A NY Times tette fel a kérdés, hogy a 90-es évek végére mi változott, ami miatt nincs annyi Frankly, my dear, I don’t give a damn.
A NY Times tette fel a kérdés, hogy a 90-es évek végére mi változott, ami miatt nincs annyi Frankly, my dear, I don’t give a damn.
batman:why so serious?,matrix:szinte minden mondat:D ,lotr-my precious
-ez pár ellenpélda,de ha nagyon gondolkodnék,akkor sokkal több is volna
lehet lenne sokkal több, csak nem olyan jók
Átmentek a nagy mondatok a sorozatokba. :D
Fura amúgy, hogy a James Bond filmekből jólismert “My name is Bond… James Bond.” Az újakba, (Quantum of solace STB.) nincsen benne.
apu ökölbe szoruló közhelye vagyok…
This Is Sparta!
Amíg rá nem klikkeltem az eredeti oldalra, végig azon gondolkoztam, hogy melyik filmben verték be így Van Damme orrát.
” Hébe-hóba mindenki homár, ilyen Hollywood! ” :)
This is Bob.
A nemzetközi helyzet fokozódik!
“Why so serious?”
Why so serious, This is Sparta talán a legnagyobb ellenpélda, és most kedvem támadt mindkét filmet megnézni megint csak már elaludnék rajtuk.
Jó-jó, de azért valahogy – bár ez lehet korfüggő dolog – ’95-’05 között tényleg sokkal több klasszikust termelt ki magából a filmipar, legalábbis számomra az volt az aranykor, különösen az 1999-2003 közötti időszak (Fight Club, American Beauty, Donnie Darko, Amélie, Cidade De Deus, Memento, Oldboy, Lost In Translation, Artificial Intelligence, Requiem For A Dream, Being John Malkovich, Adaptation). Persze ez nyilván szubjektív is, de ezek nekem kb all-time kedvenc filmek, személyes Top20-ban talán mindegyik benne van, és a mai napig ezekből tudok a legtöbbet idézni, noha lehet, hogy nem mindegyiknek van meg a széleskörben elismert kult-státusza.
Valahogy nekem az elmúlt 3-4 év messze nem hozott ilyen tömény filmtermés. Az tetszett igazán ebben az általam kiemelt korszakban, hogy az amúgy nagyon szerethető ’85-’95-ös éra kommersz vígjátékaival és akciófilmjeivel szakítottak és kicsit merészebb témák kaptak popularitást. Persze azelőtt is voltak formabontó alkotások jóval korábban is, de talán ilyen mértékű kultstátuszba nem nagyon emelkedtek, maximum utólag. Nem biztos, hogy jót tett a filmiparnak a technikai fejlődés, mert a 3D és a CGI nem pótolja a forgatókönyvet. Persze szerencsére vannak mostanában is olyan darabok, amikben egyszerre van jelen a technikai és az értelmes forgatókönyv, de közel sem olyan intenzitással, mint mondjuk 10 éve.
de srácok, ezekről írt is, hogy manapság a net már előre kiégeti őket iróniával. Ok, a serious nem, de Dine In Hell This is Sparta és az említett Relese the Kraken tipikusan megjárta ezt.
A my precioust említik is, h bekerült vagy be fog.
“Ááá…tudom már! Te voltál a csúcs a Conan a barbárban!” (Tango és Cash)
Quentin vagyok Montargis-ból LOL
Good luck!
Azért nincsenek kult mondatok, mert manapság az összes sorból kultmondatot akarnak csinálni.
This is a BINGOOO (azért ezt megvédeném :))
“…de semmi buzulás…buzulás az nuku…”
“Hogy mi?!” (Ponyvaregény)
Lenyomtál egy kocsival egy helikoptert
Willis: elfogyott a töltény.
:D