Isolde már bő lére eresztve írt a filmről, így én rövidre fogom (szokás szerint). Egyrészt láttam már ennél jobb Coen tesók által készített filmet, másrészt meg még így is jól szórakoztam. Nagyon jól összerakták a bizonyítékot, nem vitás. A legjobban az tetszett, hogy ilyen kőkemény politikai thriller zenét raktak alá, mintha épp világok sorsáról lenne szó, közben meg idióták lepték el a vásznat, akiknek semmi köze nem volt semmiféle világraszóláshoz.



A történetre nem vesztegetnék sokat: egy elmebeteg CIA muksó emlékiratokat ír, amiket valahogy megszerez két edzőteremben dolgozó idióta, és jóságos szamaritáriánusként megzsarolják, mert hát "ez a szupertitkos CIA cucc, a cuccok cucca". Meg vannak még megcsalások, meg házasságok, de tényleg ennyi. Az egész nyilván a nemCoeni, hanem vígjátéki kavarodással lesz teljes, amiben mindenki összefekszik mindennel.

A film legjobb arca mindenképp Brad Pitt, aki hajlandó öltönyt is húzni, kár, hogy a beszólások többségét az év egyik legjobb trailerében lelőtték. A további legjobb pillanatokat a CIA "nagykutyákat" képbe hozó David "Sledge Hammer" Rasche és JK Simmons hülyülések hozzák, főleg mert komoly arcokat kell alakítaniuk. De igazából mindenkit fel lehetne sorolni, mert a megszokottan csavarosan képtelen helyzetbe ezen színészi gárdanélkül nem lett volna ennyi puskapor, de így szerencsére mégis lett.

Égető értékelés

A film magyar címén, meg pár unalmasabb részen kívül nem sok kivetnivaló akad. Aki egy kupac idióta hülye kalandjait akarja látni a komoly nagyvilágban, az a 7/10-es értékelést most meglátva már indul is a moziba/indítja a lejátszót. Ez a felvétel 10 másodperc múlva sem semmisíti meg önmagát. Amúgy most, hogy a Coen-tesók kitombolták magukat, megint jöhetne egy komolyabb film, No Country kaliberű.

A Coen-fivérek várva-várt új krimivígjátéka egyes kritikák szerint Oscar-várományos és/vagy kultfilm, mások szerint pedig egy borzalmas butaság, és mindkét oldallal simán egyet tudok érteni. Abszurd, feketén vicces, kínos, rettentően felszínes és borzalmasan buta, mindemellett inkább zseniális, mint nem.



A film elején Osborne Cox (John Malkovich) CIA-ügynököt elegánsan kirúgják az állásából, vélhetően alkoholproblémái miatt. Cox, hogy úgy mondjam, ezt nem valami jól veszi, leginkább bosszút akar állni, aztán kitalálja, hogy megírja az emlékiratait és el is kezdi diktálni. Ezalatt felesége, az unszimpatikus jégkirálynő, váláshoz készül, mivel Harry Pfarrer (George Clooney) nyugalmazott rendőrbíróval folytat titkos szerelmi viszonyt.

Valahol máshol eközben Linda Litzki (Frances McDormand), nagyjából késő negyvenes éveiben járó edzőtermi alkalmazott plasztikai műtéteket akar magán végeztetni mindenképpen, mert attól boldog lenne végre, de a biztosítója nem fedezi azt, egyébként pedig online felszedett szánalmas lúzerekkel próbálja színesíteni szexuális életét (bár nem tudom, ezt minek hangsúlyozom, hiszen a filmben a legtöbb szereplő lúzer és/vagy összevissza kefél). Mígnem egy cédét talál az edzőtermi öltözőben furcsa nevekkel, dátumokkal és adatokal. Ő és Chad (Brad Pitt) kitalálják, hogy ezek biztos nagyon fontos és titkos dokumentumok, kinyomozzák, hogy ki vesztette el, és jutalom reményében felhívják az illetőt: Osborne Cox-ot, hiszen ezek az ő ifjú kém-éveiről szóló emlékiratok. Innentől indul a bonyodalom, a négy főszereplő sorsa több szálon is összeér, számos félreértés, tömény bénázás, jó néhány what the fuck?-pillanat, abszurd véletlenek, vicces fordulatok és lőtt sebek követik egymást.

Gondolom, társadalomkritika, hogy az összes szereplő rém buta és felszínes, ezenkívül a maga egyéni módján idióta is. A CIA-ügynök, Cox tényleg egy nagyarcú, agresszív, whiskey-vedelő köcsög, néha már majdnem meg lehet kedvelni, de aztán inkább mégse. Clooney és Brad Pitt neve alapján az ember azt várná, hogy jó pasik lesznek a filmben, de sajnos mindkettő elég jó színész ahhoz, hogy a jóképű sármnak még a nyomait se lehessen felfedezni rajtuk. Chad egyébként jóindulatú, csakhát az intelligenciahányadosa kb. egy havasi gyopáréval egyenlő, és ez a szemében is látszik, minden elismerésem Brad Pittnek, amiért ennyire „egyszerűen” tud nézni, Harry pedig egy hipochonder, perverz, tikkelő, paranoid seggfej, aki néha megpróbál megjátszani némi Clooney-féle eleganciát, de ez sosem sikerül igazán. Mindegyik fantasztikus színészi alakítás, talán a legjobb Frances McDormand, a testképzavaros negyvenes nő, akit néha már majdnem meg lehet kedvelni, de annyira felszínes és bután törtető, hogy inkább mégse.



Azzal a fajta komédiával állunk szemben, amin az ember meglepődik, időnként hátrahőköl, sokszor a szereplők helyett kényelmetlenül érzi magát és végig magában röhög: nem a feel-good, hanem a cinikus nevetés. A Coen-filmek közül talán a Fargo-hoz áll legközelebb, amennyiben másfél óra tömény szerencsétlenkedés, csak a Fargoval ellentétben itt nincs olyan szereplő, akivel az ember valamennyire is azonosulni tudna, vagy akinek legalább drukkolna. Aki szereti az ilyesmit, annak tetszeni fog.

Egy baj van egyébként a filmmel, hogy idegesítő a tempója: nagyon lassan és kissé unalmasan indul be, hosszú-hosszú időn át csak bemutatja a szereplőket és a készülő bonyodalmat, aztán egyszercsak felpörög és akkor hirtelen vége lesz. Nagyon gyorsan és kíméletlenül lecsapják a végét, pont amikor elkezd tetszeni és az ember még szívesen nézné tovább, egyszerre csak „megoldódik” a konfliktus. Bár lehet, hogy ezt is direkt csinálták és ez volt a cél, nekem inkább zavaró volt.

Olvasás után elégetendő értékelés

Abszurd krimivígjáték érzelmi távolságtartással, társadalomkritikával, buta, felszínes vagy más módon unszimpatikus szereplőkkel, akiket remekül játszanak el klassz színészek, és érdekes humorral. Nálam 8/10 pontot ér, szerintem többnyire zseniális, de tudom, hogy lesznek, akik gyűlölni fogják, mások szerint meg az év filmje, ez van.

Amerika már látta, nekünk meg még messze van. Mivel szeptember elején jött ki odakinn és ugyanott november 27-et írnak a magyar premierre, így előfordulhat, hogy az R5 jobbról előz megint.



Tovább is van →

A legutóbbi 2 karakterporomó mellé jött még kettől. Ezúttal Brad Pitt munkatársát és egy volt CIA arcot mutatnak be.

Tovább is van →

Előkerült két olyan videó a Burn After Readingből, hogy ha eddig nem vártam volna a filmet, most akkor is rákattannék. Mivel vártam, így csak tovább nőtt a várakozás. Két karaktert mutatnak be picit jobban, vagy még kevésbé. Kötelző.

Chad, alias Brad Pitt. Baromi jól hozza az üresfejű figurát.

Tovább is van →

Az előző posztert nem tudják ütni. A trailert meg méginkább nem.

Hogy ne csak Dark Knightozás legyen.

Hát, a 16+ besorolásúhoz képest nyilván kevésbé durvább, viszont így is marhajónak néz ki. Brad Pitt idén rákapcsolt, a Benjam Button meg ez is jó szórakozásnak tűnik. (a Burn poszterét ne hagyjátok ki, hatalmas jó)

Tovább is van →

Az új Coen cucc, tudjátok. A minap a traileren szétröhögtük magunkat, úgyhogy itt az ideje a poszterre kattintani, hogy nagyban megnézhessétek.

Halló, ki vesztette el a titkos CIA anyagait? Mert engem megvettek vele itt az előbb a Coen tesók, és akkor Clooney hátsó bejáratos hülyülése még fel sem tűnt. Micsoda sztárparádé, micsoda poénok! Pár szó a filmről.

Tovább is van →

Ti is égessétek el, miután megnéztétek ezeket. A múltkor átvettük, hogy mi ez, és miért Coen, most álljanak itt a képek csak úgy.



Tovább is van →

Tudjátok, a két pasi aki a minap nyert valami Oscar nevű díjat a No Country For Old Men-ért. Nos, a Burn After Reading-et írták is, nem csak adaptálják egy könyvből, és egy sötét hangulatú kém-komédia lesz.

Ha ez nem győzött meg, akkor vess egy pillantást a szereplőgárdára: George Clooney, John Malkovich, Frances McDormand, Brad Pitt, Tilda Swinton. Azta paszta. Például Bradnek lesz egy jelenete, amiben így néz ki és ilyen arcot vág:



És plusznak még annyit, hogy a Children of Men operatőre, Emmanuel Lubezki itt is ennek a nemes feladatnak lett a felelőse, ami szerintem jó hír.

A végére már csak a bemutató dátuma maradt: 2008. szeptember 12. (itthonról ugye semmi hír, de talán a sztárpower miatt behozzák időben)