Röviden: Midnight in Paris

A Midnight in Paris fura posztereÚgy tűnik tavaly az aranykor több rendezőt is foglalkoztatott. Talán Woody filmje sikerült a legrosszabbul közülük, bár még nem láttam mindet.

Annyira nem akarom lehúzni, a Tall Darknál jobb film, de a végén a szájbarágós magyarázat nélkül (a főszereplő elmondja a tanulságot..) talán mégis jobban működött volna. A rendezés tipikus kései Woody, de a színészek azért szinten tartják a jeleneteket.

A történet? Hát a főszereplő író szorong a mában, és nosztalgikusan gondol egy másik korszakra. Mázlija, hogy az éjszakai Párizs szó szerint visszakocsikázza őt oda. Ez rengeteg jó pillanatot szül, de valahogy mégsem működik 100%-osan. 6/10 és a kövek következnek, mert a kritikusok a témája és a rengeteg felidézett név miatt eszik kétpofára.

22 hozzászólás a “Röviden: Midnight in Paris” bejegyzéshez

  1. Na, végre más is így van vele! Örülök neki, mert nem tudom megérteni a filmet övező hatalmas rajongást és imádatot. Kellemes szórakozás volt, ez tény, de hogy mindenki ódákat zengjen róla és még Oscarra is jelöljék, az nekem túlzás.

  2. A számokon kívül:
    A hangulata teljesen berántja az embert.
    Aki szeret a múltba révedni, nosztalgiázni,
    azoknak kötelező.
    Úgy lehet megnézni egy nővel, hogy nem érzed magad
    plázabuzinak.

  3. Pozitív csalódás volt a film, nagyon tettszett, végig fenntartotta az érdeklődésem, emellett megfogott az atmoszférája, nagyon hangulatos film. A szereplőkkel sem volt baj, annak ellenére hogy irritál Owen Wilson vele sem volt most gondom, nálam is 9/10.

  4. sztem néha már giccsbe fordul, és kb egy ötletre épül, amit aztán el is lő, és kifullad az egész. a hangulatról meg annyit, hogy szétszűrőzve biztos régies hatást kelt az egész, de valami gyomorforgató volt ebben a filmben :( sőt megkockáztatom h egy kis ripacskodás és ugrálás is volt az egészben, ilyen “hé, hahó, ide nézzetek, hogy szeretem a XX. elejét, hahó”, szájbarág stb. nálam sem több 6 pontnál.

  5. Még nem láttam a filmet, de ez a “a főszereplő elmondja a tanulságot” a Moneyballban zavart nagyon. Facebook bölcsesség szintjére alacsonyította a film mondanivalóját.

  6. Kedvenc 2011-es filmem. Teljesen beleszerettem míg néztem. Hangulata beránt,képi megvalósítás is nagyszerű. Párizs gyönyörű. Színészek fenomenálisak(Marion Cotillard és Adrien Brody Salvador Dalija főleg). Forgatókönyv (főleg a párbeszédek) és a történetvezetés is zseniális. Remekmű!! 10/10

  7. én a gyengébb Woody filmeket is szeretem, mindegyikkel egyformán elvagyok, de azért a kiemelkedőeket felismerni vélem… ezzel is úgy voltam hogy +1 jópofa Woody film, ok cool next… aztán csodálkoztam rajta hogy mennyire imádják a kritikusok, mert szerintem nem volt különösebben jobb mint az átlagos filmjei. szóval Human véleményét osztom.

  8. Nekem is bejött, 8-as simán, szájbarágás nem zavart, mivel csak 2 perces volt a jelenet. Human, szerintem rossz passzban voltál amikor nézted, 3szor is megnéztem, hogy biztos te írtad e a cikket. Persze, nem volt a legjobb Woody film, de valahogy a Francia és Párizsi hangulat nagyon átjött és a zene is jó volt. Olyan jó kis barátnővel összebújós film, ami elvarázsol másfél órára.
    Lehet persze befolyásol, hogy voltam már Párizsban és a hangulat visszajött.
    Human, legközelebb egy pohár bor és egy jó asszonyka és máris nagyobb pontot kap a film :)

  9. Nekem sem jött be valahogy ez a film. Őszintén szólva untam… a párizsi jelenetek miatt én is olyan 6/10 körüli pontot adtam neki magamban, de egyébként valami miatt nem tudtam élvezni. A párbeszédek sem kötöttek le, nem tudtam átérezni Owen Wilson vágyódását a régi időkbe. Persze ez egyéni vélemény, meg egynek elment, de nem értem, hogy a kritikusok körében miért ekkora a felhajtás körülötte.

  10. Nagyon tetszett, isteni a hangulata, nagyon szépek a díszletek, kosztümök, Hemingway haláli :D

  11. Szerintem is egy üdítő történet, azt viszont nem értem, miért ‘mindig’ negatív bélyeg nálad, ha “szájbarágják” a mondanivalót. Egy esetlen figurával meg naiv lánnyal ez a hangos gondolkodás teljesen természetesen hat, mindamellett, hogy te nyilván érted mint néző, de ebből nem következik számomra a szájbarágás.

  12. Ambivalens. Amíg néztem, inkább élveztem, most, hogy visszagondolok, inkább idegesít. Egyrészt bájos, esztétikus, sok jó színész látható élvezettel játszik,álomszép és fantáziadús díszlet, és a főcím előtti, érthetetlen háromperces turisztikai kliptől eltekintve nem is nagyon unatkoztam. Az alapötlet is kedves, a maga nem túl eredeti módján. De. Közben meg annyi minden irritált. Hogy miért olyan átkozottul kiszámítható majd’ minden fordulat. Hogy mindenki akibe a hős belebotlik a húszas években művész, de nem ám akármilyen, hanem olyan, akinek a kedves néző is ismeri a nevét, hadd érezze magát műveltnek és a lelke mélyén egy kicsit európainak. Az egész film olyan, mint a legellenszenvesebb karaktere, a “pszeudo-intellektuel” amerikai, aki Monet-ról kiselőad a múzeumban, és a borkóstoláson bohóckodik. Ha egy kicsit okosabb lenne, egy kicsit több fanyar lenne az édesben, és kicsit kevesebb közhely Párizsról, a művészetről, meg általában az időről meg az életről, akkor ez egy tökéletes kis film lehetne, amit két-három évente muszáj újranézni, mert annyira élveztük. De nem, de nem.

  13. Kicsit néhol tényleg szájbarágós, de alapvetően szerethető. Sajnáltam ugyanakkor, hogy Rachel Mcadams karaktere ennyire kiszámíthatóan irritáló bitch :p meg úgy az egész elég kiszámítható volt, de nekem az ötlet és a megvalósítás is tetszett.

    Adrian Brody Dali-ján meg sírva röhögtem.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.