elképzeli, mint amikor megtalálod karácsony előtt az ajándékod 12 évesen, aztán ténylegesen meg is kapod. Nincs meglepetés.

A szinkron viszont szerintem katasztrófa volt. A német akcentussal magyarul beszélő alatti angol felirat alapján nem véletlenül ugrik be a kaotikus szó. Rossz volt hallani néhol.

Így kell elrontani egy egész jó ötletet? Egy rossz casting és némi írói lustaság kellett csak hozzá. Az Uncertainty a döntéseinkről és az abortuszról szól, miközben a kínai bérgyilkos lelő egy embert. Onnan indulunk, hogy a főszereplő pár tépelődik valamin. Látszólag azon, hogy az anyja meghívását lemondják-e. Aztán inkább feldobnak egy érmét, mert miért ne. Innen válik ketté a történet.



Az egyik vonalon elmennek a családi vacsorára. Ez a szál bemutatja: a nő attól fél, hogy olyanná válik, mint az anyja, emiatt nem egyértelmű a gyerek kérdés számára. A másik szál pedig egy üldözős thriller, ez gondolom a kalandos élet szinonimája akar lenni. Itt találnak egy telefont, ami hirtelen több embernek is kell, akik el is kezdik üldözni érte őket. Az könnyen tisztázható, hogy hiába van a thriller szál is, igazából az lényegtelen. Ezt a végén villámgyorsan lehet realizálni, úgy van lezárva. Csak a döntés, vagy épp döntésképtelenség a lényeg. Miért is pont azt választod?

Ahol remekel a film, az konkrétan a vágás. Gondolhatjátok, hogy követhetően összevágni két teljesen más hangulatú történetszálat nem lehet olyan egyszerű, de nincs gond, szépen megismerjük a főszereplőket, ide-oda váltva is. Egyben itt vérzik is film, hiszen Joseph Gordon-Lewitt hiába jó, ha a női vonalon Lynn Collins egyszerűen katasztrófa. Tananyag lehetne az "így nem szabad csinálni" kurzuson. Egy másodpercre sem hihető a szerepben.

A végén te is Uncertain maradsz picit azt hiszem, de hát mi másra számítasz egy ilyen című filmnél? A magyar megoldása ismét zseni persze..

Uncertainty értékelés

Többször volt érdekes, mint unalmas, de 6/10-nél többet nem tudok adni. Azért még a végére megemlítem, hogy nem PG-13, szóval néha káromkodnak meg cici is van, de csak olyan hétköznapi, reális mennyiségben.

Egy film arról, hogy néha az Ördög is liftezik. Természetesen ha ő kerül a fülkébe, akkor ott emberek fognak hullani. Mivel M. Night Shyamalan csak a Devil alapját ötölte ki, így kicsit nyugodtabb szívvel mertem nekiülni, és basszus, nem is bántam meg.



Nem kell direkt félreérteni, a film nagyon B, de ebben a kategóriában egész szórakoztató lett – nem mellesleg a főcíme gyönyörű. Szerencsére az előzetesekben ellőtt információ gyorsan felszínre került itt is, miszerint az Ördög kinyír pár bűnöst, miután egy liftbe szállt velük. Inkább arra ment ki a számunkra, hogy akkor mégis melyik utas az Ördög. Ha nem tudod elképzelni miképp lesz ebből 90 perc, akkor neked is neki kell ülni és megnézni. Engem például leginkább ez vonzott a megtekintés felé.

Pontban egy 6/10 elment rá. Legtipikusabb kihívója amúgy a Saw széria, szal így kell elhelyezni a skálán. Ami nagyon negatív volt benne, az a fő nyomozó borzasztó alakítása. Soha nem lesz nagy színész a csávóból.

Az előző részeket rendező Gore Verbinski sokkal jobb popcornfilmet csinált a témában, mint most Rob Marshall. Kész, itt most mindent a rendezőnek tudok be, mindegy hányezer ember dolgozott a filmen, mind profi, hiányzott a plusz. Nem a pénzen múlt, hiszen a Disney azért rendesen nyomatta a suskát.



Na jó, nem tudok be mindent a rendezőnek, pedig olyan egyszerű lenne. Egyszerűen egy szürke rutinfilm lett, nem pedig egy igazán méltó folytatás. Vannak remek pillanatai, de az akciójelenetek fele például rögtön kiesik ebből a pixisból. Pedig ha nem a párbeszédekért megyünk, akkor azért legalább ezeknek kiválónak kéne lenni.

A már látott szökés például ugyanolyan erőtlen volt vásznon, mint a yahoo lejátszójában nézve. Kit lehet hibáztatni? A koreográfust? A vágót? A rendezőt? Hadonászós, erőtlen, és valahogy lassú. Olyan, mintha bármikor elkaphatnák Jacket, mert csak legyinteniük kell.

A forgatókönyvíró sem tett ki túlzottan magáért. "Legyen benne minden ami kalózos", kaphatta az ukászt természetesen, aztán 12512 fókuszcsoportos vizsgálat után kész is lett szoba hőmérsékletű üdítő. Felrázva. Valahogy nincs tétje az egésznek, mert miért is keresik a forrást? Egyszerűen nincs eléggé megindokolva az elején, Jack konkrétan fel is adta a keresést mikor becsatlakozunk, kivéve Feketeszakáll motivációja, de ő meg érdekesen veszi rá a segítségre a többieket. Így a három fő csapatos verseny egy nulla. Főleg, hogy nagyon kevés embernek tud jót adni, lévén ez nem a Grál.

Valahol szomorú, hogy a Depp-Rush-McShane trión kívül minden szereplő rossz volt. Johnny rutinból hozta a részeges, dülöngélő Jack Sparrow kapitányt, szerintem álmából felkeltve is menne neki. Geoffrey Rush remekül illett mellé, a szökés utáni közös jeleneteik teljesen jók. Ian McShane pedig szinte tökéletes gonosz, pedig még azt sem mondja, hogy cocksucker.



Na jó, még az egyik vicces kalóz "- mi minek harcoljunk? - oké!" valamennyire elment, de a többiek... Nekem tetszik Penélope Cruz, de közte és Depp között sokkal alacsonyabb hőfokkal lobogtak a lángok, mint anno Keirával. Pedig basszus, ők már csinálták is, több az aktivált hormon. Az egymás játékos ugratása egyszerűen nulla volt. Ehhez hozzájön a Bloom és Knightly helyére érkezett papírlap szépfiú és csendesen szenvedő sellő, aztán meg is vagyunk. Amolyan fele-fele a jó és a rossz aránya.

Ez úgy az egész filmre illik. Ha valami véletlenül jó, például a lázadás leverése, vagy a Sellők kapcsán eleresztett beszéd Barbossától, azt rögtön ellensúlyozzák valami gyenge cuccal. Egyszerűen nem annyira popcorn, mint régebben. Nincs tétje, de füstje azért néha akad.

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken értékelés

A szürkesége ellenére fogyasztható, de csak amolyan 6/10-es élmény. Nem bántam, hogy elmentem rá, de ha véletlenül kihagyom, hát nem egy maradandó élmény veszett volna el.

Még valami: valaki szóljon már Hollywoodnak, hogy a 3D még ha oké is, baromira nem az olyan filmekben, amiknek jó része sötétben játszódik. A kényelmetlen szemüveg – Dolby 3d vagy mi, borzasztó, és még tükröződik is belül, plusz baromira el lehetett mosva, ha ujjlenyomatot találtam a lencsén) – alapból kicsinyít ugye a vásznon, sötétít a képen, erre még kapjuk azokat a jeleneteket is dögivel, amiken keveset látni: na itt aztán el tud tévedni a szem. A fejem nem fájt, vagy ilyesmi, csak nem volt jó érzés.

Azért az pozitívum, hogy nem konvertált, hanem 3D-ben forgatták. Ha már kell a plusz pénz a pénztárnál, akkor tessék csak befektetni a kamerákba.

Mit kezd az eddig nem igazán popcorn látványfilmeket készítő Kenneth Branagh (legutóbb a Mesterdetektívet rendezte) a villámisten Thor történetével? Nem sokat.



A főbb kérdés, hogy a Marvel mit akart vele? Branagh láthatóan könnyedén belemerült volna kevesebb pénzből is az "istenek világában" történő ármánykodásba, családi drámába, de az nem lett volna elég látványos. Ezért szépen beleerőltettek egy földi csata részt, ahol mintha a vágóolló is elszabadult volna, annyira érdekes váltások voltak. Konkrétan olyan a film, mintha a földi részeket csak azért rakták volna bele, hogy legyen valami kapaszkodó az átlag nézőnek. Ezt úgyis merem mondani, hogy fontos Thor száműzetése, hiszen így fejlődik a karaktere ténylegesen.

Igazából ez két film kellett volna legyen. Akkor talán átérezhető lenne a film végi áldozat a hídon. Jelen pillanatban a mély szerelembe esik rész elég gyenge lett, így kinyírva mindent ami erre épül. Hiába na, a földön van a fő gáz, az Asgardon játszódó "középkori" testvérdráma még rendben lenne.

A szinkront nyuodt szívvel húznám le. Konkrétan olyasmi, mintha vígjátékhoz csinálták volna, vagy az Iron Manhez. Túl könnyed, nem csak a viccesnek szánt jeleneteknél, miközben a rendező láthatóan sokkal komolyabban gondolta a témát, akkor is, ha láthatóan le kellett egyszerűsítenie a mély részeket.



Mindezek ellenére a Thor nem rossz film. Bár a párbeszédeken nem sokat kotlottak (vagy épp túl sokat, végletekig egyszerűsítve, kinyírva őket), de popcorn mozi révén a látványon bizony nem keveset munkálkodhattak. Fantasztikusan néz ki szinte minden a filmben, bár a jégvilágban volt egy szörny... Na mindegy. Szintén jó pont, hogy tényleg Asgardon játszódik a film 50-60%-a, nem csak a trailerben való harc mutogatáshoz készítettek 3 percet a film elejére, hogy "a régi időkben" blabla, 2011, xy sivatag.

A szereplőgárdára nincs panasz. Szerintem a főszereplő legalább annyira jó választás lett, mint anno Downey volt Vasembernek. Bár a forgatókönyv nem kedvez neki, de még a dacos kölyökből komoly férfivá válást is egész jól alakítja. Portman meg Portman. A lényeg, hogy negatívan nincs kiemelendő. Ami külön jó, hogy Hopkins úgy tűnik nem csak a csekkért vállalta.

Thor értékelés

Bár ez lehet csak egyéni ízlés, de a rengetegszer feleslegesen döntött kamera az agyamra ment. Van helye, kevesen merik használni, de itt túl volt erőltetve. 6/10-et adok rá, de igazából nem vesztettem volna sokat, ha sosem látom.

Végezetül: a nép nem tanul. Eddig minden Marvel stúdió által készített filmnek volt a feliratok után plusz jelenete. A Thornak is. Ezúttal is egyedül nézhettem meg a ráadást, miután vagy 30 ember lelépett.

Duncan Jones előző (első) filmje a 2009-es év egyik kellemes meglepetése volt. A Moon a műfaj gyökereihez nyúlt vissza, és a manapság inkább csak a látványra koncentráló vásári szórakoztatás helyett egy elgondolkodtató, klasszikus sci-fit kapott az arra kiéhezett közönség. A filmnek voltak hibái (melyiknek nincsenek?), de összességében nem volt csalódás, sőt. Jones igencsak magasra tette a lécet saját maga – és az elkövetkező filmjei – számára, és ahogy a mondás tartja, innen szép pofára esni.



Na jó, annyira nem pofára esés, de mindenképpen egy határozott elmozdulás a könnyedebb popcorn irányba, ami a megszerzett rajongóknak nem biztos, hogy tetszeni fog. Filmeket hasonlítgatni mindig béna és kritika/kedvcsináló írója részéről ötlettelenségre vall, de az a helyzet, hogy a Source Code pontosan ott bukik el, ahol a Moon dicsőséget aratott. Nincs ugyanis feszültség, olyan az atmoszféra, mintha valami ezeréves, hibásan működő terraformáló modul zakatolna valahol. Egyszerűbben kifejezve az egész eléggé átlagos.

A hangulatteremtés elégtelensége mellett a Source Code-nak leginkább azt lehet felróni, hogy többnek akar látszani, mint ami. Az érdekes alapötlet miatt az elején elhisszük, hogy egy „okos” filmet nézünk, de a valóság nem is lehetne kiábrándítóbb. Annak ellenére ugyanis, hogy a kisebb-nagyobb részletek fokozatosan lepleződnek le, már az elején egyértelmű, hogy mi lesz a vége. Minden esemény, minden fordulat kiszámítható, nincs meglepetés, nincs csavar, az egész film olyan egyenes, mint a bot. Ha ehhez hozzátesszük, hogy maga az alapsztori is egy hatalmas logikai bakira épül, akkor már tisztán látható, hogy az a léc bizony nagyon erősen rezeg.

Persze igazságtalanság lenne az egészet Duncan Jonesra kenni, hiszen ezúttal „csak” rendezett, az írói feladatokat az a Ben Ripley végezte, akinek nevéhez olyan remekművek köthetők, mint a Natasha Henstridge-féle Species (A lény) harmadik-negyedik videós folytatása illetve egy Lifetime tv-film. Ezt a sort látva talán nem véletlen, hogy a Forráskód olyan érzést kelt, mint egy balszerencsésen adaptált sci-fi novella.



Ennek ellenére a film valamennyire mégis nézhető, és ezért leginkább a két főszereplőt illeti a dicséret. Jake Gyllenhaal ugyan sosem feszíti szét a vásznat, de alapvetően szimpatikus jelenség és a játéka mint mindig, most is rendben volt. Michelle Monaghan pedig... Michelle Monaghannek olyan tündéri a mosolya, hogy simán megbocsátok neki, amiért a filmben a mosolygáson kívül nem is nagyon csinál mást. Ők ketten meglepően jó párost alkotnak egyébként, ami egy picit zavaró is. Azért zavaró, mert egy sci-fit ültem be megnézni, így a romantikus szálra „illene” haragudnom, hiszen hígítja a filmet, de mégis ezek a jelenetek voltak a legjobbak, szóval nem kerülhetnek a negatív oldalra.

Értékelés

Egy másik túlhasznált panellel élve a film „korrekt iparosmunka”, de semmi több. Beilleszthető egy unalmasabb nap programjába vagy akár ki is hagyható gond nélkül. A múltkor az a vád ért, hogy nagylelkűen osztogatom a pontokat, így most szőrös szívvel és vasmarokkal megtartom az extra pontot, amit Monaghan kapott volna, így a végeredmény 6/10 lesz.

— A kritikát Joe-ker írta, a Not Just Popcorn teljhatalmú ura.

Az utóbbi hetekben még ezek is becsúsztak romantikus filmekből, nem csak a Sorsügynökség. Az elsőnek tárgyalt felé a kíváncsiság hajtott.

Honnan tudod? (How Do You Know)

120 millióba került a film. Egy romantikus "komédia" brutál összegből, amiben még csak különleges helyszín sincs. Szinte látod a számlálót a pergő képkockák alatt.

Amúgy pedig borzasztó lett, mégpedig azért, mert olyan, mintha utólag tettek volna erőszakot a filmen. Ott volt a Paul Rudd által játszott csávó dilemmája az apjával és az életével, és ott volt a nőé a férfiakkal. A probléma az, hogy a kettejük, a Rudd és a Witherspoon közötti kapcsolat éledezése mellé be kellett tolni az Owen Wilsonos felesleges szálat. Ez olyanná tette a filmet, mintha kettő műből látnánk időrendi sorrendben, de nem annyira jól összekötött jeleneteket. 3/10 a maximum amit tudok rá adni.

Ébredj velünk (Morning Glory)

Az előbbi után szinte felüdülés volt a Morning Glory. Lehet, hogy minden pillanatát láttuk már, mégis sikerült pár helyen szórakoztatóra csinálni. Egyrészt ugye Harrison Ford a szokásos megjavulás előtt baromi jól hozta a cinikus önző genyó újságírót, aki lealacsonyodik a reggeli hírműsorhoz. Másrészt Rachel McAdams is okésnak bizonyult a karrierje elején álló nőként.

De itt is az volt, hogy Hollywoodban elfelejtették mi az a katarzis, ezért olyan nevetséges jeleneteket írnak a fő fordulóponthoz, amitől remélik, hogy legalább valamit kivált. Ez többnyire nincs így, főleg a romantikus filmekben. És durva, hogy a Sorsügynökségben is közepes volt a szabadságszobor aljában levő jelenet, de az Ébredj velünk nagy eszméléséhez képest kész zsenialitás. Azért egy 6/10 elmegy rá, szigorúan csak a romantikus filmek között persze.