Amikor eloszor lattam Once Upon a Time in The West cimut, akkor meg kissrac voltam, es nem ertettem miert lelkesednek erte az emberek, hisz a keves “akcio” miatt eleg unalmasnak tartottam a majdnem 3 orat. Aztan par evre ra, kicsit idosebbkent, 16 talan, amikor ujra lattam egyszeruen foldhoz vagott, annyira zsenialis. A tomor szovegek, a szemek, es persze a harmonikaval jatszott dallam. Egyszeruen egyben van a film. 9/10. Alapmu.
“People scare better when they’re dyin”