Eight Miles High (Das Wilde Leben)

Nem túl gyakran nézek drámákat, életrajzi filmeket talán még ritkábban, és szerintem egy német filmet sem tudnék felsorolni, amit láttam volna a tavalyi évben, és az előtte lévőben is, ha jól emlékszem, csak kettőt, tehát ez sem túl gyakori nálam. Most mégis megnéztem ezt az alkotást, és voltaképpen egyáltalán nem bántam meg. Persze, felszínes mivoltomról árulkodik, hogy azért Natalia Avelonnak igen nagy szerepe volt a döntésemben.

Ő személyesíti meg Uschi Obermaiert, a 60-as évek híres német modelljét, aki szabadságra vágyott, és meg is kapta azt. Igazán kalandos élete volt, miután a modellkedés közepette megjárta az új világot hirdető berlini első számú kommunát, majd a Rolling Stones gruppija lett, Keith Richadsszal hosszabban tartó kapcsolatba is került. Szabadságvágya némi önzőséggel párosult, így a szerelmi élete meglehetősen kuszává vált, nem akart sosem egy férfi mellett végleg leragadni, mégis hozzáment később Dieter Bockhornhoz, akivel bejárták a világot.

Életének ezt a szakaszát mutatja be a film, és Natalie Avelon helytáll a szerepben, ugyanakkor még adottságai is vannak a ruha nélküli jelenetekhez, amikben igencsak bővelkedett a film. Mondjuk, ha valaki hallotta az énekhangját, és meghallja a rendes, németül beszélőt (ami gondolom, az ő hangja, tekintve, hogy Németországban nőtt fel, beszéli a nyelvet), először elrettenhet, és egyben elgondolkodhat, mint én, hogy azt egyáltalán ő énekelte-e, vagy effektelve volt, vagy csak ennyire eltér az énekhangja. Enyhén szólva akad különbség a hangtónusok között, a beszédeknél először ijesztően mély volt, de igazából nem kellett sok idő, és megszoktam, sőt, később egész kellemes volt.

Keith Richardsot Alexander Scheer személyesítette meg, és szintén kitűnő munkát végzett, én tényleg elhittem, hogy ilyen volt akkoriban a gitáros. Victor Norén Mick Jaggerként annyira már nem győzött meg, de az is igaz, hogy csak pár jelenete volt, lehet, csak ezért. A berlini lakóközösség és a diákmozgalom egyik vezető alakját, Rainer Langhanst Matthias Schweighöfer játszotta, és ugyan bezsebelt egy díjat is érte, de nekem nem igazán jött le a játékából az a nagy aktivista, a szövegéből maximum, no de az a megtörtént dolgok és a forgatókönyvírók érdeme. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, maximum csak a karakter ismertségében, a hamburgi piros lámpás negyed klubjának tehetős tulaját, Uschi leendő férjét, David Scheller alakította, és azt kell mondjam, nekem az ő játéka tetszett a legjobban.

A film amúgy Uschi Obermaier autobiográfiája alapján készült, így valószínűleg közelít is a valósághoz, maximum az a kérdéses, hogy ő hány dologra emlékezett félre.

A jelmeztervezőt, Petra Kray-t, szintén díjra jelölték, és mindenképpen ki kell emelnem, mert tényleg olyan ruhakölteményeket faragott, vagyis inkább varrt/varratott, amiktől néha lementem hídba. A modelleknek aztán van egyfajta ruhatáruk, az egyszer biztos. Az egyik jelenetnél még vissza is pörgettem, hogy az előbb még nem volt kint a melle, mi volt ez, aztán leesett, hogy nem bakit fedeztem fel, csak a ruha volt automata.

Mindent összevetve azért egy szép film volt, szép felvételekkel, még ha odáig el is kellett jutnunk. Persze, ettől még nem fogok rászokni a német filmekre, mert amiket láttam eddig, korántsem nyerték el a tetszésemet, és nincs időm kísérletezgetésekre, ami pont szembejön, azt megnézem, mint ahogy eddig is tettem (szóval ne is kezdjetek ajánlgatni). De ennek simán jár a 7/10.

Mammut
írta
2009. 03. 01. 14:01
megjelenés
15
hozzászolás


15 hozzászólás a “Eight Miles High (Das Wilde Leben)” bejegyzéshez

  1. Off: Miért nem szereted a német filmeket? Én még a sorozataikat is utálom, de sosem tudtam igazán megmagyarázni magamnak miért van így. Pedig pár perc után kiszúrom, ha valami németet nézek (szinkron nélkül persze egyböl:P)
    Az egyetlen német film amit végignéztem az a Gegen die Wand volt, de azt is török rendezte… Talán majd a Die Welle.

  2. oFF: hmm, én még német sorozatot a klinikán kívül nem láttam (azt néztem, ergó tetszett), de a német filmek, amiket láttam, tetszettek.

    (naná, ez nem meglepő, hiszen, ha nem vesszük azt a pár gagyi kommerszet, amit nálunk is bemutatnak, akkor ide már csak a krém jut el, ami évi 2-3 remek német filmet jelent.)

  3. Off: Melyik volt az a 2-3 remek német film? A Die Wellén kívül (ami szerintem baromi jó volt) nem nagyon figyeltem fel másra.

  4. pisketi:
    főleg a rendezés szokott nálam megfeküdni, vagy túl fakó, és már lövöm is ki, vagy ez a túlkontrasztos, egyáltalán nem filmszerű, ilyenek nálam szinte egy pillanat alatt fennakadnak a rostán, és ezek vannak túlnyomó többségben, tényleg rengeteg film maradt általam megnézetlen emiatt

    másrészt meg sokszor a témájuk nem olyan, hogy bejöjjön, no de ez akármilyen nemzetiségű filmről elmondható

    ezért akad csak pár, ami bejön, tényleg ritka nálam

  5. Nekem is hasonlóak a benyomásaim ezen a téren. Ha valaki azt mondja nekem hogy német film, elsöre a “steril” szó ugrik be, másodikra az unalom… De majd ez a Das Wilde Leben, ez helyrerak!:)
    (vagy human fog bannolni a sok off miatt:)

  6. Hát igen, sajnos sokaknak csak ilyen tapasztalatai vannak német film terén, hogy Charlie majom, Klinika meg a gagyi családi filmek, de szerencsére ez nem minden. A 20as évek német expresszionizmusa hatalmas lépcső volt a filmtörténetben. (Fritz Lang, Murnau) De ha nem nézünk ilyen messze akkor is találunk jó dolgokat: Werner Herzog, Wim Wenders, akik rendezéseit mindenkinek ajánlom (és persze illik megemlíteni Fassbinder-t is, bár én személy szerint élvezhetetlennek tartom a filmjeit).
    Elnézést a hosszú off-ért és az észosztásért, csak úgy éreztem meg kell védenem a német filmet, mint az európai film nagy rajongója.

  7. gybeger: Werner Herzog és Wim Wenders jópár filmje, A mások élete, A bukás, Sztálingrád, A hullám, A tengeralattjáró, Napola, Edukators, Hontalanul Afrikában, A kísérlet, M – Egy város keresi a gyilkost, Good Bye Lenin!, A lé meg a Lola, Bella Martha…így első körben. Szemezgess!:)

  8. ha már a gegen die wandot is mondtátok akkor ne felejtsük az “auf die anderen seite-t”/másik oldalon

    hesztia megelőzött, ezeket akartam én is :)

    sok német filmben sokkal kevésbé fekete fehérek a karakterek, életszerűbbek, mindenki elbaszott kicsit

  9. Hm, a Berlin felett az eget is láttam, meg a Mások életét is. Tényleg jó filmek, de unalmasak…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.