Remake vagy nem remake, ez itt a kérdés

Az Oldboy-remake hír hatására megint kirobbant a vita, hogy “ezt meg hogy és miért” és szokás szerint a feldolgozások védőszentje is ejtett pár kommentet, és azt hiszem itt az idő pár szót szentelni mostmár külön a témának. Valamelyik rendező annó azt nyilatkozta, hogy a tényleg elmesélhető történetek száma véges, egy idő után csak az előadás lehet a különbség.

Az a helyzet, hogy szerintem rögtön ketté kéne választanunk a remake témát, méghozzá a korok alapján, mert annyira nem egyszerű a kérdés. Először is ott vannak azok a filmek, amik régen készültek, rossz technikával, vagy férfisovinisztán, vagy mittomén, szóval olyan filmek, amiket egyszerűen a modernebb korba helyeznek. Aztán pedig ott van a viszonylag friss távolkeleti (meg néha európai) filmek remake-hada.

Régi filmek feldolgozása

Ennek szerintem teljességgel van jogosultsága. Természetesen a filmsznobok ezekre is húzzák a szájukat, szóval ez sem olyan egyértelmű kérdés, de itt valahogy több jó akad. Vegyük példának a The Thinget, ami talán az egyik legjobb remake ami valaha készült. Vagy az Ocean’s 11, ami modern szélhámosokkal és Clooneyval egész jól sikerült. Vagy ott van a Thomas Crown Affair ami szintén remek a modern változatában, a “Russo a szépnő” butaság ellenére is. Még pár: 3:10 To Yuma, Ben Hur (volt kettő is előtte), Hills Have Eyes, Dawn Of The Dead, Heat (ez csak 6 év, de Mann magát dolgozta fel), I am Lengend, War of The Worlds. És még lehetne folytatni, meg vitatkozni a listával, de akad köztük jó szerintem mindenkinek.

Távol-keleti filmek feldolgozása

Na ez viszont az a téma, ahol sokkal több a felhördülés. Tényleg nehezen érthető néha, hogy 1-2 éves filmeket miért kell rögtön feldolgozni. És itt általában bejön Amerika lehülyézése, mivel annyira el vannak kényeztetve filmekkel, hogy a feliratosoknak mozisikerre többnyire nincs esélye, de még a szinkront sem kedvelik túlzottan, mert máshogy mozog az emberek szája, amihez nyilván a sok saját mozgókép miatt nem szoknak annyira hozzá. De itt nekem konkrétan egy remake ugrik be, ami tényleg tetszett, ez pedig a Kör.

Talán a keletet is szét kéne választani, mert a “japó horror” az egy idő után mintha önismétlő lenne, meg kit érdekel ha feldolgozzák (valakit tuti), de például a Szigorúan piszkos ügyek feldolgozására mi szükség volt, és miért kapott Oscart a Departed az nekem még mindig homály. Annyira furcsa külföldi oldalakon olvasni, hogy mennyire jól lett, mert bár nem szar film, viszont az eredeti alig pár éves volt akkor és jobb nála.

Európai filmek feldolgozása

Gondoltam ezt is beleveszem. Itt furcsább picit a kép, mert vannak kiváló példák, például a True Lies, ami a klasszikus akciófilmek temetése lett szinte, meg vannak borzasztó példák, elég csak a Taxi amerikai változatára gondolni. Ami itt nehezen érthető picit, az az angol filmek feldolgozása, mert az angolul van, nincs szájmozgás vagy felirat gond. Ennyire nem nézik a nem amerikai filmeket? Ide még lábjegyzet, hogy az angol filmeket nálunk néha előbb mutatják be, van amire a jenkiknek kell várni, elég csak a Sunshinera vagy a Children of Menre gondolni (ez utóbbi 35 milliót keresett ott, ami kevés, de persze Eu-ban kaszab-kaszabovics).

(És akkor a kult anime filmek feldolgozása még külön téma lehetne, de ott még nincs sok tapasztalat, szóval majd meglátjuk mit művelnek velük, aztán…)

A végére csak pár kérdés marad tulajdonképpen: kell a remake? Melyik, keleti- vagy régifilmes? Tényleg többen ismerik meg az eredetit, vagy ha a remake szar, akkor a jó eredeti is még nagyobb feledésbe merül? (Ki nem harcolt már olyannal, aki látott egy szar remaket és hiába mondtad neki, hogy az eredetit nézze meg, a világért sem volt hajlandó? Én például már igen, vannak ilyen esetek is.) Az előbbiekre válaszolás után lehet max azon filózni, hogy megalázása-e az eredetinek, hiszen a régebbi vagy keleti darab rajongói mindig felhördülnek, ez nem kérdés igazán.

human
írta
2008. 11. 08. 07:08
megjelenés
67
hozzászolás


67 hozzászólás a “Remake vagy nem remake, ez itt a kérdés” bejegyzéshez

  1. Nekem inkább a távol-keleti meg európai filmek újraforgatásával van bajom, mert
    itt szerintem pusztán arról van szó, hogy az eredeti alapanyagot lebutitják a
    hollywood-i globalizált filmnyelv szabályai szerint. Ettől senki sem fog késztetést
    érezni arra, hogy megnézze az eredetit, hiszen abban nincsenek sztárok, meg “vontatott”
    és ha már egy kicsit is eltér a szokványostól, akkor közönségsikerre sem számíthat.
    Persze mindenre van ellenpélda, pl. a Hét mesterlövész ölég korrekt lett:)

  2. Remakefronton nalam az Oscar viszi a palmat, a francia eredeti engem idegesitett, nem szorakoztatott, az Rambo-fele Oscar viszont akarhanyszor ujranezos.
    Azt viszont nem ertem, hogy egy jolsikerult filmbol minek remake. Ugy ertem, a rendezonek es tarsainak az miert jo? Olyan, mintha egy festo nem sajat temat keresne, hanem azt mondana, de franko ez a Mona Lisa, festek belole egy sajat peldanyt. Lehet, hogy az o Mona Lisaja is jo lesz es lehet, hogy mas, de valahogy az alkotas folyamata nem az igazi. Es ha nem sikerul hozzatenni valami plusszt, ha a vegeredmeny nem lesz _mas_, csak ugyanaz mas szereplokkel (Mona Lisa, csak mas gyartotta a festeket), akkor aztan igaza nincs semmi ertelme a dolognak, masolat, nem ujragondolas. Egy jo filbol pedig nehez jobbat, vagy mashogy jot csinalni.
    Es persze igen: a _jo film_ szokapcsolat nem definialhato. :)

  3. A cikk elolvasása után egyböl az jutott az eszembe: igen, a régi filmek megérdemlik az újraforgatást jobb technikával, több pénzböl stb. Na de mi lenne, ha mondjuk újraforgatnák a Star Warst (pedig nem vagyok Star Wars fan) vagy netalán az Alien elsö részét? Szerintetek hány fiatal nézné meg a régi verziókat? És mennyi mindenröl lemaradnának? Mondjuk a “beszélgetös” filmek talán nem veszítenek annyit az értékükböl egy újraforgatás által…
    Ha remakelni akar valaki, csinálja, de én nem adnék díjat remakenek. Semmilyet. Talán csinálnék egy külön kategóriát: a legjobb remake és kész. Hiszen a csata után már mindenki tábornok – é. könnyü x év után jobb filmet forgatni. Mekkora pofátlanság például, hogy a Departed a legjobb filmért járó Oscart kapta?

    Amit viszont baromságnak tartok, azok az Oldboy-projekt féle hollywoodi próbálkozások. Az amerikai Oldboy Spielberggel meg Will Smith-szel úgysem lesz remake, mert egyik sem vállalja majd be, hogy (SPOILER!) például a föhös lefeküdjön a saját lányával…

    Szorítok a remake készítöknek, hiszen ki nem akar jó filmeket nézni, még ha azok remakek is (a Departed is jó volt)? Igazából nekünk, a közönségnek kellene odafigyelnünk, hogy az “eredetik” ne vesszenek el a feledés süllyesztöjében…

  4. A régi filmek újrájának mindenképp van értelme, én sokszor még elé is megyek, és előbb megnézem a feldolgozandó alapanyagot is, épp a minap tudtam le az eredeti The Day the Earth Stood Still-t, amit a remake nélkül tán soha meg nem néztem volna.

    A távol-keleti filmek amerikanizálása más tészta. A Tégláért pl. egy csomó ismerősöm odáig volt, mire én próbáltam meggyőzni őket, nézzék meg a hongkongi eredetijét is, kevés sikerrel. Ezek után csoda, ha kétségeim vannak az Oldboy remake-kel kapcsolatban?

    Valaki szerint az elismerés jele, ha valamiről remake-t akarnak készíteni. A tisztelet jele meg tán az lenne, hogy mégse készítenek! Ha Spielberg-nek tetszett az eredeti, akkor nézze azt, és hagyja a finnyás amerikaiakat hülyén meghalni.

  5. A filmesek valahol azért egymást is inspirálják. ‘A hét mesterlövész’ eredetije ‘A hét szamuráj’ nagyon sokat merített az amerikai westernekből, maga Kurosawa ismerte el. Egy már meglévő kész filmről könnyebb filmet forgatni mert a nagyfőnökök is jobban benne vannak, hisz már eleve van előttük egy nagyszerű távol keleti vagy európai film, sokkal kevesebb az esély a bukásra, mintha egy elborult eredeti forgatókönyvvel, ami rizikós hogy bejön-e a közönségnek. A ‘The Departed’ eredetije a készítők bevallása szerint nagyban támaszkodott a ‘Keresztapára’ persze ez nem egyenlő azzal, hogy azt remakelték. Ötleteket vesznek át innen aztán azt veszik vissza valahol. A ‘The Departed’ intelligens remake egy nagy rendezőtől, ami a történetet úgy amerikainizálta, hogy bár megtartott sok-sok jelenetet mégis tudott eredeti lenni. Ha nincs a ‘Szigorúan piszkos ügyek’ akkor Hollywoodban most a ‘The Departed’ lenne az etalon abszolút. Kisülhet jó dolog is az újrákból ha nem a pénz miatt nyúlnak a sztorihoz, hanem hozzá is tesznek valamit. Scorsese azt mondta meg se nézte a koreai filmet, csupán az amerikai változat forgatókönyve volt meg neki és azt nagyszerűnek tartotta, saját stílusára formálta. Cameron Crowe is ezt művelte a ‘Vanília égbolttal’ bár ő imádta a spanyolt filmet, s bár hozzátette a maga sajátosságait a film a ‘Nyisd ki a szemed’ tükrében csak egy egyszerű Tom Cruise-ásításnak :) tűnik, jó zennékkel, de nehezen szerethető.
    Mindenki kedvence a ‘Ponyvaregény’ nyíltan vállalja a lopások tényét, mégis nagyszerű mert egyedien adja elő, újszerű atmoszférát teremt. Valahol tényleg ugyanazokat a történeteket mesélik el a filmesek újra és újra csak a hozzáállástól függ, meg a tehetségtől, hogy mennyire lesz ott a szeren. Azután már meg mindegy, hogy volt egyszer egy mandarin nyelvű nagyon jó kis cucc, ami valahol ugyanaz volt:).. lehet szeretni mindkettőt.

  6. minden remake-nek van értelme. a régieknek azért, hogy megismertessék a sztorit, a filmet az újakkal, akik nem néznek régi filmeket, a távolkeletieknek azért, mert ázsiai filmeket még kevesebben néznek.

    igazán az a gáz a kérdésben, hogy sokan kiakadnak, ha kedvencükhöz mernek nyúlni (pedig aki csinálta a kedvencet vagy a jogtulaj, simán nem akad ki, továbbadja a jogokat), személyes sértésnek veszik, holott a remake NEM NEKIK KÉSZÜL. ilyenkor kár kívánni, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene. attól, hogy egy remake nem lesz jó, semmilyen rossz fényt nem vet az eredetire, max a remake-re és a készítőire.

    szóval valahol nem értem ezt a fújást, én spec már nagyon várom, hogy készüljön egy modern rémálom az elm utcában remake, akár egy új eredettörténettel. vagy, ugye a numero uno filmem, a közönséges bűnözők esetleges 30-40 év múlva bekövetkező feldolgozása is érdekelni fog, hogy miképp valóüsítják meg, mi újat fog hozni az új rendezés.

  7. persze a fújások nagy része abból indul ki, hogy a remake az rossz, ami ugye baromság, hiszen mindenki látott és szeretett már meg remake-t – kevesen az eredeti után, de még többen úgy, hogy nem is ismerték az eredetit. mert érdekes, ha valaki nem tudja egy filmről, hogy remake, máris oda a prekoncepció és nagyobb eséllyel fog tetszeni.

  8. távolkelet. amerika butít, mondhatjuk pedig nem, csak kommersszé tesz és az emberek jó része a kommerszet szeretei. ha egy elborult, de egyébként remek ázsiai filet amerika fogyaszthatóvá tesz, az egyáltalán nem baj – a rajongóknak megmarad az eredeti, de a kommersz verzió tömegeket hódíthat meg.

    “De itt nekem konkrétan egy remake ugrik be, ami tényleg tetszett, ez pedig a Kör.”

    na, és te, mint horroros, mennyit láttál?:) oké, én vélhetően többet és igazából én is csak a körrel voltam elégedett. utána megnéztem az eredetit és nagy csalódás, ásításhalom volt. nem csoda 1. utólag láttam 2. nem vagyok annyira ázsiafilm-buff, hogy lejöjjenek nekem az ottani kulturális dolgok. azt továbbra is megértem, hogy miért tartják a ringut a fanok sokkal jobbnak, de ez van, nem vagyok fan. ring ftw.

  9. Nagyon unalmas amikor japán, és más ázsiai horrorokból próbálnak nyulni az amerikaiak… ennek mindig az lesz az eredménye, egy lebutitott, az eredeti mélységének teljesen visszaadása nélküli film lesz. És ne feledjük el az amerika filmeket annyira jellemző boldog, csöpögős végkifejletet…:S

    Ezerszer inkább 1 tartalmas alacsonyköltségvetésű, sok mondanivalóval rendelkező jhorror, mint egy csillivilli tartalomnélküli amcsi remake…

    Elég csak a Kairo-ra gondolni amit sikerült lebutitnai az amcsiknak, és kaptunk helyette egy Pulse-t ami csak nyomokban emlékeztet az eredetire, és az eredetinek csak a lényegét nem adja vissza…

  10. Most lehet, hogy mindenkinek a lelkébe fogok gázolni, de nekem soha, semmi bajom nem volt a remake-ekkel. Jó, van egy pár meglehetősen érdekes húzás (pl a [REC] és a rá egy évre érkező Quarantin), de alapjában véve nem teljesen mindegy? Aki meg akarja nézni az eredetit, az úgyis megnézi, de ha nem, akkor úgysem tudja rávenni a fene sem, viszont így, a remake segítségével, ő is átélheti a sztorit. Példának említeném az Angyalok városát, ami az egyik kedvenc filmem a romantikus felhozatalból, és hiába hallottam már több szájból is, hogy a Berlin fölött az ég mennyivel jobb, bár már be van tervezve, eddig még valahogy sosem volt kedvem megnézni az eredetit. Ott van viszont a King Kong, ami Jackson tálalásában nagyszabású, látványos (már amikor nem hullanak pixelekre a dínók), ennek ellenére az eredeti (mármint az eredeti remake , a harminc egynéhány éves, a legeredetibbhez még nem volt szerencsém) fényévekkel jobb, még ha a technika nem is volt annyira kiforrott.
    A távol-keleti filmek remake-jeit meg egyenesen támogatom. Nem úgy általában, mert hogy amerikanizáljunk, hanem mert a távol-keleti kultúra, világ olyan távol van a beállítottságomtól, hogy míg a Körön moziban majd összef*stam magam, addig a Ringut hatalmasokat ásítozva és unott képpel szenvedtem végig (de említhetném a Fekete vizet is). Sőt, a Battle Royale remake-jét (már ha elkészül valaha) egyenesen várom, mert az alapanyag fantasztikus, a regény végig lebilincselő és elgondolkodtató, erre az eredeti filmváltozat – szerintem – szinte nézhetetlen, mert a gyerek”színészek” olyan szinten nem tudnak színészkedni, eladni a sztorit, hogy az már szinte fizikai fájdalmat okoz.
    Az európai remake-ek vegyesek. A True Lies szeritem sokkal jobb, mint a francia eredetije, viszont a Taxi utánozhatatlan. Ellenben pl. az említett Sunshine és Children of Men alapfilmek, és ha csinálnának is belőlük remake-et, lehet, hogy megnézném, de nem hinném, hogy sokkal többet ki lehetne hozni belőlük. Azok úgy tökéletesek, ahogy vannak.

  11. jé, és értelmes kommentek. remélem így is marad. érvek, ellenérvek, azok sokkal jobbak, mint, hogy “fúj”

    “Persze mindenre van ellenpélda, pl. a Hét mesterlövész ölég korrekt lett:)”

    tipp. előbb láttad?:)

    “Remakefronton nalam az Oscar viszi a palmat, a francia eredeti engem idegesitett, nem szorakoztatott, az Rambo-fele Oscar viszont akarhanyszor ujranezos.”

    az amerikai szerintem nagyon gyenge, tipikus hollywoodi hülyeség – az eredeti, amit utólag láttam zseniális. és most a farkamba harapok. mégis az amerikait tudom bármikor megnézni, bármikor élvezets, holott valóan szinte mindenhol bukott és csak itthon a nóti-féle bohózatok hazájában lett siker. szorri, erre nem tudok gombot varrni. zseniális az oscar, de filmnek akkor is pocsék, bármennyire szeretem.

    “Azt viszont nem ertem, hogy egy jolsikerult filmbol minek remake. Ugy ertem, a rendezonek es tarsainak az miert jo? ”

    ahogy te is írod, a jó szubjektív. és a jónáél is van még jobb. elég egy ötlet és dirr, mehet.

    “Olyan, mintha egy festo nem sajat temat keresne, hanem azt mondana, de franko ez a Mona Lisa, festek belole egy sajat peldanyt.”

    a példa remek. rengeteg mona lisa kép van.

    “az Alien elsö részét? Szerintetek hány fiatal nézné meg a régi verziókat? És mennyi mindenröl lemaradnának?”

    eleve nem nézik. gondolj bele (ha nem vagy kivétel), hogy te hány régi filmet nézel.

    “mégse készítenek! Ha Spielberg-nek tetszett az eredeti, akkor nézze azt, és hagyja a finnyás amerikaiakat hülyén meghalni.”

    ez az egyik legnagyobb baj a remake-ek elleni érvelésekkel. hogy az ember fél, hogy elveszik a játékát:) hogy ha van egy kultsorozat, kultfilm,amit csak egy beavatott kör ismer/szeret, az olyan melengető érzés, de hirtelen minden megváltozik, ha a szomszéd iq80 józsika is megismeri és azt mondja, hogy “hú, bazz, láttad az ódbojba vilszmisz hogy lekaszabolta a ninnyákat. bazz, egy kalapáccsal”. – ismerős érzés, de… nem kell törődni vele.

    “Mindenki kedvence a ‘Ponyvaregény’ nyíltan vállalja a lopások tényét, mégis nagyszerű mert egyedien adja elő,”

    nem lopás, hommage, nem?:)

  12. “Elég csak a Kairo-ra gondolni amit sikerült lebutitnai az amcsiknak, és kaptunk helyette egy Pulse-t ami csak nyomokban emlékeztet az eredetire, és az eredetinek csak a lényegét nem adja vissza…”

    de remélem nem azt akarod mondani, hogy boldog és csöpögős volt a végkifejlete?

    a jhorror remake-ek zöme épp úgy mocsok véggel rendlekeznek, nagyon kevés a kivétel. sőt, az idáéén látott amcsi horrorok zöme sem hepiendes.

    ettől még igaz persze. a kairot nem láttam, a pulse nagyon gyenge volt – nem is fogom megnézi a kairot. de ettől még, akiknek bejött a pulse, azok csekkolhatják a kairot, így pozitív hozama mindenképpen van.

  13. winnie! elszóltad magad:
    “ismerős érzés, de…” – mesélj csak erről az érzésről!

  14. semmi baj a remakekkel, ha jól sikerülnek pl:true lies vagy a régi pierre richard féle amerikai újragondolások is jól sikerültek. sztem a remakek csak nekünk “fájnak” hisz mi ismerjük az eredetit az amcsik nem hiszem és talán ezért is van létjogosultsága a remakeknek, ha egy igazán jó sztorit dolgoznak fel újra. Azt azért hozzátenném, (gondolom) hogy az oldboy hatása miatt keletkezett most ez a kis cikk, én is elképzelhetetlenek tartom, hogy halivúd , hogy oldana meg egy-két dolgot a sztoriból, hogy közönségsiker gyanús is legyen, mert akkor meg minek csinálnák.

  15. Én is remake párti vagyok, mármint szerintem nincs ezzel semmi baj, ha jó. Sok esetben szerintem nem is a remake a jó szó, inkább a történet újrafeldolgozása a megfelelő kifejezés. A forgatókönyv is könyv valahol, egy történetet mesél el és a rendező dolga azt megjeleníteni, természetes, hogy ugyanabból a sztoriból más-más filmek jönnek létre.
    Én csak az igazi, a színészi játékra alapozott legendáknál nem tudnám elfogadni a remake-et, mint pl a Casablanca (és most kb ez jut eszembe).

  16. Romero Dawn of the Dead-je alapmű. Znack Snyder 2004-es feldolgozása viszont picit más megközelítésből – jó véresen és látványosan – nálam sokkal nagyobbat ütött. Ilyen tendenciát szeretnék még. Sokat…

  17. Tök jó, hogy amikor észérvekkel rendelkező véleményeket kell kifejteni a remake-ekről, akkor valahogy kevesen vannak a “hülye amcsik mocskos x.y ezt is elb*ssza” meg hasonlokat véleményező kommentelők. Winnie-nak nagoyn igaza van abban, hogy valoszinüleg a remake nélkül lehet meg se imsernénk az erdetit.
    Mondjuk pl ez homage, de ha nem olvasom valahol hogy Nolan anno a Szárnyas Fejvadászt és a Heat-et nézette meg a batman stábbal, (szégyen- nem szégyen) meg se nézem valoszinüleg a Mann-filmet.

  18. vannak kifejezetten jó remake filmek, de ezek inkább a régiek feldolgozásai, nem vagyok híve a más kultúrákból származó feldolgozásoknak, már csak azért sem, mert hajalamosak “elamarikaiasítani” őket. általában ha megtudom valamiről, hogy ázsiai feldolgozás, inkább megnézem az origit a hollywoodi verzió helyett, esetleg még rá az újat, de csak akkor, ha az eredeti nem jött be igazán, mert túl kommersz vagyok.

    nekem régi témám, hogy vajon jó lenne-e egy stalker feldolgozás. az eredeti alapmű, persze, de vajon mit lehetne csinálni belőle mai technikával és a múlt iránti tisztelettel?

  19. Szerintem az alapján is szét kellene bontani a témát, hogy a remake eredetije film vagy regény volt-e. Mert a Világok Harcát például természetes, hogy időről időre modernizálják és ezerféleképpen feldolgozzák a filmesek, de az ilyen Oldboy dolgokat nem nagyon értem.

  20. Alapjában véve nincs gond a remake-eléssel, inkább szívfájdalom az a tiszteletlenség, ahogy az eredetikkel bánnak. És ezt a formalitásokra értem. Sokkal nyugodtabb lennék, ha minden remake-nél a főcímnél tolnák az emberek arcába, hogy igen, ezt eredetileg ez és ez rendezte, itt és ekkor, nem pedig a stáblistán, takarító Julinéni neve után. A másik pedig – amit előttem már pisketi is említett – , hogy külön kategóriákban indulhatnának a díjakért, vagy egy külön díjátadón.
    Amit meg én is utálok, amikor hiába győzködök valakit, hogy nézze meg az eredetit, mert az jobb, és juszt se nézik.
    És az egész remake-ellenesség abból fakad – legalábbis úgy érzem -, hogy míg szélesebb tömegekhez jut el az adott amerikai remake, addig az eredetit sokkal kevesebben látják, pedig jobb (tisztelet a kivételeknek – a fenti hozzászólók példáival abszolút egyetértek), és ez igazságtalanságnak hat. A másik oldalon viszont a jogdíjakért azért az eredeti készítők megkapják a pénzt, és ez valamelyest enyhíti ezt a fájdalmat.

  21. Matti!
    Lásd Amenábar a Nyisd ki a szemedért kapott pénzből csinálta a Más világ-ot, ami hatalmas siker lett. 17 millába került és 97-et hozott, a Vanília égbolt 68-ból készült, és “csak” 100-at fialt!

  22. bizony, már nincs új a nap alatt.

    szerintem akármi, akármiből (hiszen a könyvadaptációkat is fújjolják rendesen a fanok) készíthető. a világ folyamatosan változik, mindenki megtalálhatja magának a maga kedvencét, csak keresnie kell. és ez így van jól. nem lehet le stipi-stopizni egy témát, mégha igen hasonlít is egy másikra.

    én speciel inkább a folytatások ellen vagyok, mert ott aztán igazán érezhető (tisztelet a kivételnek), hogy előbb volt a szándék és utána az ötlet. sajnos gyakran igen “tender szagúra” sikerülnek.

  23. kicsit talán nem ide tartozik, de nem tudja valaki h az eredeti készítők körülbelül mennyit szoktak kapni a jogokért?

  24. Tényleg nem nézünk régi filmeket, pedig ha belegondolok, hogy az eredeti Mandzsúriai jelölt Sinatrával milyen zseniális volt, a Denzel Washingtonos feldolgozás egy rakás szarnak érződött utána, pedig lehet, hogy jónak gondolnám egyébként.
    A Körről is azt gondolom, hogy ha láttam volna az eredetit, biztos nem tetszett volna annyira. A Téglát meg nem voltam hajlandó megnézni, úgyhogy arról nem tudok véleményt mondani.

  25. Én más felosztás szerint nézem, hogy milyen remake “jogos”. Ha az eredeti kommersz film, könnyen lehet, hogy az amerikai remake jól fog elsülni, mivel azt el kell ismerni, hogy az amerikaiak a műfaji filmekben nagyon profik. Például a japán horror amerikai remake-je jobban fogyasztható nekem, mint az eredeti. Viszont egy művész ill. szerzői film esetében minden bizonnyal nagyot fognak hibázni, mert nem igazán értik a film elkészülésének motivációit. (és azok az amerikai rendezők akik képesek lennének ezt megoldani, a független filmesek, épphogy nem fognak remake-et csinálni). Vagyis egy Oldboy remake-et csak a nyereségért elkészíteni… hát nem megfelelő hozzáállás.
    A másik pedig, hogy remake és remake között is van különbség. Ha a remake készítője csupán a történetet fogja, amit saját alkotói folyamattal formál meg, az rendben van, de ha egy az egyben újraforgatja, annak nincs értelme. A már említett példákkal: Scorsese Departede rendben van, még ha a Szigorúan piszkos ügyek nekem jobban tetszett is; viszont a Vanilla sky csak a Nyisd ki a szemed más szereplőkkel, ami gáz. – Outlier foglalta ezt jól össze a Mona Lisa párhuzammal. Vagyis, haa a remake azzal a szándékkal készül, hogy valami újat mutasson az eredetit felhasználva, akkor felőlem rendben van.

  26. Nekem alapvetően nincs bajom a remake-ekkel ami mégis felháborodást keltett és megmaradt az a Abre los ojos (nyisd ki a szemed) 1997-es zseniális spanyol film Penélope Cruz-al és jó pár ismeretlen, de tehetséges spanyol színésszel, tényleg egy nagyon élvezhető movie. És erre hülye amerikaiak gondoltak egyet és így született meg a 2001-es Vanilla Sky szintén Penélope Cruz-al, és Tom Cruise mert ő biztosan illik oda, és ez a film szinte jelenetről jelenetre teljesen ugyanaz mint a spanyol változata csak szarabb.

  27. Az is érdekes változata a rimékelésnek, mikor ugyanaz a rendező
    csinálja meg saját filmje amerikanizált verzióját. Most hirtelen
    George Sluizer The Vanishing-je jut eszembe a Jeff Bridges
    Kiefer Sutherland duóval. Itt nem is a két film színvonalbeli
    különbségével volt a baj, hanem hogy az eredeti megdöbbentő végét
    megváltoztatták és ezzel az egész film borult…

    De érdekesnek tűnik ez a 13 Tzameti újra is, ami szerintem az utóbbi
    évek egyik legfeszültebb thrillere volt – vajon hányan látták ezt
    itthon, pedig kijött dvd-n -, de a riméket Mickey Rourke, Statham
    főszereplésével biztos, hogy sokan meg fogják nézni,

  28. A legkomolyabb rimék a Grudge volt, ahol ugyanaz a rendező, ugyanazon a helyszínen, gyakorlatilag beállításról beállításra leforgatta ugyanazt a filmet, csak épp teletömte béna amcsikkal (kivétel Ted Raimi, ő király arc, csak őt meg nem lehet komolyan venni :] ) a filmet, mintha szerencsétlen Japánt időközben gyarmatosították volna :]

    Egyébként a cikk csak az amcsi rimékekkel foglalkozik, pedig beszélhetnénk az olaszok 70-es évekbeli rimékmániájáról, amiben pölö a Jaws-t, az Exorcist-et, vagy a Dawn of the Deadet nyúlták. (Utóbbi eredménye ugyebár a Fulci-féle Zombie). Vagy esetleg említhetném a hírhedt török ZS-filmeket. (Rambo, Death Wish, Exorcist, Óz és még sok minden.) Sőt, a mi saját bejáratú Szervét-féle Rém Rendes Családunkat :] (amit ugye egy csomó más országban is feldolgoztak, az angol változat állítólag botrányszar lett. jó, az itthoni is.)

    Tényleg. Winnie logikája szerint ha valaki megnézi az itthoni Rém Rendes Családot, szarnak találja, és ezért nem nézi meg az eredetit, az full rendben van. Ha valaki megnézi a Cüneyt Arkinos Rambót, szarnak találja, és ezért nem nézi meg Stallonét, az full rendben van. Érdekes logika, meg kell hagyni.

    Ergo: aki azért nem nézi meg az eredetit, mert az új szar lett/mert készül egy új, az nem százas.

    (A Ponyvaregény (meg a Kutyaszorítóban) meg lopásnak készült, de miután Tarantino lebukott, hirtelen hommage lett belőle. :] )

  29. Oldboy remake, na neee… Persze a készítők dörzsölhetik a markukat, mert ha feleannyira jól sikerül, mint az eredeti, akkor a Tégla útjára lép. A három kategória közül amúgy én is csak az elsőt tudom elfogadni, amennyiben legalább 40 év eltelt a két alkotás között. Egy címet pedig mindenképpen meg akarok említeni a “hogyan alázzunk meg egy remekművet” kategóriában: The Longest Yard

  30. Az egyetlen remake ami kategoriakkal jobb lett az az 1941es Maltai solyom, ami egy 10 evvel azelotti, azonos cim filmet dolgozott fel. Humphrey Bogart jelenlete mar onmagaban nagyon-nagyon jo filmet garantalt, azonban a forgatokonyv es a tobbi szinesz gondoskodott rola, h a rendezo kesobbi filmjehez, a Sierra Madre kincsehez, hasonloan filmtorteneti jelentosegu es minosegu filmet remakeljenek egy kozepesnel jobb, de messze nem kiemelkedo alkotasbol.
    Semmilyen remakel nincs bajom igazabol, a regebbi film ettol meg ugyanolyan jo marad. Az egyetlen dolog amire sztem illene odafigyelni, az az h maradjon meg a film eredeti mondanivaloja, szellemisege, azaz nem amerikanizaljak annyira, h egy komoly filmbol buta po(o)pcorn mozi legyen.

  31. nemtom, érdekesek a kommentek. szerintem nem az a baj, ha feldolgozzák a filmet, hanem az, ha valami barbár kapja a lehetőséget, vagy olyan(ok), akik nem azt látják az eredetiben, ami miatt az népszerű volt. ilyen szempontból a szarul elsült remake és a felesleges folytatás között nem látok nagy különbséget. érdekes ugyanakkor, hogy pl mit tudtak kezdeni a Frank Herbert féle Dűnével a különböző rendezők. (még 84-ben David Lynch ugyan belenyúlt a történetbe, de egy igen komoly dolog lett belőle. minden más egyéb próbálkozás egy rakás szar kb., dacára annak, hogy a regény sztoriját egy az egyben vitték filmre.)

    aztán vannak olyan történeteket, amiket időnként reamek-elik, mintha kötelező lenne (Drakula pl.), zömében kár értük.

    abban viszont biztos vagyok, hogy az eredeti film értékét nem csökkentő egy szarul sikerült remake, ha csak nem nagyon hirtelen követik egymást. és az amerikaiak ilyetén magatartása néha elég boszantó.

  32. itt néhányan tévedésben vannak: a filmek jogtulajdonosai nem az alkotók, hanem a filmgyártó cégek. azoknak meg van több száz cím a birtokukban, s abból kiadnak egyet, hogy remake-t csináljanak valakik belőle, az nekik annyit is jelent – pusztán üzlet…

  33. Én nem vagyok remake ellenes, sőt de, hogy 4-5 év után dolgozzák fel az adott filmet, azt azért ne…
    Legyen már ön- és másbecsülésünk(valószínű, hogy nincs ilyen szó :)).

  34. Fogas kérdés került fel és két példával élnék a remake mellett illetve ellen.

    Vegyük a látszólag legszentségtörőbb két újrahasznosítást, egyenesen Hitchcock mestertől.

    Az eredeti 39 lépcsőfok 1935-ből Don Sharp rendező által került feldolgozásra 1978-ban. Ez a remake sok szempontból javított az eredeti tempóján, a ’70-es évek paranoia-filmjeinek megfelelve. A történetet szövevényesebbé tette Sharp filmje és egyfajta tiszteletadással is adózott Hitchcock mester tételeinek (ma már a legtöbb filmfőiskolán követelmény a munkássága).

    Minden szempontból a Harminckilenc lépcsőfok 1978-ban az egyik legpozitívabb hivatkozási alap a filmművészetben a feldolgozásokat illetően.

    Az ellenpéldám szintén a mestertől maga a nagy mű, a Pszycho és annak újrafilmje a Pszycho. Kockáról kockára átvett film új szereplőkkel színesben és teljesen feleslegesen.

    A véleményem az, hogy meg kell fontolni azt mihez nyúlhatnak hozzá és hogyan tehetik meg, ha erre vállalkoznak. Ha rosszul teszik az egész katasztrófális eredménnyel is zárulhat, egy felhasználható alapanyag esetében(lásd. A sakál napja) ugyanúgy, mint amikor egy vitalítással teli produkciót rontunk el (Scorsese öreges Téglája a Szigorúan piszkos ügyek frisseségével szemben).

    A tehetség nem elég a megfelelően kidolgozott újragondolás nélkül, a remake remek lehetőség, mégsem szabad bármelyik filmmel megtenni.

  35. El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy nem csak szerintem jobb a Szigorúan Piszkos Ügyek a Departednél. Utóbbin majdnem elaludtam (mondjuk alig van olyan Scorsese film ami tetszett…).

  36. kissé meglepett, hogy a sziklák szeme is remake. Lehetne esetleg tudni,hogy mi volt az eredeti? Mondjuk a Heat-en is meglepődtem.

  37. nem mi döntjük el, hogy van-e létjogosultsága a remake-nek, vagy nincs, amíg az amcsik pénzt látnak benne. eldönthetjük, hogy megnézzük, vagy sem (ahogy a másik posztnál írtam, a szánalom oscaros Departed-et se néném meg, hiába Scorsese), viszont a Stallone-s Oscart tényleg láttam, tetszett is, de azon valószínűleg a szinkron sokat dobott (Gáti Oszkár, valaki?)
    viszont, ha Oldboy remake, akkor talán Fincher, valószínűleg így se nézném meg, de mégse Spielberg (bár gondolom nem ő rendezné)

  38. A remake is egy film. Hogy milyen okból készül? Könyörgöm, az eredeti is ugyanabból az okból készül: pénzért. Mi a különbség? Valójában nincs is olyan, hogy remake, még olyan is csak alig-alig van, hogy folytatás, olyan meg, hogy “univerzum”, meg “kontinuitás”, már tényleg csak a nerd nézők agyszüleménye. Film van és kész.

    [megy ez személyeskedés nélkül is, tudom én – a zerk]

  39. Én is amellett vagyok, hogy van helyük a remakeknek, bármilyen remakenek, régi darab, európai, vagy távolkeleti feldolgozás mindegy, bármelyik elsülhet jól. Az megint más dolog, hogy az esetek nagyobbik részében inkább rosszabb a végeredmény mint az eredeti, de hé a nem remake filmek közül is több a gyenge darab, mint az igazán jó…

  40. Igaziból szerintem tök egyszerű a dolog: az, hogy valamiből remake-et készítenek-e, vagy nem, a filmesek dolga. Felőlem nyugodtan készíthetnek remake-et bármiből, mert az az eredeti értékeiből (a közhiedelemmel ellentétben)nem von le semmit. Esetleg még érdekes is lehet ugyanaz a történet más megközelítésben. Ha meg nem tetszik, akkor ez van. Ha már itt tartunk: azon az alapon, hogy valakinek 10 remake-ből csak 1 tetszik, ezért remake-ellenes, lehetne filmellenesnek lenni, mert 10 nem remake-filmből sem tetszik mind, nem?

    Szóval nekem mindegy hogy valami remake vagy nem remake, ez az értékét nem befolyásolja sehogy.

  41. Jöhetnek a kövek – én imádom nézni a remake-eket (filmeket és sorozatokat egyaránt) és összehasonlítani a különböző változatokat. Nekem érdekes, hogy két különböző stáb mit hoz ki ugyanabból a sztoriból. Még a mexikói sorozatokat is KIFEJEZETTEN CSAK azért néztem/nézem, hogy megfigyeljem a ‘mexikanizálás’ módját a bázistelenovellához képest. Mostanság a Dallason gondolkodom, hogy hogyan lehetne modernizálni (az SzF Neal McDonough-ja kva jó John Ross lenne!).
    A Star Trek, Halloween stb. szériáknak meg jó a vérfrissiítés, ha új elemek kerül(né)nek beléjük, sokkal tovább lehet vonszolni a történetet (újabb kövek, nekem az állandóságot biztosítja, ha egy sorozat sokmillió évig tart, és ezért kapok agybajt, amikor retconizálnak).
    A számítógépemen meg kb. 8000 zenei feldolgozás figyel be.

  42. “A remake is egy film. Hogy milyen okból készül? Könyörgöm, az eredeti is ugyanabból az okból készül: pénzért.”

    Hát ez nem igaz. Természetesen az utóbbi megállapítás, nem az első. A különbség épp az sokszor, hogy a remake csak egy újragyártott film a bevételekért, csak egy árúcikk. Míg az eredeti egy művészeti alkotás, aminél a pénzszerzés másodlagos, csupán azért szükséges, hogy az alkotó újabb filmet készíthessen. Ezt nevezik művészetnek. A remake pedig sokszor ennek megcsúfolása, lealacsonyítása – ezért vannak sokan felháborodva a remake szó hallatán (szerintem).

  43. remake-ek lesznek, hiszen sokszor biztosabb befektetés, mint egy néző számára ismeretlen történet bemutatása. Hisz aki eleve előítéletekkel ül be egy remake-re, és nem is tetszik neki, a studióknak az se baj, hisz a jegyárat kifizette.
    Amúgy vannak olyan filmek, amikről én pl nem is tudtam hogy remake (lehet az én szegénységem, de szerintem sokan vannak így vele). És vannak filmek, amiknek a környezete annyira egy adott időszakra készült, hogy mai szemmel nem adja vissza az eredeti élményt (pl Shaft a 70-es évek divatjával, stílusával engem zavar, de az új számomra sokkal emészthetőbb)
    Ja és még vmi: mikor jutunk el oda, hogy fél-remake-k készülnek? Pl Kommandó abszolút felújítva, eredeti swarzi-s jelenetek megtartva, akció frissítése cgi-vel, a főgonosz (aki a leggyengébb pontja volt ennek a fasza filmnek) lecserélése új színészre, új jelenetek leforgatásával stb. és mozikban újra bemutatása erős marketing kampánnyal megtámogatva. Szerintetek lesz ilyen?

  44. “Szerintetek lesz ilyen?”

    hasonló már volt, emlékezz csak, amikor indult a második SW trilógai, előtte leadták újradigitalizálva, cgi-zve az eredeti trilógiát.

  45. Érdekes hogy neked nem tetszett a Departed, mert általában hasonló szokott lenni a véleményem a filmekről mint a kritikáid hangvétele.
    A legnagyobb kivétel a Departednél volt mivel talán az egyik kedvenc filmem.
    Jól meglepődtem amikor elolvastam a kritikád, mivel a moziból is már úgy jöttem haza hogy: “jaj Human mit fog mondani rola neki is biztosan bejott” :) [ ha jol emlekszem 4 csillagot kapott ]
    Lehet meg kene neznem az eredetit, majd utana keresem.

  46. dimitrij, hát igen, azóta sem tudom megemészteni az ifjú skywalkert az öreg ben mellett.

    Nem vagyok a remake-ek ellen, de azért mindennek van határa. sokan előttem írták már, hogy amíg egy jó filmet hoznak ki a sztoriból, addig jöhet, de ha nem tudnak vele semmi újat mutatni, akkor fölösleges.

    Azért egy amerikai Kontroll-remake-et megnéznék… és nem azért, mert jobb lenne, mint az eredeti…

  47. rjth:
    “Lehet meg kene neznem az eredetit”

    És utána esetleg megváltozna a véleményed a Departedről? Ugye nem?

  48. Látom ez a Departed dolog nagyon felkapott…mivel megvan a létjogoultsága, szvsz is jobb az eredeti, söt! Az odáig rendben van hogy Scorsese megpróbálta ujra csinálni, csak már azt nem értem hogy a jó öreg Hollywood miért adta oda érte az Oscar-t(ami állitólag a legnagyobb filmes elismerés) egy olyan filmért ami egy koppintás és ebböl adódóan nincs benne kreatitvitás(lásd Mona Lisa hasonlat).
    De még ezt is elnéztem, mert Hollywood az Hollywood, de azt már nem hogy amikor átvették az Oscart a gálán akkor még csak meg sem emlitették a szokásos nagy köszönöm áradat közepette az eredeti alkotás szerzöit ill. a mü nagyságát.
    Egy pici köszönöm talán kijárt volna, ha már belöle táplálkozott…

  49. “csak már azt nem értem hogy a jó öreg Hollywood miért adta oda érte az Oscar-t”

    pedig meg van ennek is az oka. Scorsese kb. 6 olyan filmet csinált, amiért jelölték, ebből négyért Oscart érdemelt volna, egyszer sem kapta meg értük. amikor az átlagnál gyengébb remake-kel jött elő, akkor korrigált az Akadémia, és adott neki egy “majdnem” életműdíjat. ráfért már a faszira, 59 óta készíti a filmeket, de pont nem ezért adtam volna neki, de ez már off it, elnézést.

  50. “pedig meg van ennek is az oka. Scorsese kb. 6 olyan filmet csinált, amiért jelölték, ebből négyért Oscart érdemelt”

    ó, de imádom a “magyar fórumozó mindent mindenkinél jobban tud” hozzáállást… (nem, nem tudunk jobban. én sem. max cáfolni tudok.)

    komolyan, ilyesmivel ne égessük már magunkat és a blogot.

    korrigált az akadémia. basszus. borogass.

    és korrigált a Boston Society of Film Critics Awards, a Broadcast Film Critics Association Awards, a Central Ohio Film Critics Association, a Chicago Film Critics Association Awards, a Florida Film Critics Circle Awards és a többi 45 kritikusi és szakértői csoportosulás?

    és korrigált az imdb is, mi? a departed-nél csak egy jobban pontozott scosese-film van, a taxisofőr, de azt fel kéne fogni, hogy nem az számít, hogy scorsese csinált jobb filmeket, hanem az, hogy adott évben nála nem csinált senki jobbat.

    taxisofőr. kegyetlen durva év volt. hálózat? elnök emberei? rocky? (a bound of glory-t nem ismerem.) bármelyik kapja a díjat, a többi sír. nyilván a legelismertebb a taxisofőr, de attól még hihetetlen vetélytársak.

    a departed meg… iwo jima, little miss sunshine, queen, babel. most komolyan. nem egy kategória, még akkor sem, ha ezek mind elismert filmek.

    az meg, hogy a departed remake, nem értem hol jön a képbe.

  51. (épp így cáfolható az is, hogy nem korrigált az akadémia)

    csak egy valamit kell észben tartani: nehogy már mások ízlését kérjük számon. (attól, hogy x szerint nem a legjobb a D, még másik pár ember szerint lehet az.)

    és komolyan. gyerünk átgondolni a listát. részemről: a queen nagyon nem tetszett, a miss sunshine aranyos, de azért mégsem… az iwo jima? nem volt rossz, de túlságosan is oscarra gyártották, kap egy hatost. a babel okés. most már csak meg kéne néznem a departed-et, kíváncsi lennék milyen film.

    (igenm nem láttam, tudom, röhej.)

  52. tomoren: jo
    mivel pl most peldakent emlitem a 13 Tzameti-t, amirol ha nem ir human, h remakelik, es a kommentelok nem jeleztek volna, h meg kellene nezni, nem is tudnek rola, de par napja ahogy meglattam egy weboldalon, toltottem le

  53. Szerintem nincs semmi gond a remake-ekkel. Én úgy vagyok vele, hogy megnézem mindegyiket, ha tetszik meg főleg
    DE! A japán filmek yenki feldolgozás nélkül egyszerűen nézhetetlenek, pedig nagyon jó ötleteik vannak.

  54. egy gond van a rimékekkel, túl sűrűek lettek, a másik meg, hogy a régi filmeknél még nem is lenne gondom velük, de elvétve akad ilyen, mint most majd a the day when earth stood still, és amikor az utóbbi 10-20 év ismétli önmagát, az enyhén szólva is rohadtul unalmassá kezd válni

    plusz, kedvenc műfajom mindig szarul jár, tekintve az utóbbi idők pénzhajhász pg13-as módiját…

    és lehetséges, hogy most már csak a pénzről szól, egyre okádékabb világot élünk, ez van, de anno nem hinném, hogy minden második rimék arról szólt volna, ez akár a trailereken is látszik, én nagyon régen nézek trailereket, és a régi filmeknél azért az esetek döntő többségében tükrözték a film hangulatát, most meg már ott tartunk, hogy az is csak arról szól, hogy minél többen menjenek be, még ha totál más műfajú is a film, mint a csalóka pillanatokat kiragadott trailer…

  55. “A japán filmek yenki feldolgozás nélkül egyszerűen nézhetetlenek, pedig nagyon jó ötleteik vannak.”

    :] Látom, az újhullámos debilség követői is képviseltetik magukat.

    Amúgy Iwo Jima > Departed, de kétségkívül roppant gyér mezőny volt.

  56. “komolyan, ilyesmivel ne égessük már magunkat és a blogot.”

    winnie, hogy a múltkori baromságoddal reagáljak a mostanire, ne cáfold már magad. :)

    mit csinálsz? találsz valami olyan dolgot, amibe próbálsz a magad hm. polgári stílusában belekötni azzal a felkiáltással, hogy “ó, de imádom a “magyar fórumozó mindent mindenkinél jobban tud” hozzáállást… “. és mit csinálsz közvetlen utána, a magad magyar, fórumozói mindenkinél mindent jobban tudsz stílusodban leírsz egy kb. akkor faszságot, mint én. cáfolod saját magad. :)

    hat filmért jelölték, négyért – szerintem – megkaphatta volna az Akadémiai díjat, hogy milyen más filmek voltak jelölve, és hogy kinek melyik tetszett jobban, az ízlés dolga, ezt te úg mondanád, hogy magát cáfolja az ember.

    “és korrigált a Boston Society of Film Critics Awards, a Broadcast Film Critics Association Awards, a Central Ohio Film Critics Association, a Chicago Film Critics Association Awards, a Florida Film Critics Circle Awards és a többi 45 kritikusi és szakértői csoportosulás?”

    ez most komoly? szedd már össze magad… mi köze van egy másik díjnak az Oscarhoz? volt Scorsese-nek 79 díja és 59 jelölése az Oscar előtt, miért kellett volna bárkinek is bármit kompenzálnia az Akadémia korábbi döntései miatt?

    na összegezzünk: mit bizonyítottál és mit cáfoltál? lófaszt se… akkor minek hánykolódsz?

  57. “most már csak meg kéne néznem a departed-et, kíváncsi lennék milyen film.”

    ja, hogy még a filmet se láttad… akkor nem cáfolod magad, hanem felköpsz a levegőbe, és alá állsz.

  58. winnie!
    a 11.-es kommentben említett “ismerős érzés”-ről még mindig nem meséltél…

  59. Hú, azt hittem lesz itt nagy össznépi harag meg minden de ha már ennyien a remake-ek mellett vannak akkor én is felvállalom :)
    Dawn of the Dead
    I am Legend
    Departed
    Assault on Precinct 13
    Szeressük őket :)

    A japó filmek “újragondolása” már más kérdés.

  60. Nincs időm sajnos visszaolvasni, de említette már valaki, hogy maga az eredeti Oldboy film is adaptáció? :)
    Félreértés ne essék, Will Smith, meg Spielberg nevetséges hírek/feltételezések, szerintem még ők maguk is nevetnek ezen, annyira elképesztő ez az egész.
    Na de szóval adaptáció: az eredetije egy manga, ahol a hangsúlyok teljesen más dolgokon vannak, az alapfelállás viszont értelemszerűen ugyanaz. Szvsz a filmvégi csavar sokkal jobban sikerült, mint képregényben, miközben az is zseniális darab. Reklám nélkül: az egyik képregényes oldalon van egy cikk az eredetiről, csak rá kell keresni (reklám off)
    :)

  61. Szerintem szükség van remake-ekre, pláne, hogy akadnak köztük olyanok amik jobbak az eredetinél. A gondok akkor kezdődnek mikor olyan filmeket dolgoznak fel, amiket nem lenne szabad. Lásd pl Gus Van Sant Psycho-ja ami az abszolút fölösleges kategória. Mintha nem lettek volna tisztában, hogy Hitchkok nem azért forgatta fekete-fehérben, mert épp nem volt nála színes film… Amúgy a remake-nek szerintem mindenképp kellene lennie egy olyan céljának is, hogy az ember megnézze miatta az eredetit is. Én pl így voltam az Olasz melóval, vagy a True Lies – Titkolt titkosügynökkel is.

  62. szerintem önmagában a remake dolog rendben van, akármiből, akárki, akármit csinálhat, ha jó a végeredmény én simán kibékülök a dologgal. A departeddel pl nem az a bajom, hogy z eredeti sokkal jobb, hanem az, hogy a departed konkrétan vacak :) Szerencsére van annyi filmbuzi a világon, hogy nem csak totál futószalagon gyártott filmeket legyen érdemes forgatni.
    Ha vesszük mondjuk Shakespiert, aki drámákat írt ugye, egyesek szerint nem is olyan rosszakat, szinte csak “remake”-eket csinált, magát a storyt nem ő találta ki, viszont kutya sem emlékszik az eredetire, és néhány kivétellel nem is lenne érdemes.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.