Egyszer felhívtak a barátnőim, hogy itt vannak a videótékában és javasoljak nekik valami jó bőgős filmet, mert olyanra vágynak. Nekem hirtelen a Big fish jutott eszembe, és jó választásnak bizonyult, sírtak is rajta fél este. Anno eléggé megosztotta a film a Tim-Burton-rajongókat, az ismeretségi körömben lévőket legalábbis: a könnyekig meghatott lányokon kívül elégedetlenkedő és csalódott ifjakra is emlékszem. Valamennyire érthető is a csalódottság, hiszen a Nagy hal eltér egy kissé a szokásos „Tim Burton-ös” meséktől: kevésbé sötét, nem kifejezetten hátborzongató, és megkockáztatom, hogy a szokásosnál nagyobb mértékben játszódik a valóságban. Illetve, nehéz eldönteni, mennyire játszódik a valóságban, éppen ez benne a lényeg.



Edward Bloom (Albert Finney / Ewan McGregor) halálos ágyán fekszik, ezért fia, Will (Billy Crudup), aki már három éve nem beszél vele, most bájos francia neje kíséretében meglátogatja. A film során Will apja mesél, Will pedig történetein keresztül megpróbál közelebb jutni valamiféle igazsághoz apjával kapcsolatban. Ez egyáltalán nem könnyű, az öreg Edward ugyanis folyamatosan hazudik. Vagy legalábbis színes, valószerűtlen történeteket talál ki: csodás kalandokat mesél, amikről nehéz eldönteni, mennyi közük van a tényekhez. Esetleg semennyi.

Edward kisfiú korában meglátta egy boszorkány (esetleg a falu végén élő furcsa öregasszony) üvegszemében tükröződni, hogy hogyan, milyen módon fog meghalni. A kis Edward innentől fogva mérhetetlenül kalandvágyó és vakmerő lett, hiszen végig tudta, hogy nem az Óriás fogja megenni, nem a koreai katonák kapják el kémküldetése során, nem szenved munkahelyi balesetet a cirkuszban, hanem a boszi-szemben látott módon éri majd el a vég. Edward tehát számos, hihetetlen és varázslatos kalandba keveredik, vagy legalábbis ilyenekről szóló mesékkel traktálja környezetét. Barátai, és bájos felesége (Jessica Lange) úgy tűnik, nem bánják, fiát azonban egy bizonyos életkor felett mérhetetlenül idegesíteni kezdi a dolog: hogy apja sosem őszinte, hogy folyamatosan a fikció mögé rejtőzik. Ezért megszakítja vele a kapcsolatot, most viszont, hogy az öreg haldoklik, Will azt reméli, talán kiderül végre, milyen is volt az igazi Edward Bloom. Egy mesebeli aranyhal közvetlen rokona, vagy csak egy nárcisztikus, hazug öregember. Ennek megfelelően régi iratok között kutat, a család ismerőseivel beszél, és felkutatja apja gyanús nőismerősét is (Helena Bonham-Carter).

A film nagy része Edward meséinek képi megjelenítéséből áll, ami ennek megfelelően valószerűtlen, fantáziadús, esetenként bizarr, de általában gyönyörű: vándorcirkusz különös teremtményekkel, víz alatti erdő, tízezer nárcisz, dögös thai sziámi ikercsajok. Mind a képek, mind a történet végig valahol az ijesztő komorság és a napfényes giccs határán egyensúlyoznak – mint általában a mesék. A háború ugyan borzalmas, a boszorkány üvegszemű, de az óriás azért jóságos, a szerelem pedig nyilván örök. Edward történetei időnként egészen valóságosnak tűnnek, máskor azonban nyilvánvaló népmesei elemekből állnak.



A Daniel Wallace regényéből készült történet végig valahol valóság és képzelet határán játszódik, és szemmel láthatóan Will Bloom az egyetlen, akit ez zavar. Valamelyest végülis választ kapunk a kérdésre, hogy mennyi volt Ed történeteiből a valóság, de nem teljesen. És egyáltalán, számít ez? Egyáltalán van ilyen határ? Honnantól nevezhetünk valamit kitalációnak és honnantól csupán szubjektív értelmezése ugyanannak a valós ténynek? Van-e egyáltalán olyan, hogy tökéletesen tényszerű vagy tökéletesen képzeletbeli? A nárcisztikus Edward énvédő mechanizmusa a fantáziálás volt, megfosztva őt ezzel az őszinte, „valódi” emberi kapcsolatoktól? Vagy gazdagabb lett azáltal, hogy egy egész elképzelt világot gondolt maga köré? Vagy nem is képzelt el semmit, hanem egyszerűen különbözőképpen látjuk a világot, mi emberek, és Edward ilyennek látta? És van ennek bármiféle jelentőség egyáltalán? Ilyen kérdéseket vet fel a film, választ pedig csak részben ad, és én épp ezért szeretem.

Nagy hal értékelés

Érdekes hangulatú családi dráma nagyon sok mesei elemmel, színes, lenyűgöző, kicsit bizarr képi világgal, Oscar-jelölt filmzenével és remek boszorkánnyal, 9/10 pontot adok rá. Biztos vagyok benne, hogy páran giccsesnek találják ezt a filmet, de mindenképp érdemes megnézni, és legyen nálunk zsebkendő.

Az év legjobban várt filmje, ami a hatalmas várakozás által sugallt szintet is túlszárnyaló élmény. Tudjátok, vannak azok a filmek, amik nem változtatnak meg, csak amikor kijössz a moziból, akkor még ténferegsz egy kicsit, annyira a hatásuk alá vonnak. Hát ez ilyen. Legutóbb a Sunshine ütött ennyire nekem, de ez nem a legjobb példa, mert páran most lehet elijednek, akiknek az a scifi nem tetszett, de nem kell aggódni, ez teljesen más. Ott úgy megperzselt a nap, hogy kiszáradt a szám, itt meg majd meg megfagytam, annyira jéghidegen éjkék ez a film. Nincs kecmec, a legjobb szuperhősös film trónján most egy darabig ez a sötét lovag fog ülni.



A történetből én sem akarnék többet felfedni, mint amit a trailerek tettek. Van ez a Batman, aki Gotham védője, meg van ez a Joker, aki meg akarja ölni a Batmant, mert csak. "It's simple, kill the Batman." Ezen kívül van még egy Harvey Dentünk, aki ügyész, és az összes gonosztevőt be akarja zárni a börtönökbe. A többit meg majd kiderül, amikor megnézitek, mert ha van idén kihagyhatatlan mozi, akkor ez az.

Nincs mese, ez egy fantasztikus film lett úgy, hogy a Batmant szinte háttérbe szorították. Az első részben bemutatták a "hőssé" válását, most viszont nagyobb falatot kapott a nép és az erkölcs, meg hasonló emberi értékek, miközben a Joker szinte kikezdte a civilizáció legelemibb törvényeit. Azért természetesen túloztam, Batman is fejlődik, jobb, nagyobb emberré válik valahol, miközben néha majdnem átadja magát az állati énjének. Mindezt úgy, hogy már a jelenléte, a létezése is egy komolyabb ellenfélért kiállt, egy másfajta gonosztevőért, mert a hagyományosok tehetetlenek vele szemben.

You either die a hero, or you live long enough to see yourself become a villain.

Christian Bale ismét hatalmasat alakított, tökéletes választás volt a Batman szerepre, de az az igazság, hogy eltörpült a többiek mellett. Én most Aaron Eckhartot venném itt előre, aki lenyűgöző volt Kétarcként, főleg amíg nem volt kétarc. Gotham Fehér Lovagja, aki álarc nélkül mer kiállni a bűnözők ellen, kerül amibe kerül. Tudjátok mi Aaron nagy szerencsétlensége? Hogy Heath Ledger uralta a filmet Jokerként. Hiába alakított nagyot Aaron, egyszerűen túl erős volt a mezőny. És ha már itt tartunk, én bírom Maggie Gyllenhaalt, a Felforgatókönyvben szinte szerelmes lettem bele, de szerintem ezért felesleges volt lecserélni Katie Holmest. Egyszerűen labdába sem rúghatott ebben a férfifilmben.

Végül pedig a Joker. Innentől szinte körbe lehet nevetni azt, aki szerint csak a haláleset miatt lett felmagasztalva Heath Ledger alakítása. A trailerek is azt sugallták, hogy ez nincs így, de most láthattuk, hogy mennyire eggyé vált a karakterrel, és milyen apróságokat tett hozzá, hogy teljes legyen a kép, hihető ez a pszichopata. Ez a megfoghatatlan bűnöző, akit nem olyan dolgok mozgatnak, mint a maffiát, hanem... nem is tudom mi. Nem ember, nincs múltja, amikor a sebhelyeiről beszél akkor mindig hazudik, és úgy alapvetően megfoghatatlan, mert amikor mégis sikerül fogságba ejteniük, akkor is tehetetlenek vele. Egyszerűen elemi gonosz, nem pedig "kényszerű", mint a többiek, akik csak gazdagok akarnak lenni tulajdonképpen. Szerintem feleslegesJ ack Nicholsonhoz hasonlítani, ez egy teljesen más Joker, és ez egy teljesen más Batman film - ez utóbbit már a Batman Begins óta tudjuk.



Christopher Nolannak azt hiszem nagyon sokat köszönhetünk. Úgy mert ehhez a szuperhős témához nyúlni, és megmenteni a Batmant a mellbimbós páncélra tapadt mocsoktól, hogy közben minket is könnyedén magával rántott a víziójába. És ezúttal még rá is szólt az operatőrre, hogy nem kell annyira rángatni a kamerát a verekedéseknél, meg az akcióknál. Igen, a dráma mellett nyilván fontos ez is. Most nem volt kiapadó pénzcsap, mindent teljesen kidolgozhattak. Azt viszont nem tudom, hogy mi lett volna, ha bevállalják a R besorolást és egy kis vért is kaphatGotham. Ez a film így sem érthető módon kaphatta meg a pg-13-mat, a stúdió nagyon durván lobbizhatott érte, mert elég sok ártatlan ember esik áldozatul a városban dúló harcnak.

A sötét lovag értékelés

Végül egy 9/10, mert néhol még egy picit lehetett volna javítani rajta. Kétszer picit zavaros volt a cselekmény számomra, olyan érzés mintha ezt 180 percben akarták volna elmesélni, de össze kellett vágni 150-re, hogy két és fél óránál ne legyen több. Viszont itt említeném meg, hogy a film felirata egyszerűen gyenge volt. Mintha nem nézték volna össze a filmmel, és valaki hallás után csinálta volna. Példákat a spoilerek miatt nem mondanék, mert a film végéről ugrik be egy hatalmas, meg aparty crashelésből, de tényleg nem olyanokról van szó, hogy "blue" helyett "sötétet" írtak esetleg, mert úgy illett jobban a magyarba, hanem mellément sorokról.

Vigyázat, a kommentek között lehetnek spoilerek, de az írásomban szokás szerint igyekeztem nem elejteni egy komolyabbat sem, max olyasmit amit a trailerekben láthattunk.

A Pixar megcsinálta. És ezt most úgy írtam le, hogy én a Hihetetlen Verdák duó óta marhára nem vagyok Pixar rajongó. Rendben, a Némó meg a Szörny Rt. meg a Toy Story-k a kedvenceim az animációs filmek között nyilván, de a halas kaland után a szememben vesztettek a varázsukból. Most viszont helyreállították az egyensúlyt. A Wall-E számomra szinte minden animációsat hátrataszított, és még csak nem is a gyönyörű kidolgozás miatt.



Igazából össze lehetne foglalni a történetet 2-3 mondatban, de ha a rengeteg eddigi trailerben nem volt benne teljesen, akkor én sem fogom itt kifecsegni. Legyen elég annyi, hogy az emberiség a földön hagyta a Wall-E-kat, hogy rakjanak rendet. Aztán a hosszú évek alatt csak egy legény maradt talpon a vidéken, a főhősünk, aki két perc alatt simán megkedvelhető, és mellesleg személyisége van, a sima robotokkal ellentétben. Egy dolog zavarja csak, a magány, de mindez megváltozik egy szép napon, amikor Eve a földre érkezik.

Emlékszem sokan előre temették az egészet, mert "két órán át alig beszélnek? 10 perc alatt megunható". Hát ebből egy dolog biztos, tényleg alig beszélnek benne, de a másik távolabb nem is állhatna a valóságtól. Bár nem bonyolult a történet, hiszen úgy van tervezve, hogy gyerekek is értsék, de tényleg nem annyi az egész, hogy 1 órán csak Wall-E-t bámuljuk, ahogy rendet rak a földön, nagyon nem. Végig gördül előre a sztori, nincs azzal gond, és még egy kevés tanulság is befért. A Pixarék tudják már rég, hogy fontosak a karakterek meg a történet is, nem elég a technikai megvalósítás meg előrelépés.



A film pedig egyszerűen gyönyörű, és megható. Gyönyörű, mert azért a kivitelezés természetesen olyan, hogy az állad leesik a padlóra néhol. A Kung Fu Pandánál említettem, hogy már elég magas szinten van az animáció ahhoz, hogy a történet legyen a lényeg, ne az előállítás, és ez ide is áll, de mégis rátettek a lapáttal. Legyen szó akár akár a szeméttel borított földről, vagy a fantasztikusan megalkotott főszereplőkről, akik gépek, és így korlátozottak a lehetőségeik a mimikára, mégis teletöltötték őket élettel. És megható, mert olyan szép szerelmi történet, mosolygással és izgalmakkal, amit öröm nézni. Tánc.

Wall-E értékelés

Először csak 8 pontot akartam rá adni, de hülyeség, még most is mosolyt varázsol az arcomra, és az animációs filmek között ez a kis robotos kaland az új király egy darabig. 9/10. A mese, ami kiragad a világból kicsit. Még meg akartam említeni, hogy a rengeteg apróság is segített a felfele kerekítésben. Egyszerűen olyan részletekre figyeltek, amik a második nézéssel (majd blu-ray-en) még jobbá fogják szerintem tenni az élményt. Meg azt is meg kell említeni, hogy M-o majdnem ellopja a showt a szeméttömörítő barátunkól, ahogy azt az első trailer beli feltűnése után lehetett látni előre.

Mellesleg mennyire jó volt az előtte levő kisfilm is? Plusz milyen cool cég már a Pixar. Most pedig beteszem a soundtracket, és subidubi. Louis Armstrong - La Vie En Rose.

- Welcome to the mindfuck.
- Am I alive?

Jó kérdés. A film több részre van osztva, s rögtön az első rész előtt látjuk Ryan Reynoldsot, amint épp elhajt mellette egy busz. A busz oldalán az ő sorozatát reklámozzák, amelyben zsarut játszik. Ezután benyom némi crack-et egy baromira ronda nővel, és észreveszi, hogy nincs köldöke. Ryannek, nem a nőnek. Mindezt azután, hogy farmerostúl beállt a zuhany alá. Először felhívja a 911-et, de végül inkább maga hajt a kórházba, miközben a hátsó ülésen is ő ül, méghozzá duplán, szakállal meg szemüveggel.

Lehet, hogy felmerült a kérdés: mivan? Keressétek a kilenceseket!



Innen hagynak minket kicsit ellazulni, egy sima háziőrizetes sztoriba, de nem sokáig élvezhetjük a megszokott területet. Ahogy az első mondatban írtam, welcome to the mindfuck. A film második fejezetébe a belépő egy furcsa fény, miután a főszereplő szomszédja azt mondja Reynolds által játszott Gary-nek, hogy bízzon benne. Mi már bízunk az író és rendező John Agustban addigra.

Inkább a szereplőkről ejtek egy-két szót. Ryan Reynolds, aki a háromszor három főszereplő közül az egyiket játssza, elég nehéz feladattal szembesült itt. Érdekes, mert mind a három embert különbözőképp kell alakítania. Az első néha még az angol szavakat sem tudja rendesen használni, a másik pedig egy intelligens író. Pont Reynoldsból nem néz ki ilyet az ember alapból, de sikeresen megbirkózik a feladattal. Hope Davis-re, aki ugyanúgy három főszereplő, meg nincsenek szavak, annyira furcsa a filmben. Viszont érdekes a nagyon megszokott színészeket új szerepben látni. Igen, az egyik "mellékszereplőre" gondolok, Melissa McCarthy-ra, aki a Gilmore-ban Sookie-t játszotta. Most is jó, de amikor a teljesen aranyos nő hirtelen kivág egy olyat, hogy "különben összetöröm a térdkalácsaid", az azért pislogásra készteti a nézőt.

Elsőre egy furcsa casting döntésnek éreztem, velünk való játéknak, de idővel értelmet nyert, hogy miért pont övé lett a szerep. Kvázi rá írták (ez más nézőpontból el is hangzik a film alatt), hiszen amikor a film közben felkérik egy sorozat főszerepére, egyúttal a Gilmore Girls-ös múltját is befűzik, a mi valóságunkat a Nines-ba. Az egészet úgy, hogy pont az a rész, ahol magát alakítja, az érződik valótlannak leginkább. A mi életünk. Fenékig!



Ennyi az egész? Ez ilyen rendhagyó filmkritika-bejegyzés lett. Össze foglalhatnám egy mondatban, de az baromi nagy spoiler lenne, röviden meg nem lehet leírni. Bonyolult. Fantasztikum. Élmény. És mindenki a rendező jóváhagyásával warezolhatja le. "It’s not hard to find The Nines online. And won’t think less of you. Probably."

Amúgy tetszik, amikor leoltják a TV világot. Az egyik részben pilotot forgatnak (ne kérdezzétek hogy kerül oda, nézzétek meg, muszáj), és a pilotproducere megszólal, hogy "fontos nem összezavarni a nézőket". Minderre nagyon durva kontrasztot vet, hogy már 40 perce nézzük a filmet és nem tudjuk mi van. Más szóval a film írója elhiszi rólunk, hogy tudunk másfél órán át figyelni, és nem 60-as az IQ-nk, szemben a tévére készülő mainstream sorozattal.

Ez is olyan kibeszélős mint a Donnie Darko? Más, hangulatilag is más, senki ne keresse benne Donniet. Az utálók ne féljenek, a rajongók pedig ne úgy üljenek le, hogy ahhoz fog hasonlítani. Ezt csak a kibeszélhetőségre értem. Kár, hogy nem kap akkora hypeot, mint Donnie kapott anno.

Kiszórom a The Nines-ra a 9 pontot, hehe. Rendkívüli élmény volt. Természetesen igyekeztem kerülni a spoilereket, még ha elsőre nem is úgy tűnik. Az csupán illúzió. De nyugi, egy megfejtést mindenképp kapunk a végére. Ja, és szerintem ne olvassatok róla sok kritikát, hanem essetek neki, és nézzétek meg, mert minden egyes spoilerrel csökken a film élvezeti értéke.

Nem is tudom hol kezdjem, így biztos egy csapongó írás lesz a vége, viszont aki teheti, az marhagyorsan ne hagyja ki moziban ezt a fantasy- kaland- romantikus filmet. Még amíg játsszák. Mesefilm felnőtteknek, aminek a 138 perces hossza nem bátorítja az embert a megtekintésre, de miután kényelmesen elhelyezkedtem a székben, kb. 5 perc után elvarázsolt. Hiába na, Neil Gaiman, ezúttal nem Mirrormaskosan elborultan.



Az előbbi mondatra visszatérvén, Neil és a film készítői ezúttal populárisabban ragadják meg a fantázia témát, de így is, szinte teljes a varázslat. A történet röviden annyi (figyelmeztetés: nagyon röviden), hogy Tristan szerelmes egy világi javak iránt érdeklődő átlagos de szép leányzóba, és hogy bizonyítsa felé szerelmét, egy lezuhant csillagot kell elvinnie neki. Mondtam, hogy rövid. Természetesen a csillag még kéne pár személynek, de Tristan ér oda elsőnek, a többiek pedig üldözik egy darabon.

Hogy ez mégis miben fantázia? Az egész egy Angliai falu melletti királyságban játszódik, Stormholdban, ahova egy falon levő lyukon át lehet átkelni, ami így átjáró két világ között. A valóságtól elszakadt helyen pedig rengeteg dolog különleges. Például a varázslat mindennapos, mint hogy a poénok is. Ez utóbbi már nem is tudom kinek érdeme, ezért Neil Gaimannak fogom tulajdonítani a fantasztikus párbeszédeket. Már az alapötlet mennyire tetszetős, hogy a csillagok élőlények és így a lezuhant csillag például egy gyönyörű nő. Claire Danes-t meglátni és megszeretni a szerepben egy pillanat műve volt. De a sok apróság tovább növeli az élményt, ilyen például a villámok befogása és árulása. Szerintem fantasztikus ötlet.

A szereplők pedig, hát nagyon nagy a csapat. Egy gonosz boszorkányt játszik Michelle Pfeiffer és az elején van egy jelenet, amikor megfiatalodik, megnézi meztelen a popóját a tükörben és kacsint marha szexin. Vagy ott van egy gonosz király, akit Peter O'Toole játszik, és azt támogatja hogy a fiai megöljék egymást, hogy csak egy maradjon, mert az lesz a király. Ebből is rengeteg poénos jelenet van, mert a meggyilkoltak szellemei a királyságban ragadnak amíg nincs új király. Na jó, nem akarok minden apróságot ellőni. A nem nagyobb nevek is fantasztikusan játszottak, legalábbis a filmbe tökéletesen illően.

Akire még külön elszórok pár karaktert, az Robert De Niro. Azt hallottam, hogy a könyvhöz képest nagyon meg lett növelve a szerepe. Ezt el is hiszem, mert ott volt idő és távolságbeli gond igazán a filmben, de ezt hagyjuk, mert simán el lehet tekinteni attól az apróbb hibától, főleg mert szerintem marhajó az összes jelenet amiben a kalóz De Niro tiszteletét teszi.

Csillagpor értékelés

Erre én most egy 9/10-et adok így a szürke éggel teli napok közben, mert olyan jó napos hangulatot árasztott. Elvarázsolt, kiragadott a nyálkás időből, és végigmosolyogva a több mint két órátutamra engedett. A Hd változat kötelező lesz amikor kijön. Mondom, ha tehetitek akkor ezt moziban, amíg megy.

Nos aki ezt a filmet majd kihagyja, az nem is igazi akciófilm rajongó. Egyedül a régi és a könyv Bourne rajongóinak nézhető el, mert elvileg rosszabb azoknál. Ez utóbbi persze nem tűnik fel, hiszen a film 2 pillanatra ha megáll összesen! Úgy van, a Bourne trilógia záródarab eszement jóra sikerült, és még amerikát sem kell megmenteni hozzá, azaz nem kell annyira hatalmas ügy. Egyszerűen oda kell baszni, minimalistán.

Rögtön a film elején, az előző rész végén történt moszkvai üldözés utójátékát tolják a képünkbe, hogy gyorsan visszarázódjunk az eddigi hangulatba. Hát igen, akkor kellett volna békén hagyni a csávót, amikor nyugiban éldegélt a csajával. Most is azt keresi ki ő, miért volt pont ez a szakmája, és CIA/NSA gonosz ellenfélnek pedig a baromi jó alakítást hozó David Strathairn-t kapja. A Good Night Good Luck, We Are Marshall, meg hasonlókban már bizonyító Strathairn most sem okoz csalódást. Egyedül a még magasabb szinten levő gonosz olyan Halálos Fegyver 2-s. Nem is tudom miért ez ugrott be.

Amúgy meg tipikusan a bevált recepten ne változtass eset. Maradt a baromi sok kézikamerázás, de azt kell mondanom, hogy eme mesterremek elkészítője (Paul Greengrass) élvezetesre tudja azt csinálni, ami kb nagyon sok társánál izzadságszagú bénázás lesz. Igen, itt beleránt az akcióba, és a közelharci jeleneteknél néha olyan érzés, hogy ez az ütés pont elkerült. Mármint ha sikerül beleélned magad (ne ülj majd túl közel a vászonhoz).

Ezúttal is kap ellenfélnek pár, harci tudásban, hasonló kaliberű ellenfelet. Sőt, míg az első részben ugye a többi vele egyszintűvel csapott össze (vagy hogy mondjam, első generációs), addig a mostaniak már fiatalabbak, vagányabbak, könyörtelenebbek, szóval a következő szintet képviselik. Nem is olyan egyszerű lenyomni őket, szerencsére. Azért jól van érzékeltetve mekkora különbség van egy sima rendőr, egy gyengébb CIA ügynök, és egy Treadstone szinten kiképzett ember között.

Lehet ez most szentségtörés lesz, de a Bourne az "új" Die Hard. Hogy ezt miért mondom? Bár nem jut minden sarokra egy macsó beszólás, de sebezhető főhős, aki teljesen valóságos ember. Ő az, aki különleges körülmények között a maximumot kihozva magából, felülkerekedik az ellenségén. Nem célja az agyatlan gyilkolás, nincs is nagy bodycount, hiszen a kis sakkbábúkból úgyis kifogyhatatlan készletek vannak, rendőrt ölni meg, ha belegondolunk, nem igazán javasolt egy profinak sem, mert akkor mindent rákapcsolva kezdik üldözni.

Oké, rendben, hibák is vannak. Például a pont megérkezik és pont meglátja amit meg kell látnia klisé, de az a helyzet, hogy könnyedén szemet tudtam hunyni fölötte, mert a pörgést szolgálta. Persze, figyelhette volna a helyet 3 napig, de az a rész nem arról szólt. Egyszerűen tudod, hogy megoldotta volna a problémát valahogy máshogy, úgyhogy csak levágták az odavezető utat, mert különben ott tátongott volna egy kisebb üresjárat a filmben. Legalábbis szerintem.

A Bourne Ultimátum értékelés

Ahh, erre én adok egy 9/10-et simán, de jelenleg a kategóriájában ez bizony ütött. Amit sajnálok, hogy Matt Damon azt merte kiejteni a száján, hogy nem bújik negyedszerre is Bourne bőrébe pedig, talán a sorozatfüggésem miatt, nekem azonnal jöhetne a folytatás. Vagy mondjuk 2 év múlva, oké. Még mielőtt, nem, nem cam-ot néztem, hiszen egy akciófilmből az elég necces lenne, főleg egy Bourne-ból.

Nem is tudom hol kezdjem... Bevallom én kiszáradt szájjal néztem végig a Fountain-t, egyszerűen alig akartam hinni a szememnek. Könnyen lehet, hogy a film felét épphogy értettem, de így is teljesen elvarázsolt. Na lássuk, mi is az egy évezreden átívelés titka a Pí és a Rekviem egy álomért rendezője szerint.



Kezdjük ott, hogy a zene, hát az a hab a koronán, vagyis értitek. Clint Mansell ismét hatalmasat alkotott. Ő az aki a Rekviem egy álomértben is ugyanennek a rendezőnek (Darren Aronofsky, korunk egyik zsenije) működött közre, és ott is hasonló erővel dobott a film hangulatán. Most is az OST-t hallgatom, annyira csodálatos.

Aztán a színészi alakítások, hát ilyenkor vicces amikor Dr "három arca van" Cox leoltja Hugh Jackmant. Egész egyszerűen magával ragadó amit művelt. Nekem Rachel Weis valahogy ellenszenves mostanában, szóval ahhoz kellett egy kis idő, hogy az ő játékát élvezzem, de azért sikerült. A többiek meg ugye finoman a háttérben vannak (Randy az Earlből, hehe) tehát nem sok vizet zavarnak.

Harmadszor pedig a film vizuálisan is teljesen magával ragad. A jövőbőben játszódó rész csodálatosan nézett ki (senki se modern űrvárosokra gondoljon, semmi olyasmi nincs benne).

A történet meg, hát fogalmam sincs. Ugye sci-fi, de teljesen az érzésekkel operál. Van benne valami gömbben űrutazás, van benne 16. századi Spanyolország, és van benne jelen is. Ez utóbbi a legerősebb szál, e köré építkezik a többi. Amúgy keresik benne az (örök) élet fáját is, a halhatatlanságot, a halál elfogadását. Mondom, nem könnyen összefoglalható, biztos ezért bukott meg a mozipénztáraknál.

The Fountain értékelés

Részemről 9/10 pont, ez az amiért a filmeket kitalálták, a varázslatért (nem kertelek, egy könnycsepet is elmorzsoltam a film alatt). Ami ilyenkor megdöbbentő, hogy én Brad Pitt-et el nem tudnám képzelni a szerepben, most hogy láttam a filmet, pedig eredetileg ő lett volna a férfi főszereplő. Ha a Trójáért hagyta ezt itt, akkor mi csak jól jártunk vele, még ha így végül kisebb húzonevekkel lett bemutatva a film, ami az esélyeit csökkentette a pénztáraknál (igen, szerintem Brad azért nagyon húzónév, mint Hugh meg Rachel).

Hát igen, anyagilag eléggé bukta lett a film, hiába áll 10 ezer szavazat után 7,9 ponton, ha 35 millióból készült és mozikban 14-et hozott világszerte. Nálunk már ugye be sem mutatták, pedig ezt jó lett volna nagyvásznon látni.

Uristen mekkora klasszikus a Chinatown (Kínai Negyed). Amikor krissrac voltam sosem birtam vegignezni, mert halali unalmasnak tartottam, most meg alig pislogtam mikozben neztem. Jack Nicholson zsenialis, de tenyleg. Ezen felul meg hatalmas szovegei vannak. A nő szep, a filmben pedig nem csak 1 dolog tortenik. Gittes-t megbizzak egy hazassagtoresi ugyben, aztan kiderul egy es mas, meg 2 gyilkossag is bemaszik a kepbe, vegul az ugy a legnagyobbakhoz vezet, es az o sotet eletuk mocskos kis titkaihoz. Innentol SPOILER . . Bar minden jel a film pozitiv befejezesere utal (Gittes megszervezi a nok utjat ki az orszagbol), megis amikor behajtanak a kocsival chinatownba, erezzuk, hogy itt barmi megtortenthet, es meg is tortenik a gonosz gyozelmevel. Baromi jo a film befejezese. 9/10 Siman.

Szoval azt akartam mondani, hogy a Before Sunset az egyik legjobb romantikus, szerelmes film amit eddig lattam. Komolyan. Nem tulzottan szeretem az ilyen filmeket, de ez nem csopog folyamatosan, csak beszelgetnek. Es itt a masik nagyon jo dolog a filmben, amit rogton az elozmenyek ismertetese utan elmondok. Szoval volt egy napjuk + ejszakajuk '94-ben, amirol ezen film "elso resze" szolt. Ezt mondjuk en nem lattam, de siman elvezheto ez a film nelkule. Tehat szerelmesek lettek egymasba, de nem akartak, hogy ez a dolog a telefonokkal meg levelekkel elhalvanyuljon, igy megbeszeltek egy talalkozot, amire a csaj nem ment el. 9 evvel kesobb, az elso kapcsolatukrol irt konyvenek turnejan van Jesse, Parizsban. ekkor talalkoznak ujra, mert a csaj is olvasta a konyvet es 1-2 dolgot maskepp lat az eleteben (tenyleg nem tudtak elerni egymast az evek folyaman meg minden). Es itt van az ami miatt nagyon jo pluszban a film. Nincsenek benne idougrasok, vagy ilyesmi, setalnak, beulnek kavezoba, folyamatosan beszelgetnek, tehat nincs olyan, hogy latjuk amint elindulnak valahova, aztan kovetkezo kepen mar a kavezoban dumalnak. Es ugy minden a filmben, olyan termeszetesen dumalnak, es egyaltalan nem tunnek tokeletes embereknek, szar az eletuk meg minden, es ez az ami tetszett (plusz amikor a no majdnem megerinti a kocsiban, de aztan megsem, huhh). Na es a befejezes, hat tokeletes, komolyan, 2 mondat es vegig kellett neznem a feliratokat a film vegen mert annyira jo volt. Ugy beirnam most ide, de inkabb nezzetek meg a filmet mivel csak ugy mukodik tokeletesen a befejezes ha az elotte levo 74 percen is tulvagytok (aztan ussetek nyugodtan ha unatkoztok rajta).