Aki még nem látta a két említett filmet, az ne nézze meg ezt a videót. Az Inception 3. trailerének a hangjára szépen odavágtak az Up-ból képsorokat, remek.
Tovább is van →
Néha olyan ez az internet, hogy az ember leül tök szar kedvvel, aztán belebotlik az alábbi videóba. Pogo szerkesztette, akit a yummien már többször bemutattam. Azt csinálja, hogy ismert filmekből samplerezik, aztán zenékké gyúrja őket. Ezúttal egy modern klasszikushoz, az Uphoz nyúlt, méghozzá baromi jól.
Pogo: Upular
Oké, már csak az a kérdés, hogy mikor csinál végre a Pixar egy teljesen felnőtteknek szóló filmet? Odavagyok a Toy Story-kért, a Szörny Rt.-ért, a Nemoért, de hogy a tavaly Wall-E-val és főleg most az Up-pal tétet emeltek, az már biztos. Legalábbis mindkettő sokkal komolyabb, mint az előző munkáik, amellett, hogy azért rengeteg minden van benne a gyerekeknek is. Alapból úgy szokott lenni, hogy a csöppségeknek szóló humor mellett van egy-két kikacsintás a felnőtteknek, hogy ők se unatkozzanak, de basszus, az Up-nál néha olyan, mintha lenne pár kikacsintás a gyerekeknek, hogy ők se unatkozzanak.

Nyilván túloztam, de az tagadhatatlan, hogy ez egy baromi megható film. Csomó szomorúság van benne és ezt most komolyan lehet venni. Gyász, öregség, továbblépés, természetesen és úgy megragadva, ahogy egy jobb dráma tenné. Aztán meg van benne rengeteg humor is, hiszen nem csak rossz dolgokból áll az élet. Bár a film a közepétől egy picit túl gyerekes lesz, de hát ha egyszer ők lennének a fő célcsoport, akkor ezt nem igazán róhatjuk Fel.
A történet röviden annyi lenne, hogy van ez az öregúr akinek meghal a felesége, ezért útra kel, hogy megvalósítsa az asszony egyik álmát így utólag. Konkrétan azt, hogy a családi ház egy Dél Amerikai vízesés tetejének közelében helyezkedjen el. Mivel egy házat nem olyan könnyű szállítani, így kénytelen felfújni rengeteg lufit, a kandallóhoz erősíteni, és így odarepíteni az épületet. Elsőre nem tudtam, hogy a repdesésből hogy lesz másfél órás film, de egész jól sikerült megoldaniuk. Természetesen a ház a régi dolgokhoz való ragaszkodás, a sok felhalmozódott érzelmi felesleg jelképe lesz villámgyorsan az utazás során.
Sajnos a hangokról nem sokat mondhatok, a szinkron teljesen se füle se bűze volt. Sajnálom, hogy 3D-ben csak így ment, majd megnézem videón eredetivel is valamikor, az tuti. Bár lesz külön poszt magáról a 3D-ről szerintem, így röviden itt csak annyit, hogy konkrétan semmit nem adott az élményhez. Ok, minden elhelyezkedik a térben, de ez a nagytotáloknál olyan volt, mintha valami makettasztalt néznénk, igazán hatalmas semmi sem tudott lenni, pedig volt aminek kellett volna. Maga az animáció természetesen remek, mi mást várnánk egy Pixar műtől? Nem emberszerű, de érdekes kidolgozású karakterek, beszélő kutyák, satöbbi.