A Help teljesen Oscar-baitnek tűnik, de mégis nézhető. Darabokra lehetne szedni, elég csak a film végére gondolni, amikor a két fekete "elengedi" főszereplőnőnket, hiszen ez így kb. katasztrófa egy rasszizmusról szóló műben, de végig van benne valami.

Az biztos, hogy a film didaktikus mivoltát a színészek segítenek elfeledni. És nem csak a feketék és a jó fehérek oldalát képviselők vannak rendben, de a castingosok a rasszistaként felnőtt fehér nőket is ügyesen választották be. Hiába na, mindkét oldanak erősnek kell lenni ilyen témánál.

A történet amúgy A segítségről szól, a cselédekről. Hogy mennyi pénzért és milyen megaláztatásokkal dolgoznak a feketék a fehér nőknél. Külön érdekes, hogy a cselédek akik felnevelik a kislányokat később milyen keményen vannak kezelve általuk. Végig ők jók hozzájuk gyerekként (ez többször is be van mutatva, értjük), mégis rasszistának nőnek fel. A különbségek érzékeltetésére az egyik legkitűnőbb példa az, hogy a házon kívül építtetnek a gazdagok nekik külön WC-t, hogy ne használják az övükét. Eléggé megalázó fordulat.

Az egyetlen tényleges hibája ha film legalapvetőbb céljától eltekintünk, hogy kicsit túlzsúfolták a gondokat. Nem elég a rasszizmus kikezdése, még kell bele rákos anya is, meg szerelmi történet meg mittomén. Túl sok lesz az már 2 órába. Főleg, hogy ahogy a kezdő riporternő szóra bírja a baromisokéves hagyomány ellenére a feketéket, az egyszerűen jó, és elég lenne a majdnem 2 órára. Addig sosem hallott cselekedet, hogy a cselédek a munkaadójuk ellen mernek beszélni. Érdekes látni, ahogy átbillennek az események, ahogy annyira betelik a pohár, hogy lépni kell mindenkinek.

A segítség értékelés

Olyan 7/10 környékére lőném be. Hatott és jó is volt nézni, természetesen ha az Oscar csaliságán túllépünk, de valószínűleg soha nem nézném újra így sem.

Az agyfilm. Itt nem találsz senkit, akivel együtt tudsz, vagy egyáltalán kéne érezned, viszont végig le tudja kötni a figyelmed. Már ha ki tudsz békülni a politikai szállal.



Röviden úgy foglalható össze az Ides of March, hogy az illúziók elvesztéséről szól. Az előválasztási kampány egyik állomását mutatja be a film a Demokraták oldalán. Leegyszerűsítve tulajdonképpen itt dől el, hogy a párt kit jelöl Amerikai elnöknek. Az egyikőjüknek reménnyel teli követői vannak, és hangzatosan beszél a szebb jövőről, a másik pedig csak a klasszikus lemezt játssza. Természetesen a pozitívabb jelölt oldalán kapjuk az illúziók lerombolását, hiszen a zseniális sajtófőnöke szépen lassan rá kell döbbenjen, hogy a hatalomért kompromisszumokat kell hozni. Nagyon fájdalmasakat néhol. A jobb célokkal rendelkező jusson hatalomra bármi áron, vagy bukjon bele nem is olyan kicsinyes dolgokba. Igazából a történetről nem véletlenül fogalmazok ilyen homályosan, mert hát szokás szerint nem akarok ellőni sok mindent. Főleg, hogy ez a film úgy érdekes, ahogy a szemünk előtt kibontakozik. Pont ezért nem lesz kötelezően újranézendő sem soha. Nincs mihez vagy kihez kötődni, ahogy már említettem.



Nekem úgy tűnik, hogy Clooney egyre jobb rendező. Nyugisan bomlik ki a film, hidegen mutatja be, hogy neki sincsenek illúziói, hiába politizál eléggé aktívan. És hát a másik nagyágyú mellette Ryan Gosling, aki egy kicsit kiszínezi a karakterét a pszichopata tekintetével. Egy világ omlik össze benne, mégsem az ilyen témákban tipikus teljes naivitás sugárzik belőle már az elején sem. Egyszerűen csak hinni akart.

Őszintén szóval az érzelemmentesség mellett egy nagyobb baj van: Evan Rachel Wood. Szép a nő, nem vitás, na viszont neki kéne hozni valami tényleges fiatalos butaságot (20 éves gyakornokot alakít), viszont ez nem sikerül. Nem húzza le a filmet, csak hát ő kéne egy kis életet leheljen az egészbe.

A hatalom árnyékában értékelés

Összességében valahol 7/10 magasságában lőném be. Viszont csont nélkül néztem végig, az sem vitás.

Hogy lehet folytatni az előző részt? Hát órákkal az abban történtek után. Megtalálják a túlélőt, aztán jöhet az aprítás egy bezárás előtt álló kicsi, szinte teljesen elhagyatott kórházban.



Nem titok: ismét egy slashert kapunk, méghozzá elég hangulatosat. Bár ezúttal nem a hóval körülzárt elhagyatott szálloda, hanem több pénzből ugye a már említett kórház, de ismét eleget alapoztak, hogy lehessen félni. Persze vannak tipikus hangeffektes ijesztések, de elég idő megy előtte a hangulatteremtésre, ami miatt ezek jobban hatnak, mint általában.

Őszintén szólva a színészek szerintem itt jobbak voltak, mint az első részben. A rendezés és fényképezés is korrekt, így bizony a kategóriáján belül én 7/10-et szórok rá. Ilyen egy jó folytatás.

Csaj meglepetten nézett rám a film után, amikor felvetettem, hogy a 7 ponton gondolkozom. Bevallom, hogy nem láttam az eredetit, de onnan nézve tuti elszúrta ez a bagázs, hiszen Sam Peckinpaht remakelni, nos... nem a legjobb ötlet.



Nagyon lassan haladunk a várható végkifejlet felé, és hát van pár logikátlannak tűnő húzás a vége felé, de közben szépen építi fel a városi ficsúr az író és a falu üdvöskéjének visszaköltözését, összekülönbözését a helyiekkel. Hiába na, stramm tetőépítőket ne hergelj melltartó nélkül, és ne érezzék azt, hogy különbnek képzeled magad, mert... szóval ha egy filmben szerepelsz akkor megjárod. Kicsit céltalanul, de meg. Akkor is, ha valójában próbálsz beilleszkedni a magad módján.

Volt benne hangulat, és Lincoln Burrows idiótát alakíthat, mi kell még? Azt hiszem végül mégis megadom neki a 7 pontot. Üssetek. Vagy inkább javítsátok meg a tetőmet, kéne.

Tudjátok mi a baj? Hogy ez rosszabb, mint az előző Mission Impossible volt. Egyáltalán nem szar, vagy nézhetetlen, csak bénán vette át a stafétát JJ Abrams-től. És erről nem Brad Bird tehet!



Azért mondom, hogy nem az első élőszereplős filmjét forgató Brad Bird (Iron Giant, The Incredibles) a ludas, mert az egészet a forgatókönyvnél kefélték el. A történet röviden az lenne, hogy a nem gonosz tudós egy orosz nukleáris rakétát akar kilőni, Ethan Hunt pedig a csapatával közösen ezt igyekszik megakadályozni.

Mi a baj tehát?

A gonosz egy nulla. Forgatókönyv szinten! Az indítékai bénák, baromi keveset van a filmben ahhoz, hogy jobban megismerjük, esetleg utáljuk vagy megértsük. Ebből még a harmadik részben zseniális rosszfiút, a Mission Impossible filmek legjobbját, alakító Philip Seymour Hoffman sem tudott volna többet kihozni Michael Nyqvistnél. Ezzel nagyjából ki is lett herélve a film.

Nincs minden veszve.

Mert basszus, van 1-2 olyan akciójelenet, hogy atyaég. Rögtön a cold open bejött nekem, kár, hogy a főcím amit felvezettek az nem volt túl erős, hiába idézte a sorozatot. És hát Dubai! A filmnek ott játszódó 30-40 perce kicseszettül jó. Nem csak az épületen mászás, de a trailerben mutatott homokvihar is, és az egész átverés Mission Impossible sorozat volta. Akcióbuzi lényem ott kicsit ujjongott minden percen ott. Kár, hogy egy erőtlen fináléhoz vezetett.



A szereplőkről? Szinte mindenkinek 2D-s volt a jelleme, bár igyekeztek rendesen megalapozni az új nőt és Jeremy Renner karakterét is, de elég felemás lett az eredmény. Ennek ellenére elfogadható szintet hoztak, ha a rosszak oldalán lett volna egyáltalán valaki, akkor nem lett volna baj. Bár ha nagyon ráérnék biztos levezethetném, hogy ez a béna gonosz milyen művészfilmes törekvés eredményeképp született, mit testesít meg. Tom Cruise persze a szokásos volt, ehhez ért, rutinból hozta amit lehetett. Simon Pegg pedig a humort hozta természetesen, feldobta kicsit a jeleneteket.

Mission: Impossible - Fantom protokoll értékelés

No Plan. No Backup. No Choice. volt a film szlogenje, ez tökéletesen jellemzi az írókat. Érdekes összehasonlítani az előző filmekkel. Itt is erőteljes volt a csapat szerepe, a főcím teljesen a sorozatot idézte és hát Dubai, egy 7/10-et ki merek osztani nyugodtan, de nem nőtt fel a szerintem eddigi legjobb részhez. Már leírtam miért, de röviden: hiányzott az a folyamatos előrehajtó erő, ami a 3. filmet jellemezte.

Annyi biztosan elmondható a filmről, hogy kinézetileg az utóbbi évek legjobb animációját hozza. A sok emberi szereplő miatt felmerülhetett, hogy túl valóságos lesz, viszont mégsem eléggé, így inkább taszítást váltva ki a nézőből, de szerintem sikerült elkerülniük az animátoroknak ezt.



Sajnos mint film már kevésbé állja meg a helyét. Vagyis hülye vagyok, a felnőtt nézőknek sántít kicsit. Bizony, túl gyerekes lett, de nem Wall-E-szerűen, hanem jobban. Tehát nem rossz a forgatókönyv, csak egyszerű, gyerekmese egy általános történet helyett. Amolyan régimódi a Secret of the Unicorn, 80-as évekbe illő. Spielberg visszanézett kicsit?

Tintin egy újságíró, aki az Unikornis titkának nyomába ered. Azután teszi ezt, hogy a piacon vásárol egy hajómakettet, amire nagyon gyanús személyek fenik a fogukat. Nyilván egy kincshez van köze az egésznek! Nosza, kezdődhet is a kaland, ami során rengeteg arany, egy részeges kapitány, egy tárcagyűjtő és egy aranyos kutya is feltűnik. Hogy a kelekótya rendőrökről ne is beszéljünk.

A forgatókönyv egyszerűsége ellenére akad a kalandokban jó pár fordulat, hiszen az 5 éveseket is le kell közbi. Sok kacsintásnál azért lehetett érezni a Steven Moffat, Edgar Wright és Joe Cornish trió geekségét, de nem az egyediségéről lesz híres a Tintin.

Néhol csak azért pereg a film, mert a főszereplő figyelmetlen, így folyamatosan keveredik galibákba. Főleg azután pörögnek fel az események, miután megérkezik Tintin mellé a kapitány, aki szeret inni, és nem szeret gondolkozni, bár azért jó szívű legalább. Mindezt gyönyörű grafikával felvezetve.



Bár a rendes filmeknél nem győzött meg a 3D, de azt kell mondanom, hogy az animáltaknál nincs kifogásom. Nyilván nem ad sokat hozzá, 2D-ben is működő történet kell, de azért más térben nézni. Szerencsére itt nincs gond a fénnyel és hasonlókkal, mint színészes társainál, hiszen mindenből pont annyit renderelnek amennyi kell.

Tintin kalandjai értékelés

Az utóbbi évek legjobb kalandfilmje, mert nincs sok kalandfilm. Nem varázsolt el, de nagyon jól szórakoztam rajta.

Ilyen egy jó tinihorror? Nem azt mondom, hogy az összes klisét elkerüli, de nincs erdőbe félmeztelenül berohanó szőke benne, ahogy "mi ez a zaj, megnézem" sem nagyon akadt. Ehelyett mi volt?



Az, hogy 5 perc alatt bekerültünk az események sűrűjébe. A trailer elárulta, hogy a srác szomszédjába vámpír költözik, ez lesz az események elindítója, de basszus, ez a filmben is kiderül villámgyorsan. Nem megy el 1 óra az építkezéssel és a lassú felfedezéssel, elég gyorsan megkapjuk a sűrűjét. Ez csak a Frászkarika végére nyomja rá a bélyegét, mert a 2 órás játékidő egy kicsit túl sok így.

Ami biztos, hogy nem vehető komolyan a film, félni nem igazán lehet rajta, viszont szórakoztató. Áll a horror-vígjáték besorolás, a téma miatt, de inkább az utóbbi dominál, csak nem hascsapkodósan, hanem magát parodizáló önreflekciósan. Kiemelni mindenképp Colin Farrell-t kéne még, hiszen remekelt a vámpír szerepében. 7/10 simán.

Ezzel a filmmel az a baj, hogy a rengetegnél is több ügyvédes sorozat kicsit kinyírta. Pedig a klasszikus krimiket idézte, ahol olvasol ezerrel, hogy a rejtély teljes megoldását megtudd végre. Nem hiába, egy Michael Connelly regényből készült.



Ami szomorú, hogy a film történetéről rengeteget elárult az előzetese. Egy csavaros krimi, amit ügyvédes köntösbe bújtattak; kicsit alamuszi, de azért normális védővel a főszerepben. Ennyit elég tudni azoknak, akik kimaradtak eddig a trailerből. Konkrétan a film első óráját nyírták ott ki 2 percben...

Az biztos, hogy a film castingosa kitett magáért. Matthew McConaughey visszatalált a gyökereihez, a védenc szerepére választott Ryan Phillippe pedig tökéletesen hozta amit neki ott kellett. Utóbbi szerepére hirtelen nem is tudnék mondani jobb nevet. Hogy melléjük Marisa Tomei, William H. Macy és Bryan Cranston asszisztált, az már csak külön öröm. Szerintem az ügyészséget képviselő Josh Lucas is kiemelhető lenne, ha nem lett volna ennyire elnyomva az ő oldala.

Negatívum, hogy Az igazság ára a közepén szétesik kicsit. Nem tudom jobban leírni, olyan, mintha onnan kivágtak volna vagy 20 percet, hogy fogyaszthatóbb legyen. Szerencsére a darabosság után talpra áll a történet, a végére megnyugtatóan összeszedi magát a film.

A rendezéssel és a fényképezéssel nincsenek komolyabb bajok. Semmilyen díjat nem fog nyerni sehol, de a rengeteg közeli beállítás hatott. A már említett alakításokat pont jól emelte ki, hiába volt "in your face" néha. A karakter volt olyan, azt kellett hangsúlyozni, a harsányságát, a keménységét, az italos megzuhanását és a többit.

Az igazság ára értékelés

Mint említettem, hiába jó krimi/ügyvédes, az utóbbi évek tévés felhozatala rendesen elvesz az éléből. Itt külön poén, hogy mint olvastam, sorozat lesz belőle. A formula adott, a Lincoln hátsó ülésén berendezett iroda pedig kellően "különleges" egy sorozat alapmotívumának. Maga a film 7/10. Kicsit visszanyúlt a régi időkbe, a jelenben nincs annyira sok hely a hozzá hasonlóknak, és sikeresen helyt állt.

A film, amit Aston Kutcher kinyírt. Azért merem ezzel kezdeni, mert a Friends With Benefits nagyon hasonló a Kutcher és Portman főszereplésével készült No Strings Attachedhez, csak épp sokkal jobb annál, viszont egy éven belül kettő ebből sok. És sajnos a Strings előzött a mozikban.



A történet már a címből egyértelmű. Bizony, ez egy olyan film, amiben a férfi-nő barátság szexuális töltetével foglalkoznak. Avagy a két főszereplő jóbarát, aztán egyik este elhatározzák, hogy hiányzik nekik a szex, és különben is, az csak egy sport, szóval nyugodtan csinálhatják egymással, nem lesznek szerelmesek. Ajaj, gondolom a fordulat kitalálhatatlan mindenki számára.

Igazából nincs baj a film kiszámíthatóságával, hiszen a két főszereplő egész kellemesen játszik, a kliséket kicsit máshogy használó forgatókönyv pedig 60 percen át nyugodtan repíti a történetet. Hülyünek, szexelnek, New Yorkban lógnak. Az egész onnan esik szét, amikor a kötelező drámát beleerőltetik a barátságba. Biztos az az extra.

Egyikőjüknek sem ez élete alakítása, de Mila Kunis és Justin Timaberlake erre a szerepre nagyon jó volt. Jobb mint a Kutcher & Portman páros a hasonló témájú No Strings-ben. Mondjuk erről az is tehet, hogy az utóbbi sokkal inkább kommerzre volt szabva. A Friends With Benefits próbál megtartani egy kicsit az indie komédiák hangulatából, sikeresen, mielőtt lefutja a kötelező köröket az utolsó 30 percében.

Tudjátok mi volt a film legnagyobb baja? Hogy a romantikus bonyodalommal nem elégedtek meg, be kellett csempészni egy kicsi alzheimert is apai ágon. Jaj, látjuk, hogy miért ilyen elzárkózó a főszereplő, nem kell ennyire sulykolni kedves filmkészítők. Hogy a másik "barát" anyját ne is említsük, aki szintén nagyon okosakat mondhat, mielőtt jön a végső grandiózus jelenet. Hiába na, gondolom feltűnt, hogy a klisés utolsó 30 perc nem tetszett annyira.

Barátság extrákkal értékelés

A hibák ellenére is baromi jól szórakoztam. Szerethető film, de azért sikerült a 7/10 tartományba leküzdenie magát, ennek ellenére simán felülemelkedik a mozikba kerülő romantikus szirupok többségén. Ez mondjuk azok szegénységi bizonyítványa is.

Ez a film teljesen elszállt. Baromi szórakoztató, komolytalan, és a többi. Minden adott volt a kellemesen eltölthető másfél órához, amit végül sikeresen szállított is a Drive Angry. Na meg Cage új haját is megcsodálhattuk.




Elszúrhatták volna, ez tény, ha komoly arccal próbálják előadni a "pokolbol megszökik, hogy megmentse az unokáját" történetet, de szerencsére ezt megúsztuk. Helyette inkább csak lubickoltak az over te top szerepükben. Cage legyakott majdnem mindenkit, ezt viszonozták is felé, Billy Burke hozta amit a Veronica Mars vége felé, William Fichtner pedig kb. mindent vitt.. volna, ha Amber Heard nem ennyire, baszki mennyire szép. Nem lesz minden idők legjobb színésznője, de hatalmas eyecandy merényletet művelt itt. Na jó, Fichtner még így is ütött mindenkit, vagy épp elgázolt.

Baromi jól szórakoztam, 7/10 a trashfilmek között simán, de majdnem vitte a 8-at is. Reméljük Cage hasonló mentalitással vágott bele a Ghost Rider második részébe, magán nyugodtan poénkodva, de mégsem szánalmas "mi a fenéért vállalta el" szintre süllyedve.

A film itthon is siker, Amerikában is, de ha belegondolunk akkor nem véletlenül alakult így. Mindenkinek volt már borzasztó főnöke, akit legszívesebben 2 méter mélyre temetett volna. A különbség, hogy az idióta főszereplők neki is állnak, hogy ezt a gondolatuk átültessék a valóságba.



Az első 40 perc konkrétan azzal telik, hogy bemutatják a Förtelmes főnököket, azt ahogy szivatják, zaklatják a dolgozóikat. Azok meg tűrnek és tűrnek, aztán elszakad a cérna. Első utuk az alvilágba vezet, ahol Motherfucker Jones, a 10 évet durva dolgokért sitten töltő csávó látja el őket jótanácsokkal az ügyben. Innen kanyarodunk oda, hogy saját kezükbe kell vegyék a gyilkosságok elvégzését, és lesz tulajdonképpen jó a film.

Bár tele van vígjáték-vígjátéki elemekkel, azért néhol úgy kavartak fekete humorral is, mintha a Coen tesók tettek volna megjegyzéseket a forgatókönyvre. Sajnos a tetőpontra minden ötletük elfogyott, így a film utolsó 15 perce nem jó, de azért nem nyírja ki az előtte szállított szórakoztatást. Különösen bugyuta a vége, tényleg, szinte fájt, de előtte rengeteget lehetett röhögni.



Mivel láthatóan nem a forgatókönyv csavarossága emeli ki a középszerből a Horrible Bosses-t, bár 1-2-3 hatalmas duma belefért, így nyilván máshol lapul a siker záloga. Pontosan, három olyan főszereplőt találtak, akik jól elvoltak közösen. Nem elég, hogy alapból remek mindhármuk komikus időzítése, de trióként, egészként baromi jók. Elhülyülnek egymással, ez a végefőcím alatt mutatott elrontott jeleneteken is látszik.

A főnököket alakítók pedig kőprofik, beléjük aztán főleg nem lehet kötni. A kokós Colin Farrell volt a legjobb, talán mert a Kevin Spacey által alakított csávó túlságosan valóságszerű volt, a munkatársát szekuálisan zaklató Jennifer Aniston pedig elég poénos.

Azt nem tudom, hogy Jennifer Aniston testével mit műveltek mostanában, de idén belehúzott a jó nő imidzs építésébe durván. A Kellékfeleségben és itt is remekül nézett ki. Ebből akar még élni pár évig, mert a színésztehetsége nem igazán repíti előre, elég csak megnézni a "komoly" filmjeit.

Förtelmes főnökök értékelés

Remek szórakozás volt. A rendezés néhol TV-sorozatos, de a 7/10-es pontszámba könnyen belefér így is. Vannak nála sokkal jobbak, de idén azért nem szabad elszalasztani.

Szinkronosan láttam. Amit tudni kell, hogy a film végén Helta Olga nevét említik fordítóként, szóval egy idézetnek rögtön utána kellett nézni, mert elég furcsának tűnt. Tippre az "I'd like to bend her over a barrel and show her the fifty states."-ből lett az "Úgy felnyalnám a plafonra, hogy spaklival kéne lekaparni". Hasonlóan kreatív megoldások lehettek máshol is. Ez azért centire ment asszem.

Kis független film, amiben vámpírokat döfnek le, méghozzá nem CGI segítséggel? Hát persze, hogy jöhetett. Gondolom ők is gyorsan rájöttek, hogy minimális harcnál többre nincs pénzük, vagy csak filozofálni akartak, így bizony egy lassú, de hangulatos filmet sikerül kotyvasztaniuk.



A készítők nagy rajongói lehetnek a Road és a Thin Red Line filmeknek, hiszen a vámpírok ellenére ezek kevert és higított verziójának tűnt a Stake Land. A főszerepelő srác folyamatosan próbált mélyeket mondani a belső monológban, miközben az apokalipszis utáni Amerikán keltek át. Nem is tudom miért ugrott be a Road, hiszen itt még élhetőbbnek tűnt a környezet, de valamiért mégis, nem csak az utazás miatt, hiszen az rengeteg Posztapok filmben van.

A vámpírok? Bár emberszerű volt a kinézetük, de állatként viselkedtek, csak ösztönből, bután. Őszintén szólva inkább zombikra hasonlítottak, csak épp elégtek a napfényben. Bár főszereplőink vadásztak a lényekre, gyűjtötték a fogaikat, de bajuk inkább az emberekkel akadt.

Hiába na, a civilizáció halála után az emberiség maradéka középkori szintre süllyed vissza, csak épp akad pár komolyabb fegyvere mellé. Természetesen a vallás tette be a kaput itt is, pár túlélő város elzárkózott a hit minden formájától, míg mások tejes fanatizmusba torkolltak.

Negatívumok közé a főellenséget sorolnám. Ki kellett volna hagyni, bár azzal 15 percet dobnának az amúgy is rövid játékidőből. A másik rossz húzás, hogy olyan befejezetlen a film. Mondom ezt úgy, hogy a fő szálat természetesen lezárják, a fiú története kerek egésszé válik. Vagy csak egyszerűen érdekelne még pár történet ebben a teremtett világban? Hm, lehet, hogy ez.

Stake Land értékelés

Valahova 7/10 környékére lőném be. Valami hiányzott a 8 ponthoz, újra nem nézném mostanában, de a folytatásnál rögtön ott lennék. Kicsit furcsa érzés.

A film nem az egyediségéről lesz híres, ahogy nagy utóéletet sem jósolnák neki, de működik. James Wan (Saw) nem váltja meg a világot, viszont végig élvezetes ijesztgetős horrort hoz nekünk. Na jó, az utolsó 10 percben már nehéz félni, de előtte van pár mozzanat, ami huhh.



A történet annyi, hogy család egyik gyereke leesik a létráról, egyenesen kómába. Az orvosoknak tippje sincs, hogy miért nem javul az állapota. A szülők tehetetlenül viselik a helyzetet egészen addig, amíg fel nem tűnnek a szellemek.

A film a klasszikus "öreg házat kísértik" alapokra építkezik, de csavar rajta párat. Igazából megijedni rajta csak a tipikus "hatalmas hangeffekt és hirtelen villanó kép" miatt lehet, de mondom, valahogy megmarad a tempó, végig érdekes marad, jó pár sorstársával ellentétben. Szerencsére még két főszereplő mellé castingolt névtelen színészekkel sincs baj, a gyerekszínészek meg úgyis keveset vannak.

Ha az Insidious költségvetésének 1,5 millió dollárjára nézünk, akkor bizony dicséretes, hogy mit hozott ki belőle Wan.

Aki arra kíváncsi, hogy milyen egy művészfilm-szerűségbe csomagolt akció-thriller, az mindenképp nézze meg Joe Wright filmjét. Az Atonement és a Büszkeség és balítélet rendezője megpróbálkozott a stíluskeveréssel.



Bár nem így születhetett a fogatókönyv, de nyugodt szívvel merem megváltoztatni a film történelmét. Szóval Wright készíteni akarhatott egy filmet a semmiből, az "otthon nevelésből" a valóságba szakadt lányról, ahogy azt letaglózza az ingerek sokasága. Pénzt meg úgy kapott, ha izgalmasabbá teszi valahogy. A maga módján ennek megfelelt. Vagy csak akart csinálni egy akció-thrillert, de nem tudott teljesen elszakadni eddigi tudásától.

A történet röviden annyi, hogy az Eric Bana által játszott apa a vadonban tökéletes harci géppé neveli gyerekét. Egy a célja ezzel: szerelme, Hanna anyjának a halálában igazságot tenni. A havas pusztán a lány álmodozik a lexikonból ismert világ után, így 16 éves korában, mikor készen áll a feladatra, meg is kezdik az akciót. A többit majd meglátjátok.

- Shall I let him go?
- As opposed to what?

A film teljesen költői. Meglepően szép. Ez még az akciójelenetekre is illik, így nyilván köze nincs egy Halálos iram 5-höz, de miért is lenne. Inkább táncra hasonlít a verekedés, az erőszak pedig gyors és kíméletlen. Mindeközben a lány rengeteg mindennel és mindenkivel szembesül. Túltelíti a világ sokszínűsége, bár az apjától kapott "légy éber" tanács sok mindenen átsegíti. Ez illik a film mélypontjaira is, hiszen a forgatókönyvíró izzadhatott még volna bőven, hogy több fantázia legyen a karakterek múltjában, és ne kelljen egy "most mindent elmondok"-szerű jelenetbe belefutnunk.



Nyilván a helyszín, főleg Európa is rányomja bélyegét a film hangulatára. Ez a Bourne-on is sokat segített anno. Na meg a fényképezés, ami különösen a végső leszámoláson dobott. Meg annak a felvezetésén. Meg még előbb egy ajtóberúgáson, meg még... lehetne sorolni. Nagyon profi munka többnyire.

Szerencsére a főszereplő Saoirse Ronannak sincs szégyenkezni valója. Ez sem meglepetés természetesen, tehetséges a lány. A rosszak oldalán pedig Cate Blanchett remekelt. Nem semmi szembenállás, amit a felnövés mellett kell letudnia a lánynak.

Hanna értékelés

A filmnek nincs alcíme, kész. A pontszáma pedig 7/10, mert a Chemical Brothers pont felhúzta eggyel. A soundtrack azóta is lepergett párszor, így már el is felejtem Hanna szökésének a bénaságát.

Elsőre az jutott eszembe az Azutánról, hogy Eastwood érzi a korát. Konkrétan a halál utáni rész kezdte érdekelni. Forgatott is róla egy filmet. A néző számára is érdekes lett? Valamennyire mindenképp.



A Hereafter három szálon tart egymás felé. Sajnos pont ez lett a gyenge pontja is. A végén találkozik a főbb szereplők élete, de nem elég jól, ami kicsit megkeseríti az addig látottakat. Pont azért, mert mind a 3 külön álló történet nem tud elég mély lenni, hiszen nincs rá idő az összesre. Így kicsit súlytalan lesz közülük az egyik legalább.

Hogy mégis mi van a halál után? Senki sem tudja, de az egyik elméletet láthattuk most. A film hangulata, aprólékos kidolgozása (a tsunami bemutatásán megizzadtak a számítógépek is) miatt egy 7/10-et adnék mégis.

Lehet ezzel egyedül leszek, de a témában, amit itt átdaráltak 2 óra alatt, simán volt egy 13 részes minisorozatnyi puskapor. Bár Matthew Vaughn (Kick-Ass) mindent megtett, hogy az X-Men: First Class filmként egymagában megállja a helyét, de így a rengeteg szereplőre alig akadt idő. A főszereplőkkel is épphogy csak sikerült kerekre kanyarítani az ívet.



Grandiózus vállalkozás volt bemutatni az X-men létrejöttét, Charles és Erik barátságának és ellenségességének alapjait. Sikerült? Épphogy, de igen. Ennek az akciójeleneteket várók látták kárát, mert hiába látványos a film, nagyjából kettő csatára jutott idő, abból is csak az egyik volt tényleg jó. Arról most ne beszéljünk, hogy a csodálatos tengeralattjárós jelenetet ellőtte a trailer így nem ütött.

Ami mindenképpen pozitív, hogy nem néztek minket hülyének az írók. Nyilván a történelem megmásítására érzékenyek felszisszennek most, aztán visszamenekülnek a History Channelre. A komolyan vett forgatókönyv ott érhető tetten, hogy nem papírmasék a karakterek. Látjuk honnan indulnak, mi alapozza meg felnőtt jellemük, és hát a törést is, amikor szembesülnek a világ tényleges reakciójával mutáns létükre. Charles a jólét elszigetelt optimizmusából, Erik pedig a nácik karmaiból érkezett, így természetesen kicsit máshogy gondolkodnak a világról.

Azt kell mondanom, hogy Michael Fassbender, avagy Magneto uralja a filmet. Hiába na, mindig a több lelki teherrel rendelkező az érdekesebb. Nyilván a Xavier professzort alakító James McAvoynak sem kell szégyenkezni, ő is kapott pár remek húzást. A barátságuk ábrázolása is teljesen jó lett, már amit engedett a játékidő, hiszen azért sietni kellett.



Őszintén szóval pont ez a sietség a fő bajom. Baromi jó, amikor elkezdik összeszedni végre a mutánscsapatot, ahogy a kiképzés is remek lenne, ha egyszerűen több idő lenne rá. Egyszerűen a csapatok összeszedése mindig baromi jó, de itt mégsem működik annyira. Elsikkadnak a mellékszereplők, pedig ők Az elsők elvileg. Talán csak Mystique és Beast kivétel, hiszen a dilemmájuk elég jól asszisztált a főszereplők ellentétéhez. Érdekes volt látni vívódásuk, hiszen tudtuk, hogy ki melyik oldalt választja végül.

A másik negatívum a filmben feltűnő gonoszok "hada". Na nem Kevin Bacon, hiszen ő remekül elvan a főgonosz szerepében, hanem az egész sok jelenetet kapó January Jones, aki egyszerűen nulla színész.

A kikacsintások pedig? Tökéletesek. Utalnak a régi filmekre, bár vannak eltérések, de azért képregényes szinten szinte már koherenssé áll össze a kép, simán 4 X-men filmünk van, nem pedig egy First Class című reboot a régi 3 után.

Amit külön említenék, hogy a PG-13 besorolás egyetlen egy fuckot engedélyez, ezt tökéletesen használtak el az írók. Komolyan, a legjobb. Majd meglátjátok.

X-Men: Az elsők értékelése

Azt hiszem 7/10 simán. Közel volt a nyolchoz, de épphogy lemaradt. Azért dicséretes, hogy nem néztek értelmi fogyatékosnak minket, hiába látványfilm. A végefőcímet nem érdemes megvárni, mert nincs plusz jelenet, vagy csak az itthoni mozik lehagyják, amit azért nem hinnék. Hiába na, nem Marvel stúdiós film, hanem eladott jogok alapján készült.

Hát ez lehetett volna a legjobb drogos film mostanában, ha a végére nem megy át egy jó értelemben vett Bret Easton Ellis hülyülésbe, és táncol ki a merészebb vonalból.



A Limitless baromi jó vizuálisan. A drogozások veszett jól voltak bemutatva, a szer mellékhatása pedig még jobban. Hogy így lesz, azt már az első 3 perc audióval megtámogatott előrepillantása után tudtam, amikor a főcím elkezdett a végtelenbe nagyítani, határok nélkül. Kár, hogy vért izzadtak a mögé töltendő tartalommal.

Alap szinten arról szól a Csúcshatás, hogy a főszereplő kap egy drogot, amivel az agyának az egészét el tudja érni, nem csak a 20%-ot, amit átlagosan használunk. Ez nincs így a valóságban, szóval vegyük úgy, hogy a szer hatására okosabb lesz. Sokkal. Ezen kívül minden emlékét gond nélkül el tudja érni. Második szinten ez inkább azt mutatja be, hogy bizonyos drogok hatására milyennek érzi magát a használója.

Az NZT hatása alatt övé lehetne a világ, de itt kifogyott az író szuflája, hiszen nem tudta elképzelni és bemutatni, hogy egy a legokosabb embernél is okosabb mit csinálna. Maradtunk az ösztönöknél, ez előbb említett második szinthez is jobban illik: pénzt csinál, nyomot akar hagyni a világban. Így kerül a képbe milliárdos üzletembert alakító Robert De Niro, aki nincs sokat a vásznon, főleg azért, mert kicsit súlytalan a szála. Ezen kívül még a mocskos múlt is elkezdi szorongatni a főszereplőt – ezen a vonalon kúszik be Ellis szellemisége. Mindez egy pár jó pillanattal megáldott masszává alakul tényleges történet helyett.



Sajnos az előbb említett szálak, és az író kreatív maximuma mind oda vezetett, hogy papírokkal támasztották ki 10 centis alappal rendelkező vizualitás falát. Kicsit üres a film, ennek ellenére baromi szórakoztató. Erről a látványt, kameratrükköket, vágást megálmodók tehetnek, akik többnyire át tudják hidalni a rosszabb részeket is, pedig csak 27 milliójuk van az egészre, hiszen ennyibe került a film.

Csúcshatás értékelés

Először is, az akcióthriller besorolást el elhet felejteni, talán két tényleg feszült, már-már akció jelenet van benne, de nem az a gerince. Amúgy a Limitless tipikusan azt hozta amit vártam tőle. Lehetett volna több, de kevesebb sem lett, pont 7/10 körülre vártam, ami meglett. Nem unatkoztam közben, pár év múlva esetleg újra is nézhető, de lehetett volna jobb.

"A rohadék." Ezt a kifejezést többször használják a főszereplőre, és bizony annak a fejében is fel fog merülni, aki azt hiszi, hogy egy románccal injekciózott sci-fi-re váltott jegyet. Mert nem így történt.



Az Adjustment Bureau az elejétől végéig romantikus film, meg valami más, amit nem akarok ellőni. Egy biztos: a sci-fi-hez nincs sok köze. Akkor ezt tisztáztuk. Végre elmondhatom azt is, hogy ennek ellenére jó. Vagy pont ezért. Az alapjául szolgáló P.K. Dick könyvet novellát sajnos nem olvastam még, de az eddigi munkásságát ismerve valószínűleg átírták rendesen, csak 1-2 ötletet mentve meg belőle. Esetleg aki olvasta majd kommentben megoszthatja velünk.

A történet röviden annyi, hogy Matt Damon egy feltörekvő politikust alakít, aki az egyik nagyobb buktája estéjén a férfi mosdóban találkozik egy nővel. Ez megváltoztatja az életét, de titokzatos kalapos férfiak igyekeznek keresztülhúzni a kapcsolatot még a bimbózása közben.

Igazából az egyedüli ami nem tetszett, az a film vége. Nem csak mert kitaláltam a sorsukat, hiszen nem nehéz, hanem mert ide bizony illett volna valami más is.

Bár romantikus film, és a két főszereplő közötti vonzódást bizony sikeresen érzékeltették a színészek, méghozzá nem csak Emily Blunt brutálisan mélyre kivágott ruháival, mégis máson fogtok filózni a végén, nem pedig a szerelmen. Talán mert olyan szempontból tényleg zsákutcába halad a történet.

Sorsügynökség értékelés

Egy 7/10-et könnyű szívvel adok rá. Bár nem kergetőzős sci-fi lett, a tényleges témájával is simán lekötött az utolsó előtti percéig.

Végre olyan indie filmről írhatok, ami jó és feelgood. Bár valami még mindig hiányzik belőle, hogy a csúcsra menetelhessen, de a potom 90 perc közeli játékidejére kiránt a valóságból, és kicsit jobb kedvvel tesz oda vissza.



Egy kisváros közepes iskolájának presztízzsel egyáltalán nem rendelkező lány kosárlabda csapatának pályán és edzésen eltöltött évadjáról van szó. Mindezt a részeges edző keze alatt, de hát unatkoznak a lányok és ügyetlenek is, minden segítségre szükségük van. Na meg ki más vállalná el a munkát, ha nem egy lecsúszott ember, már persze pár perverzen kívül.

Pozitívumok közé sorolható mindenképp a szereplőgárda. Most nem nézem meg a lányok életkorát, biztos nem 16 évesek, de a feltűnő felnőttek mellett tényleg gyereknek tűnnek. Kisebbek, erőtlenebbek, fel kell nézzenek. Ez a viselkedésükben is meg van szerencsére. Szerethető a csapat na, ez a lényeg, nem 25-nek kinéző felnőtteknek kell szurkolni itt.

A másik pozitívum pedig Sam Rockvell. Ő a részeges edző. Aki olvasott valaha komolyabb drámát, az nyilván tudja, hogy a részeges, mindenkinek beszóló karakter merre felé fog fejlődni. Szerencsére nem teszik túl jóvá, nem válik tökéletessé az élete. Egyszerűen pár szar dolog lenullázódik benne, elviselhetővé téve a mindennapokat. De még a végén is vannak jó dumái, nem csak a legelején, pedig ott részegen leoltja a lányokat, hogy mennyire nem értenek a sporthoz meg szar az élet, ami elég magas léc.

The Winning Season értékelés

Az egészet megfűszerezi a feelgood hangulat és jó pár poén, a dráma is egész korrekt, így bizony pozitív az élmény. Valami mégis hiányzott, de egy erősen rányomott tollal írt 7/10 simán jár neki. Javasolt a film megtekintése.

Avagy Edward Norton bebizonyítja, hogy remek színész. Idén két filmben is ezt teszi, az egyik a Stone, a másik pedig a Leaves of Grass. Utóbbiról lesz szó röviden.



A történetről semmi komolyabbat nem akarok elárulni. Nem azért, mert olyan meglepő ötletekkel van tele, hanem mert kevés, de legalább jó. Valóságosnak és visszafogottnak érződik az egész, az író nem esett túlzásokba, csak a végén.

Mint már említettem, Edward Norton miatt érdemes mindenképp megnézni a filmet. Egypetéjű ikerpárt alakít, méghozzá rohadt jól. Muszáj volt odatenni azt a jelzőt. Még akkor is felismered melyik karakterben van, amikor hasonlóan vannak felöltözve és nem beszélnek. Eleinte persze sokat segítenek a különböző ruhákkal a nézőnek, hogy ne tévedjen el, de idővel hasonulnak egymáshoz az ikrek, arról a részről beszéltem. A két figura közül az egyik egy vidéki fűtermesztő, aki tájszólással löki a dumát, a másik pedig egy filozófia professzor, aki gyönyörűen, választékosan beszéli anyanyelvét. Jó volt hallani. Mivel egy család, így nyilván konfliktusaik vannak, de ne a tipikus perpatvart képzeljétek el.

A Leaves of Grass bizony egy jobb darab. Bánthatnám, de nem azért mert gagyi, hanem egyszerűen felületes pár dologban, közben mégis beszippant, mégpedig az ezelőtti bekezdésben ismertetett ok miatt. Azt hiszem egy 7/10 elmehet rá.