Most megy az RTL-en a Vak végzet – tudom jókor szólok. Ez egy 1989-es Rutger Hauer film, és nagyon szeretem. Elfogult vagyok, mert még kissrác voltam, amikor először láttam, és mert odavagyok a kardművészetes filmekért, ez pedig az egy gyenge kis sztorival.
Nick és Frank a vietnámi háborúban szolgáltak, ám az egyszer csapdába csalta őket az ellenség, és Frank magára hagyta Nicket. Mikor ő is megpróbál elmenekülni, elötte csapódik be egy gránát, s vakon bolyongva lohol tovább, amíg el nem veszti eszméletét. Amikor magához tér, egy benszülött faluban találja magát, ám semmit sem lát. A benszülöttek pedig elkezdik megtanítani arra, hogy vakon, hogyan tud egyedül megélni. Pár év alatt annyira feljavulnak az ép érzékei, hogy nekilát felkeresni régi barátját Amerikában. Ráadásként ezek az emberek úgy megtanították kardozni, hogy egy szamuráj is megirigyelhetné.
Ennyiből azért kiderül, hogy egy nagyon egyszerü történetü film, nincsenek lelki mélységek. Ezekről a benszülöttekről annyit azért érdemes tudni, hogy valóban híres kardforgatók. A Japánok térhódításáról maradtak feljegyzések Kínában, hogy a kínaiak arra próbáltak választ találni, hogy érjék el, hogy a katonáikat a szamurájok ne két vágással intézzék el. Az elsővel a kardjukat vágták szét, a másodikkal a kínait. Ellenben ezek a benszülöttek voltak az egyetlenek, akikkel szemben a szamurájok tehetetlenek voltak. Olyan gyorsan s jól kardoztak, hogy a japánok kénytelen voltak letenni azokról a területekről.
A történet lényge, hogy Nicknek el kell vinnie Frank fiát Frankhez, mivel az édesanyját lelövi a maffia. S útközben ezzel a maffiával sokszor meggyűlik a bajuk. A vak kardos sok komikus helyzetet szül, s szerintem elég szórakoztató a film, úgyhogy a legközelebb mindenképp érdemes megnézni!