Egy fasza kis rajongói dokumentumfilm a Elveszett frigyláda fosztogatóiról. Interjúkból és hasonlókból összevágva.

Tovább is van →

A Tintin és a War Horse kapcsán most rengeteg interjúban szerepel. Természetesen kérdezték a fenti nevekről is.

Jurassic Park 4: Mark Protosevich írja éppen a forgatókönyvet. Spielberg reméli, hogy az elkövetkez években elkészülhet a film, mivel jó történetet találtak ki, a 3. filmnél meg aztán főleg jobbat.

Indiana Jones 5: inkább Lucast kell erről kérdezni, mivel a történet rajta áll. Elvileg dolgozik az 5. filmben, de a forgatókönyv fázisig még nem jutottak el. Az Krisálykoponyára érkezett kritikákra csak azt tudta mondani, hogy sokat vitázott George-dzsal, és bár nem értett egyet 100%-osan, de leforgatta a filmet, ha már a jóbarátja ennyire bízott abban a történetben.

Hát ezek alapján nem fogadnék arra, hogy lesz rendes Indy 5. Ford egyre öregebb, és hiába jó színész még mindig, a klasszikus idézve "I'm getting too old for this shit". Nélküle meg hiába venné át Shia egyelőre a stafétabotot, nem hiszem, hogy hatalmas lelkesedés lenne a rajongók között. Na majd meglátjuk. Viszont a Jurassic Park úgy tűnik tényleg halad.

Az a pletyka ütötte fel a fejét, hogy novemberben a Lucasfilm bejelenti majd az Indiana Jones tri tetralógia 3D-be konvertálását és újra moziba hozatalát.

Nem lenne meglepő, hiszen a minap a Lucasfilm a Star Wars kapcsán hasonlót említett. Az egyik reakcióról már van kép is.

Mivel még Indy hangulatban voltam tegnap a négynek hála, így nekiültem a Temple of Doomnak. Legutóbb 10-15 éve láthattam így számomra, 1-2 kivételtől eltekintve, tele volt eddig nem látott Jones jelenetekkel. No time for love, Dr. Jones.



Nos, rögtön ki is jelenthetem, nem véletlenül kerültem ezt a részt mindig, amikor alkalmam lett volna újranézni. Bizony, ennyire rossz. A negyedik rész ehhez képest mesterremek szinte (persze túlzok). És még csak nem is a trükkökbe akarok belekötni most, amik hiába öregedtek, egyedül a repülőgép felrobbanása volt zavaró, hanem a borzalmas sidekickbe, és katasztrófa sztoriba.

Valahol ott gurult el először Spielberg és Lucas gyógyszere, amikor a 10 éves kissrác felnőtteket karatézott le. Van egy jelenet, ahol rögtön vagy 8-at. Hát ott már szakadtam a röhögéstől. Mondhatnám, hogy magasan ő volt a legrosszabb dolog a filmben, ha nem lett volna az a majdnem egy óra, amíg szinte semmi nem történik. Egy kalandfilm közepén vagyunk, és semmi kaland, csak egy-két jobb beszólás, azon kívül meg kifújt.

Pedig a film kezdése marhajó. Nem kell tudnunk minek a gyémánt Indy-nek (vagy csak nem figyeltem?), egyszerűen nyomják az akciót és a menekülést. Aztán... nos lezuhannak a dzsungel közepére, ott kiderül, hogy valami követ vissza kell szerezni, és akkor átvágnak némi vadonon, aztán kedélyesen dumálgatnak egy palotában, és végül nagy nehezen beindul újra a cselekmény.

Vizet, vizet!

Azért vannak kurvajó jelenetek ebben a részben is, de mivel annyira leült a közepén, így 5 pontnál többet nem tudok adni. Számomra egyértelműen a széria mélypontja. Aki kicsit pozitívabbat olvasna, az mammut írását a második részről ne hagyja ki.

Motorosok közelednek az út egy fasorompóval lezárt szakasza felé, egy oldalkocsis, és nyomában három kétkerekű. Az oldalkocsis áttöri a sorompót, és vezetője ekkor veszi észre, hogy szemből is támad egy motoros. Jobb híján gyorsan felkap egy zászlótartó rudat, majd a hóna alá csapja. Az oldalkocsiban ülő idősebb úr először furcsállva nézi, mire kell az neki, de hirtelen megvilágosodik, a középkor iránt amúgy is igen fogékony képzelete már előre fel is festi lelki szemei elé a cselekményt, ami következik, és kíváncsian elmosolyodik, miféle dicső tettnek is lesz rögvest szemtanúja. Bizony, a lovagi tornákra emlékeztető jelenetsort láthatunk, amint a náci katona leveszi válláról a gépfegyvert és célra tart a két férfi felé, de ekkor a zászlórúd lesújt rá, és motorjával elkaszálja azok két üldözőjét, bár még mindig maradt egy. Az az egy pedig bravúros mozdulattal egy kerékre áll, így próbálva az elsővel lesújtani az oldalkocsira. Nem egészen sikerül neki a művelet, ezért oldalról közelít, hogy majd jól leszedi gépfegyverével áldozatait. Eközben az oldalkocsis vezetője ránéz a még mindig hóna alatt lévő félbetört zászlórúdra, majd a náci motoros első kerekére, és a kép azonnal összeáll a fejében. Határozott mozdulattal vágja a küllők közé a rudat, és a német katona máris megtudhatja, mit éreznek a madarak repülés közben. Kalapos barátunknak nagyon tetszik, milyen ügyes és leleményes is volt, kiváltképp, hogy minden üldözőjüket lezárták. Vidáman néz le apjára az oldalülésben, ám nem kellett volna, hamar ráfagy az arcára a mosoly. Az öreg komoly képpel mered vissza rá, fiatalúrnak mással kell próbálkoznia, hogy lenyűgözze őt.

Nem volt jegye.

A Paramount logo harmadszor is igazi hegycsúccsá változik, és ezzel megkezdődik Indiana Jones harmadik kalandja. A lovagi tornás mutatvány valahol csak nem lehet véletlen, hiszen Indy nem kisebb dolgot keres ezúttal, mint magát a Szent Grált. A kelyhet, melyből Jézus Krisztus az utolsó vacsorán ivott, és melyben vérét felfogták a keresztfán. Aki iszik ebből a kehelyből, örökké fiatal marad. Ez a mese kelhet életre, legalábbis ez az álma a múzeum egyik legnagyobb támogatójának, Walter Donovannek, és nem mellesleg Indy apjának is. Azonban ez most nem csak amolyan szent küldetés, hasonlóan a Frigyláda megszerzéséhez, a régészprofesszort itt is szorítja az idő. A Grál kutatása nem pusztán archeológia, hanem harc a Sátán ellen, és ha a nácik kezébe kerülne, a sötétség seregei végigmasíroznának a Földön.

- Mondanom kell valamit.
- Ugyan, apa, a szentimentalizmust hagyjuk későbbre.
- Ég a padló.

Indiana most aztán megkapja a magáét, mit neki a rá vadászó egész német hadsereg, vagy ősi ereklyéket védelmező holmi csapdák, azok mellett még lazán élné világát. Azonban egy szülő állandóan őt fürkésző árgus tekintete mindenképpen megerőltető dolog lehet. Ezt a szerepet hivatott betölteni Sean Connery, aki kiválóan el is végzi feladatát. Öreguras megjelenése és fegyelmet követelő magatartása mindvégig ellentétben áll Indy könnyed természetével. Ebből adódóan nem csak egy rendkívül jó párost alakítanak, de elég sokszor a humor forrása is ez.

Ugyanakkor visszatérnek az első részből megismert mellékszereplők is, Marcus végre elveszhet a múzeumában, és Sallah ismét hasznos társa lehet a kis csapatnak. Indy női társa ezúttal Alison Doody, aki Bond-lány volt a Halálvágtában. Indynek pedig nem csak az apját ismerhetjük meg, hanem őt magát fiatalként is, River Phoenix alakításában, őt amúgy Harrison Ford ajánlotta a szerepre.

Persze nem Alison Doody az egyetlen Bondos kapcsolat, hiszen már maga Connery önmagában is az lenne. De ez nem elég, Rhys-Davies ugyebár Bond szövetségese volt a Halálos rémületben. Ezen kívül még kapunk három Bond-ellenfelet, egy nightclub tulajdonost, és két aktakukacot is, sőt, még Conneryre is azzal a fegyverrel lőnek, melyet maga használt Bondként, csak hogy teljes legyen a kép. A Bond-téma voltaképpen azért érdekes, mert Spielberg mindig is Bondot szeretett volna forgatni, erre Indy lett egy amolyan Bond-szerű karakter. Így nem véletlen, hogy már kezdetek óta Conneryt szerette volna látni az idősebb Jones szerepében.

Ugyan Jeffrey Boam írta a forgatókönyvet Lucas és Menno Meyjes ötletéből, de Spielberg emelte bele az apa szálat és Tom Stoppard volt, aki megdolgozott az apa-fia dialógusokkal, neki köszönhetjük a felejthetetlen párbeszédeket.



Sok ember mondta eddig is, hogy ez a kedvenc része, nálam mindhárom nagyjából azonos pozícióban van, igen nehéz lenne választanom, inkább nem is teszem, számomra egyben jó az egész. De meg tudom érteni azokat, akik ezt választották, az elsőben több volt még a rejtély, talány, érdekesebb volt, a második egy vérbeli kaland lett inkább, a harmadik pedig egy grandiózusabb darab, ötvözve az első két rész pozitív tulajdonságait, és Indy amúgy is ragyogó történetére rárakott egy lapáttal Connery is. A rendezőnek szintén ez a kedvenc része, de nem árt egy dolgot tudni, a fő ok, hogy akkor és ott elkészült a film, hogy a második rész nem kapta meg a tőle várt megfelelő kritikákat, és amolyan válaszlépésnek szánta Spielberg, össze is jött neki, hiszen ez már pozitívabb fogadtatásra talált. De ki tudja, ha a Végzet temploma is kellőképp sikeres lett volna, talán egy teljesen más filmet nézhettünk volna meg 89-ben, mint harmadik Spielberg-Lucas produkció, elvégre a rendező nem készített túl sok folytatásos filmet.

Én örülök, hogy elkészült, és kicsit sajnálom, hogy a negyedik részben nem lesz Connery, bevallom, hiányozni fog a kalandból. Persze, a remény azért él, hogy titokban azért mégis szerepelni fog, ki tudja, majd kiderül nemsokára, alig pár hét múlva. Persze felkészültem, szóval csalódás nem ér majd, nem arról van szó.

A TV2 ma este ezzel befejezi a trilógiát, és aki attól tartana, hogy elmúlna a hangulat a moziig, essen esetleg neki addig az Ifjú Indiana Jones kalandjainak. Számomra ugyan feledhető volt a sorozat, valahogy nem hozta ugyanazt a hangulatot, de hé, ettől másnak még tetszhet. Azért én sem akasztom vissza a kalapot a fogasra, és az ostort sem rakom vissza a szekrénybe, inkább még párszor megnézem a trilógiát, míg végre el nem húzzák a függönyt a következő kaland előtt.

Ahogy a régi idők lovasrohamainak zenéje vegyítődik a hajókon raboskodó gályarabok tempóját diktáló ütemekkel, úgy menetelnek a láncra vert gyerekek a súlyos kövekkel teli csille mellett. Egyikük, egy kislány, nem is bírja, kidől a sorból, mire a többiek, a nehéz ostorcsapások elől mentendő, próbálják vonszolni maguk után. Egy hajcsár jelenik meg, ahogy talpra rántja a lányt, úgy emelkedik a kamera is, egy emberre, pontosan előttük. A félhomályban nem lehet kivenni, hogy pontosan kicsoda, csak a kontúrjai látszanak oldalán az ostorának és fején a jól ismert kalapnak. A bányakocsi közeledik, az elején lévő lámpa ragyogása a zenét is felélénkíti, és ezzel egy időben a férfit is megvilágítja. Most már tisztán ki lehet venni koszos ingét, és a vállán átvetett tarisznyáját, lassan kitisztulnak az arcvonásai is, a megvetést és haragot tükröző arcvonásai. A kamera hirtelen a gyerekekre vált, akik összerándulnak az erős ütések hallatán és ekkor a hajcsár eszméletlen teste végigcsúszik a talajt fedő érdes kavicsokon.

Indiana Jones visszatért, mégpedig igazi hősként. Miután sietve kell távoznia Shanghaiból, repülőre száll barátaival, mely sikeresen le is zuhan valahol Indiában. Az itt élő falusiak örömmel fogadják őket, mivel szent meggyőződésük, hogy Shiva küldte oda a kis társaságot, hogy segítsen a falujukon. Azt akarják, hogy Indy menjen el a pankoti palotába, mert a gonosz onnan indul el. Az új maharadzsa ellopta Sivalingát, a falut védelmező szent követ, mert ők nem imádkoztak a gonosz istenéhez. Mióta a kő eltűnt, kiszáradtak a kutak és a folyók, az állatok elpusztultak és porrá lettek. A gonosz sötétséget hoz az egész országra. A maharadzsa azonban nem csak a követ rabolta el, a gyerekeket is elvitték, míg a férfiak a tüzet oltották a földeken. Indy úgy dönt, hogy elmennek Pankotba, és máris kezdetét vette számunka az újabb kaland.

Utálom ezt az elefántot!

Harrison Ford ismételten jó karaktereket kapott maga mellé. Egyrészt kis kínai barátját, Jonathan Ke Quant, aki ezzel a filmmel mutatkozott be és egy évvel később a Kincsvadászok mini James Bondjaként szórakoztatott minket, másrészt pedig Willie Jones-ot, a folyton, mindenért sipákoló énekesnőt, akit Kate Capshaw alakít, és akit mellesleg itt ismert meg Spielberg és feleségül is vette 7 évvel később.

A film elején található reptér pedig egy kisebb vörös szőnyeghez hasonlít. Jó pár cameo volt ebben a jelenetben, feltűnik Spielberg, Lucas, Frank Marshall, és Dan Aykroyd vezeti a géphez Indy-éket. Nem csak cameok vannak, más utalásokat is belecsempésztek a filmbe, a film elején a szórakozóhelyet Obi Wan klubnak hívják, és a repülőgép motorjai ugyanazzal a hanggal állnak le, amivel az Ezeréves Sólyom is lerobbant.

Míg George Lucasnak már volt köze egy folytatáshoz, A Birodalom visszavághoz, addig Spielbergnek ez volt az első ilyen filmje. Mivel Lucasnak bejött a régi Star Wars trilógia középső részében használt sötétebb tónus, az Indy széria második részét is ezzel fűszerezték. Amellett, hogy jóvel véresebb lett az első résznél, sikerült felforgatnia az érzékenyebb lelkületűek gyomrát jó pár nem túl bizalomgerjesztő jelenetével is. Emlékszem, ez nálunk már amolyan családi mozi volt, a Vörös csillagban néztük, és jóanyám állandóan próbálta eltakarni a képet kíváncsi tekintetem elől, no meg a saját szeme elől.


Noha folytatás, Indy életében ez a kaland nagyjából egy évvel korábban esett meg, mint a frigyláda hajszolása. Szóval ebből a szempontból vicces, ha belegondolunk az előző résznél emlegetett legemlékezetesebb jelenetbe, mivel itt is láthatjuk, csak egy kicsit máshogy. Sok embertől hallottam, hogy a második rész annyira nem tetszett nekik, sőt, még Spielberg is azt mondta, hogy korántsem a kedvenc része, de én mégis élveztem minden egyes percét. Különösen a végén lévő hidas jelenetet a karddal, az számomra mindig is örök élmény marad, tágra nyílt szemekkel bámultam minden egyes kockáját.

A frigyláda után még csak régész akartam lenni, ezután már igazi kalandor. Azóta felnőttem, de néha még mindig eszembe jut, hogy de jó is lenne olyan kalandokat átélni, mint Indy. Ez sajnos most már inkább csak akkor esik meg velem, amikor a filmet nézem, viszont nagyon jó érzés, szóval tuti, hogy újra elmerülök benne ma este. Szerintem tegyetek így ti is.

Vészjósló zene szól, olyan, amibe beleborsódzik az ember háta, a nyakamon hideg fuvallat süvít át. Egy arabnak öltözött férfi lefújja a padlózatról a hosszú évek során felgyülemlett homokot. Egy lyukat tapint ki, majd beledugja a napkorong formájú csúcsdísszel ékesített pálcát. Ahogy a Nap sugarai áthatolnak a pálca tetején elhelyezett vörös kristályon, és a megtört fény végigpásztáz Tanis városán, úgy változik a zene is diadalmat és felfedezővágyat sugározva. A férfivel együtt követem a sugarat, mely a napnyugtával együtt szépen lassan araszol előre, épületről-épületre. Majd hirtelen eléri célját, és éles fény kíséretében mutatja meg nekünk a Lelkek kútjának helyét.

A frigyláda hegyeket tett a puszta földdel egyenlővé, magából villámot, tüzet, isteni erőt lövellve. Kalandorok és régészek keresték évekig, de igazán senki sem tudja a titkait. Az a hadsereg, mely maga előtt hordozza, legyőzhetetlen. A nácikat nem véletlenül érdekli a szövetség ládája, Indiana Jones pedig eddigi legnagyobb kalandja elé néz azzal, hogy megpróbálja még előttük megtalálni.

Tisztán emlékszem, mikor apámmal megnéztük a néhai Sport moziban ezt a filmet, felejthetetlen élmény volt. A kalandfilmek mindig is közel álltak a szívemhez, és sajnos hosszú éveken át erősen hanyagolva voltak. Az utóbbi időben viszont megint újraéledt a műfaj, és külön öröm, hogy visszatér Indy is a negyedik résszel nagyjából egy hónap múlva, alig várom.

Indiana Jones, a neves régészprofesszor, mikor éppen nem a diákjait oktatja, veszélyes kalandokba keveredik, hogy a történelem során elveszett, vagy annak hitt ereklyéket szerezzen meg a múzeum számára, legyen az egy azték bálvány, vagy teszem azt, jelen esetben, a frigyláda. Valószínű, hogy ha más játszotta volna, most rá mondanám ugyanezt, de el sem tudnék mást képzelni a szerepre, mint Harrison Fordot. Eggyé vált Indyvel, ő maga lett Indy.

Steven Spielberg a Cápa, a Harmadik típusú találkozások és a Meztelenek és bolondok után valami teljesen más műfaj felé evezett. Megalkotta azt a kalandfilmet, melyet azóta is mérföldkőnek tekintenek a műfajban, és melyhez minduntalan hasonlítjuk az újabb felhozatalt is. Magát a karaktert George Lucas álmodta meg, és Philip Kaufman volt az, aki kitalálta az első kalandját, majd az ötleteket Lawrence Kasdan gyúrta egy forgatókönyvbe. A történet és képsorok mellé pedig John Williams komponált szokásához híven varázslatos dallamokat.


Nem csak Harrison Fordra öntötték rá a szerepet, színes, kidolgozott mellékkaraktereket kapott maga mellé. John Rhys-Davies kiváló Sallah lett, mint ahogy rendkívül jó Gimli is nemrég. Denholm Elliott maga a megtestesült múzeum-igazgató, akiről később azt is megtudtuk, mennyire is ismeri a saját múzeumát. Sajnos őket a negyedik részben már nem láthatjuk. Karen Allent is megkedveltem a szerepében, azóta is örülök, ha egy-egy filmben látom, és még nagyobb öröm, hogy őt visszakapjuk az új kalandban is.

Lassan 30 éves a film, de még mindig megállja a helyét, erősen belevéste magát a filmtörténetbe, olyannyira, hogy az egyik jelenete helyet kapott azon lista első 10-es mezőnyében, mely felsorolja minden idők legfelejthetetlenebb filmjeleneteit. Aki a kalandfilmeket kedveli, ne hagyja ki. Mivel jön a negyedik rész, nem árt a moziig hangulatba jönni, és mivel a TV2 ma este kezdi leadni a trilógiát, eljött a megfelelő alkalom is. Jó szórakozást!