Taking Woodstock

Nos akkor tehát ilyen egy hangulatfilm. Bár van benne felnövés meg saját lábra állás meg beszűkült agyú amerikai kisváros, de valójában tényleg csak hangulatok egymásradobálása az egész. Rengeteg meztelen hippivel. Nem csak nőkkel.

Taking Woodstock ezerrel

Üsse kő, azért van történet is. Konkrétan egy lepukkant kisváros, White Lake lepukkant hoteljánek a vezetője kap engedélyt fesztiválrendezésre. Amikor lepecsételik neki ezt, akkor még nem sok mindent tervez, aztán látja az újságban, hogy egy másik város kitaszította a sok remek zenészt felvonultató cuccot, szóval elereszt egy telefont, hogy akár náluk is meg lehetne rendezni.

A főszereplő Demetri Martin, aki ismét bizonyítja, hogy nem nagy színész. Nem azt mondom, hogy rossz volt a filmben, hanem egyszerűsen csak ugyanolyan, mint eddig bárhol ahol láthattuk. Nincs amúgy nagy gond, hiszen a többi szereplő kifejezetten remek. Bár a Taking Woodstock végére ha nem is a hippis South Park rémlik fel, de azért meg tudod érteni, hogy miért is utálják őket páran, még ha ekkora adagban nem is mentek az ember agyára.

Kifejezetten tetszett annak bemutatása, ahogy az unalmas kisváros szép lassan felpörgött a fesztiválra. Akkor még nem tudták, hogy mekkora legenda születik a szemük előtt, csak kortyolták a finom kakaót.

Taking Woodstock értékelés

Szóval Ang Lee csinált magának egy fesztiválfilmet, amivel semmit nem vált meg, egyszerűen csak elütünk két órát a nézésével. Úgy 7/10-et adnék.

Far out.

6 hozzászólás a “Taking Woodstock” bejegyzéshez

  1. Jeffrey Dean Morgan ugye csak pillanatokra tűnik fel? (Elég sokadik a stáblistán.) Nekem miatta kötelező, de nagy kedvet nem csináltál hozzá :(

  2. Tegnap nézutem meg moziban. Számomra ez a kihagyott lehetőségek filmje. Nagyon-nagyon sok minden adta volna magát, de szerintem ebből csak egy valamit váltottak be: a VW kisbuszban az acid trip Paul Danóval és az ínyre mosolygó barátnőjével tényleg nagyon jó volt. Lehet, hogy Ang Lee nem akart karikatúrát csinálni semmiből, és inkább visszafogta magát, de én jobban örültem volta még “far out”-abb hippiknek. A zakkan veterán Emile Hirsch mondjuk jó volt és Liev Schreiber is, de én ennél sokkal többre számítottam.
    Humannek persze igazat adok a “hangulatfilm” témában, és minden feljebb leírt (nem is igazán) negatívum ellenére csak ajánlani tudom. Mert aki egyáltalán nem ismeri ezt a korszakot, az azért jó ízelítőt kap belőle.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.