Fifti-fifti (50/50)

Hátfájás az 50/50 előtt: meghúztam, elaludtam. Hátfájás az 50/50 után: RÁK! Hát igen, kicsit hipochonder vagyok, de szerencsére nem nyakig merülök benne. Ja igen, a filmről kéne írni.

kép az 50/50 főszereplőiről

A történet ott kezdődik, hogy a fiatal srác, aki sosem cigizett és reggelente fut megtudja: rákos. Méghozzá egy sok szótagos fajtája van, ami nem jelent jót, hiszen minél több részből áll a szó, annál keményebb a rák. Legalábbis ezt vezetik le nekünk később. Rögtön kemoterápia és a többi, nem is ez a lényeg, hanem hogy miképp éli meg az egészet, és a barátai, csaja, családja miképp teszi ugyanezt.

Igazából én tudtam a végét, még csak nem is konkrét spoiler miatt, hanem a film elkészülte kapcsán, de nem azon múlik. A túléli vagy nem éli kérdés nélkül is üt a film. Nyilván nem árulom el, bár sok helyen láttam a két soros ismertetésben azt amiből tudni lehet. De mondom, ne dühöngjetek rajta sokat, és így is nézzétek meg.

Hatalmas érzelmi hullámvasút az egész, de mindeközben mindennapi is. Realista, csak nem a kőkemény gritty, dark fajta, hanem szerethető. Bár a betegség nyilván letöri a főszereplőt, de az egyik barátja elég különleges módon támogatja a bajban: kirángatja a depressziós burokból és pár hülye helyzetbe keveri. Végig ott van az a sötét teher, de vannak vidám pillanatai is a srácnak.

kép az 50/50 főszereplőiről

Őszintén szóval nekem csak a pszichiáteres szál nem tetszett. Konkrétan olyan érzés, mintha “nade olyasmi érzelmek nélkül nem lehet filmet kiadni!” szinten lett beletuszkolva a történetbe. Nem az, hogy terápiára jár, nem az, hogy belehabarodik az aranyos nőbe, az is előfordul, hanem a többi. Majd meglátjátok.

Mindehhez visszafogott rendezés, eléggé bevált megoldással dolgozik, és remek alakítások társulnak. Igazából nincs meglepetés a szereplőgárda teljesítményében, hiszen mind Joseph Gordon-Levitt, mind pedig Seth Rogen bizonyított már, hogy a kisebb szerepekben feltűnő profikat ne soroljam fel egyenként.

Fifti-fifti értékelés

A remek forgatókönyv és a színészek az átlagos betegséges filmek fölé emelik. 8/10 simán.

18 hozzászólás a “Fifti-fifti (50/50)” bejegyzéshez

  1. Annyi szeretet és ‘feelgood’ van ebben a filmben mindenféle ömlengés és felesleges sallang nélkül. Nálam a kedvencek között landolt, simán újranéztem másnap.
    Anna Kendrick szuperkjút, Edgar Wright hatalmas máker.

  2. pont tegnap néztem meg
    érdekes és tényleg kiemelkedő az átlagos beteges filmek közül,viszont mikor vége volt vmit hiányoltam,amire még most se jöttem rá h mi lehet
    lehet mások voltak a trailer alapján az elvárásaim,vagy a drama-comedy típusbesorolás kavart meg és vártam volna több poént,de vmi nekem egyszerűen nem volt meg benne
    de ami tény,jó film,jól játszó színészekkel,és tényleg megvan a hullámvasút,tetszett ahogy szép lassan tör ki belőle az érzelem,és megy át dühbe majd félelembe a végére

    am ma én is egész nap küszködök a hátfájással…be is indult egyből a fantáziám nekem is,pedig én nem vagyok hipochonder

  3. Egyetértek a kritikával, az agyturkászos részek nekem sem nagyon tetszettek. A második fele azért nehezebb a filmnek, a vígjáték elnevezést a mozikban nemigazán értettem…
    Seth Rogen egy kicsit a vége felé már sok volt nekem is, mint a srácnak.

    SPOILER

    És amikor a legvégén mosolyog a lányra, hát az tiszta Heath!: )

  4. Nálam is nagy kedvenc lett, én moziban láttam karácsony előtt, de valahogy kevesen voltak kíváncsiak egy kellemesen depresszív filmre így az ünnepekkor.

    Miután megnéztem, és meséltem róla másoknak, rögtön mindenki azt kérdezte, hogy meghal, vagy sem.
    Az én válaszom az volt, hogy ez nem lényeg a filmben, mert a film mindkét variációval megállja a helyét, max az utolsó 5 perc változik.

    Hangulatos, kellemesen depresszív, jó történet, jó forgatókönyv, jó színészek.

  5. Csatlakozom tiborovhoz. Egyszerűen feelgood volt az egész film, pedig a három betű végig kísért benne.

    SPOILER

    Lewitt viszi a hátán az egészet és szerintem kell Kendrick mellé. Nem is a kibontakozó szerelem miatt, hanem egyszerűen aranyosan bugyuták voltak Doogie Howser és a rákos srác találkozásai, ezek tették fesztelenné az egészet. Talán kicsit Rogen a barátjához való hozzáállását lehetett volna kicsit mélyíteni, nem csak a könyvutalás és a műtét előtti nap bemutatásával. Frewer meg Hall pedig remek perceket szereztek míg képernyőn voltak.

  6. zsuzsi:
    igen, igen, IGEN!
    nekem egyébként is JG-L és HL egyszerre lettek ismertek a 10 dologgal, és valóban eszembe jutott Heath a film alatt

    JG-L hozta Tomot az 500 napból, SR pedig a flúgos karakterét a megannyi filmjéből, a Scott Pilgrim nővére által hozott karakter (Anna Kendrick, mostmár meg fogom jegyezni) pedig totál emlékeztet az egyik gyakorlatvezetőmre, és az anyuka hozzáállása, és az apa aki ott is van, de nincs is, teljesen életszerű, mintha ott lettem volna, akár én is lehettem volna.

    kérek még ilyen valóság ízű filmet

  7. Én pont azért nem akarom megnézni, mert nem kicsit vagyok hipochonder hanem nagyon. :) (És 27 éves…)

  8. Nálam is 8/10, eszméletlen hangulata van a filmnek. Olyan tökéletesen egyensúlyoz dráma és vígjáték között, hogy az valami zseniális. Egy jó (és hiteles) forgatókönyv, remek fiatal színészek (miközben a könnyeimet törölgettem egy-egy nagyobb röhögés után, azon gondolkodtam, hogy ki tud-e vajon Rogen egyszer még ennél is többet hozni a “főszereplő trágár barátja” karakterből, mert itt valami fenomenális volt), jó zene és biztoskezű, a témából adódó csapdákat ügyesen megkerülő/szétzúzó rendezés. Az év feelgood filmje, baromi jó karácsonyi mozi, és…áh inkább ez: – Mi a fenét csináltok?
    -Marihuánát szívunk. Orvosi utasításra.
    – Téged értelek, de NEKED mi bajod van, Kyle??
    – Ööö. Farkasvakság.

  9. Kifejezetten tetszett a film, megfelelő hangulatban is voltam hozzá.

    Kamion: vannak orvosok, akiket zavarba hoz, ha ilyen hírt kell közölniük, és tudományos blablával próbálnak érzelmileg elhatárolódni. Egyszerűen képtelenek kezelni a szituációt. Én a filmben így vettem ezt a hozzáállást.

  10. yippikaya
    +1
    Nagyon durván beszippantotta film.Ömlenghetnék,de nem fogok.
    9/10
    Khaos-szal abban nem értek egyet,hogy nem volt benne elég poén.De volt.Mondjuk a mostanában divatos amerikai vígjátékokban megtalálható humor(…),na az tényleg nincs benne((horrible bosses,hangoverek vonal).

  11. Nekem egyedül nézős lesz, mert páromnak hátfájás így is = rák :p
    de már vártam, bírom ezt a Gordon-Levitt srácot, kíváncsi leszek rá nagyon.

  12. Annyira szimpatikus, szerethető srác JGL, hogy ha nem is sírtam, de csillogott párszor a szemem. Hiába van szó végig egy halálos betegségről, mégis alapvetően kellemes hangulatú film, viszont mikor drámai, akkor belenyom a székbe rendesen, én ezt éreztem. Annyi mocsodék film van mostanság, kifejezetten jól esett egy ilyen üdítő kivétel. 10/9

  13. Kifejezetten pozitív a véleményem erről a filmről.
    Azt hittem, hogy SR kicsit sok lesz és fárasztó, de sikerült egyensúlyban tartani.
    Mindenféle képen 2011 egyik kedvence nálam.

    spoiler

    Sajna érezhető volt, hogy a vége hepi lesz, de ennek ellenére azért az utolsó 20 percben ott a volt a dráma.

    /spoiler

  14. Nálam csak 10/6.

    Kicsit bizarr volt, hogy rákos a srác, és ezzel “felvágva” csajoznak. Na mindegy, nekem nehezen fér el egymás mellett.

  15. 9/10
    Végig fogva tartott,egyetlen percre sem volt unalmas.
    Egyensúlyban volt a dráma és a comedy,valahogy nagyon rendben volt ez a film.
    Joseph Gordon Levitt elöbb utóbb kap oscar díjat az tuti.

  16. 9/10
    Legalábbis nekem. Nem volt nyálas, nem volt ömlengő, mégis szerethető film. Könnyeket csalt a szemembe. És ez ritka, mint a kövér etióp! XD

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.