10 hozzászólás a “Podcast: Nyilvános vetítés 014: Gall zombimenyasszony” bejegyzéshez

  1. Ebből a podcastből is megtudtunk valamit, első sorban, hogy mind rohadt öregek vagytok, vagy csak annak érzitek magatokat néhány filmtől :D

    Viccen kívül A Herceg menyasszonya (The Princess Bridge, 1989) az egyik legkedvesebb film a számomra. Nem azért mert fiatalon, vagy “öregen” néztem meg, hanem mert van benne egyfajta örök érvényű báj.

    Azon filmek köré tartozik, amik tényleg a legszebb fikciót a mesét teszik befogadhatóvá a fiatalok és felnőttek számára egyaránt. Elbűvölő egy mozi, tényleg nézze meg, aki még nem látta!

    Mandy Patinkin, róla beszéltetek is és a híres egysorosa: “Hello. My Name Is Inigo Montoya. You Killed My Father. Prepare to Die.”

    Annyira abszurd és emiatt is szerethető figura, nem is gondolná az ember, hogy Patinkin milyen nagy munkát fektetett bele (pl. az oktatója szerint mesteri szinten megtanult vívni), mind fizikailag, mind pedig érzelmileg. A film extra kiadásának anyagában Patinkin tényleg megindítóan beszél a szerepről, az apja vonatkozásában is:
    http://www.youtube.com/watch?v=a9J1vC-4wTs

    A film másik nagy alakja pedig egy valódi óriás Andre Roussimoff. A színészek és az alkotók meghatott szavakkal emlékeznek erre a nagy szívű, “melengetően” hatalmas kezű és testű kollégáról, akinek sajnos testi adottságai okozták a végzetét is:
    http://www.youtube.com/watch?v=QZg8XMdgX8Y

    Patinkin erre pedig még rátesz egy lapáttal egy Andréról szóló sztorival:
    http://www.youtube.com/watch?v=qUbWJaKA090

    Ennél kellemesebb és szívhez szólóbb kulisszavideókat egyébként kevés filmnél láttam. A Princes Bridge majd minden szereplője karrierje egyik meghatározó pillanatának érzi a mozit, annak ellenére, hogy maga a film egy egészen kis produkció volt.

    Ez azért elmond valamit!

  2. symor: most mit vétettem. a vívást lehet nem mondtam, de akartam! és tényleg Montoya a felnőtteknek közelebbi karakter, ettől most miért vagyok öreg?

  3. ehhez a gyerek-horroros témához csak annyit fűznék hozzá, hogy egy werk filmnél hallottam, hogy ezekkel a gyerekekkel folyamatosan pszichológusok foglalkoznak, hogy semmilyen téren ne legyen megterhelő a gyerekeknek. (sok-sok “hogy”)

  4. ehhez a gyerek-horroros témához csak annyit fűznék hozzá, hogy egy werk filmnél hallottam, hogy ezekkel a gyerekekkel folyamatosan pszichológusok foglalkoznak, hogy semmilyen téren ne legyen megterhelő a gyerekeknek. (sok-sok “hogy”)

  5. Human:

    Ne vegyél mindent olyan szigorúan, nem dorgálás volt, csak többen megemlítettétek, hogy milyen korban láttátok ezt a filmet és miként hatott ez régen és most. Illetve mintha azon is filozofáltatok volna, hogy kicsit már talán túl felnőttek vagytok ehhez a mozihoz és fiatalabban más hatást gyakorolt, vagy gyakorolna rátok az egész.

    Ebből jött az, hogy milyen öreg banda vagytok, ezúttal tényleg nem piszkálódásnak szántam, legalábbis nem komolynak :D

    Szerintem korrekt kis podcast volt ez, komolyan a legkevésbé sem kötekedhetek :)

  6. Rosszul írtam a dátumot, A herceg menyasszonya nem 1989-es, hanem 1987-es.

    Ez azért fontos, mert az Entertayment Weakly idén meghívta a szereplőkkel a 25 éves film alkalmából egy közös fotózásra.

    Ennek itt találjátok meg a nagy felbontású eredményét:
    http://www.the-medium-is-not-enough.com/images/339722_10151065745831401_769508311_o.jpeg

    Patinkin már a Homeland fizimiskával, Robin Wright még mindig marha jól néz ki, az elhunytakról pedig egy fotóval emlékeznek.

  7. Ú, az Asterix képregényeket szeretem még ma is, de a film az nagyon tré. Hozzáteszem, a képregényekben sem a kínrímes fordítást szeretem, sőt, személy szerint azt kifejezetten nem. Tímár György fordításai szerintem a legjobbak, amivel anno még az Alfa magazinban jelentek meg az Asterixek. Ő inkább a nevekkel játszott, na de azt pazarul.

    Depardieu meg eredetileg tényleg kemény gyerek volt, szerintem jellemének az a része még megtaláható valahol benne, szóval szerintem már emiatt is simán hitelesen hozhatna még most is egy rosszfiút.

    Minden tiszteletem azoké, akik a Horton-t nemcsak végig tudták nézni, hanem még kedvelték is. :)

    Nem láttam az adott filmet és nem is vagyok nyolcéves, aki szerepelt volna horrorfilmben, de szerintem gyerekeket szerepeltetni ilyen típusú filmekben elég gáz, még akkor is, ha kímélik őket. Mert a létrehozandó atmoszféra akkor is ott lehet, hiszen rajta kívül mindenki tudja, hogy miről van szó, és ez átragadhat a gyerekekre, mégha nem is tudatosul. Nem vagyok pszichológus, nem tudom, csak ezt gyanítom.
    Érdekes link, ha már gyerekek és ijesztegetés:

    http://www.youtube.com/watch?v=WK4NesgGboI

    Itt ráadásul azért a ő is kap belőle, egy ilyennek végképp nem tenném ki a gyerekemet.

  8. Gyakorlatilag minden elmondtatok a filmről (meg itt leírva is a hozzászólásokban) szóval ugyanazokat nem írnám le, (igazi mese, sallangok nélkül, archetípusok tiszták, könnyen érthető motivációk, kedvenc stb…)csak két dolgot.

    A zenével kapcsolatban annyit tennék hozzá, hogy itthon a 90-es évek közepén terjedt el jobban a cd-je szerepjátékosok között (kazettája másolva) és szerepjáték klubokban nagy népszerűségnek örvendett aláfestő zenének (legalábbis amelyeket én ismertem, vidéki klubok). Ha jól emlékszem valamelyik Bíborhold újságban még ajánlották is anno. Kint pedig már a megjelenése után “divat” volt kedvelni, volt olyan ülésünk, hogy 6 órán keresztül ezt használta a kalandmester… :S. Amúgy szerintem nem annyira gépies, mint ahogy lefestitek.

    Én valahogy perverzen vonzódom a festett hátterekhez, legyen az matte painting, vagy blue-screen, nem egy film azért (is) tartozik a kedvenceim közé, mert ilyen szerepel benne. Ebben a filmben is a híres vívó jelenet szerintem nagyon jól sikerült – még ha műnek is látszanak a kövek, és a háttér.

  9. a gyerekek a horrorfilmben témához. nem kell félteni ezeket a gyerekeket, szakemberek felügyelnek rájuk, és amúgy egy forgatáson koránt sem jön át a film eredeti rémisztő hangulata. pár percig tart csak egy jelenet leforgatása, ott az egész stáb és a szülők körülöttük, állandóan látóterükben, teljesen más megvilágításban és nem sötétben (ahhoz ott vannak kamera szűrők, utómunkák…) stb.
    ott van példaként az emlegetett the walking dead, több werkfilm is készült amiben látni lehetett ahogy a zombinak sminkelt szereplők/gyerekek többször is szétröhögték a jelenetet, mert a stáb tudatosan igyekezett oldani a hangulatot folyamatosan.

  10. Ha már ennyit beszéltünk róla itt van Inigo és Westley híres kardforgató jelenete. A “van egy titkom, én sem vagyok balkezes” résznél máig felröhögök. A színészek tényleg mindkét kézzel vívnak, dublőr nélkül:
    http://www.youtube.com/watch?v=GT0TBWg3C3k

    Az utolsó érdekesség, amit belinkelek pedig újra Inigo Montoya híres egysorosáról szól, amit némi humorral nyelvtanuláshoz is felhasználhatunk. Ugyanaz a sor:

    – angolul
    http://www.youtube.com/watch?v=UCo-_QAGKTg&feature=plcp

    – franciául
    http://www.youtube.com/watch?v=Qq7tBJ8IP2g&feature=plcp

    – németül
    http://www.youtube.com/watch?v=NCsvqS9FOd8&feature=plcp

    – spanyolul
    http://www.youtube.com/watch?v=q5Hw6os7Mf4&feature=plcp

    – olaszul
    http://www.youtube.com/watch?v=tnupOe_nn_I&feature=plcp

    és végül magyarul
    http://www.youtube.com/watch?v=FIp6_d-GYdU&feature=plcp

    Mindegyik videó ugyanarra az oldalra irányít, ahol több különböző nyelven feltölthetik a lelkes rajongók saját nyelvükön a híres szavakat :D

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.