Mi történik? Miért? És ki nézi meg ezt a filmet? Az IMDB-n már 6 pont alatt van, és most, így megtekintés után csak azt mondhatom, hogy nem véletlenül. Innen is gratuláció mindenkinek aki megúszta spoiler nélkül, mert én besz*optam sajnos. És nem a trailerekre gondolok, hanem a filmbeli tényleges dolgokra. Nézés közben el sem hittem, hogy ezt valaki így leírta 2 hónappal ezelőtt. Akkor azt hittem poén, most meg egy kicsit dühös vagyok, bár a film mindenféle előzetes tudás nélkül is durván közepes.

A történésekről igazából nem akarok túl sokat írni, mert minden egyes megtudott infó csökkenti az élményt. Legyen elég annyi, hogy a film címe teljesen a tartalomra utal. Valami történik, és emberek halnak meg. És akkor erről ennyit, oké?
A megvalósításról meg azt akartam mondani, hogy éljen az R besorolás, mert ezt vér nélkül elég nevetséges lett volna megcsinálni. Mondjuk Shyamalan kijelentette, hogy ilyen B-filmet akart, persze csak akkor, amikor már megjelentek az első negatív kritikák. Előtte meg a stúdió a filmen, és a sajtónak nem mutatták be, csak pár nappal a tényleges mozibakerülés előtt. Jó döntés volt? Szinte biztos vagyok benne, hogy igen. Ahogy feljebb említettem, az imdb pontszám folyamatosan esik, ahogy a trailerek által megetetett nép (a boxoffice eredmények alapján nem is kis tömeg) kijön a moziból és fellép a netre.
Az biztos, hogy Zooey Deschanel klubtagságomat megújítom majd a következő évre is, mert azok a szemek rabul ejtenek. Mark meg hozta a szokásos formáját. Annyira sokat nem kellett színészkedniük, lásd még a B-filmnek tervezte dolgot, így még a gyerekszínészek is könnyedén megbirkóztak a szerepükkel.
Nem ringattam magam kétes reményekbe, tudtam mire számíthatok amikor beültem erre a filmre. Nincs kecmec, ez bizony a romantikus kategóriába tartozik teljesen, és humorból nagyon kevés van benne. Ezt csak amolyan figyelmeztetésként mondom azoknak, akikben Paul Rudd neve a nevetéssel van még összekötve. Mondjuk a többségnek egy I Could Never be Your Woman után már nincsenek illúziói.

A sötét hangulatú bevezető után rögtön tisztázni szeretném, hogy a 27 idegen igen romantikus szörnyűséghez képest ez a darab egész szórakoztató volt. Egyrészt Lake Bell, mint női főszereplő, és mint nem annyira tökéletes, amolyan szomszédlány típus. Aztán ott volt Jason Biggs, akihez a film 3 nagyobb poénja közül az egyik tartozott. Komolyan, igaz, hogy 14 percet kellett várnom egy tényleg jó poénra, de ott sikerült végre megnevettetniük, és ezt művelte a "Pitebaszó", hogy a Jay and Silent Bob filmet idézzem. Aztán még ott volt Paul Rudd is, de valójában semmi kiemelkedőt nem alkotott.
A történet annyi, hogy a Paul által játszott karakter menyasszonyát agyonüti az esküvőjük napján egy jégszobor. Egy évvel később még mindig nem tud rendes párkapcsolatba kezdeni, ezért a testvére elrángatja egy szép médiumhoz, hogy az majd beszél a menyasszonnyal, aki végre elengedi. Szó-szót követ, egymásba habarodnak, ekkor tér vissza tényleg a volt kedves szellemme, és elkezd küzdeni a kapcsolatuk ellen.
Igazából annyira sokat nem akarnék írni róla, de Eva Longoria anti-alakítása mellett nem mehetek el szó nélkül. Simán egy elfogadhatóbb romantikus valami lehetne ez a film, ha Longoria kisasszony nem húzná le a francba a katasztrófa színészetével. Elhiszem, hogy a sorozatban jó yadda-yadda, de itt minden pillanatban amikor feltűnt a vásznon akkor megakasztotta a film menetét. Nem kicsit ő a legnagyobb negatívum ebben.
Ostrom? Inkább állóháború. Valami ilyesmi gondolat fogalmazódott meg bennem, amikor még csak a film felénél tartottunk. Merthogy összecsapások nem voltak, de még a marhaokos matekzsenik között sem. Az a helyzet, hogy Las Vegas ügyben újat mondani nehéz, így max a cool faktorra lehetne rámászni, de az meg marhára nem sikerült a rendezőnek. Egy biztos, maga a lapszámolás marhára nem izgalmas. De térjünk a történetre, csak előbb némi kép.

A filmre ilyet mertek ráírni a merketingesek: Megtörtént események alapján készült történet 5 tanulóról, akik megváltoztatták a blackjacket örökre. Nem pont így szóltak a reklámozók, csak nincs kedvem kikeresni a magyar taglinet, így az angolt ideferdítettem. Na most a filmből ez a megváltoztatták marhára nem jön le. Egyrészt mert a lapszámolás így 2000 körülre annyira nem újdonság, másrészt meg miben változtatták meg, abban hogy összedolgoztak? Gondolom kétfélte számoló van, az egyik amelyik emeli a tétet amint javul a pakli, a másik pedig aki így csinálja ahogy ezek a diákok. A társuk ül és számol, amikor javul a helyzet akkor meg jelez a haverjának, aki jön kaszálni. Mert ezt csinálta ez az csapat is. El tudom képzelni, hogy mondjuk a 60-as években ez a módszer újdonság lehetett, nade a film a jelenben játszódik...
A történet annyi, hogy a srácnak kell kb 300 ezer dollár, mert felvették a Harvardra, de nincs pénze megfinanszírozni a tanulását. Nos mivel ha az embernek kell pénz, akkor jön a lehetőség is, így itt is ez történik. A matektanára felajánlja, hogy szálljon be a lapszámoló-szakkörbe, és keressen marhasok pénz nem illegálisan - de a kaszinófőnökök által utált módszerrel - Vegasban. A bonyodalmakat meg mindenki képzelje bele. Csapaton belüli ellentétek, persze, és biztonsági szolgálat is kiszúrja a lapszámolást.
Az egészben talán az volt a legrosszabb, hogy tök amatőrnek tűnt a csalás bemutatása. Lehet, hogy a buta nézőkre tervezés miatt, mert ugye egy osztó vagy egy kamerákat bámuló biztonságis a napi 1000 játékos között nem szúrja ki könnyen, de ennek a tömegben elrejtőzésnek az érzékeltetése nem sikerült. Olyanokra gondolok, hogy a kicsit üresnek tűnő asztalnál levő kis tétekkel játszó számoló hátrafordul a haverjához, aztán látványosan összefonja a kezét a háta mögött. Hát betojok, hogy ilyen bénán jeleztek egymás felé. A másik negatívum, hogy voltak benne ilyen "cool" betétek. Azért idézőjel, mert látszott, hogy lazának tervezték, de marhára nem jött le semmi az érzésből. Ilyen amikor költik a szereplők a megnyert pénzt drága dolgokra. Az kéne, hogy megértsük miért nehéz kiszakadni a csillogásból, miután megvan a 300 ezer, de ehhez be kéne rendesen mutatni a csillogást. Hát nem sikerült (azért a narrátor motyogva próbálkozott vele). Az a helyzet, hogy ennél még a kispénzes Las Vegas sorozat is sokkal lazább, nemhogy egy Ocean's 11.

A minap winnie a bevételi adatokat látva azzal fogadott, hogy ez 2008 Disturbiája. Hát sajnos minőségileg marhára nincs ez így. Talán ha a grandiózus, több mint 2 órás játékidőt lemetszették volna 85 percre, akkor nem lett volna ennyire unalmas. Nem azt mondom, hogy a Disturbia filmtörténeti mérföldkő, de kevés pénzből egy egész szórakoztató mozit dobtak össze, szinte tök ismeretlen arcokkal. Ez utóbbi itt is stimmel a főszereplőinkre, bár egy Kevin Spacey és egy Laurence Fishburne beugrott két kisebb mellékszerepbe. A kevés pénzből készültség is valamennyire illik a ide, a minőség viszont semmiképp sem. A 21 nem szórakoztató, poén alig van benne, izgalom pedig még kevesebb.
Ha a menő magyar címeknél tartunk, akkor ennek adhatnák a talpraesett kislány az egyetemen alcímet. Még mielőtt írnék róla 100 karaktert, megemlítem, hogy bár mint film egyáltalán nem erős, az egyetemek alfabétakappa házaiban játszódó tinivígjátékok valahogy mindig kapnak egy kicsit kiemelt figyelmet tőlem. Például ez sem nézett ki semekkora dobásnak a trailer alapján, mégis meg kellett nézni.

A film olyan, mintha valaki egy forgatókönyv vázlattal kiküldte volna forgatni a rendezőt meg a színészeket. Azok pedig megcsinálták ami meg volt írva, de a hiányzó 50 oldalt sosem kapták meg. Ekkor szólt a stúdió, hogy de hát vágjátok már össze valami filmszerűvé (egy film vázlatává), mert bemutatnánk. Erre hozzájuk vágták a tekercseket, de a stúdiónál senkinek nem tűnt fel a hiányzó rész. Ezt most kiötlöttem, de azt, hogy a film tök vázlatosan kezel csomó mindent, azt tartom.

- Fogjunk össze! - mondja a főszereplő.Egy dologgal nem volt gond, a teleportálás megcsinálásával. Azon kívül még a helyszínek változatosságával. Ezek kivételével szinte semmi nem klappolt. Egyrészt ki gondolta, hogy Hayden Christensen jó lesz főszereplőnek? Odáig rendben van, amíg az elkényeztetett ficsúrt kellett játszania, de amikor kicsit többet kellett volna színészkednie, akkor ilyen "Michael Scofield" szintre süllyedt. De szó szerint a PB főszereplő ugrott be róla csomószor. Samuel L. Jacksont nem akarom bántani, de a játéka erősen közepes volt. Rachel Bilson meg olyan mint máskor. Igazából egyikőjüket sem tudom hibáztatni azért, hogy a filmélmény gyenge, még Haydent sem annyira, mert ha nem kapnak értelmes mondatokat, akkor ők sem képesek ám semmire.
- Miért követsz?
- Fogjunk össze!
- Tegnap ettem ráksalátát.
- Fogjunk össze!
- Rendben, nyomassuk közösen az akciót.
Emberek, ez egy közepesnél is gyengébb film. Nem az a baj, hogy vígjáték szerűségében nem akarja megváltani a világot, hanem az, hogy még az említett stílusnak is gyenge. Ezt a készítők is észrevették és megfejelték valami magánéleti drámával, meg élettanulsággal. Nem, ez még mindig nem a vége, hiszen van romantika is. Na, most már teljes a felsorolás, a filmet pedig ne nézzétek meg, hiába készült egy bestseller alapján.

Mielőtt valaki leolt, én bírom Simon Pegg-et, ebben a filmben is marha jó volt, szemben a forgatókönyvvel, ami viszont katasztrófa. Tudom, a Hot Fuzz sem jött be, meg most ez is negatív kritikát kap, így már Buddha sem mossa le rólam, hogy utálom Simon-t. Talán ha írok egy imádó posztot? Na majd legközelebb. Egy biztos, a Run Fatboy Run a jó kezdés után olyan idiótaságba fordul, hogy nemcsak hogy nem lehet komolyan venni, de komolytalannak sem. A film előzetese amúgy itt van.

A történet tudjátok mennyi? Két sor sincs a szövegszerkesztőmben. Talán itt a blogon kicsit több lesz, mert nem olyan széles a szövegmező. Figyelem: a Simon által játszott főszereplő, Dennis otthagyja terhes menyasszonyát az oltárnál. 5 évvel később, meg rájön, hogy mégis őt akarja, csak közben feltűnt egy pasi, aki szintén nőül venné. Simon, bizonyítandó, hogy meg tud változni, és nem az a quitter aminek tartják, kijelenti, hogy lefutja a maratont. És ennyi.
Sajnos a film utolsó 30 perce olyan gagyi giccsparádéba torkollik, hogy egyszerűen nem tudom pozitívan nézni a végeredményt. Mondjuk addig is csak egy sima, átlagos romantikus komédia. Tudjátok, amiben kevés a poén, de azért akad pár, és lehet nézni.
Simon Pegg jól hozza a vesztes figurát, aki egész életében minden kihívás elől meghátrált. Viszont hiába kedvelhető a szerepben, a film legjobb arca mindenképp a Black Books-ból ismert Dylan Moran. Nem érdekel, hogy a sorozatban is végig ezt a figurát hozta, ha egyszer itt is kurvajó. A végleges romkom unalomba fulladástól ő mentené meg a filmet, ha nem lenne az utolsó fél óra. Na meg a főszereplő nő borzasztósága. Én aztán semmit nem tennék meg érte, annyira nem kedvelhető.
Mondjuk eleve úgy mentem be, hogy "gyalázatos" lesz (a férjem haverjai előző nap konkrétan kijöttek a közepénél a moziból), ellenben ittam előtte egy mojitót, ami azért sokat tud dobni mindenfajta élmény megítélésén. Na lássuk, ebből mi sült ki.

A sztorit gondolom, nem kell bemutatni, afrikai dzsungelben izolálódott macskatörzs segítséget hív az alvilágból Moloch nevű, ööö, szellem megidézésével. Moloch nagyon jól néz ki, jó a hangja és jó arc. Fentieket észleli Stanley, az újságíróegér, ő egy kicsit halovány, valamint Torzon, a dzsungel fia, aki egyébként egy borz. Torzon remek figura, nagyon jól néz ki, jó a hangja és a szövege is. Szerepelnek ezenkívül néhány jelenetben az időközben némi súlyfeleslegre is szert tett patkányok, akik ugyanolyan klasszak, mint voltak.
Van egypár képileg nagyon jól eltalált jelenet, a Moloch-osak bizarrul ijesztőek, a végeláthatatlan egérhadseregekről nekem mindjárt a Fal c. film jutott eszembe, és zseniálisan nyomasztó, amikor Grabovszky ellenőrzi a hangárban a hatalmas, berozsdásodott macskafogó-monstrumot. Képi megoldásokkal én egyébként meg voltam elégedve, a kíséretemül szolgáló fiatalember szerint nagyon elütöttek a 3D és a rajzolt képek és ez zavaró volt, de nekem erre hálistennek semmi szemem nincs.
És akkor mégis sikerül elrontani a filmet, a forgatókönyv összedobottnak tűnik, egyes szereplőkről hirtelen olyan dolgok derülnek ki a végén, ami egyáltalán nem volt felépítve, hanem egyszer csak minden felvezetést nélkülözve derült égből az apád vagyok, Luke. És a humor. Nagyon viccesnek szánták a filmet sajnos, ezért körülbelül minden második mondatban van egy iszonyatos szóvicc vagy más poén. Percenként tíz poén, amiből egy klassz és nevetek, kettő még elmegy, öt csak kicsit fáj, és legalább kettő kínos és vállalhatatlan és én szégyellem magam miatta. Egyébként is utálom a magyar humor Fábry Show-Szeszélyes Évszakok-vonulatát, ezek a poénok pedig oda valók, erőltetettek, erőszakosak, semmi finomság, hanem bele az arcodba bazdmeg röhögjél. Még jó, hogy alákevert röhögés nincsen.
Szóval oké, nem tudták megismételni az első rész finom, intellektuális humorát, de akkor már az is jobb lett volna, ha egyáltalán nem vicceskednek. Fájt. A moziban a gyerekek sokat nevettek, nekik talán jobban be fog jönni a film.
És akkor talán mégis azt mondom, hogy meg kell nézni a klassz új szereplők és a néhány remek pillanat miatt. Azt veszem észre magamon, hogy szidom a filmet az ismerőseimnek, és egyszercsak arra leszek figyelmes, hogy "de például az tök jó, amikor..." kezdetű mondatokkal tulajdonképpen már egy ideje dicsérem. Alapvetően olyan film, ami egynek jó, egyszer meg lehet nézni, 10 pontból adnék rá négyet mondjuk. Ez most nem sikerült valami fényesen, de azért szerintem nem kell olyan tragikusan felfogni. A Macskafogó 1-et pedig senki nem veheti el tőlünk.
Enyhe moziláz tört rám az utóbbi hetekben, így amikor vígjátékra akartam menni, akkor gondoltam beválasztom a Farrelly tesók filmjét, hiszen mégiscsak letettek már valamit az asztalra. Nos, ez utóbbi lehet, hogy igaz, hiszen a There's Something About Mary az viszonylag jó film, de ez nem az. Az a baj, hogy nagyon nem. Az egész lényege kb az, hogy Stiller megakarta mutatni az izmos felsőtestét, mert már egy nő nem akart lefeküdni vele Los Angelesben, miután ilyen fullgáz Éjszaka a múzeumban filmekkel lenullázta a nevét (de felpontoztam azt régen, bár ez még rosszabb annál azért, az biztos).

Ez most egy furcsa kritika lesz, hiszen az első 3d-s filmnézés fantasztikus tapasztalata enyhén szóval is elnyomja a rossz filmélményt. Tudom, hogy pár kommentelő felhördül, amikor azt mondom, hogy a Beowulf mint film 4/10, hiszen már megint egy lepontozás (az utóbbi 12 kritikából azért még mindig a pozitívak vannak többségben), de ha egyszer a filmnek magának ennyi jár, akkor nincs mit tenni. Ellenben nem szabad kihagyni a Beowulf megtekintését.

Szóval alőször a filmről annyit, hogy picit átírták a legendát, és így Beowulf kavar is egyet az Angelina Jolie bombatestű démonváltozatával. De vegyük előlről. A dán királyságot egy démon fenyegeti, senki nem tudja legyőzni, amíg fel nem tűnik Beowulf, aki lenyomja mint a taxiórát. Ennyit az alapokról. A film érdekessége, hogy renderelt az egész, miután a híres színészekről levették a modelleket. Persze ha én lennék Anthony Hopkins, akkor pl nem vállaltam volna el, de nem én vagyok. Szóval a híres színészek 3d változata rohangál a vásznon, viszont sajnos az animáció gyenge.
Valahogy elnagyolt volt az egész, alig pár helyszínen játszódik, és amint nem motion-capture módszerrel kellett mozgást megvalósítani, rögtön mindenki 1 grammos műanyag bábuként mozog. Sajnos ez van. A motion-capture amúgy az, amikor emberek ilyen speckó ruhákban mozognak, és azt veszik fel gépre, aztán a rögzített mozgással felvértezik az elkészített számítógépes modelleket. Amik jelen esetben a híresebb arcok. Persze ezzel a technikával nem lehet kettétépett emberek testrészeit, meg 100 métereket zuhanók, meg 30 méternyire eldobott emberek mozgását megvalósítani, mint ahogy egy sárkányét sem, így ott el is véreznek a Beowulf animátorai.
Ezen kívül még negatívum, hogy túl hosszú. Végig olyan érzés, mintha el lenne nyújtva. Ja és a szépséges királynő végig olyan volt mintha épp bealudna, feltűnt, és rámtört az ásítás. A pontszámot fenn ismertettem, jöjjön a lényeg.
Nem szarozok, rögtön belecsapok a közepébe: a film gyenge. Ami a legszomorúbb, hogy nem a főszereplő miatt az. Az elefántember (Timothy Olyphant) továbbra sem volt ijesztő, viszont a többnyire érzelemmentes arc ment neki emberesen (csávó legjobb szerepe máig a Girl Next Door 20 perce, amikor a vásznon van - nameg a Deadwood). A lényeg, hogy a filmre nehogy kidobjatok pénzt, de mindjárt folytatom, csak előbb berakok valami képet.

Ezúttal is vérre megy a dolog, meg egy baromira sokkoló(nak szánt) jelenetre. Maradt persze a tortúra pr0n felállás, csak most 3 hölgyeményre jut az áldozat szerepe. A jósolt cicivillogtatás helyett karakter építés van, hátha érdeklődünk majd picit a sorsuk iránt (nem fogunk), és még a gyilkosok fejébe is beleláthatunk kicsit. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy a folytatás lehagyja elődjét, de sajnos(?) még így is a béka segge alatt van az egész. Plusz a Hostel film lényege a vérengzés lenne, amiben viszont visszafogta magát ez az Eli Roth gyerek.
4/10, több betűt nem is ér. (ja még annyit, hogy Pasikat is nők csábítanak a halálba.. és nőket is? Vera Jordanova-t mondjuk lehet én is követném)
Na erre viszont tényleg nem fogok sok betűt pazarolni. Csajfilm, és hát nem Gilmore kaliberben. Úgy tűnik vagy 2-3 éve készítették, a CW amerikai adó még WB/Upn benne egy táblán. Na szóval, kábé akkor készülhetett mint a Prime, amit nem véletlenül hozok fel, mert itt is egy idősebb nő egy fiatalabb pasival a téma. Csak ez főleg romantikus vígjáték lenne, és mivel a főszereplő nő (Michelle Pfeiffer) sorozat executive producer, így röhöghettem is pár poénon, amikor a reality tévét meg a tinisorozatokat osztották. Azon kívül sajnos egy sablonos valami a romantikus rész, meg elnagyolt meg minden, pár gyenge mosollyal, de annyi. 4/10 és kifújt részemről. (A soundtrack viszont elég kellemes volt)
Valaki azt mondja meg nekem, hogy ez a film miért készülhetet el, ha rögtön az elején elcseszték? Pedig Antony Hopkins és Ryan Gosling a két főszereplő, szóval lehetett volna itt tényleg jó film is. Akár.

Pedig csak másfél óra akcióra vágytam, és mivel a kezem ügyébe esett a HD verzió, gondoltam beiktatom, nassolok valamit mellé meg ilyesmi. Hát, az egyik leghírhedtebb Die Hard másolaton bizony fogott az idő, és sajnos a nosztalgia sem erősített rajta. Konkrétan bealudtam 1-2 helyen, méghozzá az akció alatt.

Pedig a faarcú nulla színész Segal ellen ilyen Tommy Lee Jones meg Gary Busey kommandóztak, és a formás popót erika Eleniak szállította (a képen) Amúgy rajta mennyire látszik az idő múlása. Mármint a csávók mászkálnak a tipikus cuccban és ott van az, hogy régi a film, nem divatos, de a női valahogy jobban változik. Oké, amacskanadrág szerű ami rajta van az mos újra menő, de nem így! Azért a cicikről lőttem egy screenshotot.
A történet ugye annyi, hogy Segal valami ultrakiképzett csávó, akinek a szolgálati ideje végig alig van hátra idő és azt szakácskodással tölti. Egészen addig, amíg el nem foglalják tolvajok azt a hajót, amin nyugodtan főzöget, ekkor begurul, hogy a főfogást nem szolgálják fel a legénységnek, és legyakja a gonoszokat, akiket Tommy Lee vezet. De ezt mindenki tudja, aki nem 12 éves és kicsit is kedveli az akciófilmeket, nem? Tv leadta vágva 100ezerszer, előtte videón cserélgették az emberek, meg minden.

Mint mondom, például a Die Hard-dal ellentétben, az Úszó erőd szépen kopott az idő múlásával. Borzasztó párbeszédek, és hát Segal... És ezért rajongtunk valamikor. Már csak az Ölve vagy halvát nézzem újra, mi?
Ez még pár hete újráztam, de most kedvem támadt írni róla. Nos ezen viszont fogott az idő foga számomra. Emlékszem amikor először láttam megnnyire lenyűgözött, hogy idegen lény a tengerfenéken, hogy tudóscsapat meg kideríteni mi van, és hát igen, a látvány ami a filmben volt.

Azt hiszem most megtanultam, hogy vannak nosztalgikus filmek, amiket bizony nem szabad elővenni újra. Egy Ferris vagy egy Die Hard tartja magát, de a 14 évesen tetsző Karate kölyök bizony csak a nosztalgia homályában volt elfogadható film, mert most az újranézés során csak pár k**vaélet szaladt ki a számon.

Minden bennevan ami miatt jó tinifilm. Srác új városba költözik, és eleinte kis senki, de gyorsan a menő gonoszok ellenfele lesz, jól megverik párszor, erre bölcs öreg tanítómester 2-3 hónap(!) alatt feketeövest karatést nevel belőle. És még a lány is az övé lesz. De ezt minek írom, hisz mindenki tudja.
Ahol meg vérzik, az hogy ez bizony egy bazira gyenge film. Légbox (olyan messzire csapnak egymástól, nevetséges), videóklipp szerű jelenetek - sajnos nem a legjobb 80-as évek beli muzsikával - amik szinte kilógnak a a film egységéből. Meg ilyesmi. Na meg elég naív is az egész.
Ezt bizony hagynom kellett volna a múlt homályában azt hiszem.

Rögtön így az elején leszögezném, hogy az én guilty pleasure-om a filmek kapcsán alapvetően a tinivígjátékokban merül ki. Csak hogy tiszta legyen a kép azért ezzel kezdtem. Aztán azzal, hogy ez a cím baromira tetszetős, főleg hogy nem valami egyenesen videóra akciófilm kapta magára. Aztán meg azzal, hogy sajnos a film annyira már nem jó.
Szóval a szél ezerrel fúj, az ember meg valami kellemes kikapcsolódásra vágyik és leül valami teljesen felszínes szurkolócsajos tinivígjátékot megnézni. Nem számít sok mindenre, csak pár poénra, valami bugyuta történetre, meg szép lányokra. Ennyi lenne a recept, amit sajnos a Dögölj meg, John Tucker nem tud szállítani.
Kezdjük ott, hogy a főszereplő lányok közül egy az aki szép, és az nema gilmoreból ismert szőke, szóval ez a követelmény hasalt. A pár poént sem sikeül jól előadni, szóval ez sem valami fényes. Egyedül a bugyuta történet ami nem hibádzik, hiszen annyi, hogy 3 lány miután rájön, hogy Juhn tucker mindannyiukkal jár, elhatározza, hogy egy 4. segítségével bosszút áll rajta, és összetörik.
Ami a leggázabb volt, az a morális mondanivaló, amikor a nulla színészek nyomták a dumát, hogy hazudni bizony rossz dolog, és mondjuk igazat mert akkor minden jó lesz.
Értékelés egy 4/10, és még a zene is többnyire mellément. Ezerszer inkább a Dorm Daze 2-t ajánlom. És várom a Buliszervíz kettőt (Van Wilder 2: The Rise of Taj), mert bár az első annyira nem volt jó, de a kettes trailere sztem ütős az említett guily pleasure kategóriában.