Hazafelé azon gondolkodtam, hogy most a The Road mellett tűnik túl világosnak a Book of Eli jövőképe, vagy egyszerűen csak tényleg ennyire közepes film volt? Ez utóbbi mellett tettem le a voksom, bár tény, hogy az utóbbi 20 év legjobb posztapokaliptikus filmjétől hasonló stílusban ennyivel, alig pár hét vagy hónap eltéréssel moziba kerülni elég nagy hátrány lehet. Még egy jó filmnek is.



A történet, nos Eli nyugatra tart a világégés utáni Amerikában és minden este olvas egy könyvből, a másik oldalról pedig egy falu gonosz vezére embereket küld ki a pusztába, keresni egy könyvet. Azt hiszem nyilvánvaló a negyvenedik perc környékén érkező fordulat, miszerint Eli abból a bizonyos könyvből olvas magának esti mesét, miközben tolja a zenét iPodról. Érdekesség, hogy mindketten az idősebb generációt képviselik, a fiatal túlélők, akik már az ég kinyílása után születtek, azok tojnak mindenféle könyvre, olvasni sem tudnak.

Az a helyzet, hogy a Book of Eli-on nem segít azon apróság, miszerint a nem kitalálható fordulatok csak azért rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal, mivel akkora hatalmas nagy baromságok. Bár spoileresen, de rengeteg mindenbe lehetne kötni, főleg a főtéma kapcsán. Amúgy itt sem árulják el pontosan, hogy miért volt a világvége, de majd a végére azért valamennyire le fog esni, főleg ha a főtémát tovább gondoljátok.

Denzel walks.

Ez külön bekezdést érdemel, mert annyira kész volt, hogy ti is röhögni fogtok rajta. Szóval a film során átvág pár pusztán és autópályán, méghozzá lassított felvételen, elgondolkozva. Ez úgy az első két bemutatáskor még „aha, cool, Denzel walks, minden romokban, éljen a pusztulat”, aztán amikor megint gyalogol, aztán megint gyalogol, lassítva természetesen, akkor már vigyorogsz és arra gondolsz, hogy ezt valószínűleg az időhúzás miatt tehették a filmbe, mert ennyi elgondolkodós távolba révedős jelenet már tényleg nem lehet komoly, akármi is az üzenet. Aztán leesik: de bizony az, hiszen egy „sima” posztapok filmre nem írt volna alá Denzel.

Mivel egyszerű a film, így a színészek többsége simán elbír vele, felesleges is lenne sorolni őket. Ha valaki kilóg a brigádból az nem Gary Oldman, hanem Mila Kunis. Én bírom a csajt, főleg a Sarah Marshall óta, de az akciófilmes keménysége vicces volt a film vége felé. Értem mit akartak mutatni abban a jelenetben, de annyira nem illik rá, hogy az borzasztó.

Ha eddig nem hangsúlyoztam volna, akkor most külön is mondom: bár van benne gyakás, méghozzá marha jól megcsinálva, azért közel sem az akcióé a főszerep. Sőt, pont mintha a filozofáláson gyengítene a brutalitás.

Éli könyve értékelés

Az a helyzet, hogy ez max 5/10, még úgy is, hogy szeretem a posztapokaliptikus filmeket. Most Morricone dallamokat fütyülve zárom is a soraimat. Aki a fentieknél több infót ír kommentjébe, az mindenképp jelölje a spoiler szóval.

A sci-fi, aminek a készítésekor Richard Kelly (Donnie Darko) azt hitte pár napig, hogy ő P.K. Dick, csak vallásosabb? Ez volt az első 60 perc során a legnormálisabb gondolatom, miközben épp unatkoztam kicsit. Aztán összébb állt a film, de nem nyert meg így sem.



Az egész egy régebbi novellán alapul, amint a 80-as években már fel is dolgoztak a Twilight Zone-ban. A történet röviden annyi, hogy a főszereplő házaspár kap egy titokzatos dobozt, ami tulajdonképpen egy üvegbúra alatt lapuló gomb. Nem sokkal később Steward, a félarcú úriember tudatja velük, hogyha megnyomják a gombot, akkor egy számukra ismeretlen ember meghal, cserébe viszont kapnak 1 millió dollárt. Mindezt a 70-es években, a Marsra küldött NASA expedícióval narrálva.

Mellesleg annak aki már látta a filmet, érdemes elolvasni az eredeti történet és a Twilight Zone közötti eltérést. Látszik, hogy ez utóbbit vette Kelly alapul, aztán tovább csavarta kicsit, hogy komolyabb üzenete legyen, és pont a továbbgondoláskor hitte azt, hogy ő P.K. Dick. Mellesleg nekem az eredeti novella egyszerűbb csattanója tetszik a legjobban, amit azért nagyon elrejtve, de ide is áthoztak azért, bár csak melléküzenetként.

Kivitelezésileg teljesen rendben van amúgy a Box. Eleinte furcsa volt, hogy mindenki túljátszotta magát, de aztán ez már szándékosnak tűnt, főleg mivel illik is a hangulatba. Szereplők között sincs senkivel sem baj, de kiemelni sem nagyon lehet kit.

Any sufficiently advanced technology is indistinguishable from magic.

A legfőbb bajom az enyhe unalmasság mellett, amihez a zene kiemelten asszisztált, hogy néha csak a rejtélyesség növeléséért mondtak ködös dolgokat, szinte a semmibe. "Nem mondhatok többet most, csak azt" ... mert miért? Olyan súlytalan lett így az egész. Nem fejtheted meg teljesen, mivel direkt erőlteti a további értelmezéseket, kétségeket, nem olyan természetesen mint az előző filmjeiben.

A doboz értékelés

Hát ez most nem jött be nekem, azt hiszem 5/10-nél többet nem tudok adni. Eddig háromból kettő a kedvencem a műveiből, ami még mindig egész jó arány. Ez is érdekes film volt valahol, de nem élmény. Jobban szétszedni spoilerek nélkül már nem lehet, vigyázzatok a kommenteknél, ha még nem láttátok.

Ami érdekes lenne, ha Kelly legközelebb nem mindfuck filmmel próbálna jönni, hanem forgatna mondjuk egy akciófilmet sőt, vígjátékot. Kíváncsi vagyok, hogy az egója engedni fogja-e ezt neki. Bár nekem nagyon bejött a Southland Tales, de a két utóbbi filmjének anyagi „sikere” alapján nem hiszem, hogy a stúdiók rohannak újabb tízmilliókat hozzávágni egy Southland vagy Box szerű filmre, akármekkora kult hit is a Donnie Darko még mindig.

Erről a filmről sajnos nem sokat lehet mondani. Teljesen korrekt mű, de nagyon lassan jutunk el az akcióig. Ok, ez lehet csak engem lepett meg, de a trailerben marhasokat menekültek, hát a filmben meg kb. csak az utolsó 15-20 perc olyan pörgős. Nem azt mondom, hogy szar a felvezetés, mert nem az, bár kicsit bután, de egész jól növelik a feszültséget a robbanásig, de összességében mégsem az igazi valahogy az arány. Majd meglátjátok. Tipikus "este nincs jobb dolgod" napra való.



A szereplőkről viszont csak pozitívan lehet nyilatkozni. Amikor Jovovics bekeményít, vagy amikor Olyphant megszívatja Steve Zahn-t teljesen coolan, vagy maga Steve Zahn, az aggódó beszari forgatókönyvíró. Egyszerűen a B kaliberű stúluson belül nézve nincs kivetnivaló a gárdában, a forgatókönyv gyengeségeiről meg nem ők tehetnek. Mondjuk azt még hozzá kell tennem, hogy a gyönyörű táj az unalmasnak érzett részeket is feldobja azért. Innentől és a kommentekben is spoilerek lehetnek kivételesen (azért jelölje aki ír), vigyázzatok! A pontszám amúgy 5/10 részemről, de mint feltűnhetett, annyira nem bántam meg, hogy megnéztem.

Tovább is van →

Ez mi a fene volt? Rendben, az ember tudja, hogy Nancy Meyers mire képes, hiszen látta a túl hosszúúú Minden végzet nehézt és még nem látta a Holidayt, de akkor is, ez mi volt.



A film elvileg a válással foglalkozna, vagyis az utána keletkező űrrel és szomorúsággal, vagyis ezek feldolgozásával. Erre a világ legtipikusabb romantikus maszlaga az első másfél óra, hogy utána jöhessen a bölcsesség. Persze az is hasonlóan becsomagolva.

A történet röviden annyi, hogy van ez a nő, akit Streep alakít, 10 éve elvált, de most úgy alakul, hogy a volt férje szeretője lesz. Ebben az lenne az érdekes, hogy a volt férje azért a nőért hagyta el, akitől most viszontcsábítja. Érted? És közben még a csaj építésze is ráhajt, na nem a volt férjre.

Aki azt hiszi, hogy vígjátékra megy, az nézze meg a trailert és konstatálja: amiket ott látott, azok voltak a film legjobb poénjai. Ez a nevetésfaktorukat figyelembevéve bizony siralmas. Aki 50-60 körüliek válásutániságára, randizgatására, meg hasonlókra kíváncsi, az viszont megnyugodhat, megkapja ilyen-olyan módon.

Egyszerűen bonyolult értékelés

Ez egy minőségileg elkészített középszer, 5/10-nél többet nem ért. Lehetett volna talán 6 is, ha a szinkron nem ilyen brozasztó. Streep magyar hangjának katasztrofálisat választottak (vagy ő van mindig?), aki még túl is spilázta talán, de annyira, hogy a film első órájában többnyire leüthetnéked támad.

Ami külön vicc itt, hogy ezt a filmet Oscarra akarja tolni a stúdió. Hahahovaröhögjünk? Most nem a színészeket akarom leszólni, hiszen mindhárom főszereplő korrekt, bár erősen túlzásokban esnek néha, viszont ebben az It's Complicatedben semmi díjat érdemlő dolog nem volt. És míg ezt legyártotta a stúdiója és küldözgette megnézésre a döntéshozóknak, addig a Moon nem kapott hasonló esélyt egy másik stúdiótól. Akkor rendben is, éljen az egyenálomgyár.

Ez mi volt? Főleg így nem Amerikából nézve. Ezt azért kell hozzátenni, mert ott van valami 80-as évek beli sorozatos gyökere a filmnek (meg előtte japánban az alap), de mi ebből ugye kimaradtunk. Meg az Astro Boy élvezetéből is, hiszen többnyire egymásra dobált akármikből áll, amire azt kamuzzák, hogy fogyasztható történet.



Egyáltalán nem az a baj, hogy gyerekes volt a film, hiszen talán az a 30 perc volt benne a legjobb, amikor ez előtérbe került mindenféle komolyság nélkül, hanem hogy elnagyolták az egészet. Erre a befejezés is rátesz egy lapáttal, annyira semmilyen, hogy nem fogsz sírni, de dühöngeni azt igen.

Pontszámilag egy 5/10 jár neki, 4-nél a robotfelszabadítási front miatt kell többet adni, viszont 5-nél pedig a levehetetlen acélcsizmák, elnagyolás és hasonlók miatt nem lehet többet.

A Michael Moore joint. Nem ő rendezte, de akár írhatta volna a Saw 6. részét a demagóg dokumentumfilmes. Ez amiatt merült fel, hogy végig a jelenlegi amerikai egészségügy árnyoldalával foglalkoztak, a szokásos az élet meg a többi tipikus Saw téma mellett. Szóval mindenkinek joga van az életre, gonosz biztosítók.



A főtéma bénasága mellett viszont az elmondható erre a felvonásra, hogy jobban következő volt, mint az előző. Kemény döntések, viszonylag nézhető játék, plusz még a főszereplő sem volt annyira gáz. Nem Jigsawra gondolok. Természetesen most is voltak csak rajongóknak való dolgok, amikor is az előző részekből fedtek fel apróságokat.

Ami miatt mindenképp több pontot adnék, mint a múltkor, az a végén levő medvecsapdás jelenet. Bírom az olyat, amikor valamit meg kell tenni és egy pillanatot sem habozik akire vonatkozik. Nagyon nincs kedvem oltani a filmet, de ez a közepessége miatt van, legyen 5/10. Újranézés sosem lesz ebből.

Kamaradráma zombikkal? Elsőre érdekes ötletnek hangzik, nem? Hát a készítők foga sajnos beletört a megvalósításba. Erről leginkább a főszereplők tehetnek, de lehet, hogy a szürrealitás nem eltalált mennyisége.



Azért elmondom az alapot. Régen menő, mostanra lecsúszott rádiós műsorvezető bemegy reggeli műsort készíteni a lepukkant kisváros, Pontypool egyetlen adójához. Csinálgatják a showt a producerrel és egy technikussal, amikor egyre furcsább hírek érkeznek kintről. Egy tömeg letámadja az orvos rendelőjét, aztán a rádió kihelyezett tudosítója is bajba kerül a velük. Mivel zombifilm, így kitalálható a többi: bizony a járvány gócpontjában vagyunk.

Bár maga a vírusötlet nekem baromira tetszik, de a fő gond a kibontása lett a legjobb. Mondjuk erről a két főszereplő is tehet, akik hát, hogy is mondjam, nincsenek a helyzet magaslatán. Sajnos nem a jófajta mindfuckká fajult a történet a film közepétől.

Mellesleg poén lehet, hogy valaki ezresért zsákolja, A Zombik városa a magyar cím ugye, aztán hazamegy és valami fasza zombis filmre számít, miért ne tenné ezt, erre megkapja ezt az érdekes ötletet ezzel a béna kidolgozzással, minimális vérengzéssel. Tényleg nem a fizikai harcról szól a film.

Pontypool értékelés

Részemről 5/10. Sajnos nem találtak el. Imdb-n meglehetősen jól áll amúgy.

Nos, a Whiteoutot nagyon-nagyon lehetne bántani, kezdve onnan, hogy Kate Beckinsale mint US Marshahaha, pedig tud ő cool lenni, csak itt nem sikerült neki. Aztán meg van egy flashbackje, amit vagy 6* bejátszanak a legelejétől, hátha elfelejtettük az elmúlt 10 kicseszett percben. Valójában mindig egy kicsivel többet mutatnak benne, de baromi idegesítőn lett megoldva. Amúgy a flashback a karaktert erősítené, a motivációit értenénk, ehelyett csak az agyunkra mennek vele.

Azt már nem is kell mondanom ezek után, hogy a bűnügy egy rosszabb CSI-rész szintjét karcolja maximum, nem igazán moziba való. Tehát nem volt véletlen, hogy ennyi ideig tologatták ezt a bemutatót, de mindezek ellenére voltak jó pillanatok is a Whiteoutban.



Konkrétan a táj úgy 10 percre tökre jó volt, végtelen hómezők hegységekkel, ezek felett repülés, tábor a semmi közepén. Aztán pedig a két akciójelenet is tetszett nekem. Ehhez hozzá kell venni, hogy remek adaléknak találom ezt az egész "ott van a másik bunker 100 méterre, de ha fúj a szél akkor simán el tudsz tévedni odafelé, kivéve ha a odavezető kötélre kapcsolod magad" dolgot. Így bizony a menekülés során sincs olyan, hogy csak úgy rohangálhatnak összevissza, ami érdekessé és feszültté tette az említett akciójeleneteket.

Ami vicces volt, hogy a film tényleges kezdése egy női zuhanyzásra épült. Feltűnik a főszereplő és levetkőzik zuhanyozni. De ennyi, utána végig többréteg ruhában van Kate Beckinsale, és ahogy a nyomok alapján kitalálja a történteket, az külön vicces. Majd meglátja az a pár ember, aki megnézi valami miatt a filmet. Ha rám hallgattok, akkor ez sajnos nem mozis élmény. Bár annyira nem sajnáltam a beleölt időt, de 5/10-nél többet semmiképp nem lehet adni. Többnyire unalmas, egyszerű, 1-2 jobb mozzannattal, amik nem mentik meg a filmet.

Nagyon röviden: ez mi a fene volt? Hosszabb rövidebben meg, nos, olyan a Management, mintha valaki fogott volna pár ötletet, aztán nem tudta mi kezdjen magával, így kitalált egy képtelen történetszálat, amire felfűzheti őket. Ezt úgy kell elképzelni, hogy teljesen átlagos dráma, de néha csak nézel mennyire képtelen baromsággal gördül előre a történet.



Az egész ott kezdődik, hogy a Jennifer Anniston által játszott üzletasszony megszál ebben a nem lepukkant, de olcsó útmenti hotelben. Az ott dolgozó Steve Zahn pedig belehabarodik, teljesen gyerekesen. Ezt úgy kell érteni, hogy a nagyvilágban még nem nagyon járt, kicsit naív srác. A nő lefekszik vele, aztán tovarepül (ezek a nők), a csávó meg utána. És eddig tart amíg normálisan haladt a film. A nő hazaküldi, leveleznek, visszatér, feltűnik Woody Harrelson és elhappolja az ismeretlenbe, a srác megint a nő után megy, random kitesz posztereket egy városban, hogy látták-e a csajt, felveszik dolgozni (ül egy kajáldában és a pincér: munkát keresel? mert ilyen a valóság) és összehaverkodik egy kínaival. A főszereplő srác meg szépen lassan felnő agyban.

Igazság szerint voltak jó dolgok a filmben. Szerintem a kínait magáról mintázta az író, legalábbis a film azon része volt legnormálisabban megírva, meg ott volt humor is kicsi. Ellenben aki mindenképp negatív, az Jennifer Anniston, egyszerűen katasztrófa volt a filmben. El nem tudtam hinni, hogy őt akarja a srác. Úgy 5/10. Az viszont biztos, hogy a Management amellett hogy sokszor unalmas, mindenképp fura film.

A Farangjunk férfit a legtökéletesebb példa azokra a filmekre, amikor volt egy jó ötlete az írónak, aztán nem tudta, hogy a maradék 70 percet mivel töltse ki. Most így nem akarnám felfedni, hátha valaki megnézi valamikor a filmet, de ha ezt mondjuk egy 20-30 oldalas novellába öli, akkor — ja, akkor még kevesebb emberhez jutott volna el az ötlete.



Bár a vége tényleg olyan volt, hogy megmaradt miatta bennem a film, nem csak a meglepetés, nem is volt akkora nagy, csak maga a felvetés. Ez azért kiemelendő, mert hát a Farangjunk férfit többi része katasztrófa. Akadozó párbeszédek (ebben vicces, hogy a színdarabban sokkal több a duma), banalitás, üresség, meg hasonlóak jellemzik, azaz teljesen felejthető dolgok, amik a "minek adtam ki rá 400 forintot és 90 percet" kategóriába sorolnák. Pedig a színészek is teljesen okésak, hiszen Rachel Weisz és Paul Rudd a két főszereplő, akik ha nem is kerülnek be az all time hall of fame szűk csaronkába, de azért elboldogulnak a kamerák előtt.

Az biztos, hogy 5/10-nél nem tudok több pontot adni rá, mert hát összesen tizenöt, max 20 perc tetszett belőle.

Lány is fiú találkozik. Fiú kidobja az ablakon a lány kutyáját, ezért összeházasodnak. Az öreg kontinensre szervezett nászút katasztrófába torkollik, mindenhol valami félreértés vagy balszerencse éri őket, mert Európa amúgy ilyen, barátságtalan terület amerikaiak számára. Aztán jöhet a tanulság.



Az a helyzet, hogy nem akarom túlzottan bántani a filmet. Egyrészt mert Britanny Murphy-t bírom, akármennyire tehetségetelen, vagyis inkább egyarcú is, másrészt meg volt egy könnyes röhögésem a film alatt, ami baromira ritkán fordul elő romantikus vígjtáéknál. Konkrétan azoknak, akik látták: a sok szerencsétlenség után a hógolyóval megdobott, öregnéni által vezetett kocsis jelenet az.

Pontszámilag azért csak egy 5/10 jár a Just Marriednek, mert többnyire nagyon átlagos volt, de így félig csak odapillanatgatva, félig pedig tényleg nézve egészen elfogadható darabnak bizonyult.

Ekkora kihagyott ziccert rég láttam. Megvolt benne a potenciál, hogy az okosabb Saw legyen, vagy valami más elfogadható film-sorozat, erre elcseszik. Pedig.



A címből kitalálható, hogy kb. egy olyan szobáról van szó, ami öl, még ha nem is szószerint. Egy titkos CIA kísérlet, ami elvileg nem is létezik. Annyiból áll, hogy 4 átlag amerikait betesznek egy rögzitett asztalokkal és székekkel rendelkező szobába. Az alanyok alapból nem tudják miért, kapnak egy furcsa kérdőívet, de hát a film címéből kitalálható, mi lesz itt. Ennél többet nem is akarok mondani, most tartunk a 7-8. perc környékén, még hátravan majnem 80.

A szereplők között nincsen nagy név, mármint A-listás sztár, de szinte mindenkit ismerünk szinte már valahonnan, többnyire nincs baj velük itt sem, úgy-ahogy elbírnak a rájuk osztott szerepekkel. És hát Peter Stormare (kvázi ő a legnagyobb név, tény, de akkor is B-listás sajna) meg lopja a többiektől a showt.

A Killing Roommal igazából az a legnagyobb baj, hogy kevés az alapanyag a hosszúságához. Rendben, pszichológiai kísérlet, de 30-40 perc után hihetetlenül leül az egész. Tipikusan egy jobb pilot rész lehetne. Nézése közben olyanok ugrottak be, hogy feleennyi időben ez egy baromira fasza Végtelen határok-epizód lenne. De hát ez van. A másik nagyobb baj, hogy a végkicsengés valami iszonyat gyenge. Mármint az odáig felépített feszültség kisütése semmiféle katarzist nem hoz, mert béna lett.

A pontozáshoz hozzátenném, hogy simán lehetne 6 pont, ha nem ilyen hihetetlenül rossz, és rosszul kevert a film zenéje. Alapból unalmas, erre még hangos is, alig érteni tőle a beszédet néhol. A végére csak egy 5/10-es plecsni maradt.

Talán a poszter miatt képzeltem azt, hogy ez komoly amerikai horror lesz? Nem az. Bár fröcsög a vér, miközben valaki szemből 360 fokos fordulatot csinál egy másvalaki fejével, sima karerő az egyetlen amit igénybevesz ehhez, de ez 100%-osan paródia, vagy komédia, annak meg elmegy.

- But we can't just leave him out here!
- Then why don't you just run off and go find him.
- ...That was mean.

Komolyan vették a szórakoztatást, miközben egy pillanatra sem vehető komolyan a film. Adott egy éjszakai sétahajókázós mocsári túra, ami nem messze egy véres legenda születésének a helyszínétől zátonyra fut, így partra kell szállnia az utasoknak. Na persze a legenda meg igaz, így a bénák el is kezdenek hullani, méghozzá nagyon eltúlzottan véresen és brutális módon. Hát ennyi.

Ami miatt nézhető a film, az a pár beszólás, amin hangosan lehet nevetni. Persze mindenki túljátssza a szerepét, meg random vannak cicik, meg minden, de a dumák érnek csak valamit. Így is max 5/10-re tornázzák fel a végére a Hatchet összepontszámát.

Úgy alakult, hogy a Nász-ajánlat be lett iktatva, és hát ez a film pont az aminek kinézett, ami nem is baj, csak hát tele a padlás az átlagos romantikus komédiákkal; igen, teljesen annak nézett ki az előzetesben.

Van ez a Ryan Reynolds által játszott figura, aki asszistens, de előrébb lépne. Meg van a Sandra Bullock által játszott főnöke, akinek lejár a vízuma, ezért kitalálja, hogy össze fognak házasodni. A asszisztens megkapja az előléptetését, a nő meg az álampolgárságát idővel. A hatalmas fordulatokat innen mindenki ki tudja találni, hiszen bevált receptben nyomják.

Nem mondom, hogy nem vigyorogtam néhol, de csak egy 5/10 körüli közepes pontot tudok rá adni. Reynold játszott már sokkal jobb romantikus komédiákban, ezerszer inkább azt nézzétek meg ha még nem láttátok. Bullock meg elhalványult az évek alatt, nem a szépség értem rajta, hanem egyszerűen nem tud érdekes lenni igazán, itt sem.

Azért még hozzátenném, hogy a moziban elég sokszor nevetett a közönség.

Tudjuk mi van, az embereket mostanában a szokásosnál is jobban érdeklik a különleges képességek, erre rá is kattant pár filmes az utóbbi években, aztán születtek a közepes művek. A Push teljesen azt szállítja, amit előre lehetett várni: a Heroes sorozat bénaságait a Jumper film bénaságaival ötvözve. Ebből nem sülhetett ki jó, ugye?



A történet röviden annyi, hogy vannak ezek a különleges képességű emberek (ne fuss el!), akik tudnak tárgyakat lökdösni, meg jövőbe nézni, meg akaratot érvényesíteni. Aztán van valami nagy szervezet, aki kísérletezik velük, hogy valamit elérjen. Aztán van valami táska (megtudjuk mi van benne), ami kell nekik, meg hát a főszereplőinknek is, akik azért vetik bele magukat az ügybe, mert ez a táska lesz a szervezet veszte, vagy ilyesmi. Ködös? A lényeg: mindenki a táskát akarja, aztán ezért harcolnak is kicsit.

Legelőször is azt szeretném mondani, hogy valaki szóljon már az akciófilm készítőknek a dolog lényegéről, ami röviden összefoglalva ennyi: kell a filmbe rakni akciót. A Push kb. három olyan jelenettel rendelkezett, amikor használták a képességeiket a harcban, abból a háromból is talán egy volt igazán jó, az sem a végén található "nagy" leszámolás.

Amúgy azt éreztem itt is, hogy a kezdés egész jól megy, a film első fele még tetszett is többnyire, aztán egyszerűen kifutnak az ötletekből és szenvednek a szálak normális elvarrásán. Tényleg nem a Heroes nézése után kellett volna írni azt a Push forgatókönyvet, mert az sorozat, megteheti, hogy szinten minden része setup, nem kell másfél órában le is zárniuk mindent, katarzissal. Igen, ebből azt akartam kihozni, hogy a film második fele teljesen szétcsúszott, egy borzalmas megoldással vágják ki magukat hőseink az utánuk eresztett jövőbelátók hordájából, és ezáltal egyszerűen nevetségessé válik a film.

Az volt talán a fő baj, hogy nem gondolták át eléggé a képességeket. A telekinézis az belefért, a gyengébb jövőbelátás is, de amikor 20 profi jövőolvasó elől kell bujkálni, akkor az egy popcorn filmben mindenképp vicces lesz, mert nem mehetnek igazi mélységekbe, meg az valószínűleg nem is lenne látványos meg izgalmas. Igen, az egyik képesség túl erős lett, ez borította fel az egyensúlyt, és siklatta ki a viszonylag nézhető filmet.

Push értékelés

A film első fele, és hát a Hong-kong-i helyszín miatt egy 5/10, de igazából egynek sem ment el. Olyan nehéz viszonylag elegendő pénzből normális akciófilmet csinálni, ami nem nézi retardáltnak a nézőit? Igen, ezt még ide a végére be akarom vésni, mert jó lesz végszónak: annyira hülyének tekintették a nézőt (valszeg a stúdió nagyon beleszólhatott a filmbe), hogy a jelentőségteljesen, kiemelten, agybasulykolósan elmondott dolgot "jön majd egy lány virággal, segíts neki" 20 perc elteltével, amikor megjelent a virágos lány, újra mutatták flashbackkel, hogy emlékezzünk mi a jelentősége a virágnak. A nézők 20 percnyit nem tudnak visszanézni a múltba? Költői kérdés.

Ez a film nekem teljesen olyan volt, mint a Da Vinci kód. És ezt negatívnak kell érteni. Most már tényleg el kéne olvasnom valamelyik könyvet a kettőből, hogy vajon csak elrontják a feldolgozáskor, vagy tényleg ennyire nulla az egész, de úgy, hogy még kalandfilmnek is rossz közben?



Először (kivételesen) spoileresen akartam írni a filmről, de igazából nincs bennem annyi indulat, mert közepes lett az Angels and Demons, nem pedig ótvar, hogy minden apróságot lesavazzak. A történet annyi, hogy az illuminátusok bombát helyeznek el a Vatikánban, azt kell megtalálni. Vagyis van plusz bonyodalom, mert meghalt a pápa, szóval a szokásosnál is többen vannak A téren, de az illuminátusok kezében van az a négy érsek, aki a legjelöltebb az utódlásra, így nem tudnak új pápát választani a többiek, tehát őket is meg kéne menteni, csak úgy, a bombakeresés mellett mellékesen.

Na persze az ősi rend nyomokat hagy hátra, hogy meg lehessen találni őket, így hívhatják Langdont, a szimbólumszakértőt, aki 4 óra alatt mindent felgöngyölít. Biza, amolyan realtime*2 a film tempója. Amúgy ennyi az Angyalok és Démonok: Tom Hanks rohangál egyik helyszínről a másikra, akik hívják azok alig hallgatnak rá, meg minden. Lehetett volna belőle valami Nemzet Aranya 2-szerű buta fun cucc, de nem lett, mert komolyan gondolták, csak nem sikerült komolyra is csinálni, na meg izgalmasra sem a nagy nyomkeresést.

Hogy pozitívumot is mondjak, a film eleje, az LHC-rel nagyon bejött, ahogy beindították a masinát. Meg tetszett a senki nincs biztonságban megoldás. A főszereplőkért nem lehet izgulni túlzottan sajnos, de a kisebb szerepekben úgy hullanak az emberek, hogy csak pislogsz, aztán egy-kettő karakteresebbért el is kezdesz izgulni, mert annyira arat a kaszás figura közöttük.

Angyalok és Démonok

Ez maradt 5/10, pedig azt hittem, hogy a "második részre" sikerül jobban összekapniuk magukat a készítőknek, de nem, maradtak annál a receptnél, ami már a Da Vinci-filmet is kicsit unalmassá tette.

A film a hasonló című, brit regényből készült, a bridget jones-i hagyományokat követve bolondos, butácskának tűnő angol csajsziról szól, akiről munkakörnyezetbe helyezve kiderül, hogy valójában sokkal okosabb a látszatnál. A történetet kissé megváltoztatták a forgatókönyv kedvéért, valamint a filmvásznon a lányka intelligenciahányadosa már cseppet sem volt olyan meggyőző, de be kell vallanom, hogy sokkal rosszabbra számítottam. Egyáltalán nem fájt, és kettőször még nevettem is.



Rebecca „Becky” Bloomwood (Isla Fisher) félig finn származású, hosszú, vörös hajú, cuki, bolondos lány, érthetetlen vonzalommal viseltetik a dizájner ruhák, cipők és kiegészítők iránt, melyeket aztán kissé bizarr, ám annál trendibb módon kombinál. New Yorkban dolgozik egy magazinnál, szabadidejében pedig súlyos vásárlásfüggőségben szenved, egyelőre a tagadás fázisban, bár a bank már egyre trükkösebben próbálja behajtani hatalmas hitelkártyatartozását. Ekkor elveszti az állását, majd egy görbe este eredményeként „véletlenül” felveszik a Succesful Savings (Sikeres Megtakarítás) című pénzügyi laphoz. Beckynek persze fogalma sincs a pénzügyekről, de mivel titkon valójában okos (ezt mi nem látjuk, de a történet sugallja), valamint egy újító szellemű és rendkívül jóképű főszerkesztő áll mögötte (Hugh Dancy), napokon belül igen híres és sikeres pénzügyi újságíróvá válik. Persze, ettől még nem lesz pénze, vagy ami lesz, azt azonnal ruhákra költi. Rendes addikt módjára szenvedélyét mindenki előtt titkolja, ami azután kis híján egész életének totális összeomlásához vezet, dehát ez ugye romantikus vígjáték, nem történelmi dráma.

A történet valójában egyszerű, mint a faék, szóra sem érdemes, a forgatókönyv totál semmilyen, a párbeszédek még talán időnként szellemesek, bár most így egy órával film után egyetlen vicces sort sem tudnék idézni, leginkább burleszkjelenetek jutnak eszembe, sok hasraeséssel. Meglehetősen buta, csajos vígjáték, ahol minden egyes fordulat pontról pontra, totálisan kiszámítható.



Azért nem szenvedtem mégsem, mert a színészek viszont meglepően jók, Isla Fisher ugyan okosnak egy percig sem tűnik, de bájosan bolondos és a várakozással ellentétben nem annyira hülyepicsás, mint inkább szerethető. Barátnője és lakótársnője, Suze (Krysten Ritter) iszonyú aranyos, bár keveset szerepel, de akkor totál átlagos mondatokat is viccesen bír előadni. A jóképű pasi sok említést szerintem nem érdemel, mellékszerepekben viszont feltűnik John Goodman és Joan Cusack (Becky szülei), valamint Kristin Scott Thomas, aki egy egészen fura nőt játszik remekül. Így végül a szerethető kiscsajok és a profi mellékszereplők miatt a fájdalmas butaság helyett egy elviselhető limonádét kaptunk.

Egy boltkóros naplója értékelés

Nekem ez így 5/10, láttam már rosszabb csajos-romantikus vígjátékot. Buta sztori, egész jó színészek, egyszer sem szakadtam a nevetéstől, de nem fájt. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy férfiak kizárt dolog, hogy el bírják viselni ezt a filmet, de élő tesztalanyon nem vizsgáltam a hatást, úgyhogy lehet, hogy csak az előítélet beszél belőlem. (Annyit még el kell mondanom, hogy én nem olvastam a regényt, húgom, aki olvasta, 2/10 pontosra értékelte a filmet, mert szerinte ahhoz képest annyira elrontották.)

Teljesen megértem, hogy nem a mozikba szánták ezt a filmet, vagy legalábbis nem merték ott bemutatni. Na nem azért mert szar, hanem mert baromira rétegfilm. Alapvetően feelgood mozi akarna lenni, de annak nem működik, mosolygás nem annyira van, mégis nézeti magát valahogy.

Van ez a Surfer, dude, aki nagyon nem törődik az anyagi dolgokkal, még akkor sem, amikor az ügynöke, aki mindig csak ződet szív, tájékoztatja, hogy le vannak égve. Kopogtat a lehetőség, szerepelnie kéne egy valóságshowban, és hagynia, hogy egy virtuális valóságban játszódó játékhoz felvegyék a szörfmozdulatait. Persze nem hagyja, miért tenné? Ő az igazi szörfölésért van oda, meg vissza. És akkor erre épül a bonyodalom. Bár klisés, de a Surfer Dude viselkedése picit kibillenti onnan.

Igazából úgy tudom ennek a filmnek az elkészülését elképzelni, hogy Matthew McConaughey akart valamit nagyon lazázni (az egész filmben félmeztelenül van), meg füves filmben szerepelni, mert az menő, aztán amikor megkeresték ezzel a bolondsággal akkor simán belement. Woody Harrelson szintén, hiszen a filmet megnézve egy dolog szinte biztosra vehető: ez egy jó forgatás lehetett. Félmeztelen lányok mindenütt, bulizás, becsípve felvett jelenetek esetleges tömkelege.

Jó szívvel nem tudom amúgy ajánlani, mert a forgatókönyv az buta, és a belassult, a döcögős részek pedig nem picit unalmasak, ha épp nem vagy ráhangolva. Na meg ragge zene szól szinte végig. Füves film, na, de azok között is csak a középmezénybe való. Azért egy 5/10 elmegy rá részemről. Nem bánom, de nem is most nézném újra, főleg mert mint az elején említettem, nem annyira tud feelgood lenni, mint amennyire kéne neki.

Az a helyzet, hogy nem akarom túlzottan lehúzni ezt a filmet, mert valahol imádnivalóan fura, nem mozipalettára való, viszont én sajnos unatkoztam rajta. Talán mindenről a trailer tehet, amit egyszer láttam, de teljesen másnak reklámozták vele a filmet, mint ami ténylegesen. Aki még nem látta a bemutatót, és odavan a lassú, thriller-szerű filmekért, az semmiképp se hagyja ki, és ne is olvasson tovább (a kommenteket főleg ne), teljes nem tudással izgalmasabb a film.



Na, tudom ám, hogy tovább olvastatok, így most megtudjátok a történetet, legalábbis majdnem a felét. Van egy házaspár, akik valami egyházi program keretein belül Kínában segítettek rászoruló gyerekeknek. Amikor ott végeznek, akkor elhatározzák, hogy nem simán repülővel mennek haza, hanem előtte még kipróbálják a transz-szibériai expreszt. Itt most röviden annyit erről a "járatról", hogy egy baromi hosszú vonatút és iszonyat múltra tekint vissza, meg hát Kiínából indulva átszeli Oroszországot. Én is kipróbálnám, bár a film után picit félnék, hogy valami hasonló kalamajkába keveredek, mint a főszereplők. Hát ennyi, vonatkoznak és a ventillátorba repül a gond.

És akkor ami miatt nem tetszett: idiótán cselekszenek a főszereplők. Azt hittétek a lassúságot írom ide? Nem, szinte teljesen jó is lehetne a hosszú alapozás (ha a trailer nem valami pörgősebb filmet sugallna), olyan régimódi, de az, hogy egy idegen országban ilyen butaságokat csinálnak, az fárasztó és unalmas. De tényleg, olyan, mintha az író leült volna "lendítsük előre a cselekményt valahogy, csináljon mindkét főszereplő valami butaságot, amivel mélyebbre kerülnek a sz*rban." Oké, sok filmben van ilyen, de itt a cselekmény és a kidolgozás valami profibb fordulatot sugallt, amihez nem tudott felnőni a film.

Transz-Szibéria értékelés

Ez nekem 5/10 lett sajnos, főleg mert látni, hogy lehetett volna több is, hiszen kilóg az átlag modern thrillerek közül, mert olyan szép nyugisan építi a feszültséget. Az tuti, hogyha nem moziban nézem, akkor a fordulópontnál valószínűleg abbahagytam volna.

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Ebben az egy mondatban összefoglalható az Ausztrália mint filmélmény. Lehet csak én vagyok túl ponyva ehhez, de igazából nem hiszem, mert még csak nem is éreztem túl nyálasnak (pedig rengetegen ezzel jöttek), hiszen illett az epikusságához, egyszerűen csak a történetéhez képest ez a film túl hosszú volt.



Mert hát vegyük az alapját: a lédi (fehérszőkefőnökasszony) elutazik Ausztráliába, hogy a férjét végre elszakítsa az ottani birtokukról. Mikor odaér, a férje helyett a Drover jön érte a kikötőbe és ő viszi ki a messzi famra. Mivel a Drovert a nők szerint baromi vonzó Hugh Jackman játssza, így gyorsan szembesülünk azzal, hogy a nő férje halott, megölték. Innen még van egy gonosz, akinek a farmra fáj a foga, meg némi marhaterelési problematika, meg a legidegesítőbb tejeskávé kiskölök akit filmen mostanában láttunk, és akkor ennyi.

Ha Baz Luhrmann úgy gondolkozna, mint a jó öreg Tarantino, akkor ezt az Ausztráliát két felé vágta volna, mivel tulajdonképpen a felénél simán le lehetett volna zárni valamennyire, és megmondom nektek, hogy szerintem a feléig ez egy egész jó film. Tele van gyönyörű képekkel, humorral, Kidman jól hozza a lédit, Jackman a félig vad Drovert, flörtölnek meg ilyesmi. Az egész olyan játékos érzetű, nagyszabásúra forgatva. Aztán sajnos jön a film második fele ("a második film"), és mivel másfél óránál szinte lezárást éreztünk, így már csak azért is baromi hosszúnak érezzük ezt a felvonást, pedig ebben van a háború!

Muszáj elárulnom, hogy még mi rontja az összképet: a befogadott, félig őslakos gyerek. Az vele a baj leginkább, hogy valami iszonyat idegesítő magyarsággal narrálja az egész történetet. Oké, szinkronosan láttam, de gondolom az eredetiben sem volt erősségge a nyelvtan. Úgy képzeljétek el, hogy még nálam is bénább a srác fogalmazásból, erre narrál. "Tereljük a gonosz állatokat a nagy-nagy deszkán fel át a hatalmas hajógőzre". Hihetetlen, főleg amikor a beszédstílusát átveszi Nicole Kidman karaktere, és a felnőtt fehér nő ugyanolyan katasztrofálisan beszél, miközben komoly arcot vág. Ehh.



Szóval ezek a bajok vannak a filmmel, én otthon javaslom megtekintésre, ahol nyugodtan lehet nyújtózkodni a felnél, kérődzni kicsit az egész szórakoztató első felén. Az mindenképpen megemlítendő még, hogy a filmbe zsúfolt képek egyszerűen gyönyörűek, szinte kedvem támadt Ausztráliába menni, pedig nem szeretem a forróságot. Tényleg, csak a gyönyörű jelző illik az egész filmre, mármint képileg.

Ausztrália

Sajnos csak 5/10-et tudok adni, ez sokkal nagyobb akart lenni, mint amekkora ténylegesen, és így hiába klasszikus hollywood, teljesen a modern világba illik, a lufik közé.