
Se7en. Fincher (The Game, Fight Club, Panic Room) felelmetesen jo thrillerje szinte vegig zuhogo esovel, ami meghozta neki az elismertseget es a lehetoseget tovabbi filmek forgatasara. Vegtere is szerencseje volt, hogy nem vegkepp temetodott el az Alien3 hatalmas bukasa utan, na es nekunk is szerencsenk volt, mivel egy fantasztikusan jo latasmoddal rendelkezo rendezot vesztettunk volna.
A film vegig kepes lekotni az embert, ahogy Somerset (Morgan Freeman) es Mills (Brad Pitt) egy sorozatgyilkos utan nyomoz, aki a 7 halalos bun elkovetoit bunteti az altaluk elkovetett bun ellenuk forditasaval. Mar maga a forgatokony, a sztori is eleg erdekes, de az osszhatas, marmint az agyam eldobom latvannyal valo, valami fantasztikus. A nehany rendszeresen idejaronak mar biztos feltunt rajongasom a lepusztult kornyezetben jatszodo filmekert, es itt van boven ilyen. Szethullo berhaz, mallo vakolat, oskori egymasszajaban levo ‘kertvaros’. Mindez olyan soteten fenykepezve, hogy huhh. Itt most ujra megemlitenem a szinte vegig szakado esot, na es persze azt az uldozeses jelenetet a hazban, ami a sikatorban vegzodott (ekkor meg sehol sem volt ez a kazikameras divat ami manapsag tombol). Na persze azok a jelenetek sem keltenek sok pozitiv erzest amikor sut a nap, mivel annyi szuron at megy a kep, hogy a feny olyan, mintha epp halaltusajat vivna.
A 90-es evek egyik legjobb filmje tenyleg.