Survival of The Dead

Romero bácsi tovább boncolgatja kedvenc témáját, miszerint mit is lehetne kezdeni a holtakkal, ha esetleg felébrednének, és persze magunkkal, hogy milyen morális elvekhez ragaszkodnánk. Mert ugye a zombik még mindig csak a körítés, az eszköz, mely kihozhatja belőlünk az ördögöt. Hogy kinél milyen formában, azt embere válogatja. És persze a környezet.

De vajon sikerülne köztes megoldást találni, együtt élni a holtakkal? Ez bizony egy elég jó kérdés, és megtudhatjuk ennek is az egyik árnyoldalát. Visszatérnek a katonáink, akiket a Diary of The Deadben már láthattunk, ők rabolták ki kamerás utazóinkat menet közben, és megismerhetünk egy szigetnyi lakost, no meg az ott élő két család között zajló viszályt, mely a film alaptémájául is szolgál.

Romero egyre inkább kifigurázza a helyzeteket, persze, eddig is megtette, gondoljunk csak a Holtak hajnala áruházban mászkálós jeleneteire, de itt erősebbnek éreztem, és több volt a komikus képsor is. Úgy is mondhatnám, hogy kissé átesett a ló túloldalára. Persze, nekem aztán semmi bajom a komikus képsorokkal, sőt, nagyon is szeretem őket, csak most éppen váratlanul ért, mert ez nem az a film.

Ami még nem tetszett, hogy mintha mindig elölről kéne kezdenie a történetmesélést. Mármint, a zombik emlékei például, itt is előjön, megint feltűnik valakinek, és pont ez a gondom kicsit, hogy többször is meg kell megint mutatnia a dolgokat, hogy a néző értésére adja. Mert hiába veszi fel ott a fonalat, ahol a Diary véget ért, és az ember hiába reméli, hogy most aztán tényleg komolyabban előrelendülünk, akkor is elölről kezdi, és igaz, hogy továbbviszi a gondolatot később a filmben, de addig ismét el kell jutnia.

Nem is tudom, talán jobban átjönne egy sorozatban a mondanivaló, ahol tényleg ott folytathatja a következő epizódot, ahol abbahagyta az előzőt, és nem kellene az új nézőkre gondolva megismételnie dolgokat. Mert így a régi nézőknek a film harmadában lényegében ugyanazt mutatja meg, amit eddig.

A színészek jók voltak a szerepükben, és a rendezés is jó volt persze, szóval ilyen szempontból nem dorgálnám meg a filmet.

Itt is némiképp vissza lett véve az öldöklési szintből, szóval aki nagy zombihentet várna, mint a Land of The Deadben mondjuk, vagy rettegést, az neki se kezdjen, mert nem azt kapja. Utóbbit azért nem, mert ahogy már említettem, sokszor inkább komikus a légkör, nincs meg az a baljós környezet, ami szokott lenni.

Többet vártam, mivel tényleg egy folytatásra számítottam. De ami leginkább lehúzza nálam, az a szokásos nyomasztó, kilátástalan légkör hiánya, ez most nem volt meg, teljes mértékben hiányzott a filmből. Maga a téma érdekel, és az is, hogy mit akar kihozni belőle, és mit tud még kihozni belőle, szóval simán végignéztem a filmet, és a következőt is megtekintem, ha lesz, de ez így csak egy 5/10.

Mammut
írta
2010. 03. 18. 03:43
megjelenés
8
hozzászolás


8 hozzászólás a “Survival of The Dead” bejegyzéshez

  1. Már csak a mondanivalóját nem írtad le, amúgy jó cikk lenne…
    nekem pl sokat segített volna annak eldöntésében hogy megnézzem e vagy sem mert el nem tudom képzelni milyen mondanivalója lehet egy ilyen filmnek :D

  2. Hát én megnéztem, illetve csak majdnem, mert nem bírtam végigülni. Szerintem nagyon gyenge volt. Ahogy írtad: “sokszor inkább komikus a légkör” Nagyon nem tetszett. Ha nevetni akarok, akkor vígjátékot nézek, ha az ellenkezője akkor zombisat. Ezért a Shaun of the Dead sem tetszett.

  3. norbi: nem akartam ennél jobban részletezni, mert spoiler is lenne, mint látod, a tartalom is eléggé kurtított… amúgy nem sokat tesz hozzá az eddigi saját poklunkat mi teremtjük meg témához, így jó? :)

  4. Jobb, kösz :)
    Nem nagyon nézek zombis filmeket, bár erről a Romeroról azt mondják jó, és még mondanivalója is van, háát, talán hétvégén megnézem valamelyik filmjét :D

  5. Hát tény, hogy nem ez lett a legjobb filmje, de azért a klasszikus filmjei után nem olyan rossz irány ez (diary, survival). Én személy szerint örültem mikor a bénán maszkírozott és a zombi evolúciót hangoztató land után egy teljesen más irányba ment el a dolog. Nekem a kedvenc “műfajom” a zombifilm és arra jöttem rá időközben, hogy nem mindegy ám milyen céllal ül le az ember zombifilmet nézni, mert ezek a filmek csak egy dologban közösek…sokan csak nézik agyba-főbe a zombis filmeket és fikázzák, de megfogalmazni senki se tudja milyennek is kellene lenni a jó zombis filmnek. Személy szerint szeretem Romero régi filmjet is, de azok se tökéletesek, bőven nem. Én a legjobban az apokaliptikus utánérzésű, nyómasztó darabokat kedvelem és mostanság is akad néhány jó alkotás, de a fentebb említett okok miatt nagyon alulértékelik őket. (van egy két kivétel: 28 nappal, héttel,). A diary az abszolút favorit nálam, mert többször nézve is süt belőle a nyomasztó légkör, és a jéghideg, dokumentarista kegyetlenség…(nyílván, hogy ezek a dolgok átjöjjenek ugye nem 26an kellene fényes nappal nézni…); és még említhetnék néhány remek címet ebben a témában: Zombie diaries, The dead outside, [Rec]. Ez az új rész veszített az előző rész jól felépített hangulatából, a cikkíróval egyetértek, nem kellett volna bele sem a komikum, sem pedig ez az evolúciós szerintem baromság…főleg, hogy még tovább léptek egy szintet a zombik…így most megint nem tudom, mint a land után, hogy várjam-e a folytatást…
    De azért bizakopdó vagyok
    Bár hozzáteszem, azért én még a jobb zombifilmek között tartom számon a survivalt is!
    üdv

  6. Ezek (diary és survival) is a béna régi “csoszogós” vagy a fronyó új Dawn of Dead-es “minden erőmmel rohanok megenni téged” rohanós? Abban pont az volt kvajó, hogy végra a rohantak a zombik, és nem csak bénán csoszogtak fel-alá… így már azért más volt menekülni előlük.. :)

  7. Nekem tetszett a film, éppen tegnap néztem meg. Érdekes, nekem pont ennél a filmnél volt feszült, baljós hangulat, míg a többinél hiányzik számomra. Tetszik az ötlet, hogy egy szigeten vannak relatív biztonságban, míg a világ többi részén megy az őrület.
    Tetszik ez a fajta vadregényes romantika, hogy van egy sziget, kiépítesz egy jó kis tanyát, aztán várúrként várod a végét. Nekem nagyon izgalmas a magány, mint téma ilyen felhasználása. Ezért imádom pl. a 28 nappal későbbet. Szerintem ez a Survival messze jobb, mint a Holtak Földje, ami számomra egy kritikán aluli akciófilm szintjén van, vagy mint a Diary, ami szinte emléket sem hagyott bennem.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.