Big Sur-előzetes

Kerouac nagyon népszerű mostanában. Az On the Road feldolgozását nem is olyan rég kapta meg a nagyérdemű, ezúttal Big Sur címmel életrajzi filmet kapunk róla. Nyugi, ezt is ő írta. Ebben a könyvében a drogfüggőségéről, és az On The Road utáni népszerűségének hatásairól írt.

human
írta
2013. 01. 06. 03:21
megjelenés
8
hozzászolás


8 hozzászólás a “Big Sur-előzetes” bejegyzéshez

  1. az On the road tipikus hipsterszar tréleréhez képest, tök jó ez a visszafogott nyekergés, de nekem Gus van Sunt Last Day-e ugrott be egyből… nem így kéne felszínen tartani a beat-irodalmat, elcseszett egy dolog ez

  2. Én örülök, hogy efféle témákban látják a fantáziát és talán a sikert is a készítők, de lehet én vagyok túl pesszimista azzal, hogy a mai fiatalok nem vevők erre… Oké, én is 21 éves vagyok és többek között hatalmas könyvmoly, de azt is látom, hogy a kortársaim ismerőseim mennyire nem olvasnak és mennyire lenézik azt, aki olvas. Nálam egy könyv általában nem több pár napnál, és az a borzalom, ami a csoporttársaim arcára ül ki, mikor a kedden hozott könyvet kiolvasom csütörtökre, leírhatatlan. Szóval a lényeg, hogy hiába akarnak így tisztelegni Kerouac előtt, ha a többségben az marad meg, hogy Kristen Stewart egyszerre veri ki két csávónak, és max könyvtámasznak használnák az Útont.
    Ősszel neki veselkedtem a központozás nélküli, eredeti Útonnak, egy ismerősöm a beat szóval nem volt tisztában.

  3. marha büszke lehetsz magadra, az én ismerőseim olvasottak és vágják, na az fárasztó – egy időben én is nyomtam, hogy beat így meg beat úgy… na és? tovább kell lépni, mert ez, ahogy most a nyári kalapok, meg a deszke bölcsészbulákon lengő szarukeret formájában idéződik meg, illetve a romkocsmák szentéllyé avatásában+a rejtett heréjű britrock – na ettől kell hánynom igazán, lehet azok az ismerőseid, akiknek fingjuk sincs kreouacról, de legalább tudnak úgy élni (vagy hasonlóan) mint ő – ami szintén nem dicsőség, csak annyi, hogy ebből ki lehet nőni, mert ha belegondolsz a beat-irodalom már eléggé atavisztikus, szóval hollywood most semmit nem csinál, pláne nem értéket, mindössze reagál a hipster hullámra

  4. számszerűen is, hogy lássad: korábban tíz év alatt (1990-2000) jött ki a beat-nemzedékről két komolyabban vehető film (Naked Lunch, Beat) – most ’10-től fogva 3 év alatt a képünkbe tolnak 4-et; ennyit a dolog értékfaktoráról

  5. nem azt mondom, hogy a beat az atyaúristen, csak annyit, hogy ha szóba kerül a “beat” szó, akkor ne kérdezzenek vissza, hogy: “Mi…? Bean?”

  6. Tök rétegdolog, hogy az se tudja plüssállat vagy fűnyíró? Hagyjuk, úgy tűnik én feltételezek túl sokat.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.