- Pár szerencsétpróbáló utast szállító repülőgép meghibásodik, és a pilóta miatt majdnem meghalnak. Landoláskor persze az első adandó alkalommal megköszönik a kapitánynak a sikeres túlélésük.
- Az utasok között egy kívülálló, zavaró alak van, akiről kiderül, hogy csak ő segíthet.
- Nekivágnak a menekülésüket előkészíteni, amikor kiderül, hogy a környéken veszélyes elemek portyáznak, s miattuk most még gyorsabban kell dolgozni.
- Persze, a konfliktus és halálesetek elkerülhetetlenek, de sikeresen folytatják a menekülési készülődést.
- Az utolsó pillanatban kitör egy vihar, az utolsó reménysugár is megszünik, de egy lelkifröccs felébreszti a túlélőket és végül sikeresen felszállnak
Miért mesélek a Pitch Blackről? Nem teszem. És nem is az 1965-ös Főnix útjáról van szó, hanem a 2004-esről, aminek a premierje a mai napon van.
Volt szerencsém premier elötti vetítésre eljutni – köszönöm bogyóka -, s így átélni a sivatagból menekülés élményét. Az olajfúró munkásokat szállító repülő lezuhan a Góbi sivatagban a kapitány hibájából, és egyetlen ember akad akinek ötlete támad. Repülőgéptervezőként dolgozik, és a nem roncsolódott részekből kezdenek új gépet építeni, miközben feltünnek a berberek, és nem segíteni jönnek.
Nagyon jó zenéjü filmeknél se szokott soha feltünni, hogy a számok a film alatt mennyire jók, ellenben most nagyonis. Lehet, hogy a sztori elcsépelt és sablonos, de a film zenéje egyszerüen brilliáns, kezdve a főcímtől egészen a stáblistáig. Teljesen lenyűgözött. Az üres párbeszédek közül kiemelkedett minden, amit az arab túlélő szájába adtak. Valahogy az a szereplő értelmes, gondolkodtató szövegeket kapott. A repülőgéptervező utas hangja, játéka és személyisége is nagyon el lett találva. Egyszer meg lehet nézni a filmet.