A film aminek borzasztó trailere volt, ezért nem annyira érdekelt, erre meglepetés jó. De most tényleg, a vagy 7 számot tartalmazó baromi hosszúnak érződő bemutató alapján úgy élt a fejemben, hogy valami elnyújtott, 2,5 órás unalomról van szó, erre amikor körömreszelés helyett végül ezt választottam, akkor rögtön meglepett, hogy csak 100 perc, és hogy mennyire élvezetes.



Ezúttal a cím sem átverés, tényleg csempészésről van szó. Bár a trailer mutatott akciót, de ahhoz Mark Whalberg karakterének nem sok köze van, konkrétan csak végignézik az egészet. Akkor mi van a lövöldözés helyett? Viszonylag érdekes módon bemutatják miképp is kéne csempészni. Legalábbis élvezetes filmes szinten.

Rögtön ott kezdődik a buli, hogy a csempészéshez egy csapat kell, amolyan heist movie módra. A többségnek meg is van a helye a tervben. A másik, hogy azért a vámkommadó sem idiótának van bemutatva, szóval viszonylag ügyesen kell kicselezni őket. Ide már csak egy kis fennakadás kell az árú beszerzésébe, és kész is vagynk.

A családja fenyegetésével veszik rá a főszereplőt egy utolsó munkára - mondanom sem kell, hogy az asszony kedvéért akasztotta szögre a bűnös melót. Talán pont ez a film leggyengébb szála. Nem annyira éreztem erősnek a pisztollyal a nő előtt hadonászó senkit, azt hogy komolyan kéne vegye a főhős a dumáját: konkrétan csak le kellett volna nyomnia picsába.

A Contraband amúgy remake, Whalberg mostanában az északi filmekre kattant rá. Elvileg kicsit akciódúsabb, de az eredetihez hű lett. Mondjuk ezt akár el is hiszem, hiszen az első fél óra után átcsúszott a szórakozás zónába, addigra a sötét, realista fényképezés is megszoktam, így végül a 7/10 simán jár neki. Kicsit erősebb gonoszakkal, így erősebb családi szállal kúszhatott volna feljebb.

Mit kapunk, ha fogunk egy 80-as évek beli sorozatot és mozfilmként felújítjuk? Nem eleget? Akor rajunk bele csomó kikacsintós poént, némi kifigurázását az akciófilmeknek és... mittomén, de valami jó koktél születik, olyasmi, mint a 21 Jump Street.



A történet szerint a suliban loser és a suliban menőlegény zsarunak áll, de alkalmatlanok mindenre (joga van hallgatni, joga van ügyvédnek lenni), így végül a mindig mérges néger vezetésével újraélesztett "suliba épülnek be zsaruk" programba kerülnek a Jump Streeten. Első megbízatásuk egy új drog előállítóját felkutatni.

Igazából nem a nyomozás a lényeg, hanem hogy két felnőtt mi a fenét keres a suliban. Például aki kb. 5 éve még nyomi volt, az most simán menőnek számíthat, míg az akkori izmos "jock" meg koppan kitaszítva. Változik a kor, amiből rengeteg poént kanyarítanak az írók.

De a tini menőség-nem menőség témakör mellett a legjobban mégis azok humorbombák ülnek, amikor az akciófilmeket, a tinivígjátékokat és a hasolókat figurázzák ki, de még önmagukból is viccet űznek, hiszen kiszólnak a régi franchise-okat felélesztő próbálkozásokra is, pont azokra amilyen ez a 21 jump street-film. Azért mondok egy példát az akciófilmesekre: a főhősök azt hiszik, hogy lövöldözés és autós üldözés a zsaruk munkája, így amikor végül belekeverednek egybe, akkor rögtön azt várják, hogy a pisztollyla meglőtt benzinszálálító például felrobban, aztán csak néznek bambán amikor eznem történik meg (a valóságban sem robbanna fel attól, hogy valaki átlövi a falát).



Mindezek mellé még Channing Tatumot tudnám kiemelni, akin csak röhögni tudok néha a komoly szerepei közben, de basszus, a vígjátékokba rohadtul illik, ezt már nemelőször bizonyítja. Szerencsére Jonah Hill sem marad el mellette.

21 Jump Street értékelés

Úgy látom szerencsére ennek a filmnek nem adtak magyar címet, jó döntés volt. Pontszámnak egy 7/10-et szórnék el. Néha kicsit kiesett a szerepéből a film, de azért tessék, egy nem cikcikkel eladott felnőtt besorolású tinivígjáték, ami még jól is hoz a mozikban. Jöhet a folytatás az egyetemen, főleg, hogy ott talán nem fognak enynire kilógni a főszereplők, mint a középiskolában. A Johnny depp cameo azért majdnem felhúzta nyolc pontra azért.

Mit várunk a sci-fi-fantasy-tól? Nem sok tényleges sci-fit? Akkor rendben is vagyunk, hiszen abban kifejezetten gyenge a John Carter. A többi? Egy szórakoztató blockbuster, nem túl eltalált reklámkampánnyal, és rengeteg sorozatszínésszel.



Az egészet ott kell kezdenünk, hogy Andrew Stanton első élőszereplős filmje, viszont ezelőtt a Pixarnál az alábbiakat rendezte számunkra: A Bug’s Life, Finding Nemo és WALL-E. Ebből kettő örök kedvenc, szóval magas a léc. Sajnos mivel a Disney baromi sok pénzt fektetett a John Carterbe, így Stanton kezét megköthették 1-2 dologban. Konkrétan a forgatókönyv vérezhetett el. Egyszerűen nem olyan kerek egész, mint egy Nemo, pedig Stanton munkásságát nézve ő bizony ért a történetmeséléshez. A forgatókönyv abuzálása leginkább a film első felén érződik. Kicsit olyan érzésem volt, mintha azt kiáltanák a jelenetek néhol, hogy "várd meg a rendezői változatot". Elsietettnek hat, pedig lassan kezdődik a tényleges kaland.

A fő keretet látszólag az adja, hogy John Carter halálakor a mindent öröklő unokaöccse elkezdi olvasni a tőle kapott naplót, amiben egy érdekes 1880 körüli történet bontakozik ki egy aranybarlangról, utazásról a Marsra (amit Barsoomnak hívnak), és az ottani ezer éve tartó harcról két emberszabású nemzetség, és pár indi furcsa űrlény törzs között. Bár ez utóbbiak inkább kimaradnak az emberek harcából, de azért látszólag megsínylik ők is.

Kicsit nehéz nekünk, a nézőknek belerázódni a harcba, de idővel sikerül úgy kibontani a rendezőnek, hogy elmerülünk benne. Konkrétan valahonnan onnantól, hogy a Mars Hercegnője és John Carter találkoznak. Innentől vannak egyértelmű célok a politika és az idegen világ megismerése mellett, plusz ott van az interakció a két főszereplő között. A hercegnő azt akarja, hogy a földről érkezett, helyi gravitációban szinte szupermen az ő népe mellett vegye fel a harcot, Carter pedig csak ki akar maradni az egészből, hazajutni. Ez hozza el az egyik legjobb csatajelenetet, ami mellé a főhős visszaemlékezéseit vágják a földről, és szinte a könnyed kicsordul. Már ha addigra elkezdett érdekelni a sorsa, amiért Stanton mindent megtett előzőleg. Nekem hatott.



Nem akarom túlzottan éltetni a filmet, hiszen van mit bántani is rajta, elég csak a tetemre vetődő kritikusokat nézni, de nekem eléggé bejött. Voltak hibák, talán kicsit elnagyolt volt a politikai kérdések hada, a bluetoothos gonosz néhol vicces, plusz a "minden bolygón ez megy" tanmese sem annyira kellett, viszont a kb. 130 percből legalább 80 veszettül tetszett. Ha Andrew Stantont mindenfajta korlátozás nélkül eresztik rá a regény feldolgozására, akkor jobb is kisülhetett volna belőle, de még így is remek szórakozás, akció-kaland egy idegen bolygón.

Ami még külön jó, hogy Taylor Kitsch a vadnyugati jeleneteket kivéve remekül vette a főszerep akadályt. Néhol még a karakter belső vívódásait is remekül adta át. Na és Lynn Collins? Igazi hercegnő, a népéért mindent. Érdekes, hogy nem tömték tele nagyobb sztárokkal, a 250 milliós költségvetés ellenére sem. Na jó, ennek a nagyja elment a látványra nyilván.

John Carter értékelés

A fenébe is, végül csak 7/10-et adok a hibák miatt, de nem bántam meg a mozit, manapság egyszerűen kevés ilyesmi megy. Vizuálisan pedig egyszerűen fantasztikus. Viszont az eddigi vélemények alapján az IMAX homályos, a 3D pedig a visszafogott fajta, szóval úgy döntsetek a kiadott pénz mellett.

És akkor most verjük meg a film marketingeseit

Az Artistot ünneplik, mert némafilm 2011-ben, Spielberg pedig menjen a fenébe, mert a Gone With The Wind a kedvence, és ezt be is mutatta? A sok War Horse oltás között az embernek szinte kedve támad megvédni a filmet, pedig nagyon messze van a tökéletestől.



Odáig egyetértünk, hogy a Hadak útján Oscar jelölése egy vicc, kivéve talán a fényképzésért járó. Az egész ott van rögtön elrontva, hogy a forgatókönyv rossz. Nem elég, hogy borzasztó klisés, de a karaktereket borzasztóan építi fel. Ez azért probléma, mert sokan nem tudnak együtt érezni egy lóval (nem mindenki SJP), kell nekik az, hogy az emberi szereplő motivációja szívül üsse őket, izguljanak az ismételt találkozásért. Ebben gyenge a War Horse: az összes emberi szereplőben. A kitalálható fordulatok se segítenek azért.

A fentebbihez talán el kellett volna árulnom a film történetét is. Na jó, üsse kő. Egy fiúról és a lováról szól. Ez utóbbi anyagi okokból bevonul katonának az első világháborúban, rengeteg borzalmon esik át, a fiú pedig próbálja felkutatni.

Amivel gyorsan szembesül mindenki aki nézi: a tényleges főszereplő egy ló, és kész. Itt rögtön elvérzik a film sokaknál, hiszen mint mondtam, a forgatókönyv az emberi karakterekkel nem bánt jól. Egy védtelen állat szemszögéből pedig még rosszabbnak tűnhet a háború. Amúgy igazi harcosként minden háborús dolgoz átél, felvonul az összes húzás ami egy emberrel történne abban a környezetben, meg még egy kicsit több is, hogy végül a karácsonyi fegyverszünetet is beletuszkolhassák a filmbe.



Ami miatt mégis végignézhető, sőt, akár élvezhető filmélmény, az Spielberg rutinja. Nagyon ért az érzelmi manipuláláshoz az öreg, ezt most újra bebizonyította, hiszen a klisés húzások, a katasztrofális párbeszédek között is van rengeteg jelenet ami hat. Nyilván megkaphatja a giccses jelzőt is párszor a ló tekintete, de ha te nem voltál szomorú a tankos jelenet előtt... nos akkor téged elért a forgatókönyv legnagyobb hibája, ez van.

Mindezt úgy megrendezve, mintha az Elfújta a szélt néznénk néhol. Az a művies bevilágítás, az a túljátszás, mondom, War Horse is a 2011-es nosztalgiarohamos, tiszteletadós művek sorába állt be. Nem mond újat, nem ad semmit a filmművészethez, de jó volt megnézni.

Hadak útján értékelés

Egy dolog biztos, nem akartam volna ezzel a lóval találkozni a világháborúban. ha megnézitek a filmet majd megértitek miért. A másik, hogy valahova 7/10 környékére simán feltornázta magát. Mondom, az Oscar jelölést kicsit viccesnek tartom, de esélye a győzelemre azért a nulla körül van, szóval mindegy, nézni meg egyszer kifejezetten jó volt.

Ha esetleg el akarjátok kerülni a The Vow című klasszikust Channing "mit keres romantikus filmekben" Tatummal, akkor javasolnám a One Day-t. Van itt minden: sírás, boldogság, jó zene, Anne Hathaway a fiúknak és valami csávó a nőknek is. Bár ez utóbbi nem annyira karizmatikus, nem is játszik valami jól, viszont Tatumnál jobban illik ilyesmi filmekbe.



Mint kiderült kicsit félreértettem az előzetes információkat, a formula nem az lett, hogy évente egyszer találkoznak, hanem nekünk mindig csak 1 napot mutatnak az évből. Van amikor nem beszélnek évekig, olyankor csak a szereplőket látjuk magukba, máskor épp jóban vannak és abba tekintünk bele. Mindezt valami 20 éven át. Egy hosszú kapcsolat kicsit valóságszerű alakulása.

Valahol 7/10 környékén hozott. Ha ez lenne a romnatikus drámák alsó szintje, akkor nem lennénk bajban. Mondjuk ha azt nézzük, hogy a tévében tegnap épp a 27 idegen igent tolhatták le a bártrak, nos akkor még kiemelkedőnek is számít a One Day. Azért igazán újat nem hozott, de nem unatkoztam.

A Help teljesen Oscar-baitnek tűnik, de mégis nézhető. Darabokra lehetne szedni, elég csak a film végére gondolni, amikor a két fekete "elengedi" főszereplőnőnket, hiszen ez így kb. katasztrófa egy rasszizmusról szóló műben, de végig van benne valami.

Az biztos, hogy a film didaktikus mivoltát a színészek segítenek elfeledni. És nem csak a feketék és a jó fehérek oldalát képviselők vannak rendben, de a castingosok a rasszistaként felnőtt fehér nőket is ügyesen választották be. Hiába na, mindkét oldanak erősnek kell lenni ilyen témánál.

A történet amúgy A segítségről szól, a cselédekről. Hogy mennyi pénzért és milyen megaláztatásokkal dolgoznak a feketék a fehér nőknél. Külön érdekes, hogy a cselédek akik felnevelik a kislányokat később milyen keményen vannak kezelve általuk. Végig ők jók hozzájuk gyerekként (ez többször is be van mutatva, értjük), mégis rasszistának nőnek fel. A különbségek érzékeltetésére az egyik legkitűnőbb példa az, hogy a házon kívül építtetnek a gazdagok nekik külön WC-t, hogy ne használják az övükét. Eléggé megalázó fordulat.

Az egyetlen tényleges hibája ha film legalapvetőbb céljától eltekintünk, hogy kicsit túlzsúfolták a gondokat. Nem elég a rasszizmus kikezdése, még kell bele rákos anya is, meg szerelmi történet meg mittomén. Túl sok lesz az már 2 órába. Főleg, hogy ahogy a kezdő riporternő szóra bírja a baromisokéves hagyomány ellenére a feketéket, az egyszerűen jó, és elég lenne a majdnem 2 órára. Addig sosem hallott cselekedet, hogy a cselédek a munkaadójuk ellen mernek beszélni. Érdekes látni, ahogy átbillennek az események, ahogy annyira betelik a pohár, hogy lépni kell mindenkinek.

A segítség értékelés

Olyan 7/10 környékére lőném be. Hatott és jó is volt nézni, természetesen ha az Oscar csaliságán túllépünk, de valószínűleg soha nem nézném újra így sem.

Az agyfilm. Itt nem találsz senkit, akivel együtt tudsz, vagy egyáltalán kéne érezned, viszont végig le tudja kötni a figyelmed. Már ha ki tudsz békülni a politikai szállal.



Röviden úgy foglalható össze az Ides of March, hogy az illúziók elvesztéséről szól. Az előválasztási kampány egyik állomását mutatja be a film a Demokraták oldalán. Leegyszerűsítve tulajdonképpen itt dől el, hogy a párt kit jelöl Amerikai elnöknek. Az egyikőjüknek reménnyel teli követői vannak, és hangzatosan beszél a szebb jövőről, a másik pedig csak a klasszikus lemezt játssza. Természetesen a pozitívabb jelölt oldalán kapjuk az illúziók lerombolását, hiszen a zseniális sajtófőnöke szépen lassan rá kell döbbenjen, hogy a hatalomért kompromisszumokat kell hozni. Nagyon fájdalmasakat néhol. A jobb célokkal rendelkező jusson hatalomra bármi áron, vagy bukjon bele nem is olyan kicsinyes dolgokba. Igazából a történetről nem véletlenül fogalmazok ilyen homályosan, mert hát szokás szerint nem akarok ellőni sok mindent. Főleg, hogy ez a film úgy érdekes, ahogy a szemünk előtt kibontakozik. Pont ezért nem lesz kötelezően újranézendő sem soha. Nincs mihez vagy kihez kötődni, ahogy már említettem.



Nekem úgy tűnik, hogy Clooney egyre jobb rendező. Nyugisan bomlik ki a film, hidegen mutatja be, hogy neki sincsenek illúziói, hiába politizál eléggé aktívan. És hát a másik nagyágyú mellette Ryan Gosling, aki egy kicsit kiszínezi a karakterét a pszichopata tekintetével. Egy világ omlik össze benne, mégsem az ilyen témákban tipikus teljes naivitás sugárzik belőle már az elején sem. Egyszerűen csak hinni akart.

Őszintén szóval az érzelemmentesség mellett egy nagyobb baj van: Evan Rachel Wood. Szép a nő, nem vitás, na viszont neki kéne hozni valami tényleges fiatalos butaságot (20 éves gyakornokot alakít), viszont ez nem sikerül. Nem húzza le a filmet, csak hát ő kéne egy kis életet leheljen az egészbe.

A hatalom árnyékában értékelés

Összességében valahol 7/10 magasságában lőném be. Viszont csont nélkül néztem végig, az sem vitás.

Hogy lehet folytatni az előző részt? Hát órákkal az abban történtek után. Megtalálják a túlélőt, aztán jöhet az aprítás egy bezárás előtt álló kicsi, szinte teljesen elhagyatott kórházban.



Nem titok: ismét egy slashert kapunk, méghozzá elég hangulatosat. Bár ezúttal nem a hóval körülzárt elhagyatott szálloda, hanem több pénzből ugye a már említett kórház, de ismét eleget alapoztak, hogy lehessen félni. Persze vannak tipikus hangeffektes ijesztések, de elég idő megy előtte a hangulatteremtésre, ami miatt ezek jobban hatnak, mint általában.

Őszintén szólva a színészek szerintem itt jobbak voltak, mint az első részben. A rendezés és fényképezés is korrekt, így bizony a kategóriáján belül én 7/10-et szórok rá. Ilyen egy jó folytatás.

Csaj meglepetten nézett rám a film után, amikor felvetettem, hogy a 7 ponton gondolkozom. Bevallom, hogy nem láttam az eredetit, de onnan nézve tuti elszúrta ez a bagázs, hiszen Sam Peckinpaht remakelni, nos... nem a legjobb ötlet.



Nagyon lassan haladunk a várható végkifejlet felé, és hát van pár logikátlannak tűnő húzás a vége felé, de közben szépen építi fel a városi ficsúr az író és a falu üdvöskéjének visszaköltözését, összekülönbözését a helyiekkel. Hiába na, stramm tetőépítőket ne hergelj melltartó nélkül, és ne érezzék azt, hogy különbnek képzeled magad, mert... szóval ha egy filmben szerepelsz akkor megjárod. Kicsit céltalanul, de meg. Akkor is, ha valójában próbálsz beilleszkedni a magad módján.

Volt benne hangulat, és Lincoln Burrows idiótát alakíthat, mi kell még? Azt hiszem végül mégis megadom neki a 7 pontot. Üssetek. Vagy inkább javítsátok meg a tetőmet, kéne.

Tudjátok mi a baj? Hogy ez rosszabb, mint az előző Mission Impossible volt. Egyáltalán nem szar, vagy nézhetetlen, csak bénán vette át a stafétát JJ Abrams-től. És erről nem Brad Bird tehet!



Azért mondom, hogy nem az első élőszereplős filmjét forgató Brad Bird (Iron Giant, The Incredibles) a ludas, mert az egészet a forgatókönyvnél kefélték el. A történet röviden az lenne, hogy a nem gonosz tudós egy orosz nukleáris rakétát akar kilőni, Ethan Hunt pedig a csapatával közösen ezt igyekszik megakadályozni.

Mi a baj tehát?

A gonosz egy nulla. Forgatókönyv szinten! Az indítékai bénák, baromi keveset van a filmben ahhoz, hogy jobban megismerjük, esetleg utáljuk vagy megértsük. Ebből még a harmadik részben zseniális rosszfiút, a Mission Impossible filmek legjobbját, alakító Philip Seymour Hoffman sem tudott volna többet kihozni Michael Nyqvistnél. Ezzel nagyjából ki is lett herélve a film.

Nincs minden veszve.

Mert basszus, van 1-2 olyan akciójelenet, hogy atyaég. Rögtön a cold open bejött nekem, kár, hogy a főcím amit felvezettek az nem volt túl erős, hiába idézte a sorozatot. És hát Dubai! A filmnek ott játszódó 30-40 perce kicseszettül jó. Nem csak az épületen mászás, de a trailerben mutatott homokvihar is, és az egész átverés Mission Impossible sorozat volta. Akcióbuzi lényem ott kicsit ujjongott minden percen ott. Kár, hogy egy erőtlen fináléhoz vezetett.



A szereplőkről? Szinte mindenkinek 2D-s volt a jelleme, bár igyekeztek rendesen megalapozni az új nőt és Jeremy Renner karakterét is, de elég felemás lett az eredmény. Ennek ellenére elfogadható szintet hoztak, ha a rosszak oldalán lett volna egyáltalán valaki, akkor nem lett volna baj. Bár ha nagyon ráérnék biztos levezethetném, hogy ez a béna gonosz milyen művészfilmes törekvés eredményeképp született, mit testesít meg. Tom Cruise persze a szokásos volt, ehhez ért, rutinból hozta amit lehetett. Simon Pegg pedig a humort hozta természetesen, feldobta kicsit a jeleneteket.

Mission: Impossible - Fantom protokoll értékelés

No Plan. No Backup. No Choice. volt a film szlogenje, ez tökéletesen jellemzi az írókat. Érdekes összehasonlítani az előző filmekkel. Itt is erőteljes volt a csapat szerepe, a főcím teljesen a sorozatot idézte és hát Dubai, egy 7/10-et ki merek osztani nyugodtan, de nem nőtt fel a szerintem eddigi legjobb részhez. Már leírtam miért, de röviden: hiányzott az a folyamatos előrehajtó erő, ami a 3. filmet jellemezte.

Annyi biztosan elmondható a filmről, hogy kinézetileg az utóbbi évek legjobb animációját hozza. A sok emberi szereplő miatt felmerülhetett, hogy túl valóságos lesz, viszont mégsem eléggé, így inkább taszítást váltva ki a nézőből, de szerintem sikerült elkerülniük az animátoroknak ezt.



Sajnos mint film már kevésbé állja meg a helyét. Vagyis hülye vagyok, a felnőtt nézőknek sántít kicsit. Bizony, túl gyerekes lett, de nem Wall-E-szerűen, hanem jobban. Tehát nem rossz a forgatókönyv, csak egyszerű, gyerekmese egy általános történet helyett. Amolyan régimódi a Secret of the Unicorn, 80-as évekbe illő. Spielberg visszanézett kicsit?

Tintin egy újságíró, aki az Unikornis titkának nyomába ered. Azután teszi ezt, hogy a piacon vásárol egy hajómakettet, amire nagyon gyanús személyek fenik a fogukat. Nyilván egy kincshez van köze az egésznek! Nosza, kezdődhet is a kaland, ami során rengeteg arany, egy részeges kapitány, egy tárcagyűjtő és egy aranyos kutya is feltűnik. Hogy a kelekótya rendőrökről ne is beszéljünk.

A forgatókönyv egyszerűsége ellenére akad a kalandokban jó pár fordulat, hiszen az 5 éveseket is le kell közbi. Sok kacsintásnál azért lehetett érezni a Steven Moffat, Edgar Wright és Joe Cornish trió geekségét, de nem az egyediségéről lesz híres a Tintin.

Néhol csak azért pereg a film, mert a főszereplő figyelmetlen, így folyamatosan keveredik galibákba. Főleg azután pörögnek fel az események, miután megérkezik Tintin mellé a kapitány, aki szeret inni, és nem szeret gondolkozni, bár azért jó szívű legalább. Mindezt gyönyörű grafikával felvezetve.



Bár a rendes filmeknél nem győzött meg a 3D, de azt kell mondanom, hogy az animáltaknál nincs kifogásom. Nyilván nem ad sokat hozzá, 2D-ben is működő történet kell, de azért más térben nézni. Szerencsére itt nincs gond a fénnyel és hasonlókkal, mint színészes társainál, hiszen mindenből pont annyit renderelnek amennyi kell.

Tintin kalandjai értékelés

Az utóbbi évek legjobb kalandfilmje, mert nincs sok kalandfilm. Nem varázsolt el, de nagyon jól szórakoztam rajta.

Ilyen egy jó tinihorror? Nem azt mondom, hogy az összes klisét elkerüli, de nincs erdőbe félmeztelenül berohanó szőke benne, ahogy "mi ez a zaj, megnézem" sem nagyon akadt. Ehelyett mi volt?



Az, hogy 5 perc alatt bekerültünk az események sűrűjébe. A trailer elárulta, hogy a srác szomszédjába vámpír költözik, ez lesz az események elindítója, de basszus, ez a filmben is kiderül villámgyorsan. Nem megy el 1 óra az építkezéssel és a lassú felfedezéssel, elég gyorsan megkapjuk a sűrűjét. Ez csak a Frászkarika végére nyomja rá a bélyegét, mert a 2 órás játékidő egy kicsit túl sok így.

Ami biztos, hogy nem vehető komolyan a film, félni nem igazán lehet rajta, viszont szórakoztató. Áll a horror-vígjáték besorolás, a téma miatt, de inkább az utóbbi dominál, csak nem hascsapkodósan, hanem magát parodizáló önreflekciósan. Kiemelni mindenképp Colin Farrell-t kéne még, hiszen remekelt a vámpír szerepében. 7/10 simán.

Ezzel a filmmel az a baj, hogy a rengetegnél is több ügyvédes sorozat kicsit kinyírta. Pedig a klasszikus krimiket idézte, ahol olvasol ezerrel, hogy a rejtély teljes megoldását megtudd végre. Nem hiába, egy Michael Connelly regényből készült.



Ami szomorú, hogy a film történetéről rengeteget elárult az előzetese. Egy csavaros krimi, amit ügyvédes köntösbe bújtattak; kicsit alamuszi, de azért normális védővel a főszerepben. Ennyit elég tudni azoknak, akik kimaradtak eddig a trailerből. Konkrétan a film első óráját nyírták ott ki 2 percben...

Az biztos, hogy a film castingosa kitett magáért. Matthew McConaughey visszatalált a gyökereihez, a védenc szerepére választott Ryan Phillippe pedig tökéletesen hozta amit neki ott kellett. Utóbbi szerepére hirtelen nem is tudnék mondani jobb nevet. Hogy melléjük Marisa Tomei, William H. Macy és Bryan Cranston asszisztált, az már csak külön öröm. Szerintem az ügyészséget képviselő Josh Lucas is kiemelhető lenne, ha nem lett volna ennyire elnyomva az ő oldala.

Negatívum, hogy Az igazság ára a közepén szétesik kicsit. Nem tudom jobban leírni, olyan, mintha onnan kivágtak volna vagy 20 percet, hogy fogyaszthatóbb legyen. Szerencsére a darabosság után talpra áll a történet, a végére megnyugtatóan összeszedi magát a film.

A rendezéssel és a fényképezéssel nincsenek komolyabb bajok. Semmilyen díjat nem fog nyerni sehol, de a rengeteg közeli beállítás hatott. A már említett alakításokat pont jól emelte ki, hiába volt "in your face" néha. A karakter volt olyan, azt kellett hangsúlyozni, a harsányságát, a keménységét, az italos megzuhanását és a többit.

Az igazság ára értékelés

Mint említettem, hiába jó krimi/ügyvédes, az utóbbi évek tévés felhozatala rendesen elvesz az éléből. Itt külön poén, hogy mint olvastam, sorozat lesz belőle. A formula adott, a Lincoln hátsó ülésén berendezett iroda pedig kellően "különleges" egy sorozat alapmotívumának. Maga a film 7/10. Kicsit visszanyúlt a régi időkbe, a jelenben nincs annyira sok hely a hozzá hasonlóknak, és sikeresen helyt állt.

A film, amit Aston Kutcher kinyírt. Azért merem ezzel kezdeni, mert a Friends With Benefits nagyon hasonló a Kutcher és Portman főszereplésével készült No Strings Attachedhez, csak épp sokkal jobb annál, viszont egy éven belül kettő ebből sok. És sajnos a Strings előzött a mozikban.



A történet már a címből egyértelmű. Bizony, ez egy olyan film, amiben a férfi-nő barátság szexuális töltetével foglalkoznak. Avagy a két főszereplő jóbarát, aztán egyik este elhatározzák, hogy hiányzik nekik a szex, és különben is, az csak egy sport, szóval nyugodtan csinálhatják egymással, nem lesznek szerelmesek. Ajaj, gondolom a fordulat kitalálhatatlan mindenki számára.

Igazából nincs baj a film kiszámíthatóságával, hiszen a két főszereplő egész kellemesen játszik, a kliséket kicsit máshogy használó forgatókönyv pedig 60 percen át nyugodtan repíti a történetet. Hülyünek, szexelnek, New Yorkban lógnak. Az egész onnan esik szét, amikor a kötelező drámát beleerőltetik a barátságba. Biztos az az extra.

Egyikőjüknek sem ez élete alakítása, de Mila Kunis és Justin Timaberlake erre a szerepre nagyon jó volt. Jobb mint a Kutcher & Portman páros a hasonló témájú No Strings-ben. Mondjuk erről az is tehet, hogy az utóbbi sokkal inkább kommerzre volt szabva. A Friends With Benefits próbál megtartani egy kicsit az indie komédiák hangulatából, sikeresen, mielőtt lefutja a kötelező köröket az utolsó 30 percében.

Tudjátok mi volt a film legnagyobb baja? Hogy a romantikus bonyodalommal nem elégedtek meg, be kellett csempészni egy kicsi alzheimert is apai ágon. Jaj, látjuk, hogy miért ilyen elzárkózó a főszereplő, nem kell ennyire sulykolni kedves filmkészítők. Hogy a másik "barát" anyját ne is említsük, aki szintén nagyon okosakat mondhat, mielőtt jön a végső grandiózus jelenet. Hiába na, gondolom feltűnt, hogy a klisés utolsó 30 perc nem tetszett annyira.

Barátság extrákkal értékelés

A hibák ellenére is baromi jól szórakoztam. Szerethető film, de azért sikerült a 7/10 tartományba leküzdenie magát, ennek ellenére simán felülemelkedik a mozikba kerülő romantikus szirupok többségén. Ez mondjuk azok szegénységi bizonyítványa is.

Ez a film teljesen elszállt. Baromi szórakoztató, komolytalan, és a többi. Minden adott volt a kellemesen eltölthető másfél órához, amit végül sikeresen szállított is a Drive Angry. Na meg Cage új haját is megcsodálhattuk.




Elszúrhatták volna, ez tény, ha komoly arccal próbálják előadni a "pokolbol megszökik, hogy megmentse az unokáját" történetet, de szerencsére ezt megúsztuk. Helyette inkább csak lubickoltak az over te top szerepükben. Cage legyakott majdnem mindenkit, ezt viszonozták is felé, Billy Burke hozta amit a Veronica Mars vége felé, William Fichtner pedig kb. mindent vitt.. volna, ha Amber Heard nem ennyire, baszki mennyire szép. Nem lesz minden idők legjobb színésznője, de hatalmas eyecandy merényletet művelt itt. Na jó, Fichtner még így is ütött mindenkit, vagy épp elgázolt.

Baromi jól szórakoztam, 7/10 a trashfilmek között simán, de majdnem vitte a 8-at is. Reméljük Cage hasonló mentalitással vágott bele a Ghost Rider második részébe, magán nyugodtan poénkodva, de mégsem szánalmas "mi a fenéért vállalta el" szintre süllyedve.

A film itthon is siker, Amerikában is, de ha belegondolunk akkor nem véletlenül alakult így. Mindenkinek volt már borzasztó főnöke, akit legszívesebben 2 méter mélyre temetett volna. A különbség, hogy az idióta főszereplők neki is állnak, hogy ezt a gondolatuk átültessék a valóságba.



Az első 40 perc konkrétan azzal telik, hogy bemutatják a Förtelmes főnököket, azt ahogy szivatják, zaklatják a dolgozóikat. Azok meg tűrnek és tűrnek, aztán elszakad a cérna. Első utuk az alvilágba vezet, ahol Motherfucker Jones, a 10 évet durva dolgokért sitten töltő csávó látja el őket jótanácsokkal az ügyben. Innen kanyarodunk oda, hogy saját kezükbe kell vegyék a gyilkosságok elvégzését, és lesz tulajdonképpen jó a film.

Bár tele van vígjáték-vígjátéki elemekkel, azért néhol úgy kavartak fekete humorral is, mintha a Coen tesók tettek volna megjegyzéseket a forgatókönyvre. Sajnos a tetőpontra minden ötletük elfogyott, így a film utolsó 15 perce nem jó, de azért nem nyírja ki az előtte szállított szórakoztatást. Különösen bugyuta a vége, tényleg, szinte fájt, de előtte rengeteget lehetett röhögni.



Mivel láthatóan nem a forgatókönyv csavarossága emeli ki a középszerből a Horrible Bosses-t, bár 1-2-3 hatalmas duma belefért, így nyilván máshol lapul a siker záloga. Pontosan, három olyan főszereplőt találtak, akik jól elvoltak közösen. Nem elég, hogy alapból remek mindhármuk komikus időzítése, de trióként, egészként baromi jók. Elhülyülnek egymással, ez a végefőcím alatt mutatott elrontott jeleneteken is látszik.

A főnököket alakítók pedig kőprofik, beléjük aztán főleg nem lehet kötni. A kokós Colin Farrell volt a legjobb, talán mert a Kevin Spacey által alakított csávó túlságosan valóságszerű volt, a munkatársát szekuálisan zaklató Jennifer Aniston pedig elég poénos.

Azt nem tudom, hogy Jennifer Aniston testével mit műveltek mostanában, de idén belehúzott a jó nő imidzs építésébe durván. A Kellékfeleségben és itt is remekül nézett ki. Ebből akar még élni pár évig, mert a színésztehetsége nem igazán repíti előre, elég csak megnézni a "komoly" filmjeit.

Förtelmes főnökök értékelés

Remek szórakozás volt. A rendezés néhol TV-sorozatos, de a 7/10-es pontszámba könnyen belefér így is. Vannak nála sokkal jobbak, de idén azért nem szabad elszalasztani.

Szinkronosan láttam. Amit tudni kell, hogy a film végén Helta Olga nevét említik fordítóként, szóval egy idézetnek rögtön utána kellett nézni, mert elég furcsának tűnt. Tippre az "I'd like to bend her over a barrel and show her the fifty states."-ből lett az "Úgy felnyalnám a plafonra, hogy spaklival kéne lekaparni". Hasonlóan kreatív megoldások lehettek máshol is. Ez azért centire ment asszem.

Kis független film, amiben vámpírokat döfnek le, méghozzá nem CGI segítséggel? Hát persze, hogy jöhetett. Gondolom ők is gyorsan rájöttek, hogy minimális harcnál többre nincs pénzük, vagy csak filozofálni akartak, így bizony egy lassú, de hangulatos filmet sikerül kotyvasztaniuk.



A készítők nagy rajongói lehetnek a Road és a Thin Red Line filmeknek, hiszen a vámpírok ellenére ezek kevert és higított verziójának tűnt a Stake Land. A főszerepelő srác folyamatosan próbált mélyeket mondani a belső monológban, miközben az apokalipszis utáni Amerikán keltek át. Nem is tudom miért ugrott be a Road, hiszen itt még élhetőbbnek tűnt a környezet, de valamiért mégis, nem csak az utazás miatt, hiszen az rengeteg Posztapok filmben van.

A vámpírok? Bár emberszerű volt a kinézetük, de állatként viselkedtek, csak ösztönből, bután. Őszintén szólva inkább zombikra hasonlítottak, csak épp elégtek a napfényben. Bár főszereplőink vadásztak a lényekre, gyűjtötték a fogaikat, de bajuk inkább az emberekkel akadt.

Hiába na, a civilizáció halála után az emberiség maradéka középkori szintre süllyed vissza, csak épp akad pár komolyabb fegyvere mellé. Természetesen a vallás tette be a kaput itt is, pár túlélő város elzárkózott a hit minden formájától, míg mások tejes fanatizmusba torkolltak.

Negatívumok közé a főellenséget sorolnám. Ki kellett volna hagyni, bár azzal 15 percet dobnának az amúgy is rövid játékidőből. A másik rossz húzás, hogy olyan befejezetlen a film. Mondom ezt úgy, hogy a fő szálat természetesen lezárják, a fiú története kerek egésszé válik. Vagy csak egyszerűen érdekelne még pár történet ebben a teremtett világban? Hm, lehet, hogy ez.

Stake Land értékelés

Valahova 7/10 környékére lőném be. Valami hiányzott a 8 ponthoz, újra nem nézném mostanában, de a folytatásnál rögtön ott lennék. Kicsit furcsa érzés.

A film nem az egyediségéről lesz híres, ahogy nagy utóéletet sem jósolnák neki, de működik. James Wan (Saw) nem váltja meg a világot, viszont végig élvezetes ijesztgetős horrort hoz nekünk. Na jó, az utolsó 10 percben már nehéz félni, de előtte van pár mozzanat, ami huhh.



A történet annyi, hogy család egyik gyereke leesik a létráról, egyenesen kómába. Az orvosoknak tippje sincs, hogy miért nem javul az állapota. A szülők tehetetlenül viselik a helyzetet egészen addig, amíg fel nem tűnnek a szellemek.

A film a klasszikus "öreg házat kísértik" alapokra építkezik, de csavar rajta párat. Igazából megijedni rajta csak a tipikus "hatalmas hangeffekt és hirtelen villanó kép" miatt lehet, de mondom, valahogy megmarad a tempó, végig érdekes marad, jó pár sorstársával ellentétben. Szerencsére még két főszereplő mellé castingolt névtelen színészekkel sincs baj, a gyerekszínészek meg úgyis keveset vannak.

Ha az Insidious költségvetésének 1,5 millió dollárjára nézünk, akkor bizony dicséretes, hogy mit hozott ki belőle Wan.

Aki arra kíváncsi, hogy milyen egy művészfilm-szerűségbe csomagolt akció-thriller, az mindenképp nézze meg Joe Wright filmjét. Az Atonement és a Büszkeség és balítélet rendezője megpróbálkozott a stíluskeveréssel.



Bár nem így születhetett a fogatókönyv, de nyugodt szívvel merem megváltoztatni a film történelmét. Szóval Wright készíteni akarhatott egy filmet a semmiből, az "otthon nevelésből" a valóságba szakadt lányról, ahogy azt letaglózza az ingerek sokasága. Pénzt meg úgy kapott, ha izgalmasabbá teszi valahogy. A maga módján ennek megfelelt. Vagy csak akart csinálni egy akció-thrillert, de nem tudott teljesen elszakadni eddigi tudásától.

A történet röviden annyi, hogy az Eric Bana által játszott apa a vadonban tökéletes harci géppé neveli gyerekét. Egy a célja ezzel: szerelme, Hanna anyjának a halálában igazságot tenni. A havas pusztán a lány álmodozik a lexikonból ismert világ után, így 16 éves korában, mikor készen áll a feladatra, meg is kezdik az akciót. A többit majd meglátjátok.

- Shall I let him go?
- As opposed to what?

A film teljesen költői. Meglepően szép. Ez még az akciójelenetekre is illik, így nyilván köze nincs egy Halálos iram 5-höz, de miért is lenne. Inkább táncra hasonlít a verekedés, az erőszak pedig gyors és kíméletlen. Mindeközben a lány rengeteg mindennel és mindenkivel szembesül. Túltelíti a világ sokszínűsége, bár az apjától kapott "légy éber" tanács sok mindenen átsegíti. Ez illik a film mélypontjaira is, hiszen a forgatókönyvíró izzadhatott még volna bőven, hogy több fantázia legyen a karakterek múltjában, és ne kelljen egy "most mindent elmondok"-szerű jelenetbe belefutnunk.



Nyilván a helyszín, főleg Európa is rányomja bélyegét a film hangulatára. Ez a Bourne-on is sokat segített anno. Na meg a fényképezés, ami különösen a végső leszámoláson dobott. Meg annak a felvezetésén. Meg még előbb egy ajtóberúgáson, meg még... lehetne sorolni. Nagyon profi munka többnyire.

Szerencsére a főszereplő Saoirse Ronannak sincs szégyenkezni valója. Ez sem meglepetés természetesen, tehetséges a lány. A rosszak oldalán pedig Cate Blanchett remekelt. Nem semmi szembenállás, amit a felnövés mellett kell letudnia a lánynak.

Hanna értékelés

A filmnek nincs alcíme, kész. A pontszáma pedig 7/10, mert a Chemical Brothers pont felhúzta eggyel. A soundtrack azóta is lepergett párszor, így már el is felejtem Hanna szökésének a bénaságát.

Elsőre az jutott eszembe az Azutánról, hogy Eastwood érzi a korát. Konkrétan a halál utáni rész kezdte érdekelni. Forgatott is róla egy filmet. A néző számára is érdekes lett? Valamennyire mindenképp.



A Hereafter három szálon tart egymás felé. Sajnos pont ez lett a gyenge pontja is. A végén találkozik a főbb szereplők élete, de nem elég jól, ami kicsit megkeseríti az addig látottakat. Pont azért, mert mind a 3 külön álló történet nem tud elég mély lenni, hiszen nincs rá idő az összesre. Így kicsit súlytalan lesz közülük az egyik legalább.

Hogy mégis mi van a halál után? Senki sem tudja, de az egyik elméletet láthattuk most. A film hangulata, aprólékos kidolgozása (a tsunami bemutatásán megizzadtak a számítógépek is) miatt egy 7/10-et adnék mégis.