Egy dolog rögtön feltűnik: John Carpenter nem a szépsége miatt akarta Amber Heard feltűnését a Wardban. A kurvajó Drive Angry-val ellentétben itt nagyon ritkán gyönyörű. Ja hogy a film milyen? Hát az előbbi gondolaton van időd elmerengeni, szóval sejthető. Amúgy jól játszik, főleg, hogy Carpenter kivételesen női főszereplős filmet forgatott, méghozzá pont vele.



Egyáltalán nem földbe döngölhető, de Carpenter nem annyira érzi a csíziót mostanában. Ami tetszett, hogy néhol teljesen régimódian, nyugisan vannak felvéve a jelenetek, nem az kelti a feszültséget, hogy 10 vágás van közelre-távolra zoom dokuakármi stílusban. Sajnos a fordulatokról ezt már nem mondható el, a forgatókönyv eléggé tipikusan áll össze. Bár akadhatnak meglepetések, de valahogy mégis csak gurul a kifutópályán, ahelyett, hogy felszállna magasra.

Nem is tudom, 5/10. Annyira nem bántam meg, de ajánlani nem tudnám egy percre sem.

Annyira sok szót nem is érné meg vesztegetni rá, majd talán ti. Sajnos a Final Destination 5. része erőteljesen csalódás lett. Nem azért, mert a rész eleji baleset borzasztóan gyengén volt megcsinálva, ezt a 3. rész óta megszoktuk. Akkor miért?



Az ugye adott, hogy ez a filmsorozat olyan emberekről szól, főleg fiatal szépekről, akik egy látomás miatt megúsznak valami tömegkatasztrófát. A Halál jön behajtani rajtuk az extra napokat, amiket élhettek. A Végső állomások lényegét az adta, hogy a főszereplők miképp is távoznak el az élők közül.

Mindegyik részben ugyanúgy ráébrednek hőseink, hogy mi történik velük, aztán blabla, teljesen egy séma. A baj nem ezzel van, hanem hogy már azok a halálesetek sem igazán kreatívak, ahol 4-5 véletlent összeeszkábálva kinyírja őket a kaszás. Eltűnt az "ilyen nincs" hatás. Emiatt csalódtam. Plusz idén még a lányok sem voltak benne szépek, nincs zöld ruhadarabos.

A két értékelhető dolog a filmben az utolsó 5 perc, meg a szemműtét. Ez utóbbit ellőtte a trailer is, nem tekinthetem spoilernek, de az szinte fájt, volt hatása. Persze a nagyobb csattanóra sok minden utalt közben is, az egyik nyomot kifejezetten az arcunkba tolták sokszor, de páran tuti meglepődtek. Nem mondom, szép húzás, nem akarnék belekötni, de nem tudja annyira felhúzni a filmet.

Sajnos az egyik kifejezetten jó ötletet, normális csavart (szintén előtték a trailerben, pedig a film utolsó harmadát vezette fel) pedig nem tudták rendesen kiaknázni. Egy monológ lesz belőle, meg egy semmilyen tetőpont.

Végső állomás 5. értékelés

Nem azt mondom, hogy bánom a megtekintését, egy közepest kihozott, de azért mással is el tudtam volna ütni ezt a kb. 90 percet.

Ez a film lehetett volna jó, de valami mégis hiányzik. Az egészet a végére tették fel? Nehéz spoilermentesen írni a végén levő dilemmáról, és mivel nem lett akkora siker, így kötve hiszem, hogy izzó viták zajlanak majd róla.



A történet amúgy annyi, hogy a férfi egy autóbaleset után ébred az erdőben; mögötte egy hulla, a szélvédőn kirepülve egy hulla, amit egy hegyi oroszlán zaklat, és hasonló jóságok. Ennek tetejébe nem is emlékszik semmire. A gond csak az, hogy a rádió egy bakrablásról beszél, 3 férfivel, a kocsiban pedig van egy valag pénz. Aztán.. nem sok minden történik azon kívül, hogy ott a dilemma, ő-e az egyik tettes.

Az egész filmet Adrien Brody vállára helyezték, hiszen a Wrecked 90%-ában ő van a képernyőn, amint szenved az erdőben, hogy visszajusson a civilizációba. Egész jól elbír a szereppel. Mindezt gyönyörűen fényképezve, de amint főhős elkezd hallucinálni (meghasad?!), eltűnik a feszültség. A rendező tehet erről, vagy a forgatókönyvíró? Lényegtelen, 5/10 jár maximum.

Csapjunk a lecsóba: Jason Momoa jobban illik a könyvekből ismert Conan szerepére, mint Swarci. Aki mást mond, az nem olvasott Conan történeteket soha. Sajnos ez a filmet egyáltalán nem tudja megmenteni, hiszen a készítők egyértelműen arra hajtottak, hogy fost adjanak ki a kezeik közül. Ez alól csak a castingos volt kivétel.



Rögtön a papírra vetett szavaknál el is vérzik az egész, mielőtt egy jelenetet leforgattak volna. A forgatókönyvre a pocsék jelző kevés, megsértődnek a b-filmeket írók. Nem az a baj, hogy a történet faék, ez illik Conanhoz, és miért is lenne egy bosszúhadjárat túlbonyolítva, hanem hogy minden párbeszéd és karakterépítés fáj, már amikor túl akarnak nyúlni a 1D-n az írók. Ha esetleg érdekel: az apját megölik a szeme láttára – Volt egyszer egy vadnyugatot idézve azzal a jelenettel –, ő pedig természetesen bosszút esküszik.

Nagyon úgy tűnik, hogy a film a "kitalálunk pár cool jelenetet, aztán írunk köré valamit" iskola szülötteinek keze alól került ki. Mert vannak itt fasza jelenetek, nem tagadom. Nekem bejött a lánccal lovat verés, a homokemberes harc (bár túlhúzták picit), a csak szexért rabszolgaszabadítás (Conan kaján mosolya a lányokra), és még pár. Aztán jött a malter ezek közé és áááá.

Úgy tűnik, hogy kifejezetten a jó oldalra sikerült jobban a szereplőválogatás is. Conant már említettem, de természetesen Ron Perlman minden pillanata jó volt. A női karakterek? Trololol? Conan filmről van szó, nézzenek ki jól vagy legyenek boszorkák és kész. Ezzel nagyjából nem is volt hiba, bár a főhős nem húzta meg mind a két oldal lányait ezúttal.

Conan the Barbarian értékelés

Lehetett volna jó, sőt, vannak jó részei, de ez sem rántja ki az 5/10 mocsarából, teljesen kihagyható. Viszont ha lesz folytatás, ahova esetleg a rendező és író is összekapja magát, akkor Momoa-val simán lehet jó.

Lábjegyzetként csak azt tudom megjegyezni, hogy azt simán agyonverném, aki ezt a borzasztó szűrőt ráeresztette a filmre. Olyan amitől minden jelenet alulexponáltnak tűnik. Dél közepén álldogáltak a pusztán, de "sötét hangulatot akarunk" rendezőcském/producerem miatt túlzással, de hunyorogni kell.

Annyira sok utalás van benne, hogy csak azért nézhető felnőtteknek. Ezzel lehet a legrövidebben jellemezni a filmet. A készítők a sci-fi klasszikusait idézik meg apróbb kacsintásokkal, olyanokat mint a 2001, vagy az Alien, meg a többi. Sajnos más értékelhető nincs benne, mert az aranyos szereplők inkább a gyerekeknek hozhatnak kikapcsolódást, nekünk csak a képrejtvény rész marad.



A történet úgy foglalható össze, hogy látjuk a sok űrlényt békésen éldegélni a bolygóján, amikor is befut a NASA űrhajósa és letűzi a zászlót az egyik kert vagy mi közepébe. Felfedeztük a helyet, kis lépés ez... ilyesmi. Természetesen az ott lakók meglepődnek ezen, megijednek az űrruhástól, de cserébe az is tőlük. Innentől jön a tamese arról, hogy nem kell zsigerből félni mindentől, ami idegen, és hasonlók. Eléggé elemi szinten bonyolítva az egészet. 5/10 talán, bár nem bánom, de élhettem volna nélküle még pár évet.

Az egyik legátverősebb reklámkampánnyal rendelkező film. Teljesen úgy harangozták be, pár kritikus is asszisztált, mintha a Másnaposok női változata lenne: a csajok az esküvő előtt elszabadulnak. Káromkodva, közösen. Ehelyett mi lett? Egy tipikus csajos vígjáték pár gusztustalansággal megfejelve.



Mi volt ahelyett? Természetesen az egymás fúrása a lányok között, a féltékenykedés, képmutatás, aztán az öribari fázis, hiszen összekovácsolódik a csapat. Meg volt egy körülbelül 30 perces kisfilm emellé, amiben a fő-főszereplő szerelembe esett. Természetesen küzdött ellene, mert ő annyira nem érdemli meg vagy mittomén milyen bullshit alapján elutasította a pasit, de hát tudjátok hogy megy ez romantikus vígjátékokban... Még a kicsit normálisabbak sem léphetnek ki az évezredes kötelezők kötelékéből.

Amúgy egy korrekt csajos film, ha eltekintünk attól, hogy megvezettek minket. Konkrétan a film első harmada gyenge, és tudom hogy a most következő kijelentésem nem igaz, de az a rész olyan, mintha egy férfi írta volna. Valójában a két női íróval inkább az áll, hogy "mi is tudunk férfias vígjátékot csinálni, hö", de nem tudnak. Ezt be is látták később, és a poénok eltűnésével megjelentek a normálisabb érzelmek is. Az tény, hogy a vígjáték részről itt már letettek – kivéve egy kínos, túlnyújtott poént, amikor egy zsaru figyelmét próbálják felhívni –, de mint csajos film innentől működött, méghozzá normálisan, néhol aranyosan. Ez sajnos nem menti meg attól, hogy a vígjátékot várók csalódottan hagyják el a mozit.



Tippre a női nézőknek tetszhetett. Ezt nehéz megítélnem külső szemlélőként, de olyasminek tűnt a főszereplők közötti kapcsolat, ami akár a tényleges női dinamikát mutathatja be. Szóval a realitáshoz közelebb volt, mint egy nagyon eltúlzott Bride Wars vagy hasonló förmedvény, kicsit jobban a nők hangján szólhatott.

Leginkább Jon Hamm karakterén tudtam nevetni. Egy fuck buddy-t játszik, és vicces volt, ahogy a nő komolyabb kapcsolatot szeretne (hiszen annyira jóképű), ezért lábujjhegyen meri csak szóba hozni "ha te is akkor én is, de ha nem akkor érted, én is csak egy ilyen ezt szeretnék amit te is, viszont ha te esetleg, akkor talán megpróbálhatjuk, bár ne" miközben figyeli a pasi arcát ezerrel. Szóval Hammnak volt pár vicces szövege és megmozdulása, de ennyi. Azon viszont már nem tudtam vigyorogni, hogy egy lány a mosdóba fosik, egy másik pedig az utca közepére. Ha ha?

Koszorúslányok

Igazából a film fele értékelhető lenne, de annyira egyenetlen volt így, hogy 5/10-nél többet nem tudok adni. Most nézzük meg újra a trailert, mivan. Bár a zene választás gyanús így utólag.

Ilyen az, amikor elkefélnek egy egész jó ötletet. A Joneses elé úgy a legjobb leülni, hogy semmit nem tudsz a történetről. A kép alatti részt szerintem ne is olvasd el, ha véletlenül kíváncsi vagy egy körülbelül TV-filmes magasságokba repdeső műre, amiben David Duchovny és Demi Moore a főszereplő. Nem tudom igazán ajánalni, de 5/10-nél lejjebb sem húznám, szóval még épphogy nézhető.



A probléma a kötelező karakterfejlődés. Tudom, mi más vártam!? A sorozat ötlete baromi jó, új család költözik a környékre, látszólag tökéletesek, de valójában csak a marketing új faját képezik. Bizony, termékeket népszerűsítenek az életükkel, a Word of Mouth marketing legelejét megalkotva. Eddig rendben is vagyunk, viszont innen jön a középszerű konfliktus, a teljesen "váratlan" karakterfejlődés, és a film befejezése.

Ha az utolsó 20 percre mást ötölnek ki, akkor most jobb lenne a szám íze, de sajnos nem ez történt. Mind a rendezés, mind a forgatókönyv sikeresen a TV sorozatok szintjén tartotta az Eladó a családomat. A pontot már mondtam, akkor ennyi.

Rossz film? A TV Set és a Dewey Cox rendezője, és a Year One írói összejöttek, hogy lemásolják a Bad Santa-t, csak épp a cinizmust hagyták el valahol. És Cameron Diaz jól tud kinézni. Ez a film rövid jellemzése.



A probléma ott van, hogy a főhős egy borzasztó liba, így egyszer nem jut eszünkbe, hogy igazán érdekeljen minket a sorsa. Az egész film alatt pénzhajhász, és épp új cicikre gyűjt, hogy azzal fogjon majd egy gazdag férjet magának. Hiába na, ki akar törni a tanárság mocskából, így bizony tojik is a diákjaira. Visszatérő poén, hogy egyáltalán nem emlékszik a tanítványok neveire. Ennyire negatív karakterről nyilván mindenki tudja, hogy egy vígjátékban merre fejlődhet, helló csöpögés és centire kiszámítható fordulatok.

Tipikusan felejthető vígjáték. Főleg ha belegondolunk, hogy jelenleg a Förtelmes főnökök is megy még a mozikban. Igazából nem lehet ajánlani, tényleg egy higított Bad Santa volt, annak minden pozitívuma nélkül, de azért bevallhatom, hogy 1-2 poénon mosolyogtam. Bár ezeket azt hiszem a trailerben is bemutatták. 5/10, kihagyható, de ha véletlen megnézed akkor sem fogod tépni a hajad, hogy mi volt ez az oltári szar. Arra ott vannak a Katherine Heigl "vígjátékok".

Ilyen, amikor Woody Allen tv-sorozatot rendez? A film teljesen ötlettelenül van rendezve és írva, és hiába van ott a keret, mégis olyan, mintha egy tv-sorozat évadjának a közepén járnánk pár résznyit.



Azt rögtön érdemes elfelejteni, hogy bármiféle könnyedség lesz a You Will Meet a Tall Dark Strangerben. Semmi nincs itt abból, ami Woody 2000 utáni filmjeit feldobta. Ehelyett csak a kőkemény dráma, az emberek gyarlósága és az élet illúziótlansága maradt. Meg egy nagyon kevés fekete humor.

A történetbe nem mennék, pár kapcsolat fordulópontján járunk, és szinte mindenki rossz ember benne. Olyan 5/10, ha véletlen kihagyod, akkor nem vesztesz semmit, hiába remek a szereplőgárda.

Azt mondja, hogy egy romantikus vígjátéknak árult dramedyvel állunk itt szemben, amiben Katherine Heigl a főszereplő. A hölgy Felkoppintva utáni munkáit elnézve tudjuk, mire számíhatunk, hiába volt ott Greg Berlanti (Everwood) neve is.



A főszereplők először egy a barátaik által rendezett vakrandin találkoznak, ami elég szerencsétlenül sül el. Gond egy szál se, hiszen a forgatókönyv író szépen egy lakásba költözteti őket, amikor az említett barát házaspár halálos balesetet szenved, és az árván maradt gyermek hivatalos gyámjának mindketten meg vannak nevezve.

Néhol szinte már jó is lehetne a film, de nem az. Vannak szerethető részek, de nem tudják ellensúlyozni a kliséhegyekkel teli szerelmes drámát. Maximum 5/10. A sárga földig nem lehet lehúzni, de a középszerűségből semmivel nem emelkedik ki. Ha tudod a főszereplők miért kerültek össze, ezt el is árulja a trailer természetesen, akkor mindent kitalálhatsz előre, annyira átlagos az egész. Ez akkor nem lenne baj, ha élvezetesen lenne megírva... Nyilván a színészek sem mentik meg semmivel.

Kőkemény romantikus film undorító férfihumorba csomagolva? Tipikus Farrelly tesók által készített mű?



Az Elhajlási engedély története röviden az, hogy a 2 főszereplő kimenőt kap a házasságából egy hétre. Mindezt egy önsegítő könyveket író nő hatására lépik meg a feleségek? Igazából mindegy. Azért van erre szükség, mert a csávók nagyon kifelé kacsingatnak, és azt hiszik a nők bomlanának utánuk, ha nem lenne a oldalborda. Tehát hűségesek, nem léptek félre bazisok év alatt, de majd most a kimenő alatt. Na igen. Innen jön az, hogy a csajok rájönnek: a kimenő tulajdonképpen nekik is kell. Természetesen ők sokkal de sokkal könnyebben találnak kísértő partnert, mint a szürke és kicsit perverz férjeik.

A fő probléma nem is azzal volt, hogy ez egy romantikus film, hanem hogy az undorító részek teljesen céltalanok. Vagyis mikor nem azok? Inkább átfogalmazom picit: olyanok, mintha erővel lettek volna a történetbe erőltetve, csak hogy ne legyen tipikus a film, de közben mégis az lett.

Nyilván akad 1-2 őszintébb mondat, és a nők felé elejtett "lebegős" beszólás működik, de közben ott van egy tényleg borzasztó fingós poén, aminek nő a főszereplője. Ahogy a klasszikus menekülős baromkodó humort is egy nyilvános homokba szarás előz meg.

Elhajlási engedély értékelés

Sajnos nem lett túl erős vígjáték ebből. Olyan, mintha akartak volna csinálni egy őszinte drámát a házasságok mélypontjáról, a 40 körüli pasik pánikáról, de ebből csak 30 perc jött ki nekik, szal inkább komédiává bővítették. A probléma, hogy nem jó a mix, és kevés is a poén.

Egy film arról, hogy Jennifer Aniston lassított felvételben meg akarta mutatni a testét, ruhában aztán fürdőruhában, bizonyítandó jó nő mivoltát. Hooot? Merev mellbimbó is volt természetesen, ha már a 10 évadnyi Friends nem volt elég azt mutogatni. Ezen kívül Adam Sandler is szerepel a filmben, aki hoz pár poént. Na meg Brooklyn Decker, aki szintén hooot. Kár, hogy a legszexibb jelenetét ellőtték az összes trailerben.




Sajnos nagyon semmilyen a film, egy meglepő mellékszereplővel sikerült azért felkavarniuk az állóvizet. Nem csak, hogy az alap, miszerint Sandler házasembernek tetteti magát a nők bugyijába való bejutáshoz, ami fordítva sül el és az új bimbó látni akarja az asszonyt, de még az összes kiszámítható fordulata is gyenge. Azért van így, mert kb. 12521635 alkalommal bukhatnának le a film alatt. Ezen kívül az új csajjal nem érezni a forró lángokat, így értelmetlen a tettetés nekünk nézőknek. Jó csaj, de hogy élete párjának érzi arra max. pár bénán eladott mondat utal. Rengeteg légbőlkapott lépés van benne, így 5/10 max a pár röhögés miatt.

A hétvégén beiktattam Romain Gavras első nagyjátékfilmjét, mert kíváncsi voltam, hogy az Adidas All Star reklámot, MIA és Justice klipeket rendező csávó mire képes 90 percben. Hááát.



Egy dolog biztos, voltak benne olyan hangulatos jelenetek, amik miatt nem ábrándultam ki a névből, pedig a film nem tetszett annyira. Egyszerűen nem áll össze egésszé, sokáig csak nézel, hogy mi van, olyan értelmetlennek tűnnek a jelenetek, kidolgozatlan minden. Akkor is, ha láthatóan volt egy központi gondolat, nem csak a vörös hajúak kirekesztéséről van benne szó.

Vincent Cassel alakítása külön kiemelendő azért.

Összességében valahol 5/10 felé osztanám az élményt, de mozit nem igazán ért. A "francia harcosok klubja" dumát pedig nem tudom komolyan venni. Attól, hogy valami x-y-z-g-t-r generáció problémáival foglalkozik, még nem jelent semmit.

Gondolom a következő információra páran azt fogják mondani, hogy egyáltalán nem meglepő, pedig.. áh, ebbe most ne menjünk bele. A lényeg: az Unkown reklámhadjárata során azt lebegtették meg, hogy Taken-szerű akciófilmet kapunk újra Neesontól, de erről szó sincs.



Az akció helyett a thriller részen van a hangsúly. Ott kezdünk, hogy Neeson karaktere autóbalesetet szenved. 4 napig fekszik kómában, amikor felébred egy idegen férfit talál a felesége mellett, aki látszólag átvette az ő helyét. Mivel az iratai elvesztek, ezért nyomozásba kezd, hogy kiderítse mi történt. Nagyjából ennyi.

Az a helyzet, hogy a filmnek voltak jó pillanatai. Egyáltalán nem a lassúságával volt baj, sőt, egészen addig jó volt, amíg a magasabb rendű rosszfiú fel nem tűnt. Onnantól eltűnt a hangulat, hogy a végső leszámolás nevetségességét ne is említsem. Annyira rossz szájízt hagyott maga után, hogy az előtte nyugisan épített hangulatbomba tovatűnt.

Mondjuk a színészek előtte is dolgoztak azon, hogy a jobb pillanatokat lerombolják. Konkrétan January Jones villantotta tehetségtelenségét. Ezt tetőzték azzal, hogy Diane Kruger egy bevándorlót alakított a Németországban játszódó filmben. Két nagyon rossz döntés a castingosok részéről, akkor is, ha Ms. Kruger melle a pólón át nem rossz. Ez nem elég a szerepre. Az biztos, hogy Neesonnal nem volt gond, a motivációival a vége felé már annál inkább.

Ismeretlen férfi értékelés

Sajnos a szerpelőválogatás és az utolsó 20-30 perc eléggé lehúzta a filmélményt nekem, 5/10-nél többet nem tudok adni, hiába tetszett a nyugis építkezés előtte.

A Sucher Punchnak egy nagy baja van: Snyder ötletei a lényegi részen is elfogytak mire a játékidő feléhez értünk. Ez bizony jobban fáj, mint az, hogy a tényleges története egy nagy nulla és mellette négy nulla. Mindezt próbálta elrejteni a stílusának izzadságszagában, de egy idő után nem ment neki.



A film valahogy úgy készülhetett, hogy 2-3 nagyon fasza akció ötlete keringett az író rendező agyában, viszont lusta volt megírni a keretet és az aprításokat összekötő cselekményt. Ez volt az a pillanat, ahol felkérte a 14 éves öccsét, hogy a sok önmasszírozás és rajzfilmnézés mellett írja már meg a hiányzó részeket. A kitüntetéstől el is csöppent a srác, főleg amikor meglátta a főszereplő csajokat, így amíg elkészült a szamurájos és a sárkányos harc, addig lekörmölte amit kellett neki. Na ilyesmi a végeredmény. Kurta-furcsa a vége, igazán tetőpont sincs, a katarzist azt pedig mindenképp felejtsük el. Na jó, a 3 küldetés közül kettőben van belőle minimális, amikor legyőzik a minibosst a pálya végén. Hm, már megint a videójátékok.

Nem fogom titkolni, a film 4 akcióból áll össze, némi gagyi habarcs segítéségével alkotva egészet. Ebből a számból kettő bizony durván jól sikerült. Pont a náci katonás nem, de a sárkányos nekem bejött, a szamurájokkal való összecsapást pedig most újra tudnám nézni. És itt van a baj rögtön, hiszen a sárkány után egy olyan harc jön, amiben már annyi fantázia sincs, mint valamiben amiben egy szemernyi nincs. Darabokra esik a stílus és egy teljesen szürke akciót kapunk, miközben ezt szánták a legdrámaibbnak. Már ha lehet ilyesmiről beszélni a minimális árnyalatot sem tartalmazó jellemmel rendelkező, súlytalan karakterek sorsának alakulása kapcsán.



Elértünk a főszereplőkhöz, akikről azt lehet elmondani, hogy... jól néznek ki. Tudom, ez a dolguk, hiszen igazi színészetre nincs sok lehetőségük. Eltévedt lánykák, akiknek kicsit keménykedni kell. Csak annyira, hogy le tudják nyomni a következő pályát is. Velük szemben sajnos a gonosz férfi szerepének a castingja félrecsúszott.

A rendezőről egy dolog viszont kiderült: a szerzői filmekkel vissza kell fogja magát. Zack Snyder írta és rendezte a Sucker Punchot, amiből csak az egyikhez ért valamennyire, és az nem az írás része. Főleg, ha ő komolyan gondolta a filmet. Mondjuk amiben jó, azzal itt sincs sok baj, csak valaki toljon alá egy igazi forgatókönyvet. Reméljük a Supermannél megteszik.

Álomháború értékelés

A film hatalmas lehúzására okot nem látok, körülbelül a Battle: Los Angeles szintjét tudja hozni ez is, csak kisebb csalódás. Hatalmas gagyizások és 1-2 jobb pillanat mellé itt még rajzfilm-csajok is vannak, szóval 5/10 ide is elfér. Az biztos, hogy nem a Sucker Punch lesz a következő kult hit, amit hússzor újranézhetünk és pöröghet rajta az agyunk.

A videójáték nemzedék háborús filmje. Ezt sajnos negatívan kell érteni. Lehet, hogy a játékok interaktív filmmé fejlődése miatt, de ilyesmi gondolat fogalmazódott meg bennem, amikor pergett a Battle: Los Angeles utolsó nagy csatája. Ami nem is nagy, hanem tipikusan videójáték helyzet, amiben mi vagyunk a hősök, célra tartunk, nem pedig a nagy csapatok.



Pedig basszus, az akciójelenetek rohadtul bejöttek. Ez alatt főleg az első pár összecsapást értem. Ahogy a szakasz a mentőakció során először találkozik az ellenséggel. Hm, konkrétan addig jó, amíg kicsit ismeretlen az ellenfél. Persze nem hagyhatják meg őket végig annak, így sajnos minél többet tudunk róluk, annál inkább vesztenek az erejükből a szemünkben is.

Erre jött balról a dráma, és szanaszét rombolta a filmet. A katonák rövid bemutatása, a szépen lassan növekvő veszély az első bevetés előtt, na ezek még elmentek, erre... áh, komolyan, még bántani sem igazán ér, mert olyan, mintha egy szellemi fogyatékost cikiznénk.

Egy dolgot azért említek, és ami bizony nagyon lehúzza a Battle: LA egész jó akcióit: a párbeszédek és komoly, mély jeleneteken itt nagyvásznon csak röhögni lehet. Egy játék átvezető mozijában talán elfér az, amikor a szakaszvezető végre kiönti a lelkét a katonáinak, de ide nem. Valahogy nullás a jelenet. Sajnálom író koma, ez nagyon gáz lett.

És tényleg ne gyertek most a művészfilmekkel és köldöknézéssel, mert egyáltalán nem azt vártam. Egyrészt nem csak a két véglet van rögtön, másrészt kikapcsoltam az agyam meg minden, bár még az agykikapcsolós érvelés is baromság többnyire. Megmondom mit vár az ember egy ilyen filmtől: kb. A sólyom végveszélyben szintet. Az sem hihetetlen mély művészfilm, de mégsem vigyorogsz a sok remek akciót összekötő drámán, aminek néha még mintha súlya is lenne. Hát itt nincs. A propaganda bénább kivitelezését pedig inkább hagyjuk.



Borzasztó papírmasé anyag. Ez különösen azért zavaró, mert ott volt a potencia valami jobbra. Egyrészt voltak benne jó ötletek, például a "fogoly" kivizsgálása, másrészt pedig a film első felében kifejezetten jók az akciójelenetek.

A Föld inváziója - Csata: Los Angeles értékelés

Ez bizony 5/10. A 40 percre vágott változatot talán újra lehet majd nézni, hiszen a modern nagyvárosban folyó csata egész jó lett. Az olyan jeleneteket pedig örökre el kell felejteni, amikor politikailag korrekt módon (ebbe a részébe bele sem akartam fentebb menni) egy random civilen sír az egész osztag. Még akkor is, ha az ő halála csak amolyan katalizátor a saját szomorúságukra, vigyorgás van, mert iszonyat viccesen és súlytalanul lett összeszerkesztve.

Ez a film inkább azt mutatta be, hogy "New York, 10 éve házasok vagyunk, hol a szikra? Azért többnyire jó veled még mindig", nem pedig a szerelem erejét.



A New York, I Love You kapcsolatokkal foglalkozik, méghozzá kisfilmeken keresztül. Ez a gyűjteményes megoldás eléggé kettős helyzetet jelent, hiszen ha valami rossz benne, azt nem kell sokáig elviselni (sajnálom, de a hoteles rész nagyon nem illett az egészbe, pedig Shia jól játszott), viszont ami jó, az sem tart sokáig. A sokszínű és vallású és gondolkozású emberek keveréke között villan pár kép a városról, és ennyi, ezt kéne átérezni, szereplőként elfogadni. Nem megy.

A színészekkel nem volt bajom, bár párszor olyat lehetett érezni, mintha fel kellett volna még venni egy-kétszer azt a jelenetet, hogy klappoljon. Áh, nem tépem tovább a szám, inkább elárulom, hogy a sokból nekem az öreges, az Orlando Bloomos és a Star Trek csávós tetszett. Sajnos ezek sem voltak nagyon-nagyon kiemelkedőek, de középszint környékére, 5/10-re behozták a filmet. Nem bánom, viszont egy képkockát nem néznék újra belőle. Nem tudtak elég mélyre menni, pedig próbálkoztak vele.

Machete don't text. Machete don't think. Hulk Smash.

Az egyik kakukktojás, gondolom tudjátok melyik. Nem, a motorra szerelt gatling sem számit smash-nek, csak humorforrásnak.



A filmről konkrétan azt lehet elmondani, hogy túlgondolkodták és variálták. Használható történetet akartak aköré írni, hogy "You fucked with a wrong mexican". Biztos ez is a múltidézéshez tartozik, a stílus ismérve, mindegy, nevetséges volt, de nem a jó módon. Úgy lehetne megfogalmazni, hogy komolyan gondolták a régi "komolyan gondolja, de közben szar, és ez szórakoztató" hangulatot, aztán erőlködés lett a vége.

Amivel nem volt hiba, az Jessica Alba és Lindsay Lohan. Mindkettő kellően túljátszotta a szerepét és gyönyörű volt. Poén a valóságba kikacsintása a dolognak, ahol Lohan már kitudja hányszor volt elvonón, szóval a drogos ribanc életrekeltése megy neki csípőből. Velük szemben viszont Danny Trejo katasztrófa. Sajnálom. A férfiak frontján a cameozó sztárok azért megmentik a helyzetet, főleg De Niro, aki végülis a film legnagyobb neve lett.

A vérengzés szórakoztató volt, nem tagadom. Olyan baromságokat találtak ki, amiket öröm volt nézni. Ez alól kivétel a már említett gatlingos jelenet, de annyi baj legyen. Mondjuk az aprítás milyenségét már a trailerből lehetett látni, amikor is belet kötélnek használva Indy-zett egyet a főszereplő. Végig ilyen hülyeségek vannak, fröcsög a művér, repülnek a végtagok, hűen a film címéhez.

Machete értékelés

Nem tudom hány pontot adjak, filóztam a 6-on, hiszen a film végén levő ironikus poén remek, de azt hiszem mégsem húzzatom fel addig.

Ezt elsózták. Haha, annyira gyenge poén, hogy el lehet ezen mosolyodni nyugodtan. Komolyabbra véve a hangvételt, Angelina Jolie szőke hajjal olyan, mintha bármelyik percben elfújhatná egy röpke szellő, de szerencsére a filmben szélcsend van, közben pedig gránátot gyárt pár vegyszerből, miközben a CIA rányitja az ajtót. Aztán meg is szökik előlük. Gond egy szál sem, hiszen később átfesti, huhh.



A Saltra sajnos az "olyan semmilyen" szavakból álló jellemzés illik a legjobban. Nézed, nincs vele különösebb gond, de hogy nem fogod emlegetni, az is teljesen biztos. Annyira szürke ez a film, hogy akaratlanul is felmerül a kérdés: minek is készült el?

A történet röviden annyi, hogy A Céghez beséltál egy orosz, aki szerint az őt kihallgató Salt tulajdonképpen Amerika ellensége, alvó ügynök, aki csak az ébresztőjére várt vagy 20 évet. Az "aktiválása" nyilván a film elején történik meg, az említett kihallgatáskor, hogy utána üldözze a CIA meg a többi három és többettűs. Az eredeti küldetése az Amerikába látogató orosz elnök megölése, ennek neki is áll, legnagyobb meglepetésünkre. Már ha valaki meglepődött rajta.

Sajnos a fordulatok teljesen kiszámíthatóak, még ha a végleges fő cél nem is látszik előre. Emiatt kicsit unalmas is a film, amin bizony a rendezés és az operatőri munka nem sokat dob. Ismét csak elmondható, hogy próbáltak jól rángatott kamerás akciójeleneteket összehozni, de természetesen nem sikerült, erőlködés szag lett belőle sőt, tévésorozat minőség. Az biztos, hogy Phillip Noyce nevét nem innen fogjuk örökre megjegyezni. Ki? A rendező.

Azt hiszem Jolie-t én nem tudom elfogadni akcióhősnek, főleg ilyen vékonyan. Olyan, mintha bárki össze tudná törni, erre rárohan 2-3 kétszer akkora súlyú pasi és simán legyakja őket közelharcban. A lövöldözős jeleneteknél jobb, de azokból nagyon kevés van. A többieket most hagyjuk, ők sem emelkednek ki a film által felállított minőségi szintről, akármennyire is elfogadhatóak máshol.

Salt értékelés

Először még 6 ponton filóztam, de nem, azt hiszem 5/10-et fogok rá adni. Hiába nem lehet konkrétan belekötni semmibe, ez egy teljesen kihagyható stílustalan film, amit ha mégis megnézel, akkor azért nem fogod a fejed közben a butaságokon. Egész normális magyarázatot ad a nézés közben nagyobb hülyeségeknek tűnő dolgokra is a forgatókönyv a végére, de ez kevés volt közben.

Ezzel a filmmel sajnos az lett a legnagyobb baj, hogy túl komolyan vették. Amolyan "hú, ez drámai lesz, most építjük a karaktert rendesen" módon álltak néhol hozzá, csak épp nem lett az, mert nem volt bennük elég kurázsi hozzá.

When I was little i colleceted human ears
Good times

A történetről elég annyit tudni, hogy bevetésen van a csapat, de egy Max nevű egyén elárulja őket és erendezi a halálukat. A fordulat persze az, hogy megússzák, viszont mivel helyettük csomó gyerek esik el a merényletben, így depressziósan és talpig bepipulva bosszút esküsznek. Vesztenivalójuk nincs sok, de esélyük sem. Loserek.

A pozitívumok oldalára mindenképp azt a kb. 10 jelenetet kell helyeznem, ami veszett cool. Valószínűleg centire átvették ott a képregényt és ez természetesen nem is baj. Olyan akciójelenetek akadnak, hogy vigyorogsz, dübörög a zene, és még poénok is akadnak közben.

A főbb gond az előbb említett jobb jeleneteket összekötő történettel van. Katasztrófa az egész, súlytalan izé. Szinte már azon lehet vitatkozni, hogy melyik a leggázabb rész. Az amikor a temetőben eldöntik, hogy elfogadják a feltűnt ismeretlen csaj ajánlatát? Aha, erre tenném a voksom, ott fogtam legjobban a fejem.

Nem mellesleg a negatívumok közé tehető az is, hogy nincs igazán vége. Egy ügy megoldódik, de nagyon erősen fel van vezetve a folytatás, viszon a Losers bukott a mozikban, így nem valószínű, hogy kapnak pénzt rá. Na majd 10 év múlva a rebootnál.

Vesztesek bosszúja értékelés

Sajnos azt kell mondanom, hogy ez bizony 5/10-lett, pedig reméltem, hogy nem így alakul. Tippre minden coolsága konkrét beállítás a képregényből, jól választott zenével, viszont a "ez még is csak film"-ként ezek közé helyezett valami az kevés lett. Hiába nyomja a hero walkot a csapat, dicstelenül távoznak.