Nagy hal (Big Fish)

Egyszer felhívtak a barátnőim, hogy itt vannak a videótékában és javasoljak nekik valami jó bőgős filmet, mert olyanra vágynak. Nekem hirtelen a Big fish jutott eszembe, és jó választásnak bizonyult, sírtak is rajta fél este. Anno eléggé megosztotta a film a Tim-Burton-rajongókat, az ismeretségi körömben lévőket legalábbis: a könnyekig meghatott lányokon kívül elégedetlenkedő és csalódott ifjakra is emlékszem. Valamennyire érthető is a csalódottság, hiszen a Nagy hal eltér egy kissé a szokásos „Tim Burton-ös” meséktől: kevésbé sötét, nem kifejezetten hátborzongató, és megkockáztatom, hogy a szokásosnál nagyobb mértékben játszódik a valóságban. Illetve, nehéz eldönteni, mennyire játszódik a valóságban, éppen ez benne a lényeg.

Big Fish szív

Edward Bloom (Albert Finney / Ewan McGregor) halálos ágyán fekszik, ezért fia, Will (Billy Crudup), aki már három éve nem beszél vele, most bájos francia neje kíséretében meglátogatja. A film során Will apja mesél, Will pedig történetein keresztül megpróbál közelebb jutni valamiféle igazsághoz apjával kapcsolatban. Ez egyáltalán nem könnyű, az öreg Edward ugyanis folyamatosan hazudik. Vagy legalábbis színes, valószerűtlen történeteket talál ki: csodás kalandokat mesél, amikről nehéz eldönteni, mennyi közük van a tényekhez. Esetleg semennyi.

Edward kisfiú korában meglátta egy boszorkány (esetleg a falu végén élő furcsa öregasszony) üvegszemében tükröződni, hogy hogyan, milyen módon fog meghalni. A kis Edward innentől fogva mérhetetlenül kalandvágyó és vakmerő lett, hiszen végig tudta, hogy nem az Óriás fogja megenni, nem a koreai katonák kapják el kémküldetése során, nem szenved munkahelyi balesetet a cirkuszban, hanem a boszi-szemben látott módon éri majd el a vég. Edward tehát számos, hihetetlen és varázslatos kalandba keveredik, vagy legalábbis ilyenekről szóló mesékkel traktálja környezetét. Barátai, és bájos felesége (Jessica Lange) úgy tűnik, nem bánják, fiát azonban egy bizonyos életkor felett mérhetetlenül idegesíteni kezdi a dolog: hogy apja sosem őszinte, hogy folyamatosan a fikció mögé rejtőzik. Ezért megszakítja vele a kapcsolatot, most viszont, hogy az öreg haldoklik, Will azt reméli, talán kiderül végre, milyen is volt az igazi Edward Bloom. Egy mesebeli aranyhal közvetlen rokona, vagy csak egy nárcisztikus, hazug öregember. Ennek megfelelően régi iratok között kutat, a család ismerőseivel beszél, és felkutatja apja gyanús nőismerősét is (Helena Bonham-Carter).

A film nagy része Edward meséinek képi megjelenítéséből áll, ami ennek megfelelően valószerűtlen, fantáziadús, esetenként bizarr, de általában gyönyörű: vándorcirkusz különös teremtményekkel, víz alatti erdő, tízezer nárcisz, dögös thai sziámi ikercsajok. Mind a képek, mind a történet végig valahol az ijesztő komorság és a napfényes giccs határán egyensúlyoznak – mint általában a mesék. A háború ugyan borzalmas, a boszorkány üvegszemű, de az óriás azért jóságos, a szerelem pedig nyilván örök. Edward történetei időnként egészen valóságosnak tűnnek, máskor azonban nyilvánvaló népmesei elemekből állnak.

Nagy hal a mezőn

A Daniel Wallace regényéből készült történet végig valahol valóság és képzelet határán játszódik, és szemmel láthatóan Will Bloom az egyetlen, akit ez zavar. Valamelyest végülis választ kapunk a kérdésre, hogy mennyi volt Ed történeteiből a valóság, de nem teljesen. És egyáltalán, számít ez? Egyáltalán van ilyen határ? Honnantól nevezhetünk valamit kitalációnak és honnantól csupán szubjektív értelmezése ugyanannak a valós ténynek? Van-e egyáltalán olyan, hogy tökéletesen tényszerű vagy tökéletesen képzeletbeli? A nárcisztikus Edward énvédő mechanizmusa a fantáziálás volt, megfosztva őt ezzel az őszinte, „valódi” emberi kapcsolatoktól? Vagy gazdagabb lett azáltal, hogy egy egész elképzelt világot gondolt maga köré? Vagy nem is képzelt el semmit, hanem egyszerűen különbözőképpen látjuk a világot, mi emberek, és Edward ilyennek látta? És van ennek bármiféle jelentőség egyáltalán? Ilyen kérdéseket vet fel a film, választ pedig csak részben ad, és én épp ezért szeretem.

Nagy hal értékelés

Érdekes hangulatú családi dráma nagyon sok mesei elemmel, színes, lenyűgöző, kicsit bizarr képi világgal, Oscar-jelölt filmzenével és remek boszorkánnyal, 9/10 pontot adok rá. Biztos vagyok benne, hogy páran giccsesnek találják ezt a filmet, de mindenképp érdemes megnézni, és legyen nálunk zsebkendő.

39 hozzászólás a “Nagy hal (Big Fish)” bejegyzéshez

  1. Én azt mondom Burtont is elérte a skatulya, mert ez egy marhajó film.

    Nekem is nagyon tetszett a Big Fish, még, ilyen kell. :)

  2. harcosok klubja mellett a kedvenc filmem… azthiszem sose láttam még annyi síró embert magam körül, mint amikor lepergett az az ominózus jelenet…

  3. légyszíves ne spoilerezzetek, és főleg ne offtopikozzatok. Maradjunk a témánál. A karácsonyi filmeket meg már kidumáltuk, van posztja, oda lehet keseregni!

  4. Én is pont tegnap szereztem be a filmet, pedig már négyszer minimum láttam. Egy 9/10-et mindenképpen megérdemel a film, az egésznek varázslatos a hangulata, és Ewan McGregor is az egyik kedvenc színészem.

  5. Számtalan alkalommal láttam már, hiszen DVD gyűjteményem egyik sokat használt darabja, mégis minden alkalommal megkönnyezem, kihagyhatatlan.

  6. Egyik kedvencem. Anno Burtonben bizakodva vettem meg láttalanul a Dvd-t és nem bántam meg, sőt…

  7. Én nem írnék rá számot, a jó filmek ismérve nem az, hogy hány pontot kapnak a 10-ből. Nekem nagyon tetszett, amikor láttam ezt a filmet, varázslatos kis történet.
    Bár férfi vagyok, de a kedvenc képem a filmből a 10 ezer nárciszos jelenet, az vmi gyönyörű volt.

  8. én ott lettem kész amikor ewan szerelmes lesz, miért? velem egyszer (csak nem ott ahol a filmben) szinte ugyan így megtörtént a dolog:S ez volt az a pillanat ahol újrakezdtem a filmet:) a végén meg (férfi létemre) én is majdnem sírtam, valahogy a zene, a hangulat, mind nagyon el van találva.
    én álmodozó típus vagyok és… szóval engem nagyon elkapott, talán a ennek meg az amelie hatására csináltam 1 éve pár “romantikus” dolgot:D csak nem jött be…

  9. mindenkeppen top5 alkotas. amin erdemes elgondolkodni, az az, hogy a filmben nem jelenik meg a gonosz. némi rossz akarat talán megbujik néhol, de semmi extra. ezen erdekes elgondolkodni.

  10. egyik kedvenc filmem, már vagy 10x láttam, de most tervezem a BD beszerzését is :)

    eddig mindenkinek nagyon tetszett, akinek megmutattam, s többször is sikerült megkönnyezni :)

  11. Nekem is 9/10, az egyik kedvenc filmem, Burton filmjeit is imádom és ebben sem csalódtam. Még azt is elárulom, hogy nem 1x én is megkönnyeztem a végét. Zseniális alkotás.

  12. off: 8/10 a legalacsonyabb pontszám rá? azért ez komoly. :) akkor nézős, köszi a tippet srácok. :P

  13. Ó, dejó ötletet adtatok filmnézésre! :) régen láttam, most tényleg kedvet kaptam az újranézésére. Nagyon tetszett anno a film, soksok/10-et adnék rá :)

  14. Már régóta meg akartam nézni, most ez a poszt megadta az utolsó lökést. Már elkezdtem a “kölcsönzőből” kihozni. ;)
    Ja, és Boldog Karácsonyt mindenkinek!

  15. 10/10-es, gyönyörű film. Én is láttam már vagy 3-szor, de ilyenkor, mikor eszembe juttatják mindig érzem a vágyat h újranézzem.

  16. Nálam is benne van a top filmek közt, min 9/10! A cikk is nagyon jó, grat hozzá! hihetetlen jó hangulata van a filmnek, ezt látnia kell mindenkinek!

  17. Nagyon szeretem ezt a filmet..simán 10 -es nálam , Burton talán legjobb műve..mindenkihez szól épp ettől jó

  18. Nagyon kedves, fantáziadús és megindító film, valóban. 8/10

    Csak azt nem értem, hogy miért kell úgy ajánlani, hogy “legyen nálunk zsebkendő”…
    Épp ma hívták fel a figyelmemet a “Bakancslistára” (egy hölgy) azzal a megjegyzéssel, hogy “ezen még a férfiak is sírnak”… Komolyan, ennek mi értelme? Mintha a nők azt hinnék, hogy egy “jó sírásra” való felhívás belelkesítené a férfiakat is egy-egy filmre…

    Félreértés ne essék: szeretem, ha egy film meg tud indítani, és akad olyan, ami után megdörzsölöm a szemem sarkát… De engem ezek a “papírzsebkendővel ajánlós”-dolgok inkább elriasztanak egy-egy filmtől, mint rápörgetnek.

    A My Life Without Me -t is nagyon hosszan kerülgettem, mert mindenki azzal ajánlgatta, hogy ő mennyi zsepit sírt tele alatta.
    Mintha az valamiféle értékmérő lenne, vagy mi…
    Holott valóban egy csodálatos filmről van szó. (Érdekes módon azóta sem tudom rábeszélni a megnézésére egy haveromat sem, mindegyikük azt mondja: “túl nyálas” az, amit a neten olvasni lehet róla.)

    Szóval, szerintem kár kihangsúlyozni egy-egy film “sirós” mivoltát – többet árt, mint használ.

  19. Most fejeztem be. Nagyszerű film, igazi kincs. McGregor -mint mindig- imádni való, a zene, a képek, minden tekintetben csillagos 5-ös.

  20. Ez is olyan volt, hogy fogalmam se volt róla, mit fogok most látni. Csak ez ment anno éppen hbo-n.
    Aztán meg ültem elvarázsolva és csak pislogtam :)
    Nagyon nagy.

  21. Ma néztem meg…tetszett de Isolde kritikája alapján picit jobbra számítottam..ennek ellenére elvarázsolt a képi világ
    és a mesék is teccettek amik nem mindig voltak hamisak :) szal 8/10 et simán megér egy kevéssel maradt el a várttól…:)

  22. Anno amikor készült a film nagyon meg akartam nézni, aztán valahogy sosem jutottam odáig, hogy meg is tegyem. Most hajnalban eszembe jutott és nem is bántam meg. Marha jó film, nem volt olyan pillanat amikor untam volna zseniális a képi a világ és maga a történet is. Nálam 10/10!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.