Az a helyzet, hogy a Commander in Chiefnek még akkor sem lenne esélye, ha nem lett volna egy olyan sorozat, hogy West Wing, ami azthiszem felülmúlhatatlan lesz még nagyon sokáig az amerikai elnökös kategóriában. Főleg Aaron Sorkin miatt, aki egy rohadt nagy zseni és egy olyan intelligens, humoros showt írt amire kevesen képesek manapság. Nade mivel ez nem WW áradozó post, hanem Commander in Chief kritika, így először a pontszámot mondom, 3/10, aztán a negatívumokat, igen, már megint le fogok húzni egy showt, de ma még írok majd pozitívat is másról.
A sorozat Amerika első női elnökéről szól, aki ráadásul még független is, hú micsoda realizmus. Az asszonypersze nem választásokkal kerül rögtön az ovális irodába, hanem alelnökként tevékenykedik, és amikor az elnök amikor agyvérzést kap akkor ő következik a parancsnoki (vagy milyen) láncban. Persze le kell küzdenie az ellenállást, mivel mindenki azt akarja, hogy mondjon le, de sikeresen megbírkózik velük, és a saját kétségeivel..
És akkor a feketeleves: az író nem Sorkin. Tudom, ezt már ellőttem. Szóval arra akartam utalni, hogy írni tudni kell, és Allison Adler meg Anya Epstein nem remekelt ebben az esetben. A másik, hogy beszédet írni meg mégjobban tudni kell, nem véletlen, hogy külön emberek írják az elnöknek (azért Bush-é annyira nem remekel hihi). Namost a WW-ben nem is nagyon próbálkoztak igazi konkrét beszédek írásával, nem úgy mint a Commander írói, hiszen mit nekik, ha már egyszer a feszültség és humor nem sikerült, akkor az elnöki beszéd tuti menni fog. Hát nem. Ezen kívül sikerült egy nagyon rossz szereplőgárdát is összeszedniük, amiből csak Donald Sutherland meg Harry J. Lennix aki jó.
Mint a képen látjátok, egy szerintem borzasztó szájjal rendelkező leányzót kerítettek az első női elnök szerepére, amit ezzel a rossz rúzzsal még ki is emelnek, nála már csak a Battlestar Galactica elnöknője rosszabb, azzal a folyamatos “jaj mi ez a szag arccal”. De nem csak a szája rossz, hanem színészként sem remekel Geena Davis a szerepben, mivel egy pillanatra sem tudtam elhinni, hogy elnök. Na ennyi, kerüljétek messzire, húú mennyit írtam róla tök feleslegesen, de talán azért mert a West Wing kihívója ami a szívem csücske és bár már nem Sorkin írja (ez látszik) de azért még mindig viszonylag jó.