A filmben van egy jelenet, amikor Defoe karaktere ilyet szól: "Living in a world where vampires are the dominant species is about as safe as bare backing a 5 dollar whore." Azaz annyire biztonságos a világ, mint egy ezerforintos kurva gumi nélküli lerendezése. És ez a Daybreakers-re magára is illik. A tetszésre annyi az esély, mint az előbb említett esetben nem elkapni valamit. Mondjuk volt akinek bejött, mázlija van.

Megértem az unott kifejezést, Ethan.
Pedig hát voltak benne jó dolgok. Elég normális képi világ és egy jó alapötlet: a vámpírok az uralkodó faj, de kifogyóban van a vér, erre mégis elbaszták. Jól megteremtették az alaphelyetet, a világot, a film első 30 perce remek is emiatt, aztán jött a forgatókönyv cselekményes része, ahol csődöt mondtak. Áh, nincs is kedvem belemenni.
Mondjuk a reklámkampány is tehet a csalódásról, hiszen majdnem Blade szintű zúzást ígértek. Hát ezt mindenki felejtse el, aki még nem látta eddig. Lassan csordogáló sci-fi szerű valamit kapunk, altató zenével, néhol hangulatos látvánnyal, nagyon buta cselekménnyel. Ebből kéne sorozat, a világ ide jutásáról, prequel 4 évadon át. Yummy lenne. Na mindegy, ez nekem max 5/10 volt, de akkor felpontoztam.
Mi a fene történik a mozikban mostanság? Először a The Road taszított minket az elkeseredettség mélyére egy reális és remélhetőleg soha be nem következő jövő képével, most pedig itt a Daybreakers, ami nem csak kiemelkedik az elmúlt években a zsáner számára egyre mélyebbre ásott gödörből, de remélhetőleg pozitív példát is mutat az utána következőknek.

A filmet író-rendező testvérpár, Peter és Michael Spierig bizony nem kispályáznak. Ha John Hillcoat rendezésére azt mondtam, hogy a legreálisabb posztapok film, akkor a Daybreakers bizony a legjobban átgondolt vámpíros. Már az alapötlet is túlmutat a szokásos vámpír-kliséken: 2009-ben kitört egy járvány, ami világszerte szedte az áldozatait, azonban zombivá válás helyett a halál utáni élet volt a következménye. A fertőzöttek először vámpírrá, aztán marha gyorsan domináns fajjá váltak, a túlélő emberek pedig — akik úgy döntöttek, kihagyják a mesterséges „evolúciót” — gyorsan rájöttek, milyen lehet egy adag sült krumplinak lenni a mekiben. 10 év elteltével a készletek már nagyon fogyóban vannak, a mesterséges vér előállítására irányuló kísérletek pedig nem hozzák a kívánt áttörést…
A filmben tehát nincsenek évezredek óta titokban élő vámpírcsaládok és ősöreg mesterek, mint ahogy nincsenek rájuk vadászó Fényben járók, Kiválasztottak vagy Hugh Jackmanek sem. Most gondolom az ortodox vámpírfilmesek felhördültek, de szerintem már épp ideje volt csavarni kicsit a dolgon, hiszen az utóbbi években eléggé szétzilálták a klasszikus eredettörténeteket. Így legalább kapunk valami újat, nem? Persze néhány szabály továbbra is él, a karó és a napfény ugyanúgy árt, és a vérfogyasztás is szükségszerű.

Apropó vér, az egyik dolog, amit imádtam a filmben, hogy végre kapunk egy eléggé logikus magyarázatot a vérivás miértjére, nem csak annyival van elintézve, hogy vámpírok 'oszt szeretik az izét. Ráadásul az átgondoltság a Daybreakers világának mindennapjaiban is jelen van. Ha mindenki vámpír, akkor az életvitelnek is ehhez kell idomulnia, nem? A föld alatti folyosók gyalogosoknak, a nappali üzemmód az autókban, a klasszikus Uncle Sam plakát újraértelmezése és még rengeteg apró ötlet mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a film világa tényleg hihető legyen. De azok se keseredjenek el, akit esetleg nem nyűgöznek le az ilyesfajta kidolgozott részletek, van a filmben pár véres rész is, méghozzá nem is rosszul kivitelezve, mindenféle kamerarángatás vagy gépzene nélkül. Sőt — bár ez már tényleg sok a jóból — még humor is van a filmben, amit meglepő módon főleg Willem Dafoe szállít.
Ezzel a nagyon frappáns átkötéssel pedig el is érkeztünk a szereplős bekezdésig. Karakterek szempontjából nem kiemelkedő a film, ez amúgy az egyik negatívuma is. Kapunk gonosz üzletembert, kételkedőt, pálfordulót, stb. Ettől függetlenül a színészek jól eljátsszák a kiszabott szerepeket, de azért jó lett volna, ha az aprólékosan kidolgozott világ mellé kaptunk néhány kevésbé sablonos karaktert is. A kötelező jócsaj szerepét ezúttal Claudia Karvan kapta, akinek a neve tippre kábé két embernek mondhat valamit és aki remekül adaptálta az általános amerikai akcentust (vö. Hugh Laurie a House-ban). Én mindenesetre örültem neki, ő is csak szépül a korral.
Azt kell mondanom, hogy az eddig a Daybreakers-hez csatolt poszterekkel ellentétben ez bizony cool lett most. Hát de nem? És bónusznak még egy jelenet is van a filmből, amiben egy elégedetlen starbucks vásárlót mutatnak be.
Tovább is van →
Jött egy újabb, 1 perc hosszúságú trailer a januárban jelentkező vámpírsztorihoz. Dafoe nagyon adja azt az egy mondatot.
Na, tipikus, a trailert már felejtük, pedig marhajó volt, jöttek emlékeztetni inket, hogy majd érkezik a film valamikor.
A minap jött az egész korrekt poszter, amivel feltűnt a radaron a film, most pedig a bemutatóval be is betonozta magát. Oké, az előzetes felében a történetet magyarázgatják, de aztán beválasztják a zenét és indul az akció, mi meg nézzük majd, mint rozi a házimoziban. Ahogy a Last House On the Left előzetest (vigyázzatok, ha látni akarjátok a filmet akkor ne nézzétek meg) is feldobta a tökéletes zeneválasztás, olyan, ami kilógott a tipikus trailerzenék közül, úgy ennek is jót tesz, hogy requem for a dream/saw/fountain zene helyett egy Placebo számra nyílpuskázzák a vámpírokat.
Tovább is van →
A film hosszú ideje kallódik a stúdió sufnijában, de most úgy tűnik, hogy jövő januárban végre bemutatják majd. A történet: 2019-ben játszódik, amikorra szinte minden emberből vámpír lett, csak akad egy apróbb gondjuk, miszerint fogyóban a vér. Közben meg az emberiség megmentésén is megy balhé, hiszen fogyunk. Mindezt egy Edward nevű emberrel (!), akit Ethan Hawke fog játszani, haha.
Nos, a Daybreaker első teaserposztere egész jó lett.