One Week

Amikor pár hónapja először belefutottam a One Week trailerébe, azonnal tudtam, hogy ez kötelező adag lesz. Nem nézett ki extrának, de hát akkor is, Kanadában játszódó roadmovie kinek nem kell? Erre még rá is licitáltak a főszereplővel, Joshua Jacksonnel, akit a Dawson óta kedvelek.

Kajálni is kell

Bár most sok átlagos dolog fog elhangzani róla, de mégis imádtam a filmet, mert olyan szomorkás hangulata volt a néha túlzó giccs mellett, mint amit most is érzek éppen. A történet szerint a főszereplő megtudja, hogy kiterjedt rákja van, kezeléssel 1:10-hez az esélye a túlélésre, de még egészségesnek érzi magát. Erre fel motorra pattan, otthagyja a menyasszonyát (azért szól neki, hogy mi a helyzet) és átvág Kanadán, mert egy kávéscsészén azt olvasta, hogy tartson nyugatnak. Innentől, igazából eddig is, tipikus roadmovie, hiszen sok érdekes emberrel találkozik, megváltoztatja az életüket, miközben a saját létezésének értelmét kutatja és pokoli fáradt.

Olyasmi volt, mint egy Cameron Crowe-film, csak hígítva, de a sok popdal között néha sikerült megtalálniuk az olyasfajta hangulatot, akármennyire is banális a nyitógondolat, hogy “mit tennél ha tudnád, hogy csak egy napod, heted, hónapod van hátra?”. Az említett higítás mellett azért még közepes lenne a film, de akkor jön a mesélő. Általában a narráció amolyan kibújás szokott lenni, “ezt nem tudjuk megjeleníteni jól és érhetően képben, vagy a színész nem tudná eljátszani az érzelmet, akkor mondjuk el 3 mondatban”, mert olyasmi volt, mint a Pushing Daisiesben. Tudom, sorozatos példa, kevesen értik így hirtelen, de ott kicsit bájossá teszi az egészet a nagy mesélő, és itt is ilyesmi történt szerencsére, ha nem is a bájos jelzőt használnám ide. Bár volt olyan, hogy a szereplő motivációit magyarázta, de volt olyan is, hogy apróságokat tett hozzá a történethez. Mondok egy példát: Ben, a főszereplőnk, a kezelés megkezdése helyett ugye motorra pattan, erre a hang magyarázza, hogy “mivel Ben nem jelent meg a megbeszélt időpontban, így az Forrester nővér előbb szabadult a munkából, rövid séta után elérte az 5:45-ös vonatot, ha nem így történik, és a 6:10-sel megy haza ahogy szokott, akkor ő is az áldozatok között lett volna ez utóbbi kisiklásakor.” Kész, engem itt megvettek végleg.

Költözünk

A kidolgozás meg gyönyörű volt. Arra gondolok, hogy szinte indulni akarnék Kanadába, megnézni pár olyan helyszínt amerre Ben járt. Hatalmas pusztaságok, hatalmas fura szobrok, esők meg naplementék, meg még lehetne sorolni. Tipikus roadmovie, de erről a környékről még nem készült annyi. Mindezek mellé egy egész jó soundtrack és meg is vagyunk.

One Week értékelés

Bár rengeteg szájbarágós tanulság, meg giccsbe fordulóan érzelmes rész van a filmben, párszor hatásvadászosan, mégis átjött a hangulatából ahhoz elég, hogy egy 7/10-et kiosszak rá.

human
írta
2009. 06. 07. 15:44
megjelenés
12
hozzászolás


12 hozzászólás a “One Week” bejegyzéshez

  1. Eddig általában nem jöttek be azok a road moviek, amiket itt éltettél, de most megint bedőlök, és megnézem ezt is, hátha.

    Ja, ezen meg nem tudok túllépni: Te nézted a Dawson és a haverokat? :D

  2. Egyszer ha összegyűl elég pénzem vagy halálos beteg leszek, akkor én is útra kelek. De jó lenne átutazni az USÁn, Kanadán egy régi benzintemető szörnyetegben. Városszéli motelekben aludni, átutazó éttermekben helyi specialitást tömni, nem törődve semmivel.

    A filmet lehet, hogy bevizsgálom, úgyis most olyan esős idő van, nincs kedvem kibújni a lakásból.

  3. Felkerült a nézendő filmek listájára. A 2 képről kicsit Into the Wild feelingem lett, de tényleg csak picit. Eszembe jutatta és hát az.. Szóval érdekel, egyik barátom meg pont most ment ki kanadába kb 2hete:)

  4. El is felejtettem, hogy lesz ez a film! Régebben hallottam róla, tudtam, hogy nézős lesz.

  5. Hmm, ez nézős lesz tutira. Amúgy csak ajánlani tudok egy kanadai túrát, azon szerencsések közé tartozom, akiknek volt már része benne, és tényleg felejthetetlen érzés :) Mondjuk mi csak BC-ben barangoltunk, de Kanada azon kicsi részében is annyi látnivaló van, hogy eszméletlen :)

  6. a narrátor az elején kicsit sok volt, de aztán nem lett zavaró. először a barátnőként szereplő csajt se tűnt jó választásnak, pedig az volt. a film nagy részében szól a zene, mindenféle jó számokkal:
    “when the sun fell down and fell asleep drunk from drinkin’ all the heat…” :)
    sajna az ost-t nem találom, de legalább a számok fenn vannak imdb-n.

  7. Wow – soha nem hallottam róla de minden road moviet szeretek joshua jackson arc a feeling is átjön a képekből, narrációs megoldás is tetszik. A giccs nem tántoríthat el, mert most úgyis hangulatom van ehhez. Köszi human

  8. Nem tudja valaki, hogy a Stanley Kupás történet igaz e?
    Azt mondják, “true fact”, de most komolyan?
    Kb. megállt majdnem a szívem, annyira de annyira jó volt az a jelenet! :-)
    Nagyon jó film, csak ajánlani tudom!!!

  9. Nos, én láttam a filmet és szerintem jogos a 7/10.

    A színészek nem rosszak, sőt. Az alapsztori nem új – ahogy a konklúzió sem – de a Kanadai tájjal újszerű lesz. A mozgatórugók és a mellékszálak néha átmennek erőltetettbe.

    Amúgy pedig jó film. Kétszer is megnézhető.

  10. Hát Human, ilyen is rég volt már, hogy gyakorlatilag 100%-ig egyetértek azzal, amit erről a filmről írtál:) Cheers!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.