Podcast: Nyilvános vetítés 011: Az FBI villamosa

A heti IMDB-vel vesztünk pár hallgatót. A jövő hétre pedig a Barry Lyndont nézzük, amiről kiválasztásnál nem figyeltük, hogy 180 perces. Ezen kívül még:

Trailerhangok

Hobbit trailer

Premier: Looper

Folytatások a moziban

Megtekintve: J. Edgar

Ajánló: Haywire

IMDb250: A vágy villamosa

Le is tölthető.

11 hozzászólás a “Podcast: Nyilvános vetítés 011: Az FBI villamosa” bejegyzéshez

  1. Semmi gond nincs ezzel, korrektül elmondtátok, hogy miért nem tetszett. Tavaly nyáron volt hozzá szerencsém, mert semmit nem tudtam róla, csak annyit, hogy: Steelllaaaa! :D Többször én se nézném meg valószínűleg, nem nézhetetlen, de voltak benne irritáló részek, mondjuk a vége még meg is lepett. Klasszikus és több helyen utalnak rá, így találtam rá a Holt költők társaságára is ,amit a mai napig nem értek miért nincs benne a Top 250-ben sem!
    Mostanában álltam neki a Kubrick műveknek (tényleg remek filmjei vannak), de a Barry Lyndon még kimaradt, mert egyrészt rühellem a kosztümös filmeket, másrészt a hossza miatt. De mégis csak Kubrick szóval sort kerítek rá egyszer (talán pont a véleményetek miatt :)) Láttam belőle részleteket, a gyertyás jelenetek valami spéci kamerával lettek felvéve és igen gyönyörűen festenek.

  2. A Haywire egy közepes film, szerintem egy eléggé elszúrt rendezéssel, de Gina Carano látványa maximálisan kárpótol mindenért, ami rossz benne. Egyébként a “küzdősportot űz” kicsit lekicsinylőnek hat ahhoz képest, hogy kickbox és MMA bajnok, ráadásul rekorder a nők között. Ha valakit dicsérünk tessék szép alaposan! :)

    Ha valaki nem akarja még így sem megnézni a filmet, bár egynek nagyon is elmegy itt van az a verekedés, amire akkor is kötelező szánnia két percet belőle. Mivel a gyengébbik nem itt nagyon keményen odacsap a erősebbiknek, sőt:
    http://www.youtube.com/watch?v=DpLErgPHt_o

    Bónuszjelenet, Channing Tatumot végre úgy szeretgeti egy nő egy filmben, ahogy az a tehetségéért kijár:
    http://www.youtube.com/watch?v=l0Qsl_6muRY

    Végül:
    A vágy villamosát máig játsszák a színházak (modern darabként), elavultságról ilyen esetben beszélni, mintha Shakepeare-t kutyáznánk azért, mert egyébként ódivatú :)

    Vivien Leight egyszerűen nem nőtt fel a szerephez, tudta ezt Kazan és persze Brando is, aki többször kikelt azért, hogy színpadi társa Jessica Tandy (Miss Daisy) játszhassa Blanche szerepét.

    Leigh viszont kényszerű választás volt a főszerepre, mivel akkor ő volt az egyetlen ismert húzónév (mint egykori Scarlett)a filmben. Angliában már eljátszotta korábban Blanche szerepét a színpadon, de az a színjátszási technika, amit Brando, Karl Malden, vagy Tandy az eredeti amerikai darabban előadott már mérföldekkel előbbre járt a ’30-as évek manírjaitól, gesztusaitól, amiben ő vált sztárrá.

    Elia Kazannak meg is gyűlt a baja a színésznővel több esetben. Brando ráadásul elkezdte provokálni Leightet a forgatás alatt, hogy minél zsigeribb reakciókat adjon a jeleneteiben és ne legyen olyan modoros, amilyen lett, szinte mindvégig.

    Brando egyébként az életrajzi kötetében jóindulattal emlékszik vissza Leigh-re, megemlíti, hogy akkoriban már teljesen zavart fejű nő volt, aki szinte mindenkivel viszonyt kezdett. Brando azt írta, hogy csakis Leigh férje, Laurence Olivier iránti tiszteletből “nem vágott alá” maga is. Habár olyan könnyű dolga lett volna, hogy talán nem is élvezte volna a lehetőséget.

    Ebből is látszik, hogy Brando talán nem volt egy Kowalski a valóságban, de a nőügyeit tekintve azért egy állat volt ő maga is. Fiatal éveire visszaemlékezve a lehető legőszintébben leírja, hogy valószínűleg nem volt olyan színésznő az ’50-estől a ’60-as évek végéig, akit ne “tekert volna meg” legalább egyszer-kétszer. Legyen bár az illetőnek férje, vagy sem.

    Annak, aki egy igazán nagy Blanche alakításra kíváncsi nagyon ajánlom Jessica Lange szerepformálását A vágy villamosának 1995-ös feldolgozásában. Lange fantasztikusan játssza ezt az egyébként zavarodott és taszító főszereplőnőt, ha létezne egy időgép őt és Brandót nagyon megnézném együtt.

    Apróságok:

    Miért volt népszerű a történet?
    Mert kurva jó színdarab!
    Ilyet egyébként tényleg csak az kérdezhet, aki nem jár eleget színházba. Ennek a darabnak fantasztikus szövegkönyve van, brutális, realista, ha Leighten túl tudtatok volna lendülni talán észre is veszitek.

    “Régebben nem volt egyértelmű, hogy milyen emberek ezek” – hogy mi modern emberek mennyivel okosabbak vagyunk, az a sok tévé biztos ;)
    Ez akkora önelégültség, hogy nem is kell mit írnom rá.

    Brando sem “filmesebb” volt, csak modern színész. A “módszer” legnagyobb ikonja, aki saját személyiségéből vezette le a szerepeit és nem trükköket gyakorol be, vagy pózokat vett fel a hitelesség kedvéért, mint a korábbi filmsztárok hol jobban, hol rosszabbul. Nem volt mesterkélt, egyszerűen létezett a figura bőrében, így volt intenzív, maszkulin és a korai éveiben áradóan férfias. Ő maga volt Kowalski:
    http://www.youtube.com/watch?v=gmCCX3HOLHY

    U.i.: 1917 novemberében csapott seggemre a bába :). Ezért is érezhetem ennyire másképp a dolgokat, Istenkém már rég elmúltak azok a 60 éves aktív éveim, fáj is a reumám rendesen, megyek is kivenni a protit és nyomok egy szundit :P

  3. symor: egyetértek azzal, hogy kicsit néha sok a “ez hogy öregedett”, próbáltam is kerülni, erre wayne belecsapott asszem :D

    a pszichológia és emberismeret pedig igenis fejlődött sokat, bár azt hiszem nem én mondtam, kicsit máshogy értjük a szereplők viselkedését 2012-ben mert más az élet manapság és többet tudunk az elméről.

  4. human:
    Más a szocializáció, a társadalmi hierarchia, a férfi és nő szerepköre(macsó, femo, emo minden fölcímkézve), de hogy az ’50-es évekhez képest többet tudjunk az “elméről”, vagy jobban tudjunk ésszerűsíteni egy helyzetet amiben a szereplők is vannak (?) szerintem mérhetetlenül nagy önhittség.

  5. Azt megkérdezhetem, hogy szinkronnal, vagy eredeti nyelven néztétek a filmet?
    Sajnos én szinkronnal néztem, ez kezdetben eléggé zavart, de voltak feliratos részek benne, amiket anno kivágtak és nem szinkronizáltak le, és eredeti nyelven teljesen más hatása volt még a szerintem is idegesítő főszereplőnőnek.
    Nekem azért tetszett amúgy a film, mert nem volt benne egy tökéletes, ideális embertípus sem, abszolúte emberközeli figurák voltak, csak pont a főszereplő nő lógott ki a sorból.De legalább a másik 3 alak karaktere kárpótolt érte. Voltak jó szövegei is a csajszinak, pl amikor Kowalskiról magyarázott a húgának,és nem tudta, hogy a férj hallja, még 60 évvel később is teljesen korrekt lenne egy ilyen párbeszéd. Brando fenomenális volt, inkorrekt volt az Oscar-bizottság vele szemben, ez nem vitás.
    A J. Edgarral nekem a legnagyobb gondom a magánéletének a bemutatása volt. Oké, hogy valószínűleg homokos volt,(bár nem bizonyított tény), de ne legyen már ez a fő témája egy olyan filmnek, ami az FBI első emberéről szól, aki mellesleg amerikai elnököket tartott sakkban.
    Viszont DiCaprio alakítása kimagasló volt, egyik, ha nem a legjobb játéka. Még csak Oscarra sem jelölték, pedig szerintem el is vihette volna tavaly, azért még mindig jobb film volt a J. Edgar, mint a The Artist.

  6. hamár a végén volt ez az aggodalom h hány hallgatót vesztetek megkérdezném,látjátok-e,van e adat arról kb hányan hallgatnak titeket,hány letöltés van
    (mondjuk bevallom,majdnem “elvesztettek” a vágy villamosa és j edgar közben,ha ilyen unalmas azt hallgatni ahogy beszéltek a filmről (bocs), h majdnem bealszok a székben,nem is akarok belegondolni milyen hatással lenne rám a filmek nézése. Bár nem terveztem úgyse egyiket se)

  7. Egyetértek, a Haywire nem egy klasszis film, de egyszer nézős filmnek kötelező, és tényleg nem a nagy nevek meg a történet, hanem Gina Carero és a verekedős jelenetek miatt. Anélkül, hogy egy b típusú kung-fu filmet idéznének hátraszaltós nyolcpördülős fejrúgásokkal, vagy pedig agybajos kamerarángatással és vágással operálnának, igazi, nyers, látványos, jól koreografált jeleneteket láthatunk, ráadásul a verekedések hangjai sincsenek úgy túlspilázva, mint a legtöbb filmben, szinte realisztikusak.

    Carero meg inkább sportoló még, mint színész (bár lehet, ez előbb-utóbb változik), ahhoz képest viszont jól játszik, egyáltalán nem lóg ki a sorból. És hogy a vállai miatt hitelesebb erre a szerepre, az hagyján, na de milyen lábai vannak! Na azok gyilkosok! :) Azokkal egy combrúgás és garantált KO egy átlagembernek. A sztori egyébként elmenne, egy jó rendezéssel sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle.

    Igaz, egyszer nézősnek mondtam, de most kedvem támadt újra megnézni. :)

  8. Haywire, amilyen jó trailere volt, annyira rossz film volt. Alig bírtam végignézni, szerintem kidobott idő végignézni. Egy nulla. Hobitnek nekem pont hogy a teasere jött be, az annyira hangulatos, meg epic, erre az előzetes rácáfol, hogy nem is olyan lesz, meg sok CGI… nem, nem adta nekem, sőt elvette a kedvem egy kicsit.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.