I wanna see you again.
Tegnap este volt a finálé, és eddig a maratonfutóról tudok, hogy aktuálban nézi a Rescue Me-t. Szóval egy kábeles csatorna szűk költségvetéséből készül a legdepresszívabb sorozat ami létezik. Írtam, hogy azért van benne humor, de ez az utolsó két rész, hát nincs köszönet. Na megprobálom érzékeltetni: ha az első évad finálé olyan volt mint egy ütés a gyomorba akkor a második évad utolsó előtti része egy állkapocsrepesztő balegyenes, és ez a szezonfinálé egy kis rugdosás a földön fekvő testünkbe addig amíg elájulunk.
Mert bizony nincs remény, nincs második lehetőség. Valójában ezek a szavak csak megkarcolják a lényeget, azt, hogy 5 órája néztem a részt de még mindig tart a hatása. Majd holnap írok valami filmről, ezt a hangulatot most hagyom még kicsit.