Valójában még most sem értem teljesen, hogy miért nem lett a Tank Girl-ből igazi kultfilm, amikor minden adott volt hozzá. Képregényből készült, tele van furcsa és bizarr jelenetekkel, vagány és/vagy szürreális ruhákkal, cool szövegekkel, a posztapokaliptikus jövőben játszódik, vannak benne rajzfilm- és musicalbetétek, mutánsok, tankok, Iggy Pop mellékszerepben, a zenéje pedig az egyik legjobb filmzene a történelemben. De persze, a kedvenc filmemmel nyilván elfogult vagyok.



A történet tehát a következő. Régebben egy üstökös ütközött a Földnek, ezért most nincs víz, a szűkös vízkészletet (és a hatalmat) a WP (Water and Power) nevű szervezet tartja a keze között. Főszereplőnk, a tenyérbemászóan vagány Rebecca (Lori Petty) szakadt haverjaival egy lepattant házban vagánykodik, rendes anarchisták módjára a WP csöveiből lopják a vizet, ám a WP zsoldosai rajtuk ütnek és majdnem mindenkit kinyírnak. Rebeccát fogságba ejtik, Sam nevű tizenkétéves-forma barátnőjét pedig eladják egy kuplerájnak. A WP főhadiszálláson a megtörhetetlenül tenyérbemászóan vagány Rebecca megismerkedik egy csúnyácska, szemüveges, félénk, barnahajú, szintén raboskodó lánykával, aki repülőgépeket szerel, és nem más, mint a fiatal Naomi Watts alakítja. Némi szenvedés után együtt megszöknek, elkötnek egy tankot és egy repülőgépet, és ettől kezdve Tank Girl és Jet Girl néven futnak.

Nyomban elindulnak megmenteni a kislány Sam-et a Folyékony Ezüst nevű kuplerájba, ahol a madamot arra kényszerítik, hogy elénekelje a Let’s do it! című Cole Porter-dalt, ez egy rendes musicalbetét revütáncosokkal, kissé valóban meglepő. Később pedig további kalandok során megismerkednek a föld alatt lakó, félig kenguru, félig ember mutáns lényekkel, akik már végképp rettentően furák, ráadásul az egyikük Jack Kerouac reinkarnációja és állandóan elszállt verseket szaval vagy szaxofonozik.

A történet legváratlanabb pontjain a film rajzfilmmé változik, aztán vissza, néha inkább videoklip-szerű, néha az ötvenes éveket idézi, a musical-jelenetről már beszéltem. A pszichopata főgonoszt a Mechanikus narancsból ismert Malcolm McDowell játssza, az egyik kengurumutánst Ice-T, a patkányarcú rakodómunkás mellékszerepében Iggy Pop tűnik fel. Lori Petty remekül alakítja az idegesítően anarchista Tank Girl szerepét, tulajdonképpen meg tudom érteni, hogy sokakat tényleg idegesít és ezért esetleg nem szerették a filmet – az a jelenet azonban, amikor csábítási céllal fonott copfos parókában egy nyuszis papírvágó ollóval lassan lyukakká vágja szét a rajta lévő nejlonharisnyát, szerintem utánozhatatlan. Sok remek szöveg is van a filmben, amik a magyar verzióban teljesen elvesztek, emellett Tank Girl magyar hangja hátborzongatóan nyafogós, úgyhogy a szinkronizált változatot nem igazán javaslom.

A filmzenét Courtney Love irányítása alatt állították össze, Björk, Portishead, Ice-T-számok szerepelnek például rajta, valamint a Let’s do it! punkcsaj-változata Joan Jett előadásában.

Végig nagyon pörgős, vicces, érdekes hangulatú, időnként bizarrba hajló film. Tíz pontot adok rá, mert a kedvenc filmem, de nyilvánvaló, hogy csak egy szűk réteg fogja szeretni, a kicsit underground ízlésű vagány vagy vagány-wannabe csajok, a többi korosztályért és ízlésvilágért nem kezeskedhetem.