The Blues Brothers

Éjszaka van éppen, Chicago egyik utcáján egy enyhén szakadt rendőrautó tűnik fel, és ezzel egy időben megcsendül a zene, tödö-tőrötőrö-tődö. A kocsi szépen lassan végigmegy a főúton, majd bekanyarodik egy sikátorba. Eközben az utcában, a Wrigley Fielden, ahol már Ferris Bueller is otthagyta lába nyomát, megáll egy nem annyira szakadt kocsi, benne egy dohányzó nővel, aki leginkább Leia hercegnőre emlékeztet. Két alak bandukol kifelé a sikátorból, kalap a fejükön, napszemüvegben, ahogy illik, szépen lassan haladnak az olcsó hotel bejárata felé. A nő, amint észreveszi őket, eldobja a cigit, majd az anyósülésről szépen előveszi a gondosan előre odakészített 5 töltetes rakétavetőt, majd becélozza vele a köpcösebb alak képét. Lövés dördül, a zene megáll, a két alak vetődik, a rakéta becsapódik, aztán egy újabb, még egy, egy negyedik, és végül az ötödik is, gondosan elbánva a hotel kapujával. A nő elhajt, kalapos barátaink pedig feltápászkodnak. Elkezdik porolni a ruhájukat, majd egymásra néznek. Egy hanyag vállvonogatás, megindul a zene, tödö-tőrötőrö-tődö, és a blues fivérek komótosan besétálnak a kapunak már nem igazán nevezhető bejáratszerűségen a hotelbe.

Joliet Jake éppen a börtönből szabadul, ahova elmegy érte testvére, Elwood, a vadiúj Blues-mobile-lal, ami lényegében egy kiszuperált rendőrautó, és Jake megjegyzése nyomán az is kiderül, hogy nem működik a szivargyújtója. Mivel Jake anno megígérte, hogy ha egyszer kiszabadul, meglátogatja a pingvint, el is mennek az árvaházba, ahol nevelkedtek, hogy megtudják Mary Stigmata nővértől, az árvaháznak vége, 5000 dolláros adótartozás miatt. Nincs más hátra, össze kell szedni a pénzt, ez így mégsem járja. Egy koncert elegendő is lenne hozzá, csakhogy ehhez össze kéne verbuválni a régi bandát is. Persze, mindez nyakukban egy házsártos feleséggel, egy valószínűleg komolyabb kommandós kiképzésben részesült megszállott fegyvermániás nővel, és pár ezer rendőrrel nem olyan egyszerű, pláne, hogy még a hangszerekért is el kéne ugrani. Nem szeretnék lelőni több poént, szóval elég is legyen ennyi a történet, aki még nem ismeri, remélhetőleg majd megismeri.

– Are you the police?
– No, ma’am. We’re musicians.

Nos, egy kis történelem, persze csak röviden. 1973-ban vagy 1974-ben lehetett (Aykroyd egyik interjúban ezt, a másikban azt mondja, akkortájt, maradjunk annyiban), hogy John Belushi a National Lampoon Radio Hourhoz toborzott Kanadában, és átnézett Dan Aykroydékhoz is Torontóba, ahol Dan eljátszotta a Downchild Blues Banddel az I Got Everything I Need (Almost) című számot. John nem igazán ismerte a bluest, annak ellenére, hogy Chicagóban született, inkább a heavy metal felé vonzódott, de megtetszett neki, és miközben erről beszélgettek, és zenéket hallgattak, Howard Shore (igen, az a Howard Shore), aki abba a bárba járt szórakozni, beszólt nekik, hogy alkotniuk kéne egy bandát, és nevezhetnék Blues Brothersnek. Innen már nem volt megállás, a Lone Star Cafe fellépései és a Saturday Night Live után nem kimondottan rögmentes, de egyenes út vezetett eddig a filmig.

Dan Aykroyd és John Belushi nagyon komoly párost alkotnak, persze a film nem csak kettőjük, a zenék és a humoros történet miatt vált kulttá. Rengeteg nagy név tette tiszteletét benne, olyanok, mint James Brown, Cab Calloway, Ray Charles, Aretha Franklin, Henry Gibson, John Candy, John Lee Hooker, Kathleen Freeman, Steve Lawrence, Twiggy Lawson, Carrie Fisher, Frank Oz, Jeff Morris, Charles Napier, és még Steven Spielberg is, szendviccsel a kezében. És természetesen a Blues Brothers tagjai is játszanak a filmben.

A filmet az a John Landis rendezte, akinek két évvel korábban már megköszönhettünk egy Animal House-t, szintén Belushival. Ugyanakkor ő is írta, Aykroyddal közösen.

A karakterek fő imidzsét a kalap és a napszemüveg alkotják, ettől nem is szívesen válnak meg. Olyannyira, hogy Elwood a filmben összesen 3 alkalommal veszi le a kalapját, de a szemüvegét soha. Jake pedig a kalapját nem hajlandó levenni egyszer sem, és a szemüvegét is csak két alkalommal nem látni rajta, abból is az egyik jelenet kizárólag a DVD verzión található.

Ennek a filmnek a forgatása tuti nagy buli lehetett, jó lenne visszautazni az időben és elmenni rá. Egyik vicces eset, mikor a forgatás alatt John Belushi, elméletileg erősen illuminált állapotban, bement egy idegen házba, kért egy pohár tejet és egy szendvicset, majd pár órát aludt a díványon, mire a stáb rátalált. Belushi elég durván arc lehetett (by Joe-ker).

Rengeteg poén, eszement sok összezúzott autó, jó zene, nagy nevek, két kiváló főszereplő, mi kellene még a jó szórakozáshoz? Nekem semmi, ez bőven elegendő. Nálam ez a film szimplán alap, és természetesen ott a helye az all-time listámon, az örök kedvencek között.

Mammut
írta
2008. 05. 08. 19:34
megjelenés
22
hozzászolás


22 hozzászólás a “The Blues Brothers” bejegyzéshez

  1. Eszméletlen nagy film, és valószínűleg én vagyok a bolygón az egyetlen ember, akinek még a Blues Brothers 2000 is bejött :D
    Azért durva, hogy valószínűleg ebben a filmben van minden idők legtöbb összezúzott rendőrautója :-)Kiadhatnák már újra dvd-n.

  2. nem volt rossz a 2000 sem, arról is akarok majd később írni

    jaja, eszméletlen sok rendőrautót törnek szét benne :D

  3. A világ egyik legjobb és leghangulatosabb filmje.De a folytatása szvsz elég átlagon aluli.

  4. Klasszikus, régi kedvenc.
    “We’re on the mission of God.” lol
    Azt hiszem fenn van a hulu.com-on, lehet nézni (majdnem legálisan, amerikai ip címmel)

  5. BB alap. A 2000 is persze nem ér fel hozzá, de egynek jó volt! Kár, hogy nem kapható DVD-n…

  6. Mammut remélem folytatod ezeket a ‘kis’ szösszeneteket a régi kedvencekről mert nagyon jók!!:D

  7. Nagy kedvenc a film… a falon van is egy BB poszter, az ebayről lőttem, jól is mutat… :)

    Ráadásul nagy szerencsével találtam egy embert, aki eladta a Blues Brothers dvd-jét (amit már nem kapni joglejárat miatt), egyszer volt a lejátszóban, tökéletes állapotban… Azóta folyamatosan azt nézem :)

  8. valahogy nem érzem ezt a filmet. biztos jó, de nekem valahogy nem megy a megnézése. persze sajnálom, meg minden, és az írás is jó.

  9. Abszolut life-changing!! A Blues Brothers hatására kezdtem blues-t, soul-t hallgatni! Egy díszdobozos Blues Brothers-Blues Brothers 2000 pakkért odaadnám a fél karomat!
    Évek óta hallgatom a BB albumokat, és egyszerűen nem tudom megunni!

    A BB2000 nekem spec bejött.

  10. A BB isten-király-császár, a BB 2000 nem *annyira* jó, de az is bejön. Mindkét filmet imádom, és itt ülnek a DVD-k a polcon.

  11. Remélem, nemsoká jön mindenki kedvenc Rock&Roll detektíve is! Persze a Blues Brothers is alap! :D

  12. Mammut élvezettel olvastam a cikked, meg is nézem mindkét részt ma, nekem még gagyi videókazettán van meg :-)

  13. Ez az egyik kedvenc filmem, óriási jelenetkkel, poénokkal, sajátos humorral. Akinek megvan nem tudná megosztani velem?

  14. Nem tudja valaki megmondani annak a számnak a címét amit a BB-k játszanak el, a vidéki mulatóban, hogy lenyugtassák a csőcseléket?

  15. Hyman: bocs, eddig nem láttam a kommentet, a rawhide-ra gondolsz? az eredetije egy régi, azonos című clint eastwood western soriban volt

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.