Gondolom nem kell mondanom, hogy az Apokalipszis most és a Keresztapák atyjától egy újabb fura film, mert ezek a nagy címek már régebben voltak.
Fekete fehér, furcsa, és az ott szerelem. Tudom, hogy hülyeség, de kicsit olyan Lynch-light hangulatott árasztott ez a trailer.
A Youtubeon HD is, legalábbis azt a dvd minősg alatt picivel azt annak hívják ők.
Számom – a szó legpozitívabb értelmében – teljesen klasszikus európai mozis hangulata van a filmnek. Nem is tudom miért, de már egy trailernek is nagybetűs HANGULATA van és ez most nem sznobizmus vagy ilyesmi, de ezen rögtön érződik valami szokatlan és igényes, ami talán a képvilág, a zene és a dialógusok hangkeverése által keltett “klasszikusságnak” köszönhető. Nem mondanám rá így előre, hogy ultra-brutál várós, de ha elérhető lesz, tuti megnézem.
Művészkedős…
Egy cingár elsőfilmestől még ok lenne, de a Keresztapák rendezőjétől….
Hát, nagyon várom már ezt a filmet, főleg a főszereplő, Vincent Gallo miatt.
Anno lenyűgözött a Buffalo ’66 c. filmjével, aminek írója, rendezője, főszereplője volt. Utána persze voltak szar filmjei, félresiklásai (pl. a Brown Bunny c. filmjének Cannes-i botránya), de ez a fickó tud valamit… Zenél, fest, színészkedik, rendez…
Szóval, remélem, ez a film majd javítja a nem túl jó hírnevét.
Az ilyen jellegű filmeket minden rendező karrierje kezdetén forgatja, nem pedig… hát a végefelé…
Bár ő megteheti hogy kísérletezik, hiszen a neve már így is filmtörténelem.
Nálam az utolsó jó filmje a Drakula volt.
Ez annyira nem hoz lázba.
Sok rendező öreg korára visszatér az ilyen kezdeti dolgokhoz.Már az említett Lynch is vagy éppen a “nagymester” Fellini.Szerintem ez sehol nem baj amíg minőségi anyagot.Ez a Tetro pedig szerintem kifejezetten szép és igényes munka.
Sajnos ez az előzetes inkább hasonlít a félresikerült Youth Without Youth-ra (aminek szintén remek trailere volt), mint Coppola régi klasszikusaira. Bizakodó vagyok, de a legutóbbi “mindent bele” turmixfilm után óvatosabban közelítek a Tetro felé. Remélem Coppola még meglep minket egy újabb mesterművel, mert az utóbbi két évtizedben már csak árnyéka a 70-es és 80-as évekbeli önmagának.