Commander in Chief – szekönd opinyön

Mr. DoubleB:
Ok, megadom magamat – lehet, hogy Geena Davis-nek fura szája van. Ez egy dolog. És most nem fogok azzal jönni, hogy „jó, de Oscar díjas”. Attól még nem kötelező őt szeretni. Például a sorozatban szintén szereplő Donald Sutherland-nek egy Oscar díja sincs, sőt még csak jelölése sem. Pedig ő vitathatatlanul egy színész óriás. (Jó, azért van 2 Golden Globeja meg egy Emmyje).

Egyébként is nem tudom észrevettétek-e, de mostanában „trendi” (prime time) TV sorozatban „A” osztályú színészeket szerepeltetni / színésznek szerepelni. A 2005/2006-os szezonból itt van pl. Benjamin Bratt és Dennis Hopper az E-ring-ben (jó, Bratt inkább „B”, de azért 1-2 mozifilmben ő is volt). De, ugye Martin Sheen sem a The West Wing-gel futott be. És egyre több a vendégszereplés, meg a cameo is. Valahogyan kicsit átjárhatóbb lett a TV-Mozi határ – oda-vissza.

Geena Davis az amerikai zászló előtt
De elég a fecsegésből. Házigazdánk, Insect barátom, már írt a Commander in Chief-ről (CiC) és nem volt elragadtatva. Általában hasonlóan vélekedünk sorozatokról – egymást fertőzzük az újabbnál újabb kult szériákkal – de most eléggé élesen eltér a véleményünk. No nem arról van szó, hogy szerintem ez minden idők legjobb sorozata. De én nem írnám le ilyen hamar, sőt nekem eddig kifejezetten bejön.

Igen, én is The West Wing (WW) fan vagyok és persze ez nem olyan. De csak ennyi. Nem olyan. Nem jobb, nem rosszabb. Más. OK, vitathatatlan, sok a hasonlóság a koncepcióban, de már az alap story miatt is sok az eltérés. A WW egy sokkal intellektuálisabb, demokratább, filozofálóbb sorozat. Amolyan Star Trek a Fehér Házban. De ettől még a Battlestar Galactica vagy a Star Wars is jó (előbbi elképesztően jó – de ez más téma).
A CiC szándékosan más, mégpedig, szvsz, a következő okok miatt:

1, Amerika 9/11 óta radikalizálódott, konzervatívabb lett, republikánusabb lett. Ez lemérhető volt például az emlékezetes Janet Jackson „wardrobe malfunction” estet követő boszorkányüldözésen, amikor is a republikánus Fehér Ház, a republikánus kézen lévő FCC-n (az amerikai „ORTT”) keresztül, a Viacom (CBS/Paramount/MTV) vezetésének segítségével (nyomásgyakorlás?) egyszerűen eltűntette az énekesnőt a TV és zene csatornákról, ezzel megbuktatva új lemezét. Kevesen tudják, de azóta Amerikában nem, vagy csak alig van a szó szoros, közvetlen értelmében „élő” adás. A nagy csatornák önvédelemből mindent, ha jól emlékszem, 7 másodperces késleltetéssel adnak. Nesze neked szólásszabadság.

2, Fenti okokból (is) kiindulva a WW nézettsége sem a régi már ezért ott is fontolgatják, hogy republikánus elnökkel folytassák a sorozatot.

3, Már a Jack & Bobby-nál (amely meggyőződésem szerint az elmúlt évek legértékesebb televíziós produkciója) is megfigyelhető volt, ahogyan finoman egyensúlyoztak a politikai pengeélen. Régebben Hollywood száz százalékban demokrata volt, de ma már maximum odáig merészkednek, hogy kiegyensúlyozzák a produkciókat, vagy „független” jelöltekkel dolgoznak – ami persze a való életben képtelenség.

Mindezeket figyelembe véve, már nem meglepő, hogy a sorozat készítő azt nyilatkozták, hogy ők kevesebbet fognak a politikával foglalkozni és sokkal inkább karakter-centrikus lesz a sorozat. És ezzel el is érkeztünk legnagyobb félelmemhez a sorozattal kapcsolatban. A már említett Jack & Bobby is azon csúszott el, hogy az eredeti 70% The West Wing + 30% Dawson’s Creek formula eltolódott, mégpedig a tini-dráma irányába. Remélem a CiC készítői nem esnek ebbe a hibába.

Az eddigi 2 rész nekem nagyon tetszett. A második még inkább – talán éppen azért mert ebben Donald Sutherland, mint fő gonosz, több szerephez jutott, beindultak a politikai manipulációk. Eddig meglepően jól, érdekesen és szórakoztatóan kezelik a fő témát, az első elnök asszony kérdéskörét. Kezdik kiépíteni a karaktereket, még ha a gyermekek picit kétdimenziósak is, de úgy látom ezen a fronton is dolgoznak. A forgatókönyv és a színészi teljesítmény eddig jó, sőt helyenként kiemelkedő (elsősorban Sutherland, de Davis is meggyőző eddig). Egyedül talán a férj (vicces: „first gentleman”) karaktere tűnik picit elnagyoltnak és inkonzisztensnek – vele kezdeniük kell valamit, választaniuk kell egy irányt.

Rossz nyelvek szerint, a Commander in Chief Hilary Clinton elnökségét készíti elő. Én kicsit árnyaltabban fogalmaznék: ha van mögötte politikai szándék, akkor az inkább a „tesztelés”, az amerikai nép reakciójának felmérése. Nos a teszt eddig kimondottan sikeres: az első részt több mint 16 millióan látták, míg a másodikat, az általános gyakorlattal ellentétben, még egy picit ennél is többen és így bekerült mindkét epizód a heti top10-be (valójában a héten nem volt túlzottan ellenfele, mivel az isteni House helyett baseball volt – human).

Tehát akkor a Commander in Chief a következő sikersorozat vagy egy gyenge WW koppintás némi feminista fűszerezéssel? Hilary Clinton lesz a követező elnök vagy az amerikaiak a valóságban sohasem fogadnának el nőt a fehér ház élére? Nos mindkét kérdésre korai még bármit is mondani, de én egyenlőre egyik verziót sem írnám le. Egyik esetben sem. Annyit azért legalább a Commander in Chief-el kapcsolatban bizton állíthatok, hogy 2×45 percet megér az első 2 epizód egy próba erejéig, akármilyen is Geena Davis szája.

Értékelés (1-5)
Forgatókönyv: ***
Rendezés / megvalósítás: ****
Színészek: ****
Mr. Double B. ítélete: ****

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.